Magyarország, 1921. január (28. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-18 / 13. szám
I 4XA67AS0R371S Budapest, 1921. kedd, január 16. ✓ Becker Bébit 8 napi fogházra ítélték Büntetését a bíróság felfüggesztette Budapest, január 17. (A Magyarország tudósítójától.) A budapesti bűn. .etőjárásbíróságon ma délelőtt tárgyalta Thót László dr. büntetőbíró Becker Bébinek és társának bűnperét, kiket a királyi ügyészség sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétséggel vádolt. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis a rendőrség egy más ügyből kifolyólag elrendelt vizsgálatnál néhány kőnyomatú albumot foglalt le, mely a szó legszorosabb értelmében közismert ,,művésznőt" minden lepel nélkül ábrázolta. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt, úgy, hogy arról tudósítást nem hozhatunk. Az ítéletet délben kora órakor hirdette ki abíróság. Becker Bébit vétkesnek mondotta ki szemérem elleni vétségben, ezért nyolc napi fogházra és 100 korona pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak nyolc napi fogházra ítélték Sánthó Imre festőművészt, az albumok feszítőjét is, míg Kertner István könyvkereskedőt, az albumok kiadóját 15 napi fogházra ítélték el. Valamennyi elítélt büntetését a novella első szakasza értelmében felfüggesztenék. A mai tárgyaláson megjelentek Csák István és Vaszary János festőművészek is, kiket a védelem szakértőként kívánt kihallgattatni arra nézve, hogy a bűnjelként szolgáló rajzok művészi becsnek és nem pornografikusok. A bíróság a szakértőkül meghívott festőművészeket azonban nem hallgatta ki. Harmincezer korona jövedelem, nyolcezer korona adó A kereskedelmi és iparkamara az adótörvények megváltoztatásáért . . , Budapest, január 17. (A Magyarország tudósítójától.) Az alótörvények megreformálása nemartott lépést a pénz elértéktelenedésével és így különösen a magánalkalmazottak megadóztatása terén egész különös helyzet állt elő..A negyedik osztályú kereseti adóra vonatkozó tömény, amely szerint még ma is vetik ki az adót, 1875. évből származik és természetesen az akkori kereseti viszonyoknak megfelelően állapította meg az adótételeket. Az 1875. évi törvény progresszív adókulcsot tartalmaz. Ezer koronánál egy százalékot tesz ki a negyedik osztályú kereseti adó, amely azután a nagyobb jövedelmeknél fokozatosan emelkedik és harmincezer koronánál méri a tíz százalékot. De 1875-ben csak nagyon magas állásban lévő magánt alkalmazottaknak volt harmincezer korona évi jövedelmük, míg az átlagos jövedelem kétháromnégyezer, legfeljebb ötezer koronát tett ki. Ma azonban évi harmincezer koronából — havi kétezerötszáz koronából — a legszerényebb, a legigénytelenebb ember sem tud megélni. Ezeket a körülményeket az adóbehajtó hatóságok azonban nem veszik figyelembe és a magántisztviselőket az 1875-ből származó törvény alapján adóztatják meg. Megadóztatják az állandó drágasági pótlékot is és a negyedik osztályú kereseti adón kívül természetesen még jövedelmi adót és pótadót is szednek, úgyhogy egy harmincezer koronás évi jövedelemmel rendelkező magántisztviselőnek ma több mint nyolcezer korona adót kellene fizetni. Ez a helyzet teljesen lehetetlen viszonyokat teremtett, mertt hiszen a szegény magántisztviselők abból a harmincezer koronából nem tudnak megélni akkor sem, ha teljesen meghagynák neki és az adótörvényeknek ez az időszerűtlen kedv szerínti végrehajtása most teljesen elviselhetetlenné teszi a magántisztviselő számára az életet. A kereskedelmi és iparkamara pénzügyi szakcsoportja, amely most alakult meg, az illetékes hatóságokhoz beadványt fog intézni, amelyben rámutat ezekre a körülményekre és a negyedik osztályú kereseti adóra vonatkozó törvényes határozmányok megváltoztatását kéri. A szakcsoport állást fog az ellen is, hogy ezt a magas adót a munkaadókra hárítsák át, mert hiszen a kereskedők és az iparosok amúgy is már súlyos adóterheket viselnek. Kéri a szakcsoport az illetékes hatóságokat, hogy a rendszeresített drágasági pótlékokat egyáltalán ne adózzák meg. Az egyedüli helyes megoldás az lenne, ha a negyedik osztályú kereseti adóra vonatkozó százalékos tételeket, a pénz elértéktelenedésének meg- ,felelően változtatnák meg. A mai ezer korona leg jobb esetben ötven régi jó koronának felel meg, a harmincezer koronás évi jövedelmet élvező ma- gántisztviseki tehát tényleges értékben legfeljebb annyit kap, mint a háború előtt egy kezdő kishivatalnok, akinek 1500 koronát fizettek. 