Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
I Budapest, 1921. szerda, május4. MAGYAROK, SZAG beszélni, de nem szabad engedni, hogy ezek a jogászok a politikát bevigyék a vasúthoz. Erőszakkal arra kényszerítik az embereket, hogy ide vagy oda belépjenek. Vázsonyi Vilmos: A következő rezsimben majd kilépnek! Kerekes: A miniszter úr minden erejével hasson oda, hogy a dolgozni akaró ember végezhesse munkáját és a politikát mindenünnen küszöböljék ki. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter nemet int a fejével. Budavári: A szociáldemokraták viszik be mindenüvé a politikát. Kerekes: Fegyelmi bíróság ítélkezik a vasútnál mégis ,afegyelmi bíróság büntetésén felül újabb elbocsátásokkal akarnak egyes embereket sújtani, amiről tanúskodik egy szigorú bizalmas rendelet, amely Keleti Dénes aláírásával jelent meg. Törvényellenes, hogyha valakit a fegyelmi bíróság már egyszer megbüntetett és azt rendbírsággal sújtotta, hogy akkor ezt most újból megbüntessék, s még pedig úgy, hogy elbocsássák. A kereskedelmi miniszter: Az 1920. évi XI. törvénycikk IV. szakasza. Kerekes: Akkor minek a szolgálati szabályzat?. A kereskedelmi miniszter: Akiket elbocsátotak, azok bolsevikiek voltak. Kerekes: A bolsevikiek Zalaegerszegen ülnek. Drozdy Győző: Dehogy Zalaegerszegen! Zalaegerszegen nem kommunizálták el a mozikat! Budavári László: A bolsevikiek szabadon vaníliák- Tegnap is a Marseilleset énekelték. Budaházi Kasnya Béla: Ez fehér kommunizmus. Budavári László: Ilyen nem létezik.Andaházi Kasnya Béla: Elkommunizálták a mozikat, tehát létezik. Budavári László: Mindig újabb szavakat gyártanak a szakszervezeteidben. Andaházi Kasnya Béla: De jókat. Kerekes Mihály felhívja a kereskedelemügyiminiszter figyelmét a vasútnál szolgáló karhatalmi alakulatokra, akiket sérelmek érnek a közszabadságok terén. Itt tenni kell valamit. Vártuk, hogy a belügyminiszter visszaállítja a közszabadságokat és visszaadja a szabad szót és szabad sajtót, amiért miállandóan küzdeni fogunk. Felhívja a belügyminiszter figyelmét, hogy amikor megjelent az újságokban az a hír, hogy a miniszterelnökkel Zalaegerszegre utazik, , Zalaegerszegen az internálási táborban a Hozzáérkezett "írek szerint az internáltakat kiküldés terhe mellett utasították, hogy miről beszéljenek. Elvárjuk, — úgymond, — hogy ne legyen ez sablonos vizsgálat és hogy az internáltak ne lehessenek kipreparálva arra, hogy mit mondjanak és mit hallgassanak el. Felhívja a miniszterelnöki figyelmét a cseldörségre is, mert a régi jó csendőröknek elment a kedvük a ’ szolgálattól, miután a fizetéseknél sérelem érte őket. Ugyanez vonatkozik az államrendőrségre is. Minden kormánynál elmondotta, most is elmondja, hogy a kormánytól erős kezet vár. Erős, de pártatlan és igazságos kezet, mert az nem kormány, ahol olyasmi történhetik, hogy a falusi ember legazemiderezheti a kormányt. S h ha a kormány erős kezet fog mutatni, akkor viszszaáll ebben az országban a törvények tisztelete. Miután nem lát a kormány ténykedéseiben mindezekre kellő garanciát és mert a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, ennélfogva a költségvetést még általánosságban sem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elnök indítványára ezután a Ház kimondta,hogy legközelebbi ülését holnap tartja, amelynek napirendjére az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása és a költségvetési vita folytatása szerepel. Budapest, május 3. Hegedűs a hadikölcsönök kamatairól. Azradiikölcsönérdekeltek Szövetsége ma délelőtt Keller Béla igazgató vezetésével Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternél tisztelgett. A küldöttségben résztvettek a Pénzintézeek Országos Szövetsége, az OMGE, az OMKE, GYOSz és a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége. Keller igazgató kérte a pénzügyminisztert, hogy hadikölcsön-kamatredukcióval ne sújtsák őket súlyosabban, mint általában a vagyonváltság az egyéb tőkéseket érinti. Kérték a pénzügyminisztert, hogy a kamatokat legalább öt százalékban állapítsák meg. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság holnapi ülésén fog erre vonatkozó új szakaszokat benyújtani, ezért érdemleges választ nem ad és kéri, hogy várják be nyugalommal az új javaslatokat. i ."