Magyarország, 1920. április (27. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

­ Budapest, 1920. 05501014611. április 1. HADYABOBSZAS Húsvét után kapjuk meg a békeszerződést Csak béke aláírása­ után oszlatják fel a nemzetgyűlést — Új választójogi törvényt készü­l — Lényegesen korlátozzák a választói jogot — Ünnepek után kinevezik a belügyminisztert / If Budapest, március 31. (­ Magyarország tudósítójától) Illetékes körök szánhatosak azzal, hogy a legközelebbi napokban vagy az ünnepek előtt, de a legna­gyobb valószínűség mellett csak közvetlenül az ünnepek után Mkebizott­­ságunk kézhez kapja a nagykövetek ta­nácsának a magyar békekonferencia jegyzékeire adandó végleges válaszát. A jegyzék tartalmáról a kormánynak a béke­delegáció útján már vannak bizalmas értesülései, amelyek távolról sem kecsegtetők az ország számára. Az antant válaszát, amennyiben békebizottságun­k többsége ezalatt az idő alatt Budapesen tartózkodna, a Neuillyben vissza­maradt delegátusok természetesen rögtön ide továbbítják. * Politikai körökben számolnak azzal az eshetőséggel, hogy a békeszerződés átnyújtása új fordulatot ad belpolitikánknak. Könnyen lehetséges, hogy a nemzetgyűlés­nek rövidesen foglalkoznia kell a béke ratifi­kálásával, ami tulajdonképpen egyik legfonto­sabb és legelsőbb kötelessége a nemzetgyűlés­nek. Ilyenformán megdől az a feltevés, amely a nemzetgyűlés rövidesen beálló feloszlatásá­val számol. A nemzetgyűlés semmi körülmények között sem oszlik fel, mielőtt a béke­­szerződést nem ratifikálná. Azonkívül, mielőtt feloszlik, meg kell, hogy szavazza az új és végleges választójogi törvényt is. A pártok vezetői és a kormány tagjai tisztá­ban vannak azzal, hogy új választást semmi körülmények között sem lehet rendeleti úton elintézni és a nemzetgyűlésnek, mint alkotmányos tes­tületnek minden körülmények között tör­vényes úton kell a választójogi törvényt megalkotni. Abban azonban nincs kétség, sem a kor­mány tagjai, sem pedig a pártok között, hogy a nemzetgyűlés megválasztásáról szóló rendelet mai formájában továbbra nem tartható fenn és hogy az új választójogi törvény a rendelettel szemben lényegesebb korlátozásokat fog tartalmazni. Ez még nem került a pártok, vagy a kor­mány tagjai között formálisan szóba, de a kérdés a levegőben lóg annál is inkább, mert bebizonyult,­­ mint ezt nekünk egy előkelő informátorunk mondotta,­­ hogy a választási rendelettel nem sikerült olyan Házat össze­hozni, amely alkalmas volna komoly és érté­kes munkára. Kétségtelen az is, hogy a békeszerződés tárgyalásának idejére teljes lesz a nemzetgyű­lés képe, amennyiben a tiszántúli választásokat május végén, de legkésőbb június elején megtartják. A belügyminiszter — amint azt egyébként m­ár jelentettük — elrendelte a választók ösz­­szeírását és e hó közepén kiírja a kormány a választásokat. Ma már e kérdésben sem a kormány tagjai, sem pedig a pártok között nincsen eltérés. A Tiszántúlon végbement eseményekkel egyébként foglalkoztak a kor­ I­mány tagjai Többen szóvá tettek bizopiros­ ­ sérelmeket. Arról is értesülünk, hogy Soós Károly honvédelmi miniszter meg is ígérte panaszolt esetekre a szigorú vizsgálatot. Aktuális kérdések közé tartozik