1500 után p pedig tizennyolc korona adót szedtek, vagyis 1,2 százalékot. Eszerint kellene kiszámítani a 30.000 koronás jövedelem mán fizetendő adót, ami 360 koronát tenne ki és ha hozzászámítjuk, a különböző pótadósert, akkor a harmicezer koronát legfeljebb 720 koronával lehetne megterhelni, ha az adótörvényeket a tényleges viszonyoknak megfelelően változtatnák meg. Gyárfás Dezső megfonrt a.... Budapest, január 17. (A Magyarország tudósítójától.) Nem váratlanul és mégis döbbenetes tragikussággal meghalt ma hajnalban Gyárfás Dezső. Hivatalos jelentések hírül fogják adni, hogy csaknem húsz év óta színész, sok idő óta a Fővárosi Orfeum tagja, a közönség és a színészek azonban egyformán tudják, hogy szegény, kedves Gyafi mindennél sokkal több volt. Egy darab Budapest, — a régiből vidám, jellegzetes alakja a könynyelvű, bolondos, pezsgős, cigányzenén, de melegszívű, jólelkű Budapestnek. Valamikor hárman: Aalbach, Baumann és ő egymásután váltak népszerűvé az orfeum deszkáiról. Három komikus, akik egyformán sok gúnnyal él szatírával, de utólérheteten kedvességgel csipkedték a város félszeg végét, énekelték meg népszerűvé lett figuráit. Csaknem minden dalukat elkapta a népszerűség, szárnyára vette és végig röppent vele túl e városon, az egész országban. Gyors egymásutánban lettek népszerűek és gyors egymásutánban ragadta el őket — még javakorban — a halál. Aalbach és Baumann után ma reggel Gyárfás Dezső hunyta le örökre szemét. Kövér, mindig mosolygó arcát egész Budapest ismerte. Mókáin, tréfás dalain éveken át mulatott a közönség, az orfeum könnyed hangja, vidám, mulatós levegője egészen egy volt vele. Mindig erről a Városról, ennek félszegségéről, aktualitásairól, hírességeiről, kifigurázni való alakjairól dalolta nótáit. Emellett azonban a művészetet szerető, igazi színész volt. Tele közvetlenséggel, ötlettel, derűs humorral minden szerepének egészen egyéni ízt tudott adni. Az orfeum deszkáin túl, a nagy színpadon is szép sikerei voltak. Legutóbb Szép Heléna Menclausát játszotta meleg sikerrel és ez volt — sajnos — utolsó játéka. De a színpadon bohém Gyafi az életben komoly, melegszívű ember volt. Az artista-egyesületnek csaknem haláláig elnöke és mint ilyen ezernyi dolgot végzett kartársai, barátai érdekében. Minden szegénynek csak adni tudott és szeretett. Boldog és meghitt volt családi élete. Mikor a nyáron először mondotta, hogy valahol belül egy halálos betegség közeledtét érzi, mosolyogtk rajta, a — szegény — csak biccentett nagy fejével és lehunyta apró szemeit. Valaki azt mondta a színháznál: Nagy baj, ha Gyafi nem nevet. •Bizony, nagy baj lett belőle: meghalt, holott vidámságára, meleg szívére most olyan nagy szükség volna. Az elmúlt nyáron, amikor a Leak Színházban Menelaus szerepét játszotta, kezdett betegeskedni Gyárfás Dezső. A betegség lassanként elhatalmasodott feletti, fellépéseit a Sorfában beszüntette és külföldre ment egészségét rendbehozni. Néhányhónappal ezelőtt, midőn pihenéséből visszatért, már-már úgy látszott, hogy viszi kinyerte egészségét s mintegy három hónapja ismét fellépett a Fővárosi Orfeumban. Gyógyulása azonban csak látszólagos volt és egyik este annyira rosszul lett, hogy további fellépéseit be kellett szüntetnie. Szanatóriumba ment, majd lakásán ápolták, hol újra jobban lett, elhagyta az ágyat s már barátai közé tátogatott, amikor újra elövelte kínzó betegsége. A Bálint-klinikára szállították és súlyos kétoldali vesegyulladása most már Utodjabban elhatalmasodott. Már három nap óta eszméletlen volt, ma hajnalban aztán fél négy órakor csendből elszeptjezelt. Temetéséről az Artista Egyesület gondoskodik, amelynek hosszú ideig elnöke volt. Temetése szerdán délelőtt 11 órakor lesz ,a rákoskeresztúri temető halottasházából. „tkuo Vaais?,t R*fcórint 10 Mendeisafm teerészfeet, 9 ki brilliánst, af.mvat, ezüsíet és hamisfogaluit legdrágábban vesz Briliánst ARANYAT 143-800 ^Tb«B PLATINÁT koronáig Ezüstöt 4 K feljebb. Hamíssiakatikbjí155 Kvasz imm Lm VII, Boli-afca 47. Mit látott egy amerikai Budapesten? Budapest, január 17. (A Magyarom ..g tudósítójától.) Haftamy amerikai főkonzul, mnét kedvesebb barátja aligha van a magyarságnak, pár nappl ezelőtt megkért, hogy lássam el adatokkal, ölelve hiteles fotográfiákkal egyik honfitársát, így