Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

I Budapest, 1921. szerda, május­­4. MAGYAROK, SZAG beszélni, de nem szabad engedni, hogy ezek a­­ jogászok a politikát bevigyék a vasúthoz. Erőszakkal arra kényszerítik az embereket, hogy ide vagy oda belépjenek. Vázsonyi Vilmos­: A következő rezsimben m­ajd kilépnek! Kerekes: A miniszter úr minden erejével has­son oda, hogy a dolgozni akaró ember végezhesse munkáját és a politikát mindenünnen küszöböl­jék ki. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter nemet int a fejével. Budavári: A szociáldemokraták viszik be min­denüvé a politikát. Kerekes: Fegyelmi bíróság ítélkezik a vasútnál mégis ,a­­fegyelmi bíróság büntetésén felü­l újabb elbocsátásokkal akarnak egyes embereket sújtani, amiről tanúskodik egy szigorú bizalmas rendelet, amely Keleti Dénes aláírásával jelent meg. Törvényellenes, hogyha valakit a fegyelmi bíró­ság már egyszer megbüntetett és azt rendbírsággal sújtotta, hogy a­kkor ezt most újból megbüntessék, s még pedig úgy, hogy elbocsássák. A kereskedelmi miniszter: Az 1920. évi XI. tör­vénycikk IV. szakasza. Kerekes: Akkor minek a szolgálati szabályzat?. A kereskedelmi miniszter: Akiket elbocsátotak, azok bolsevikiek voltak.­­ Kerekes: A bolsevikiek Zalaegerszegen ülnek. Drozdy Győző: Dehogy Zalaegerszegen! Zala­egerszegen nem kommunizálták el a mozikat! Budavári László: A bolsevikiek szabadon van­íliák- Tegnap is a Marseille­set énekelték. Budaházi Kasnya Béla: Ez fehér kommunizmus. Budavári László: Ilyen nem létezik.­­Andaházi Kasnya Béla: Elkommunizálták a mozikat, tehát létezik. Budavári László­: Mindig újabb szavakat gyár­tanak a szakszervezeteidben.­­ Andaházi Kasnya Béla: De jókat. Kerekes Mihály felhívja a kereskedelemügyi­­miniszter figyelmét a vasútnál szolgáló karhatalmi alakulatokra,­­ akiket sérelmek érnek a közszabadságok terén. Itt tenni kell valamit. Vártuk, hogy a belügymi­niszter visszaállítja a közszabadságokat és vissza­adja a szabad szót és szabad sajtót, amiért mi­­állandóan küzdeni fogunk. Felhívja a belügy­miniszter figyelmét, h­ogy amikor megjelent az újságokban az a hír, hogy a miniszterelnökkel Zalaegerszegre utazik, , Zalaegerszegen az internálási táborban a Hoz­záér­kezett "írek szerint az internáltakat kikü­­l­dés terhe mellett utasították, hogy miről be­­­­széljenek. Elvárjuk, — úgymond, — hogy ne legyen ez sablonos vizsgálat és hogy az internáltak ne le­hessenek kipreparálva arra, hogy mit mondjanak és mit hallgassanak el. Felhívja a miniszterelnöki figyelmét a cse­ld­­örségre is, mert a régi jó csendőröknek elment a kedvük a ’ szolgálattól, miután a fizetéseknél sérelem érte őket. Ugyanez vonatkozik az állam­­rendőrségre is. Minden kormánynál elmondotta, most is el­mondja, hogy a kormánytól erős kezet vár. Erős, de pártatlan és igazságos kezet, mert az nem kormány, ahol olyasmi történhetik, hogy a falu­si ember legazemid­erezheti a kormányt. S h ha a kormány erős kezet fog mutatni, akkor visz­­szaáll ebben az országban a törvények tisztelete. Miután nem lát a kormány ténykedéseiben mind­ezekre kellő garanciát és mert a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, ennélfogva a költség­­vetést még általánosságban sem fogadja el. (He­lyeslés a szélső­baloldalon.) Az elnök