Magyarország, 1921. április (28. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

Budapest, 1921. péntek, április 22. 1CAGZARORSZAG volna, hogy osztja elődje programját, vagy ennél liberálisabbat akar, mert szerinte egy liberálisabb rendszernek kell elkövetkezni. Sándor Pál: Kicsit elkéstünk. Egy évvel adott kellett volna. Andrássy Gyula gróf: Míg a kormány hű lesz az ő keresztény programjához, addig támogatni fogja, további álláspontját a kormány további ma­gatartásától teszi függővé. (Éljenzés és taps a ke­reszténypárton.). - Újra a Beniczky-ügy , Beniczky Ödön a házszabályokhoz kér szót. Nem voltam jelen, mondotta, Tomcsányi miniszter úr felszólalásánál. Beszédéről úgy értesültem, hogy azt állítja, hogy az én tegnapi előadásom nem fe­lel meg a­­valóságnak, úgy tudo­m, azt mondotta, hogy ő a kormányzóságnak csupán telefonját és távíróját használta fel intézkedéseinek leadására. A miniszter úr előadásával szemben van szeren­csém bemutatni eredetiben a következő táviratot: „A neszményi és tapolcai­ út mentén haladó automobil, amelyben Szmrecsányi György és Beniczky Ödön képviselők ülnek, feltartózta­tandó, képviselők letartóztat­andók mentelmi jog tekintetbe vétele nélkül. Mindez jelentendő Budapestre, kormányzó úr első szárnysegédének, Magasházy, százados". Hornyáns­zky Zoltán: Szép egy mentelmi jog (Zaj a Ház minden oldalán.) . Meskó Zoltán: Szilágyi ne idegeskedjék. Beniczky Ödön: Van szerencsém egy másik táviratot is bemutatni, azt leadta a kormányzóság szárnysegédi hivatala. Arról szól, hogy abban az esetben, ha a neszméri—tapolcai út mentén nem sikerülne a feltartóztatásunk, akkor Szombathelyen, a városnak kapuja előtt legyünk letartóztatandók s őrizetbe veendők. Jelen távirat a miniszterelnök urnak további intézkedés végett bemutatandó. A táviratot felvette olvashatatlan aláirása­ul, leadta Magasházy százados. Szilágyi Lajos: Meg van cáfolva, amit az­gazságügyminiszter mondott.­­ Drozdy: Így néz ki egy igazságügy miniszter. Beniczky Ödön: Ezek után a nemzetgyűlés képet alkothat magának, kinek az előadása ráfel­etleg a valóságnak. Rupert Rezső: Szép hivatali titoktartás. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Úgy látszik, Beniczky képviselő úr ezt a rektifikáló nyilatkozatot azért tette, mert nem volt jelen be­szédemnél. Én beszédemben rámutattam arra, hogy a látszat, amely künn előállhatott, onnan származ­hatott, hogy én ezekben az órákban állandóan a kormányzói irodában tartózkodtam, csak azért, hogy egy szerv adja le az összes jelentéseket. Ez a szárnysegédi szobából történt telefonon vagy táv­irati uton. Nemcsak az ő részéről, hanem a fő­kapitány részéről is azért volt­ erre szükség, hogy ti válaszértesítések is ideérkezzenek. Dinics: Humoros dajkamese. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradja­nak csendben, hiszen a gyorsírók sem tudják már jegyezni a beszédeket. Dinics Vidor: Halljuk a bácsit mesélni.