Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

2 . ------------- -------------------«*,*,*!»*„■*r,»„„■, a»1.­ állapot megszüntetése érdekében interpellál most Usetty.* Ma híre terjedt, hogy a Friedrich-párt az­­ellenzéki szövetkezés közös megbeszélésein nem vesz részt. Ez a shir valóban megfelel a valóság­nak, amennyiben a Fried­ric­h-párt határozatilag kimondotta, hogy nem csatlakozik semmiféle szö­vetkezéshez és semmiféle alakulathoz, de hajlandó azokkal, akik akármilyen akció ügyében hozzá­fordulnak, amennyiben érdekeiknek megfelel, együtt menni. Tehát voltaképpen nem visszalépés ez, mert hiszen az alakulás semmiféle formai módom nem történt meg, csa­d bizonyos kérdé­seiére egyöntetű taktika meg­állapítás­á­ró­l van szó. Ebből a tényből távolról sem lehet következtetni az ellenzéki szövetkezés meghiúsulását. Jr miniszterelnök zalaegerszegi útjáról " Az internálások tárgyában kérdést intéztünk Bethlen István gróf miniszterelnökhöz, aki a követ­kezőket mondotta: — A belügyminiszter úrral hivatalos úton vol­tunk és ma még minthogy a dolog az előkészítés stádiumában van, nem lehet róla bővebben nyilat­kozni. Mikor a dolog megérett, a belügyminiszter úr a nemzetgyűlésen fog részletesen nyilatkozni. t­örvényjavaslat az államadósságokról A MTI­ jelenti: A pénzügyi bizottság holnap délután 4 órakor ülést tart, melyen az államadós­ságokról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. ­AGYAROSSZÁG Budapest, 1921. szerda), május 4. fi körségvetés első napjét Kerekes Mihály az internálásokról, a vasúti állapotokról, a földbirtokról és a vagyonváltságról — Gaál Gaszton mandátuma — A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, május 3. (A Magyarország tudósítójától.) A mai ülést háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky elnök. Az elnöki előterj­esztések után Hermann Miksa a pénzügyi bizottság előadója a szénjogi illetékről és a bányaművelésből eredő jövedelem megadóztatásáról szóló törvényjavaslat jelentését terjeszti be. A költségvetés tárgyalása előtt az elnök indít­­ványozza, hogy előbb általánosságban, azután rész­letesen tárgyalják a javaslatot. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter a szabadalmi bíróság túráinak illetményéről szóló ■örvényjavaslatot terjeszti be. Gsáf Gaszton a házszabályokhoz szólva a lengyeltóti mandátum ügyét teszi szóvá. Mandátumát petícióval megtá­madták. A harmadik bíráló bizottság ezt egy évig elintézetlenül hagyta. Nem sürgettem, mert meg voltam győződve a választási elnök teljes korrekt­ségéről. A bíráló bizottság most vizsgálatot rendelt ,­ és Somogyi István képviselő urat küldte ki a vizsgálat vezetésére. Nem óhajtok azzal foglalkozni, h­ogy engem meg nem hívtak és hogy az Új Nem­zedékben egy hir jelent meg azzal a címmel: Gaál Gaszton mandátumát megsemmisítik. Szilágyi Lajos: Ez a titoktartás! Gaál Gaszton:­A­ jóhiszeműségem ezután a hir után úgy látszik megszűnt. Követelem­, ha ott bár­mely szabálytalanság előfordult volna, tessék a kerületben az új választást elrendelni. De méltóz­­tassék az igazság és a törvény szellemében eljárni. (­Helyeslés.). Somogyi István: Személyes kérdésben szólal fel. A 3-dik bíráló bizottság