■ " 3 Radvásnszky báró a Tisza-gyilkosság körülményeiről Almássy grófnőt és Radvánszkyt megeskették vallomásiakra — Gaertner Marreelltől az elnök megvonja a szót — A Tisza-gyilkosság mai napja (A Magyarország tudósítójától.) Félti, órakor nyitja meg Gadó István dr. elnöka főtárgyalás tizenhetedik napját, amely Almássy Denise grófnő kihallgatásával kezdődik. Az általános kérdések feladása után az elnök felszólítja a grófnőt, hogy mondjon el mindent, amit a gyilkossággal kapcsolatban tud. Almássy Denise grófnő ezután részletesen elmondja az október 31-iki eseményeket, Tisza Istvánnak a Herminauti villában való tartózkodását és utolsó óráit, ugy, amint a hadosztálybíróság előtt is elmondotta és kijelenti, hogy meggyőződése szerint a gyilkosságot előre határozták el és tervszerűen hajtották végre. Ezután arra vonatkozólag intéz kérdéseket az elnök Aknássy grófnőhöz, hogy kiket ismer fel a vádlottak közül? Szembesítik Gaertnerrel, akit határozottan felismer, mint olyat, aki délelőtt a Roheim-villában járt, szembesítik Sztanykovszkyval, akinek alakját teljesen megfelelőnek találja az emlékezetében élő alakkal. Kéri Pállal is szembesítik, de benne senkit sem ismer föl a tettesekközül. Nem ismeri föl Hüttnert sem. Ezután elmondja Aknássy grófnő, hogy Tisza István életét inkább a forradalom vezetőitől féltette a család, mint a csőcseléktől. A nyomozás megindulása során — mondotta — állandóan világos volt előtte, hogy hatalmi tényezők vannak belekeverve az ügybe. Friedrich István akkor miniszterelnök volt, — mondja a grófnő — nyilván csak róla lehetett szó. S a későbbi események, főképp, hogy Gesztről való felutazása és a rendőrségen való kihallgatása elé számos akadályt gördítettek, világossá tették előtte, hogy ő az. Ezt a gyanúját Aknássy grófnő akkor is fenntartja, ha kiderülne, hogy mint miniszterelnök maga Friedrich István rendelte el ebben az ügyben az erélyes nyomozást. . . Ezután az ügyész, majd Kéri Pál és Fényes László intéznek kérdéseket Almássy grófnőhöz, Friedrichnek nincs kérdése. Végül a védők tesznek föl egy-egy kérdést. Ezután az elnök elrendeli Gaertner szembesítését Almássy grófnővel. A bíróság Almássy Denise grófnőt megesketi. Az eskü után az elnök tizenöt perc szünetet rendel el. Szünet után Gadó István elnök felolvassa az akták közül a budapesti rendőrfőkapitányság értesítését, amelyben ez jelenti, hogy az 1919. év folyamán lefolytatott első nyomozás iratai nem küldhetők át, mert elvesztek. Ezután Kéri Pál áll fel és kéri az elnököt, hogy Almássy Denise grófnő valomására észrevételeit megtehesse. Kéri a forradalom anarchiájáról Kéri Pál: Valaki jelentkezett azzal, hogy ő tudja a jelszót, ezt vallotta a grófnő. Délután fel is próbálta hívni a telefonközpontot és mondották a jelszót, dea központ nem kapcsolt. Engedje meg az elnök úr, hogy én erre nézve személyes tapaszlataimból tegyem meg észrevételeimet. Amikor elfoglaltuk a telefonközpontot, egy szakértő berendezte azt a jelszószolgálatra. Előre négy napra megcsinálta és minden két órában pontosan váltották a jelszót, mert ez minden két órában más és más volt. A délelőtti tehát, amit az illető mondott a grófnőnek, természetesen más volt, mint a délutáni és igen természetesen a telefonközpontban gyanússá tette magát a grófnő azzal, hogy egy már lejárt jelszóval erőlködött és próbált kapcsolást kapni. Ha kellőképen, kellő eréllyel lépett volna fel, mégis kapott volna kapcsolást, mert tekintetbe volt véve az, ha hirtelen telefonozásra lesz szükség. Ha orvos kell, vagy ott volt az anarchia, ha segítség kell valahová, mindenre figyelemmel voltunk. Én magam is tanúja voltam több esetben,dézte a telefonközpont, hogy mit akar az illető és a Nemzeti Tanács ellenőrzése mellett megengedte a beszélgetést. Bárki beszélhetett bármelyik számmal, ha akart és azt a Nemzeti Tanács ellenőrizte. Magam is tanúja voltam egy esetnek, amikor orvost kértek és kapcsoltak. Kérem, innen, azt az asszonyt, aki 30-ról 31-re virradó hajnalban két és fél óra között akart beszélni valamelyik számmal. Nagyon izgatott volt, a fia nem jött haza, aggódott miatta. A telefonközpont kapcsolta a nemzeti tanácsot, Landler meghallgatta, méltányosnak találta az asszony kérelmét. Az asszony összeköttetést kapott és megtalálta a fiát, meg is köszönte. Kérem ismételten ezt az asszonyt, hogy igazolja mondásomat. Amennyiben Tisza István