­­ Tomcsányi Vilmos Pál: Nem az a fontos, hogy ki írta alá az intézkedéseket, hanem az, hogy kinek a hozzájárulásával történt. Én intézkedtem közvetlenül vagy közvetett után, minden ügyben. Beniczky Ödön: A házszabályok 215-ik sza­kasza értelmében kér szót. Felkiáltások a kisgazdapárton: Elég volt. Elnök: A szó Beniczky Ödön képviselő urat megilleti. Beniczky Ödön: Én ismételten hivatkozom tegnapi előadásomra. A hajmáskéri letartóztatás alkalmával a vezénylő százados a kormányzó arra hivatkozott, annak a nevében tartóztatott le ben­nünket. Csupán hat órakor jött be­jelenteni, hogy most már a belügyminiszter intézkedésére vagyunk foglyok. Rubínek István: Nem az a fontos, hanem az, volt-e ok a letartóztatásra. Beniczky Ödön: A százados úr részéről tör­tént­ tévedés­­feltétlenül jóhiszemű volt, de azt nem tudta a mai napig, hogy a belü­gy­ miniszter urat Magasházy századosnak hívják. Mivel az intézkedés Magasházy százados nevében történt. Percekig tartott a zaj, ami után beszédébe kezdhetett Tasnády Kovács József, aki a kormány­program vitájához szólt hozzá. Elsősorban arra utalt,­­hogy az ilyen incidensek csak arra valók, hogy kizökkentsék a nemzetgyűlést munkájából. A mentelmi jognak olyan kezelése azonban, aho­gyan azt az igazságügyminiszter interpretálja, sem­miféle politikus vagy jogászember által el nem fo­gadható. Itt a mentelmi jogot nem alkotmányosan kezelik. Ez nem a képviselő vagy a nemzetgyűlés, hanem az egész ország dolga. Igen helytelennek tartom, — mondotta, — ahogy az igazságügyimi­­nísztér eljárását mentegetni próbálja. Képviselőt tettenérés Cselét kivéve sohasem szabad letartóz­tatni.­­ Rubinek István: Ez tettenérés volt. Tasnády Kovács József: Ezután a kormány­­­programjára tér át. Helyesli Andrássynak azt a­­kijelentését, hogy bevárja a mentelmi bizottság jigye­ntését és akkor­ fogják, megszálap­itani, hogy mi történt. Helyesli azt a megállapitást is,­­ bár a szabad királyválasztás elve alapján áll, hogy a ki­rály nem szökött meg. Aki Szent István koroná­jával megkoronáztak, sérthetetlen kell hogy le­gyen. El kellett mennie a királynak, mert gyerme­keit meg akarták ölni és a király gyermekeit éppen az mentette meg, akit most önök a vádlottak padjára ültettek. (Nagy­­zaj.) Meskó Zoltán: Ki ültette oda? Tasnád­y Kovács Juszef: Hogy kire értem, elmondom, ha eljön annak az ideje. (Zaj.) Elnök csendre inti a képviselőket, mert a nagy zajban még a gyorsírók sem tudják a beszé­det jegyezni. Tasnády Kovács József: Bethlen István gróf programját a keresztény nemzeti eszme diadalá­nak tartja. A keresztény nemzeti eszme most világ­áramlat. Andrássy Gyula gróf ezt átérezte és élére állt annak a pártnak, amely ezt hirdeti. Kerekes Mihály: Vívmány, hogy a grófok csatlakoznak! Tasnády Kovács József: Én becsülöm azokat a grófokat, a Wesselényieket, Széchenyieket, egyes számban, akik igen sok hasznot hoztak és munkát fejtettek ki a nemzet érdekében. Rakovszky elnök: A képviselő úrnak ez a megjegyzése lekicsinylés, ezért rendtaltasítom! Tasnády Kovács József: Bocsánatot kérek, nem akartam sérteni, talán kicsúszott valami a számon. A keresztény nemzeti irány világát el akarják tenni láb alól a destruktív erők. Rágalmak­kal dolgoznak. Ez történt Friedrich Istvánnal is, aki hiszem és tudom, hogy tisztán fog kikerülni. Ezzel a nagy keresztény férfiúval szemben, aki pol­gárháborút akadályozott meg,­ szintén rágalmakkal dolgoztak. Ezután rátér a királykérdésre. A királykérdés alkotmányjogi kérdés. Ősi alkotmányunk kell, hogy helyreálljon. Ez a kérdés — sajnos — lecsú­szott királykérdéssé, sőt személyi kérdéssé. Ma­gyarország mindig és ma is azt