indítványára ezután a Ház kimondta,­­hogy legközelebbi ülését holnap tartja, amelynek napirendjére az indít­vány- és interpellációs könyv felolvasása és a költségvetési vita folytatása sze­repel. Budapest, május 3. Hegedűs a hadikölcsönök kamatairól. A­z­radi­­ikölcsönérdekeltek Szövetsége ma délelőtt Keller Béla igazgató vezetésével Hegedűs Lóránt pénzügy­miniszternél tisztelgett. A küldöttségben résztvettek a Pénzintézeek Országos Szövetsége, az OMGE, az OMKE, GYOSz és a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége. Keller igazgató kérte a pénzügyminisz­tert, h­ogy hadikölcsön-kamatredukcióval ne sújtsák őket súlyosabban, mint általában a vagyonváltság az egyéb­ tőkéseket érinti. Kérték a pénzügyminisz­tert, hogy a kamatokat legalább öt százalékban ál­lapítsák meg. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter vá­laszában kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság holnapi ülésén fog erre vonatkozó új szak­aszokat benyújtani, ezért érdemleges választ nem ad és kéri, hogy várják be nyugalommal az új javas­­latokat. i ."■ "­ 3 Radvásnszky báró a Tisza-gyilkosság körülményeiről Almássy grófnőt és Radvánszkyt megeskették vallomásiak­ra — Gaertner Marreelltől az elnök m­egvonja a szót — A Tisza-gyilkosság mai napja (A Magyarország tudósítójától.) Félti­, órakor nyitja meg Gadó István dr. elnök­­a főtárgyalás ti­zenhetedik napját, amely Almássy Denise grófnő kihallgatásával kezdődik. Az általános kérdések fel­adása után az elnök felszólítja a grófnőt, hogy mondjon el mindent, amit a gyilkossággal kapcso­latban tud. Almássy Denise grófnő ezután részlete­sen elmondja az október 31-iki eseményeket, Tisza Istvánnak a Hermina­uti villában való tartózkodá­sát és utolsó óráit, ugy, amint a hadosztálybíróság előtt is elmondotta és kijelenti, hogy meggyőződése szerint a gyilkosságot előre határozták el és terv­szerűen hajtották végre. Ezután arra vonatkozólag intéz kérdéseket az elnök Aknássy grófnőhöz, hogy kiket ismer fel a vádlottak közül? Szembe­sítik Gaertnerrel, akit határozottan felismer, mint olyat, ak­i délelőtt a Roheim-villában járt, szembe­sítik Sztanykovszkyval, akinek alakját teljesen megfelelőnek találja az emlékezetében élő alakkal. Kéri Pállal is szembesítik, de benne senkit sem ismer föl a tettesek­­közül. Nem ismeri föl Hütt­­nert sem.­­ Ezután elmondja Aknássy grófnő, hogy Tisza István életét inkább a forradalom vezetőitől fél­tette a család, mint a csőcseléktől. A nyomozás megindulása során — mondotta — állandóan vilá­gos volt előtte, hogy hatalmi tényezők vannak belekeverve az ügybe. Friedrich István ak­kor miniszterelnök volt, — mondja a grófnő — nyil­ván csak róla lehetett szó. S a későbbi esemé­nyek, főképp, hogy Gesztről való felutazása és a rendőrségen való kihallgatása elé számos akadályt gördítettek, világossá tették előtte, hogy ő az. Ezt a gyanúját Aknássy grófnő ak­kor is fenntartja, ha kiderülne, hogy mint miniszterelnök maga Fried­­rich István rendelte el ebben az ügyben az erélyes nyomozást. . . Ezután az ügyész, majd Kéri Pál és Fényes László intéznek kérdéseket Almássy grófnőhöz, Friedrichnek nincs kérdése. Végül a védők tesznek föl egy-egy kérdést. Ezután az elnök elrendeli Gaertner szembesítését Almássy grófnővel. A bíró­ság Almássy