Magyarország, 1922. február (29. évfolyam, 26-48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
■2 ' — ■ —......*1W«— .......................■■■■'■■ ■ .... i a miniszter ezt a független bíróságra, az majd képes lesz ellenállni. Az üres lakásnál elegendő volna, ha a háztulajdonos jelölné ki az új lakót és csak az igényjogosultság kérdésében döntene a bíróság. A másik fontos kérdés az építkezés kérdése. Nem tudja, hogy ez a kérdés a népjóléti miniszterhez tartozik, vagy inkább a kereskedelmi, vagy pénzügyminiszterhez. A pénzügyminiszter éppen ma adott be egy törvényjavaslatot, amely szerint elbocsájt 10.000 állami tisztviselőt, de azért még mindig ugyanolyan nagyok a hivatalok és annyi helyiség szükséges a hivataloknak, mint a régi nagy Magyarország idején, holott a hivatalokból már régen lakásokat kellett volna csinálni. A kaszárnyák és katonai épületek közül megfelelő átala-tcitással sokból lehetne lakást csinálni. Hét tavasz múlt el építkezés nélkül, most jön a nyolcadik. Körülöttünk mindenütt megindult az építkezés, győztes és legyőzött országban egyaránt kezdődik a regenerálás munkája. Hiába teszik a körömpuculást képesítéshez kötött iparággá, semmi eredménye nem lehet, ellenben az építkezések megkezdése minden iparágat foglalkoztatna. Kérem a miniszter urat ne hagyja ezt a tavaszt is építkezés nélkül elmúlni, ezzel csak újabb bajokat gyűjtenénk a jövőre. Előterjeszti interpellációját a munkaügyi és népjóléti miniszterhez, amelyben a budapesti lakáshivatalnál előfordult eseményekkel kapcsolatban kérdezi, fenn kívánja-e tartani a miniszter a lakásigénybevételnek a proletárdiktatúra alatt keletkezett rendszerét, és ha igen, hajlandó-e ezen ügyek intézését a független magyar bíróságra bízni? Továbbá azt kérdezi, hogy az építkezések megindítása tekintetében milyen tervezetei vannak? Bernalák Jándon népjóléti miniszter rögtön válaszol az interpellációra. Bernolák miniszter: Különböző okokból végleges választ az interpellációra e pillanatban még nem adhatok. Ideiglenesen azonban a választ meg akarom adni. Az első kérdésre vonatkozólag azt felelhetem, hogy Szterényi József báró interpellációjára adott válaszomban kifejezésre'' juttattam azt, hogy nem tartom" szerencsésítéki ' ha '' egy nyilván szerény polgári lakásra már rekvirálási eljárás volt folyamatban és ez negatív eredménnyel végződött és azután néhány hét múlva újból eljárást indítanak a lakásért, ami a zaklatás jellegét viseli magán. Állítólag ez a nyilatkozatom volt az egyik oka a lakáshivatalba beosztott bírák lemondásának, amihez a hírlapi nyilatkozatok szerint az is járult, hogy állítólag a bírói függetlenséget érintettük, cédulák útján utasításokat és parancsokat adtunk a bíráknak. A határozatokat ez utasítások alapján állítólag meg kellett volna változtatni és ilyen intézkedésekért a beosztott bírák a felelősséget nem viselhették. Ezzel szemben kötelességem kijelenteni, hogy a larcásimvatott tőlem, soha semmiféle peszmancsem utasítást nem kapott. Én igen sokszor felhívtam a figyelmet bizonyos méltánylást érdemlő körülményekre, mert ilyeneket sokszor láttam az özönével hozzám érkező kérelmekben. Azt hiszem súlyos mulasztás lett volna ezeket a kérvényeket papírkosárba dobni. Beküldtem őket a lakáshivatalhoz, hangsúlyozva, hogy az igazság és méltányosság szerint döntsenek és ne a kérvényező vagy a protezsáló személyére legyenek tekintettel. Nem tudom elképzelni, mi sérti ebben a bíróifüggetlenséget. Soha a lakáshivatal részéről ez ellen észrevételt nem tettek, sőt a Lakáshivatal elnöke többször kért arra, hogy nyilatkozzam, egyes kérdésekben milyen döntés felelne meg az én felfogásomnak. Mindig azt válaszoltam, hogy a döntés joga a bírákat illeti meg. Ami a határozatok megváltoztatását illeti, erre nekem a rendelet se adott jogot és ennélfogva ilyen intézkedést sose tettem. A lakáshivatal