hiszem, hogy ebben mindnyájan egyet­értünk, hogy a jövendőben is­­királyhű lesz. A­­királykérdést alaposan tanulmá­nyozta és egyetért a miniszterelnökkel abban, hogy kül- és belpolitikai okok miatt ma meg nem oldható, de alkotmányu­rcát rendeznünk kell. A kérdést tárgyalni kell, de nem incidensek kap­csán. Orbók Attila: Maga kiabál a legjobban. Kasnády Kovács József: Budapestről senki sem akar Bécsbe ugródeszkát csinálni. Egy eset­leges királyválasztás a mostani időkben a nemzet­re veszedelmes volna. A személyi részt ki kell kap­csolni.­­ Nyék­y József: A személyt tehát spirituszba kell tenni. Elnök: Nyékyt rendre utasítja. Tasnády Kovács József: Kéri a miniszter­­elnököt, hogy legyen a magyar fajnak a védelme­zője, hogy végre Magyarországon magyar ihlessen az úr. Bethlen István miniszterelnök: Minthogy az ország érdeke a pénzügyi javaslatok letárgyalása, viszont a nemzetgyűlésinek igen hamar alkalma lesz a költségvetés tárgyalása kapcsán az­­összes politikai kérdésekhez hozzászólni, kéri, hogy a jelen tárgysorozat megszakításával holnap a pénzügyi javaslatokat vegyék elő. (Helyes­lés.) Rassay Károly: Ellenzi a miniszterelnök ja­vaslatát. Ez a kérdés hasonló formában már fel­merült s akkor a Ház úgy határozott, hogy a sálát nem szakítja félbe, mert ezzel kiszolgáltatná a szó­­­nokokat a mindenkori többségnek. Inkább azt tar­taná helyesnek, ha a feliratkozott szónokok töröl­tetnék magukat. Elnök: Ralsay képviselő úr tévedésben van, mert a következő nap napirendjét a Ház minden­kor tetszése szerint állapítja meg. A feliratkozás csak azt a jogot biztosítja a képviselőknek, hogy a felszólalási sorrendjük a vita folytatásakor meg­marad. Javasolja, hoggy a Ház legközelebbi ülését holnap, pénteken, délelőtt tíz órakor tartsa, annak napirendjére egyedül a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat tárgyalását tűzze ki. A Ház az elnök javaslata ér­telmében döntött. Drozdy Győző mondotta el ezután interpellá­cióját. Megdöbbentő pénzpocsékolásról beszélnek az országban. Most csupán a Magyar Távirati Irodával kapcsolatos pénzpocsékolást akarja szóvá tenni. A Magyar­­Távirati Irodát elő­ször báró Blaffy Dezső adatta ki Radó­­Sámuel, utján, aki kiadó és szerkesztő volt. A kormánynak teljesített munkáért az államtól évi 12.000 korona szubvenciót kapott és bizonyos távirati és telefon­­kedvezményt. A Wekerle kormány előzetes tár­gyalások után szerződést kötött dr. Fabra Henrikkel olyan feltétel mellett, hogy kötele® ma az, hogy Bécstől függetleníti a magyar hírszol­­gálatot. Jött a Károlyi-forradaloan, a Távirati Iro­­dát államosították. Ezt a diktatúra is fenntartotta, sőt a keresztény kurzus alatt is így volt. A Te­leki-kormány első intézkedése az volt, hogy a kiváló sajtófőnököt, Bönitz Ferencet elmoz­dította állásától és kinevezte helyére Eckhard Tibort sajtófőnökké. Ez reformálta a Távirati Irodát is és első dolga az volt, hogy militarizálja és lovasítja az irodát és annak vezetését Kozma Miklós századosra bízta. Szilágyi Lajos: A Magyar Távirati Iroda, mint vitézi telek. Drozdy Győző: Nézzük meg már most, mi­g differencia a régi és a mostani T. I. között. Ré­gen­te 12.000 korona szubvenciót adtak, most évi 12 milliót fizetnek rá a Táviati Irodára. Régebben húsz ember dolgozott ott, most százhúsz, a