Magyarország, 1920. november (27. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

Budapest,, 1920. szerda, november 3. MAGYARORSZÁL Lipocz polgármester a főváros aktuális feladatairól Letárgyalják a költségvetést és a villamosok ügyét — Valószűleg Stázi ker e­­ésébe kerül a Városi Színház — Nyila­sozik a választásokról és a munka­fegyelem helyreállításáról / Budapest, november 2. M­áf (A Magyarország tudósítójától.) A­­özelgő hó- napokban megtehetően naiy és orrvos feladatok megoldása vár a főváros új kfídsmilésére. A költ­­ségvetés, a villamos vasút, fiatrilg­yének rendezése, a háború okozta rengeteg baj orvoslása. Budapest pénzügyi egyensúlyának helyreállítása, mind olyan feladatok, amelyeket erélyes kézzel és nagy t­u­­dás­ra í ítélt keresztülvinni. Megkérdeztük hát Sipőcz Jenő dr. polgármestert, — aki ma gyógyult fel be­tegségéből — hogy mi ie programra áll a tömény­­hatóság előtt. A polgármester a következőkben vá­laszol­t: — A tisztújítás befejezése után, vagy hogyha a felebbezések miatt a tisztújítás hosszabb ideig tartana, még tisztújítás köz­ben tervezem a költségvetés letárg­yalását. Mindenekelőtt házi revízió alá vesszük a költségvetést, majd a tanács, utána a pénz­ügyi bizottság foglalkozik a költségvetéssel és csak ezek után fog a budget a közgyűlés elé kerülni. Természetesen a költségvetéssel kapcsolatosan kell foglalkoznunk azokkal az eszmékkel, amelyekkel a főváros meg­billent háztartási egyensúlyát helyre tudjuk hozni. Úgy tervezem, hogy egy szűkebb bi­zottság, esetleg a pénzügyi bizottság által direkt erre a célra kiküldött albizottság foglalkozzék ezekkel a tervekkel Új jöve­delmi források megállapítása s a meg­levőknek gazdaságosabb kihasználása van tervbevéve és a tekintetben a kormány­nyal egyöntetű eljárásra van szükség, amiért máris érintkezésbe lépünk az illetékes kor­mánytényezőkkel .­­ Itt van a másik nagy kérdés: a vil­­lamosvasutak ügye, amelyet szintén dűlőre kell juttatnunk. Hogy milyen irányban fog határozni a főváros, azt e pillanatban még ■nem mondhatom meg, mert hiszen előzőleg hosszú és alapos tárgyalásokra van szükség. — Közben el fogjuk intézni a Városi Színház hasznosításának ügyét is. A dön­tést előre ismerni nem lehet. Vannak akik amellett vannak, hogy a színházat továbbra is bérbeadjuk, de erős pártja van a házi kezelés tervé­nek is. Fontos szempontok szólnak e terv mellett, mindenekfölött az, hogy ilyen módon al­kalma volna magának a városnak mélyeb­ben belenyúlnia a kulúrába. Megfelelő megoldásra vár a temetkezési vállalatok megváltásának ügye is. Állandó összeköttetést tartunk fenn a fa- és szénikormánybiztosok­kal, hogy min­den tőlünk telhetőt megtegyünk a főváros lakosságának tüzelőanyaggal való ellátása ügyében. Közbenjárunk, hogy fennakadás e téren ne legyen, de nagy nehézségekkel kell meg­­küzdenünk, hogy fennakadás e­ téren ne legyen, de nagy nehézségekkel kell meg­­küzdenünk, s különösen nagy baj az, hogy hirtelen erős hideg állott be. A­mi a választások megtámadását illeti, ez sokkal nagyobb emóciót keltett a Városház falain kívü­l, mint itt benn. A megválasztott tanácsnokok tanácsno­koknak érzik és tudják magukat, dolgoznak és munkálkodnak és bizony kí­vülről is erősíteni kellene ez emberekben a munkakedvet és buzgalmat, arra kell tö­rekedni kivü­l, hogy ne adjanak tápot újabb egyenetlenségnek. Ama mondatban mellyel munkára, fegyelemre és kettőzött szorga­lomra hívtam fel a tisztviselőket, nem té­vesztené el hatását.