elnöke hivatott arra, hogy feleljen arra, miért nem foglalkoztunk előbb ezzel az üggyel. Én nem forszíroztam ezt a vizsgá­latot. Az ellenfélnek 1024 ajánlója volt. Ebből 400 hibás volt. A választási elnök meg 300-at vissza­utasított. Elnök: Figyelmezteti, Hogy ez most nem tar­tozik ide. Somogyi: Én senkinek interjút nem adtam. Tőlem nem kapott senki felvilágosítást. Engem ebben szimpátia vagy antipátia nem vezetett. Szilágyi Lajos: Ez a fontos. Gaál Gaszton: Helyreigazítja Somogyi észre­vételeit. Kellő helyen foglalkozom majd az újság­­közlemény ügyével. A házszabályok 82. szakaszát idézi, mely szerint az érdekelt képviselőt is meg kell hinni. Ez a szakasz a legjobb bizonyíték föl­­szólalásom helyességére. Somogyi a házszabályokat magyarázza és bi­zonyítja, hogy ő helyesem és pártatlanul járt el. Szijj Bálint: Pákozdy képviselőtársam azt kiál­totta, amikor Teleki volt miniszterelnök elnapolta a házat: „menjünk a falura”! Vitter képviselő erre azt felelte: „Kapálni, kapálni.“ Gúnyosan kiál­totta ezt. Mi nem szégyenük, hogy dolgozunk. Én nem tudom, hogy a képviselő úrnak mi a fog­lalkozása. Az a foglalkozás, melyhez a kapálás is tartozik, van olyan tiszteletre méltó, mint a kép­viselő úré. Ezt a támadást visszautasítom. (Nagy­­zaj.) Vitter László szót kér. Szilágyi Lajos: Tessék dolgozni! (Nagy zaj.) Dlrich Vidor: A kormánypártok obstruálnak! Vitter László: Nem komolyan tette múltkori megjegyzését, ő is munkából él és mindenkit, aki tisztességes munkából él, megbecsül. Abból, hogy valaki becsületesen dolgozik, azonban nem következik az, hogy a közjoghoz is ért. (Nagy zaj.) Ezután áttérnek a költségestás tárgyalására. Iklódy Szabó János (cla­dó) beterjeszti a ja­vaslatot. Hosszasan fejtegeti a kormány pénzügyi politikáját és méltatja Hegedűs pénzügyminiszter működését. Hangoztatja a takarékosság elvét. Csonka-Magyarországn­ak nem lehet olyan költség­­vetése, mint a régi Nagy-Magyar­országnak volt. Elfogadásra ajánlja a javaslatot és kéri a nemzet­gyűlés támogatását a gazdasági konszolidáció mun­kájában. Az első felszálló Színteczky Kardoss Lajos. Legelőször Grieger Miklósnak a királyi kérdésről mondott beszedései foglalkozik, ő is történelmi fejtegetésekkel óhajtja álláspontját megvilágítani. Minket eltiporni nem­ lehet. A magyart nem tudta elpusztítani a tatárjárás, a török hódoltság, az 1849-es események. Mindezek azt bizonyítják, hogy ebben a nemzetben van életerő. A világháborúban sem az ellenség győzött le, hanem saját kalandor politikusaink. Most békére, együttműködésre volna szükségünk, ehelyett előrángatjuk a királykérdést. Pedig a királyság betöltésének kérdése mindig ké­nyes kérdés volt, ami megzavarta­­a nemzet életét. Ezt történelmi példákkal illusztrálja. Most a magyar király-kérdést össze kell kötnünk a területi integ­ritás kérdésével. (Helyeslés.) A magyar történelmi példák után a lengyel történelem példáit sorolja fel a királyi kérdsre vonatkozólag. A háború előtti időkről szólva kifejti, hogy nézete szerint az ob­­strukció tette tönkre nagy részben az országot. Meskó Zoltáns'l'Es' Béco? Szadeczky Kardoss Lajos: A főkérdés az or­szág visszaállítása. A kormány programjával fog­lalkozva