találkoztam a Ritz-ben Americárt,ez most itt egy úr nevel és annál szívesebben álltam rendelkezésére, mert koléga is, aki a nagy cikkek százait küldi* már haza Európából * rendkívül sokat tehet a magyar nyomorenyhítés érdekében. Miután pedig az információkat és a képeket átvette, arra kértem, hogy mesélje el őszintén: mit tapasztalt nálunk? Az interjút nem élőszóval adta meg, hanem ő maga kopogtatta ntigépébe. A magyar olvasó megérezt érti néhol fordításán is a seperális amerikai zamatot, változatlanul reprodukálom a bevezetőjével együtt: Mr. Frank M. America Newyorkból, tíz napig tanulmányozta a helyzetet Budapesten az Amerikai Segítő Raktárak, az Amerikai Vörös Kereszt és más amerikai segítő szervek megbízásából, amelyek most azzal foglalkoznak, hogy 23 millió dollárt gyűjtsenek össze az Egyesült Államok népétől Közép- és Délkelet-Európa gyermekjóléti intézményei javára. Mr. Frank M. America, aki az eltunyt öt esztendő nagyobb részét Európában töltötte, munkaerejét nagy amerikai lapok tudósítása és a segítő akciók között osztva meg, tegnap fogadta tudósítónkat. Azt mondta, hogy soha nem fogja elfelejteni azt a változást, amin a gyönyörű Budapest átment. Erre az amerikaiak mint a Dunai királynőjére emlékeztek és amely most a nyomor fővárosává lett. Benyomásait közölni fogja az amerikaiakkal és ki fogja fejteni előttük, hogy a magyarokat az utóbbi hat éven át milyen nagy, megindító szenvedések és csapások suj■átották. Mikor nevének eredete felől kérdezték, Mr. America azt mondta, hogy atyja vitte magával az Egyesült Államokba Hollandiából a régi spanyol család leszármazottja, de sokkal több a dolga, semhogy az ilyesmivel sokat törődjön. Fontos a név? — kérdezte mosolyogva. — Sokkal többet gondoltam ennél Magyarország hajaira. Odaát, a komfortos Amerikában, nem tudják fölfogni teljes nagyságában azt a gazdasági összeomlást, amely Magyarországon beköövetkezett a háború és a Habsburg birodalom széte bomlása következtében. Budapesti tartózkodásom alatt benyomásaimat nem tíz önök legdrágább szállóinak aranyos díszít társalgóiban szereztem. Sőt igyekeztem belevegyülni a népük életébe és arra szántam időmet, hogy meglátogassam a szegényeket, valamint a középosztály tagjait, akik leginkább gyötrődnek. — Végigjártam a kőbányai és tripolissi munkásnegyedeket és láttam ott tizenkét négyszegláb kiterjedésű szobákat tiz-tizenkét lakóval, ahol éjelre még gyertyavilágitás sem volt és ahol szalmán szültek gyermeket. Ilyesmi ahuszadik században civilizált emberi közösségben! — Elmentem a nagy középosztály számos otthonába és láttam ott özvegyeket, akik szétvagdosták a székeket és az asztalt, hogy levest meleggithessenek vagy valami meleg ételt készíthessenek fázó gyermekeiknek. Egyesek borzalmas peunkákban laktak. Alig van szívszaggatóbb tragédia, mint jólétben élt családok latssú lecsúszása a boldog otthontól a hideg pincelakásig.. . Sohse fogom elfelejteni azt, amit a kórházakban láttam, ahol a csecsemőkön csak papírpólya volt. Az Országos Gyermekmenhelyen láttam alig pár hetes csecsemőket a puszta matracra terített papiroslapokon feküdni. Testük csontváz - szerű volt és a három-tízéveseken látható volt a bőrnek az a petyhüdtsége és az arcnak az a sápadtsága, amely a rosszul tápláltság jele. — A Stefánia-gyermekkórházban beszéltem a kiváló Bókay János orvossal, aki büszkén mutatta az Amerikai Vörös Kereszt által küldött ágyneműt és fehérneműt, amely azonban nem elegendő. A helyiségek hidegek voltak, de a szappanhiányhoz képest meglepően tiszták. — Sártengeren átgázolva kimentem nagy pályaudvarjaik vagyonlakóihoz. Elmondták nekem, hogy Magyarország más zászló alá került területeiről űzték el őket, mert nem akartak hűségei esküdni az új uraknak. Sajnálatraméltó az állapota e tompán érésű, szomorú szerencsétleneknek, barmokként összezsúfolva, éhezve, rosszul öltözötten, hideg sötét helyen. Voltak tizen, is egy vagyonban. El kellett menekülniük hazulról és mindenük az volt, ami a testükön volt vagy lábaiknál hevert ezeken az emberi lakásnak igazán nem alkalmas, rothadáisos helyeken. Gyermekeiknek nem volt se cipőjük, se harisnyájuk és nagyon hideg volt. Egy erdélyi családanya azt mondta nekem, hogy négy hete nem ettek meleg ételt. Mr. America sorra járta a háború végett Európa vezető fővárosait, de sehol nem talált ily csodás optimizmust a nyomorban is. Antagj^ro^