­ Máris látom a rendelet bizonyos ered­ményeit is meg vagyok győződve, s hogy a választási hullámok lecsillanultával visszatér a régi k­d és fegyelem a Városháza falai közé. S kérdeztük meg a polgármestert, hogy Baránszky Gyula bizottsági tag, ama indítványa kapcsán, amely­yel az új fővárosi törvényt sürgeti, nem fog-e szóba em­lni a jelenlegi választási rend­szer üvegválog­ása. A polgármeser kijelentette, hogy mindenesetre a felárai tárgyalásánál foglal­­kozni fognak azzal a gondolattal, hogy várjon nem előnyösebb, nem hasznosabb-e a közre nézve, hogyha csupán a főtisztviselőket — polgármestert és a polgármestereket — válaszszák hatévente és a tanácsnokokat egyszer s mindenkorra helyez­nék hivatalukba. De Maazie szenátor a vagyortlakók Ilözt Bizottság a nyomo­sVárosában BriSadest, november 2. (A Magyarország tudósítójától.) A novemberi ködből dermedtem bossrt­kozik ki az alvó vagyon­­város.. A nyugati sínyaudvar felől néhány lefoj­tott kiáltás röppen errefelé, egy tolatómozdony kínlódva vergődik előre és nagy, gomolygó gőzfel­hőt köp a csöndes markakocsik fölé. A sínek kö­zött egy kis lyúk kapargás, csak ez jelzi, hogy didergő emberek gubbasztanak a vagyonok mé­lyén.­­ Néha hosszan felsír egy csecsemő, s utána az anya duruzsoló babusgatnia hallatszik. Bizto­san még rigy kendőt burkolt a pólya felé, hogy a visító csöppséget megvédje a hidegtől. Komor és lesújtó a zárt kocsik végtelen sora. Október végének vasárnapján arra ébredtek a vagyonlakók, hogy lavórjukban megfagyott a víz és a tolóajtó hasadékan beretvaélesen hatol be a hideg. Sokan ki sem bújtak a paplan alól és ágy­ban töltik az egész na­pot. Később már egyre több kiáltás tör elő a kihaltnak látszó nyomortanyák mélyéből, türelmetlen gyermekek sivalkodnak. Egy szederjes arcú asszony szatyorral a kezében lemászik a vagyon létráján és visszakiált az­ apró­ságoknak: — Ne merjetek kibújni az ágyból, mert meg­fagytok. Szemébe könyet facsar a hideg, szipogva, fá­radt tépéstel eltűnik valahol a sűtőház mögött A kocsik mellett halmokban ennek­ sincs a Máv. szénlakásai, ehhez azonban nem szabad hozzányúl­­niok, és a szerencsétlen hontalanok a szén szom­szédságában dideregnek és fásult arccal nézik a v®Szonban fe-­ szerelt hideg vaskályhát, melynek fekete csöve, áttörve a kocsi tetejét, füst nélkül mered az égnek. A nyugati pályaudvar üvegcsarnokánál egy nemzetiszinű karszalagos ember áll. Erdélyből menekült tanár, ő is vagyonlakó. Kémlelve néz a bejárat felé, egyszerre odafut a vagyonlakók hiva­talába és bekiált az ajtón: — Jönnek már. A következő pillanatban kitódulnak a per­­ronra a Menekültügyi Hivatal emberei. A pálya­udvaron pedig közeledik a bizottság. Az emberek már megszokták ezt errefelé. A vagyonlakóknak minden nap kijut belőlük egy. A bizottság élén Bethlen István gróf halad Fouché francia meg­bízottal, utánuk pedig Demonzic szenátor báró Horváth Emil népjóléti államtitkárral. Mély kalap­­emelés, az urak kölcsönösen üdvözlik egymást és elindulnak a vagyonváros felé. Szomorú és lesujtó látvány, amint a két finom francia arcukon döbbent csodálkozással végigmegy a nyomorúság utcáin. A megbízott szi­gorú, megtermett francia úr, a nagy­ nemzet min­den méltóságát képviseli, csak a hidegtől vörös orra rontja le kissé megjelenésének ünnepélyes hatását. Demenzie éhínkebb és fürgébb, érdeklő­déssel néz maga köré, jobb lábát kissé maga után húzza, talán egy régi párbaj emlékét sétáltatja a vagyonváros utcáin. Élénken társalog, mindenre van egy megjegyzése, de azért a világ minden kincséért el nem szólná magát. Ám okos arcáról semmi diplomácia sem tudja eltüntetni a szána­lom kifejezését. Amerre a bizottság elhalad, megdöngetik a vagyonok oldalát, mire a tolóajtó résén egy-egy szomorú arc jelenik meg. Ez a kis rés is elegendő ahhoz, hogy a francia urak meglássák a nyomor.