kijelenti, hogy a csehekkel való tárgyalást aggodalommal látja. E­bben a cseheknek több ér­dekük van, mint nekünk. Csehországot nem szabad segítenünk abban, hogy életét tovább tengesse. De ebben a tekintetben is, mint általában is, bízik a kormányban. A kabinet székely tagjait különös szeretettel üdvözli, Hegedűs Lórántot, gróf Bánffy Miklóst és gróf Bethlen Istvánt. A költségvetést el­fogadja. (Éljenzés.) Rakovszky elnök az ülést öt percre felfüg­geszti. Szünet után Kerekes Mihály állott fel szólásra. Magyar­­országon a destrukciót a legkülönbözőbb formá­ban állítják be. Ha valaki a kormányt bírálja, ha valaki a közszabadságért küzd, ha valaki kritikát mond, akkor ráfogják, hogy destruktív. Ezzel szemben­­ azt tartja destru­kciónak, ha valaki a köz­szabadságok ellen Petőfi szobránál tart nagy beszédet. Ha így folytatjuk, akkor végered­ményében Magyarországon mindenki des­truktív. Hallgassunk el már ezzel a jelzővel, engedjük meg, hogy mindenki elmondhassa a maga meg­győződését. Nem látja a költségvetésben Hegedűs­nek azt az ígéretét, hogy a költekezés leszorításá­ban elmegy a Végletekig. Nem tudta olyan hatá­rok között tartani ezt a költségvetést, amely a nemzet teherviselő képességének megfelel. Ezen­kívül bejelenti a pénzügyminiszter, hogy az 1921 22-es költségvetés még súlyosabb tesz és éppen ezért aggodalommal néz ez elé a költségvetés Ufó. Nem lát a kormány ténykedésében gazdasági munkát. Nem látja a termelés megindítását, pedig pusztán adóbevételekből nem lehet az országot fentartani. Magyarországon ma is igen nagy százalékban él­nek olyan emberek,­­akik m­unkaalkalmat keres­itek, de nem tu­dnak találni. Ezután a múlt kor­mány több intézkedését teszi szóvá, amelyek az országra károsak voltak. Káros volt, hogy a kül­földi bojkottra mi is hasonl­óval feleltünk, mert nem voltak konzervgyáraink és az el nem adott értékeket nem tudtuk konzerválni. Ezzel milliár­­dokra menő károkat szenvedtünk. Hibás a zab kivi­tel is. Lehet-e kívánni a gazdától, hogy mikor 1300 koronát kap a zabért, akkor a Divizát 500 ko­ronáért adja. Az ár megál­lapításában is hibákat tet, ezt szakértő kereskedőkre kellene bízni. Hibás az állatkiviteli eljárás is és ez okozza, hogy míg Bor­sodban 32 korona a hús ára, addig Budapesten 90—120 korona. Nem hiszi, hogy tisztán adókkal és vagyonváltság­­al meg lehessen menteni ezt az országot. Csak akkor lesz ez az ország fizetőképes, ha mindenki, aki munkára alkalmas, munkaalkal­mat keres és talál. Kerekes Mihály: Gondolt-e a pénzügyminisz­ter arra, hogy a nagybirtok igen tekintélyes része hasznavehetetlen. Legalább is eddig úgy beszéltek róla. Amikor a vagyonváltságról van szó, ezt tisz­tázni kell. Eddig ezek kicsúsztak az adó alól, mert mentesítve voltak. Kéri a pénzügyminisztert, hogy erre vigyázzon. A pénzügyminiszter statisztikával mutatta ki, hogy az általános olcsóbbodás 25 százalék. A vagyon­váltságnál legyen tekintettel a gazdálkodó óriási veszteségére. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Hetven százalék a veszteség.) Még ennél is sokkal nagyobb az arány. Vásárlókedv nincs és az állat ára lemegy. Itt is, mint az egész vonalon a progresz­­szivitásnak kell érvényesülni. Nem tartja feltétlenül szükségesnek ma, hogy pénzt adjanak ki arra, hogy az embereket még mindig megfigyeljék és ezáltal szabadságukban korlátozzák. Andaházi-Kasziya Béla: Ez a huszadik század! Kerekes Mihály: Elérkezett az idő az inter­nálási tábor feloszlatására. Bródy Ernő: Vagy van bűncselekmény, vagy nincs. Kerekes Mihály: Ha valakinek hatalma van, akkor módijában van mindenkit ellenőrizni. Vázsonyi Vilmos: Államhatalmi megbízott cím­mel házbizalmiak. Kerekes Mihály: Rátér ezután a közutak kér­désére. A hatvan milliót nem tartja elégségesnek a közutak helyreállítására. Inkább erre kellene a pénzt fordítani. Csodálkozik azon, hogy a földmű­ves társadalom csak a kisüsttél törődik. A pénz­ügyminiszter urak ezt a kérdést mindig ügyesen ki­­parírozták. Sziráki Pál: Ez az! Kerekes Mihály: Ezen a téren a nagy tőke összeütközik a kis érdekekkel. A központi szeszfőz­déket a nagytőke éretekében állították fel. A pénz­ügyminiszter úr ha nem volna a nagytőke expo­nense, akikor rendelettel egyszerűen megszüntet­hette volna ezt a kérdést. Tasnády Kovács József: Hegedűs meg akarja csinálni. Kerekes, Mihály: A pénzlebélyegzésnél igen sok ember szenvedett kárt. Nem áll az, hogy a fa­lun sok pénz volna a tulipános ládában. Félő, hogy a pénz értékének emelkedésével kapcsolato­san nem tudjuk majd megindítani a munkát és esetleges munkanélküliség is lesz. Égető probléma a tisztviselő probléma. A felesleges tisztviselőket falura kell küldeni és ott munkára kell szorítani őket. Sakorópátkai Szabó István: Nem értenek hoz­zá, nem lehet azt megtanulni, mint a susztermes­terséget. Kerekes, Mihály: Tanfolyamokkal kell őket a gazdálkodásra megtanítani. A megmaradó tisztvi­selőket viszont jól kell fizetni. Az értelmiség ve­zesse a nemzetet, de szerezze előbb meg az értel­miség a nép bizalmát és szeretetét. Mestersége­sn akadályozzák bizonyos tör­vények végrehajtását. A földbirtok-reform vég­rehajtási utasítása ma sincs kész. A kormány­nak nincs ereje, hogy a közigazgatási hatóságokat rászorítsa a törvény végrehajtására, hogy a nagy­­birtokosokat az ország érdekeinek betartására szo­rítsa. Ha ez így van, akkor tény, hogy ennnek a nemzetgyűlésnek nincs tekintélye és ez esetben fel kell oszlatni a nemzetgyűlést és másikat választani a helyére. Vázsonyi Vilmos: Akkor jön egy másik és an­nak sem tesz tekintélye. Majd én elmondom, miért nincs meg itt a tekintély! Kerekes:: Vannak hadiözvegyek és árvák, akik három év óta nem kapták meg illetményeiket. A­­ költségvetés 560 milliót irányoz elő az államvasúti alkalmazottak fizetésére. Örvendetes, hogy a pénz­ügyminiszter rendezni óhajtja az előléptetéseket. Ennek már régen meg­­kellett volna tör­ténnie. Megtörtént az is, hogy egyes alkalmazotta­kat, akik időközben érettségiztek, nem lép­tethettek elő, bár ez az előléptetés nem járt­­ volna költséggel. Az ilyen mellőzések mélyen sér­­­­tik az önérzetet. Az ország érdekeiben, elsősorban­­ pedig álmaik financiális érdekében meg kell mon­­d­danimn, hogy Nagy-Magyarország állami vasút­ja­­ kevesebb munkaerővel volt vezethető, mint a­­ mai Csonka-Magyar­országé. Feltűnően sok a jo­­­­gász a vasútnál. Nem akarok a jogászok ellen

Next