Denise grófnőt megesketi. Az eskü után az elnök tizenöt perc szünetet rendel el. Szünet után Gadó István elnök felolvassa az akták közül a budapesti rendőrfőkapitányság értesítését, amely­ben ez jelenti, hogy az 1919. év folyamán lefoly­tatott első nyomozás iratai nem küldhetők át, mert elvesztek. Ezután Kéri Pál áll fel és kéri az elnököt, hogy Almássy Denise grófnő valomására észrevé­teleit megtehesse. Kéri a forradalom anarchiájáról Kéri Pál: Valaki jelentkezett azzal, hogy ő tudja a jelszót, ezt vallotta a grófnő. Délután fel is próbálta hívni a telefonközpontot és mondották a jelszót, de­­a központ nem kapcsolt. Engedje meg az elnök úr, hogy én erre nézve személyes tapasz­­lataimból tegyem meg észrevételeimet. Amikor el­foglaltuk a telefonközpontot, egy szakértő beren­dezte azt a jelszó­szolgálatra. Előre négy napra megcsinálta és minden két órában pontosan vál­tották a jelszót, mert ez minden két órában más és más volt. A délelőtti tehát, amit az illető mondott a grófnőnek, természetesen más volt, mint a délu­táni és igen természetesen a telefonközpontban gyanússá tette magát a grófnő azzal, hogy egy már lejárt jelszóval erőlködött és próbált kapcsolást kapni. Ha kellőképen, kellő eréllyel lépett volna fel, mégis kapott volna kapcsolást, mert tekintetbe volt véve az, ha hirtelen telefonozásra lesz szük­ség. Ha orvos kell, vagy ott volt az anarchia, ha segítség kell valahová, mindenre figyelemmel vol­tunk. Én magam is tanúja voltam több esetben,­dézte a telefonközpont, hogy mit akar az illető és a Nemzeti Tanács ellenőrzése mellett megengedte a beszél­getést. Bárki beszélhetett bármelyik szám­mal, ha akart és azt a Nemzeti Tanács ellenőrizte. Magam is tanúja voltam egy esetnek, amikor or­vost kértek és kapcsoltak. Kérem, innen, azt az asszonyt, aki 30-ról 31-re virradó hajnalban két és fél­ óra között akart beszélni valamelyik számmal. Nagyon izgatott volt, a fia nem jött haza, aggódott miatta. A telefonközpont kapcsolta a nemzeti taná­csot, Landler meghallgatta, méltányosnak találta az asszony kérelmét. Az asszony összeköttetést ka­pott és megtalálta a fiát, meg is köszönte. Kérem ismételten ezt az asszonyt, hogy igazolja mondáso­mat. Amennyiben Tisza István gróf hozzátartozói megmondták volna, hogy a­ grófot imminens vesze­delem fenyegeti, meg vagyok győződve róla, hogy a nemzeti tanács megengedte volna a beszélgetést, sőt intézkedett volna a gróf hathatós védelméről. De azt nem hiszem, sőt kétlem, hogy sikerült volna Tiszát megmenteni. Az elnök: Van még valami észrevétele? Kéri Pál: Még több is. Említette a grófnő, hogy a titkár 31-én délután fél három és három óra között értesült a gyilkosságról. Ez tévedés. Ez csak november elsején lehetett. Hiszen az­ kétség­telen, hogy vidékre csak a nemzeti tanács telefo­nálhatott. Ki van tehát teljesen zárva, hogy Töpf­­ler úr a vidéken értesülhetett volna előbb a gyil­kosságról. Fényes a fejével bólogat. Kéri. Ami pedig a villamos szünetelést illeti, a villamos akkor szűnt meg és akkor indult meg, amint a forgalmi remletlenkedés és lövöldözés megszűnt vagy megújult. Október 31-én estefelé, amikor a szervezett munkásság fogott hozzá a rendcsináláshoz, enyhültek a rendetlenségek. No­vember elején magam voltam a tanúja, amikor az anarchia újból