gróf hozzátartozói megmondták volna, hogy a grófot imminens veszedelem fenyegeti, meg vagyok győződve róla, hogy a nemzeti tanács megengedte volna a beszélgetést, sőt intézkedett volna a gróf hathatós védelméről. De azt nem hiszem, sőt kétlem, hogy sikerült volna Tiszát megmenteni. Az elnök: Van még valami észrevétele? Kéri Pál: Még több is. Említette a grófnő, hogy a titkár 31-én délután fél három és három óra között értesült a gyilkosságról. Ez tévedés. Ez csak november elsején lehetett. Hiszen az kétségtelen, hogy vidékre csak a nemzeti tanács telefonálhatott. Ki van tehát teljesen zárva, hogy Töpfler úr a vidéken értesülhetett volna előbb a gyilkosságról. Fényes a fejével bólogat. Kéri. Ami pedig a villamos szünetelést illeti, a villamos akkor szűnt meg és akkor indult meg, amint a forgalmi remletlenkedés és lövöldözés megszűnt vagy megújult. Október 31-én estefelé, amikor a szervezett munkásság fogott hozzá a rendcsináláshoz, enyhültek a rendetlenségek. November elején magam voltam a tanúja, amikor az anarchia újból fellángolt és a villamost újból szüneteltetni kellett. Nem attól függött a villamos hogy gróf Tisza Istvánt meggyilkolták-e, vagy nem. És hogy előtte szünetelt, utána pedig megindult. A grófnő maga mondta, hogy az a katona, akiben Dobót vélte felismerni és akiben Pogányt sejtik, katonamlaiban vooltak. Tehát ezek átöltöztek. Miért öltöztek át? Hogy rájuk ne ismerjenek.. A grófnő vallomása szerint az a katona, akiben Dobót felismerte, azt mondta: nyolc évig volt a fronton, felesége ez idő alatt rossz útra tért, beszélt a gyerekéről. Dobó pedig se nyolc évig nem volt katona, se felesége, se gyermeke nem volt, tehát ezt is azért mondotta valószínűleg, hogy ne lehessen fölismerni. Ezzel szemben a vádiratban az a tény áll, hogy Horvát- Lanovics, Dobó és Sztanykovszky a gyilkossággal eldicsekedtek. Kérem, elök úr, amit most szeretnék mondani, az igen hosszú dolog. Személyes tapasztalatból el akarom mondani azokat az intézkedéseket, amelyeket az anarchia meggátlására tettek és magának a forradalom amnechiájának történetét akarom elmondani. Én, nagyságos elnök úr, meg vagyok győződve kétségtelenül arról, hogy a gróf is ennek az anarchiának esett áldozatul. A nemzeti tanács minden erejével az anarchia letörésére törekedett. Sikerült is neki. A nemzeti tanács tehát akkor, amikor az anarchiát igyekszik letörni, akkor nem fogja azt még egy gyilkossággal növelni. Az elnök: Ezt majd később elmondhatja. Ha máskor nem, akkor, amikor a végszó illeti meg. Van-e másnak észrevétele a vádlottak közül? Vágó (felugrik): Nekem is van. Az elnök: Nincs is szó magáról. Guertner felugrik: Nekem is van. Az elnök: Vágóhoz: Beszéljen. Vágó: A grófnő elmondta Egyedi detektívfelügyelő nyomozását. Csak azt akarom megjegyezni, hogy a felügyelő nagyon igazságos bánásmódos volt és egész lélekkel nyomozott ez ügyben. Ki van zárva, hogy valami szabálytalanságot követett volna el. Ő maga azt mondta nékem, hogy őt a nyomozásban semmiféle politikai dolog nem vezeti, ő csak nyomról-nyomra megy. Az elnök: A grófnő közvetlen tapasztalatból mondta, amit mondott, ön ne cáfolja azt, amit a eskü alatt mondott. Vágó leül. Gaertner: Én vagyok a legérdekeltebb fél. Remélem , megengedi a mélyen tisztelt elnök úr, hogy észrevételeimet megtegyem. A grófnő volt szíves válaszolni arra, mikor jártam künn a villában. Azt mondta, tizenkét órakor. A hadosztály-bíróságon pedig azt mondta, tíz és tizenegy óra között. Az elnök: Azt mondta, pontosan nem tudja. Gaertner: Nem akarom ezt precizíroztatni... Az elnök: Talán azt akarja mondani, hogy künn se volt? Gaertner: Kérem, abszolúte nem akarom ezt mondani. * Az elnök: Van még valami észrevétele? Gaertner: Bőven van. Mert ha nem engedi meg a mélyen tisztelt elnök úr, akkor kötve érzem magamat a védelemben. Az elnök: Ezért rendre utasítom. „Ideges, vagy félbolond ?** flashner: Kérem. A grófnő többek között a vád képviselőjének kérdésére azt mondta, hogy mi az ajtót benyomtuk. A hadbíróságon pedig azt vallotta, hogy október 31-én reggel két ízben egy nagy csapat ember jött oda, egy kisebb és egy nagyobb, egy részük fegyveresen, egy esőköpönyeges alak, aki ittasan el kezdett könyörögni. Azt is mondta, hogy nálam pisztoly volt. Honnan jött ez a pisztoly, most erre rávilágítok. Egy mindenes