vidéki szervezetekkel együtt pedig ki sem lehet mondani, mennyi. Vázsonyi Vilmos: Mert Csonka-Magyarország nagyobb lett. Drozdy Győző: Régebben nem volt tőzsde­osztály, belföldi osztály, külföldi osztály és régeb­ben nem is iktatták a híreiket. Nem azt helytele­­nítem én, hogy katonatiszteknek elhelyezést és ke­nyeret adnak. Ezekről gondoskodni kell az állam­nak, hanem azt kívánom, hogy olyan helyre jut­tassák őket, ahol azok dolgozni tudnak. A Távirati Irodához olyan em­berek kellenek, akik jó, hírlap­írói munkát tudnak végezni. Ezek pedig csak szü­­letett újságírók lehetnek. Szabó József: Született, tehát zsidó. Drozdy Győző: Született újságírót mondottam azért, mert az újságírást nem lehet megtanulni, arra szü­letni kell. Az 1920—21. évi költségvetésben lapozgattam és azt találom, hogy a Távirati Irodára 800.000 korona volt előirányozva. Én az iratokból megál­lapítottam, hogy ennek fele 400.000 korona dologi kiadás, tehát ha száz alkalmazottat veszünk, akkor 400 után 4000 koronát kapna egy-egy alkalmazott fizetésül. Megállapítottam azt se, hol vannak el­rejtve a Távirati Irodára előlegezett költségek. A minisztereln­öki sajtóosztály fentartására két és félmillió, a külügyminisztérium 7,4 millió, tehát összesen 10 millió van elő­irányozva. Ehhez hozzá kell számítani a távirat- és telefon­díjaikat, amelyek, tekintettel, hogy a táviró és te­lefon állami intézménye­i elvesznek. De nemcsak anyagi deficitje van a Távirati Irodának, hanem morális deficitje is. A külföldi lapok nem né­zik bizalommal, mert kizárólag az állam kezé­ben van. Például Szterényi internálása idején a Távirati Iroda cáfolt, persze külföldön nem hitték el. A kommunizmus alatt ugyanígy volt. A Duna—Tisza közötti gyilkosságról szintén küldött cáfolatot és hiába írta a Távirati Iroda, hogy nincs Orgovány, hogy Zalaeger­szeg nyaralóhely, nem hitték el a külföldön és most, hogy a jogrend helyreállott, hiába írja a Távirati Iroda ezt ,külföldre, ezt sem hiszik el neki. A külföld nem veszi át egyetlen hírét sem. Hegedűs pénzügyminiszter expozéja idején a Házban közölte, hogy a köztisztviselők ellátását három hónapra meghosszabbítják, a Távirati Iroda katonai munkatársa a vidékkel azt közölte, hogy beszüntetik és erre a vidéken nagy felhábo­rodás tört ki. Ismeretes, a győri incidens, amikor Háttér volt kultuszminiszter kulturfülüekről be­szélt és az úgy jelent meg, hogy kajlafülüek. Orbók Nem is volt az olyan rossz Hallernek. Drozdy: Teleki miniszterelnökségének utolsó idejében szabadulni akart ettől a vállalattól, de nem versenytárgyaláson adták bérbe a legtöbbet ígérőnek. Először az a hír volt eterjedve, hogy az irodát saját alkalmazottai veszik meg, de ezt pro domo megcáfolták, újabban azt bál­juk, Eckhardt Tibor sajtófőnök­e Hangya és Ergon-ból alakult vállalatának akarja kiadni az irodát. Orbók Attila: Még nagyobb dolgokat is ke­resztül vitt Eckhardt. Azt, hogy nem távozott. Drozdy Győző: Most vannak a szerződés­tervezet aktái az" igazságügyminiszternél felülvizs­gálás végett. , Szilágyi Lajos: Eckhadt (Sivére az Ergon vezérigazgatója. Drozdy: Nem akarok kitérni arra, hogy Tibor milyen nexusban van Vilmossal, de még a mozirendeletnél is láttuk a nepotizmus lehetőségét Most új üzleti érdekről van szó. Hogy mit jelent 3

Next