fellángolt és a villamost újból szü­neteltetni kellett. Nem attól függött a villamos hogy gróf Tisza Istvánt meggyilkolták-e, vagy nem. És hogy előtte szünetelt, utána pedig megindult. A grófnő maga mondta, hogy az a katona, akiben Dobót vélte felismerni és aki­ben Pogányt sejtik, katonamlaiban vooltak. Tehát ezek átöltöztek. Miért öltöztek át? Hogy rájuk ne ismerjenek.. A grófnő vallomása szerint az a ka­tona, akiben Dobót felismerte, azt mondta: nyolc évig volt a fronton, felesége ez idő alatt rossz útra tért, beszélt a gyerekéről. Dobó pedig se nyolc évig nem volt katona, se felesége, se gyer­meke nem­ volt, tehát ezt is azért mondotta való­színűleg, hogy ne lehessen fölismerni. Ezzel szem­ben a vádiratban az a tény áll, hogy Horvát- Lanovics, Dobó és Sztanykovszky a gyilkossággal eldicsekedtek. Kérem, e­lök úr, amit most szeretnék mon­dani, az igen hosszú dolog. Személyes tapasztalat­ból el akarom mondani azokat az intézkedéseket, amelyeket az anarchia meggátlására tettek és ma­gának a forradalom amnechiájának történetét aka­rom elmondani. Én, nagyságos elnök úr, meg va­gyok győződve kétségtelenül arról, hogy a gróf is ennek az anarchiának esett áldozatul. A nemzeti tanács minden erejével az anarchia letörésére töre­kedett. Sikerült is neki. A nemzeti tanács tehát akkor, amikor az anarchiát igyekszik letörni, akkor nem fogja azt még egy gyilkossággal növelni. Az elnök: Ezt majd később elmondhatja. Ha máskor nem, akkor, amikor a végszó illeti meg. Van-e másnak észrevétele a vádlottak közül? Vágó (felugrik): Nekem is van. Az elnök: Nincs is szó magáról. Guertner felugrik: Nekem is van. Az elnök: Vágóhoz: Beszéljen. Vágó: A grófnő elmondta Egyedi detektívfel­ügyelő nyomozását. Csak azt akarom megjegyezni, hogy a felügyelő nagyon igazságos bánásmódos volt és egész lélekkel nyomozott ez ügyben. Ki van zárva, hogy valami szabálytalanságot követett volna el. Ő maga azt mondta nékem, hogy őt a nyomo­zásban semmiféle politikai dolog nem vezeti, ő csak nyomról-nyom­ra megy. Az elnök: A grófnő közvetlen tapasztalatból mondta, amit mondott, ön ne cáfolja azt, amit a eskü alatt mondott. Vágó leül. Gaertner: Én vagyok a legérdekeltebb fél. Re­mélem , megengedi a mélyen tisztelt elnök úr, hogy észrevételeimet megtegyem. A grófnő volt szíves válaszolni arra, mikor jártam künn a villában. Azt mondta, tizenkét órakor. A hadosztály-bíróságon pedig azt mondta, tíz és tizenegy óra között. Az elnök: Azt mondta, pontosan nem tudja. Gaertner: Nem akarom ezt precizíroztatni... Az elnök: Talán azt akarja mondani, hogy künn se volt? Gaertner: Kérem, abszolúte nem akarom ezt mondani. * Az elnök: Van még valami észrevétele? Gaertner: Bőven van. Mert ha nem engedi meg a mélyen tisztelt elnök úr, akkor kötve érzem ma­gamat a védelemben. Az elnök: Ezért rendre utasítom. „Ideges, vagy félbolond ?** flash­ner: Kérem. A grófnő többek között a vád képviselőjének kérdésére azt mondta, hogy mi az ajtót benyomtuk. A hadbíróságon pedig azt vallotta, hogy október 31-én reggel két ízben egy nagy csapat ember jött oda, egy kisebb és egy na­gyobb, egy részük fegyveresen, egy esőköpönyeges alak, aki ittasan el kezdett könyörögni. Azt is mondta, hogy nálam pisztoly volt. Honnan jött ez a pisztoly, most erre rávilágítok. Egy mindenes

Next