a külügyminiszterség betöltése. A miniszterelnök nem adta fel a reményt, hogy sikerülni fog Teleki Pál grófot erre az állásra megnyerni. Teleki itt tartózkodása alatt a miniszterelnök tárgyalni fog vele. A belügyminiszteri tárcát az ünnepek után­­ minden bizonynyal betöltik. Mihelyst meglesz az új belügyminiszter, a kormány kinevezi a kormánybiztosokat is. Az államtitkárságok betöltése az indom­nitási javaslat tárgyalása utáni időre marad, amikor is egyes minisztériumok államtitkári hivatalait a költségvetési javaslatba intézmé­nyesen felveszik. Megemlítjük még, hogy tegnap miniszter­­tanács volt, amely éjfél után egy órakor ért véget. A legközelebbi minisztertanács előre­láthatólag a jövő hét szerdáján lesz. Ugron Gábor a községi választásokról A községi és kamarai választásokra a fővá­rosi, polgári és demokrata pártok nagyban készü­lődnek. A választásoknál ugyanis fel a­karják venni a kormányzópárttal a küzdelmet. E kérdé­sek körül tegnap érdekes­ nyilatkozatok hangzot­tak el az Erzsébetvárosi Demokrata Ködben, ahol Ugron Gábort, a kör elnökét üdvözölték. Az üd­vözlő beszédet Magyar Miklós tartotta, akinek fel­szólalása után Ugron Gábor beszélt hosszasabban. A feltámadás ünnepe van most —■ mondotta — de az a feltámadás, mely a lelkekben él, még mesz­­sze van. A demokratizmus hívei össze fognak tar­tani. Meddőnek találja mindaddig a munkát, amíg törvényt nem hoznak a választások megejt­éséről. Véleménye szerint ezeket a legközelebbi jövőben megtartani nem lehet, mert a nemzetgyűlés előbb az indemnitást tárgyalja, ami legalább egy hóna­pot vesz igénybe, közbe jön a békeszerződés ügye, amelynek tárgyalása szintén hosszabb időt igé­nyel. Alig hihető, hogy a községi választásokat ősz előtt meg lehessen tartani. Addig is a legna­gyobb eréllye kell folytatni a szervezkedést. A szervezésre legalkalmasabb férfiú, Bárczy István, aki a magyar közigazgatás legjobb ismerője. Meg­emlékezett azután a munkássággal folytatott tár­gyalásokról, amelyeknek eddig kézzelfogható eredménye nincs, de remény van arra, hogy létre jön a megegyezés, mert az alapkérdésekben azo­nos a felfogásuk a munkássággal. Ugrón beszéde után még többen szólaltak fel, így Bródis Ernő, Pakots József és mások. Budapest, március 30.*, — A német csapatok megíndrapik a lá­zadók ellen. Berlinből jelentik, hoiíy a freichs­­wehr nagyobb csapatai kedjJdTDorstenen át elérték­a Lippe-folyót. Almások állítólag föl­­robbantották a Lipp^undját. — A düsseldorfi végrehajtó tanamelyet a mult éjszaka elkelő Szb­e­b­­a visszahelyezték. A rendőrség ma megszállta a városházát és a város vala­mennyi középületét. A vörös csapatok kivo­nultak.­­ A berlini keresztény szakszerveze­tek és a német alkalmazottak szakszervezetei, valamint a városi alkalmazottak szerve­zetei elhatározták tegnap, hogy állást foglal­nak a sztrájk ellen, mert nem szakszervezeti érdekekből, hanem baloldali radikális hatalmi vágyból és a diktatúrára törekvésből akarják megszervezni.