­ 3 ságos odúkat, melyekben egy-két törött bútor szo­morkodik, de sok helyütt még ez sincs és ládákból összerótt asztalok és székek képezik a család egyet­len vagyonát. Minden új vagyon egy új panasz. Sokan már a második felet töltik itt, egy asszony betegen fekszik a vagyonban, mert beeset­t l lp­­csőhöz szolgáló létráról és belső vérzést kapott. Egy sovány, megviselt anya sírva meséli, hogy három­hónapos kis­gyereke, ki világra jötteikor há­rom kiló és húsz deka volt, most két kiló és hat­van deka és napról-napra jobban fogy. Oly nagy és megrendítő a nyomor, hogy az uraik nem fojt­hattak el egy-egy fölkiáltást. De csak a szánako­zásra van szavuk, s azokat a jelenségeket, amelyek ezeket a szomorú alapotokat előidézték, óvatosan­­elkerülik. A két francia csupán két jóérzésül és részvéttel teli úriember, akik szánakozva csóválják fejüket. Demonzie néha félrevonja a francia meg­­bizottat, ilyenkor fojtott hangon tárgyalnak egy­más között valamit és a magyarok e purparlék alatt reménykedve néznek össze. Közel egy órát töltenek a vagyonvárosban. Mindent meghallgatnak, mindent észr­evesznek, az­után titokzatos arccal vonulnak el. Az autó már vár rájuk a pályaudvar e­ltt, s míg­­ önnek a vasúti sínek távlatában, a nyugalmukból fölriasz­tott vagyonlakók szomorúan néznek össze. Azt szá­molgatják, hogy hányadik volt ez a bizotts­­g, s arra gondolnak, hogy mennyi minden szépet és jól igírt az a sok úr, aki erre járt. A télre gon­dolnak, amely már itt van és napról-napra szigo­rúbb és­­kegyetlenebb lesz, didergő gyermekeikre, egy kis tűzifára, egy apró, meleg, boldog zugra, talán az erdélyi búbos kemence padkájára ... De ekkor a francia urak már messze száguldanak az automobilon. Négyezer kérvényt adtak be a hetven pesti mozira Ma járt le ez megújítási kérvé­nyek határideje A külföldi filmgyárak a rendelet ellen (A A Magyarország tudósítójától)/Az ismeretes mozifelyjelet értelmében 2-áig kellett beadni Ola­ megújítás­iá cilme, amelynek kapcsán az eddások kötelesek voltak iga­zolni honpolgárságukat és megbízhatóságukat. A mozitutejdom­osok között igen sokan vannak, akik megszállott területin szülötteik és ennélfogva nagy­részük nem tudta beszerezni a mai napig a szüksé­ges okmányokat és haladékot kértek az iratok be­szerzésére. Budapesten ez időszak­a­ mintegy het­ven üzemben lévő mozgóképszínház vám, amelyek­nek engedélyét a rendelet értelmében revízió alá veszik és ugyanekkor erre a hetven mozira eddig több mint négyezer aspiráns jelentkezett, akik kü­lönböző indokok alapján kérik a mozi engedélyek­nek részükre való megadását. A négyezer kérvé­nyezőnek túlnyom­ó része rokszant katonatiszt és hadiözvegy. Itt említjük meg, hogy a külföldi filmgyárak, akik az összes magyarországi mozikat eddiig kül­földi filmanya,gigái ellátták, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy amennyiben az eddigi mozi­­tulajdonosoktól, akikkel évtizedes üzleti összeköt­­t­etésben állotta­k, a moziengedélyt elveszik, ab­ben az esetben az új tulajdonosokkal nem fognak üzleti összeköttetést fenntartani és ez a kör­ülm­­ény teljesen t­kizóriussá teszi az újonnan adományoztandó mozieng­edélyek értékét, s ugyanakkor katasztrófával fenyegeti az egész magyar filmipart. Témabálok öltönyök rövid szőrmebekecsek városi bundák lábzsákok és szőrmét akar­ok csizmanadrágok és pa­ntalók fiú- és leánykaruhák férfi-, női és gyermekcipők nagy választék JVenTzsesin ruhaáruháza Budapest, IV. Múzeum-kurut I. szám zsi: : BONBONIER : 33 kSrut 3­. 121-63 Az Októberi műsor utolsó hete : Uray Tivadar vendég­­fellépő. Kisvári is Mihilyl Lici szenzációs alakítása az Erzsi cimű jelenetben és mi­­ót I. itli a 6 bohózat és tréfa BRILLIAMS legmagasabb árban vesz: HülüH, iliráit-utca Vt. sz. platina-, arany., ezüst-ékszereket

Next