­­ A lapok jelentése szerint a lázadás területén a vasúti hivatalnokok és a keresztény alapon szervezett munkások ál­talános sztrájkba léptek a spartakúszók ter­rorjával sem­ben. (MTI.) 3 jt A románok befejezték a tiszanful kirraeset Csapataink Gyulán és Mezsősiegyesen — Az uj demarkációs vonal nem (*rvág-leg,as politikai határi — A fb­ezérség helyzetjelentése Budapest, március 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gyulá­nak és Mezőhegyesnek március 30-át magyar csapatok által történt megszállásával a Tiszárdul kiürítését a román csapatok befejezték. A kiürítés a béketervezet szerinti vonalig ter­jed, amely vonal azonban nem vág elébe a béketervezet szerinti bizottsági és végleges ha­tárm­­egállapításna­k, hanem demarkációs vo­nalnak tekintendő. E vonalat a szövetségközi katonai bizottság a magyar és román főpa­rancsnokságok kiküldötteivel részleteiben egy­előre akként állapította meg, hogy az a vonal mentén fekvő magyar községek keleti, illetve a románok által megszállva tartott községek nyugati közigazgatási határaival esnek össze. Ezáltal elkerültetettt, hogy egyes községek területének egy része magyar, másik része román közigazgatás alá, jusson, amely körülmény a községek gazdasági és közigazgatási helyzetét megbénította volna. Az ily módon megállapított vonalon a következő községek maradnak magyar köz­­igazgatás alatt: Szatmár m­egyében: Magosliget, Kispalád, Kis- és Nagyhódos, Gárbolc, Méhtelep, Ro­­zsály, Gacsály, Császló, Nagygéc, Komlódtót­­falu, Csenger, Csengerujfalu, Ura, Tyú­kod, Nirk, Vállalj, Penészlak. Zajta község hovatartozandóságára vonatkozólag a tárgya­lások folyamatban vannnak; a község egyelőre román megszállás alatt áll. Szabolcs megyében: Nyírpilis, Pilicse, Nyír­­béltek­, Nyírábrány, Bihara m­egy­ében: Bagamér, Nagyléta, Vér­tes, Monostorpályi, Hosszúpályi, Eszlár, Kis­marja, Nagykereki, Bojt, Biharkeresztes, Ár­tana, Beregböszörmény, Told, Mezősas, Ma­­gyarhomorog, Kőrösszakál, Kőrösnagyharsány, Biharugra, Geszt, Mezőgyán, Méhkerék, Köte­­gyán, Sarkad,­­ Kokad, Ocsaj, Bedő, Kőrös­­szentapáti községek hovatartoza®­dóságáról a tárgyalások folyamatban vannak, egyelőre román megszállás alatt állanak. Békés megyében: Gyulavári, Gyula. Arad megyében: Elek. Csanád megyében: Kevermes, Dombeny­háza, Batonya, Mezőhegyes, Pitvaros, Csanád­­palota, Kövegy, Magyarcsanád. A mezőhegyes—nagylak— (csak a vasút­állomás) apátfalva­ vasútvonal égés hosszában magyar területen marad. A demarkációs vonal mindkét oldalán egy semleges zóna állapíttatott meg, melyet a hadsereghez tartozó csapatok nem szállhatnak meg. E semleges zóna nyugati (magyar területen levő) határát a következő községek keleti sze­gélyének összekötő vonalai képezik: Sza­tmár megy­ében: Sonkád, Csaholc, Kis­­nemény, Jánk, Hermánszeg, Porcsalma, Nagy­­ecsed, Fábiánháza. Szabolcs megy­éb­en: Pilis, Pilicse, En­csencs, Nyirbéltek­, Nyiracsád. Hajdn m­egy­ében: Vámospércs, Bihar megyében: Újléta, Monostor­pályi, Konyár, Gáborján, Mezőpeterd, Mezősas, Komódi, Zsadány, Sarkad. Békés megyében: Gyula, Kétegyháza, hol a semleges zóna nyugati szegélye a két köz­ség nyugati szegélyének összekötő vonala. Arad megyében: Nagykamarás. Csanád m­egyében: Dombiratos, Mezőhe­gyes, Pitvaros, Királyhegyes, Makó. A demarkációs vonalon, illetve a semleges zónában fekvő községekben, miután azok a nemzeti hadsereg csapatai által meg nem száll­­hatók, csakis .

Next