határozatait meg nem változtattam, de igenis több ízben kénytelen voltam egyes határozatokat megsemmisíteni. Egyelőre nem kívánom idehozni azokat az ügyeket, amelyekben új eljárást rendeltem el, de kijelentem, hogy minden megsemmisítés a bennlakók érdekében és a fennálló jogok megóvásáért történt és azt hiszem, a legsúlyosabb szemrehányás , érhetne engem képviselőtársaim részéről, ha felügyeleti jogomnál fogva ezeket meg nem semmisítettem volna. A lemondás tulajdonképpeni okát nem óhajtom még közölni, remélem, nem is leszek erre kényszerítve, azt azonban elmondhatom, ami ezeket legalább plauzibilisekké teszi. Hosszasan kísérleteztem, hogy bizonyos frisseséget vigyek a lakáshivatal munkájába, hogy ne álljanak lakások hetekig üresen, de minden kísérletem sikertelen maradt. Sőt bizonyos visszaélései amak voltam kénytelen tudomézsára jutni. A Lakáshivatal elnöke előtt, ezért megint kénytelen voltam kifejezni azt a véleményemet, hogy a dolgok ilyen menetével nem vagyok megelégedve és bizonyos változásnak l lett bekövetkezni. Azt hiszem, hogy a lemondásnak, amihez különben a bíráknak törvényadta joguk volt, oka ezen nyilatkozatom egy másik részében rejlett, amit ma nem óhajtok a nyilvánosság előtt tárgyalni. Magam is tapasztaltam sok visszaélést, de ez a bírói kar tagjait nem érte. Annak, hogy nem tudtuk elejét venni sok visszaélésnek, oka részben az, hogy amikor a törvényjavaslatot megalkottuk, egy szakaszt óhajtottunk abba felvenni, amely lehetetlenné tette volna, hogy lakásügyekben nagy ügyvédi honoráriumokat köthessenek ki egyes ügyvédek. Ennek a paragrafusnak a felvételét meggátolták, sőt ha jól emlékszem, úgy az igen tisztelt képviselő úr gátolta azt meg. Előfordult, hogy ISO,GOO, seé mébensél magasabb összegekről szóló honoráriumokat is kaptak egyes ügyvédek és ezzel azt a látszatot keltették, hogy a Lakáshivatal egy része megvesztegethető. Nem régen történt, hogy megjelent nálam Moser Ernő képviselő, magával hozott egy urat, aki kijelentette, hogy még ma megkap egy lakást, mert lefizet 30.000 koronát, erre kötelezte magát és ebből az összegből egy bizonyos rész a Lakáshivatal egy tagjának jár. Azt kérdeztem, ki kapja azt a 10.000 koronát a Lakáshivatalban, amely ebből az összegből ki van kötve. Megkértem az illető urat, nevezze meg az illetőt, mire ő húzódozott. Erre én kijelentettem, hogy rágalmazás miatt bíróság elé állítom, mire megnevezte ügyvédjét, akit magamhoz kérettem. Az ügyvéd kijelentette, hogy van ilyen kötelezvény, de ez a 30.000 korona tisztán neki járó honorárium, így vagyunk a 150.000 koronás kötelezvényekkel is. Ilyen körülmények között, amikor ilyen visszaélések vannak, ne méltóztassék zokon venni, ha ezek a hírek ma is hasonló szellemben terjednek a közvélemény előtt. Ma sem hiszem, hogy a bírói kar megkörnyékezhető lenne. Ami a lakásokkal való szabad rendelkezést illeti, az én ideálom az, hogy minél előbb állítsuk vissza a szabad rendelkezés jogát. Ennek első feltétele az építkezés megkezdése. Ma a családok százai vannak lakás nélkül és kénytelenek vagyunk fentartani a mostani intézkedéseket. Égetően szükségesnek tartom az építkezés megindulását, ennek részleteiről nem érzem magam jogosultnak e pillanatban nyilatkozni. Ezért nem adok csak ideiglenes választ, de annyit kijelenthetek, hogy több irányban folynak tárgyalások úgy az ideiglenes, mint a végleges építkezések megkezdése felől. Módunkban lesz a kora tavasszal részletes adatokkal szol,igálni, mert módunkban lesz, hogy a nagytőkét arra honjuk, sőt a pipa kényszeresak, hogy résztvegyem az építkezésekben Még csak annyit, hogy a Lakáshivatal bíráinak lemondását elfogadtam és az ő helyüket más férfiakból fogom betölteni. Azt hiszem, hogy a jövőben kisebb számú testület is meg fog felelni. Hogy kikből fog ez állani, erre vonatkozólag nem nyilatkozhatom. Nyolc napon belül az új Lakáshivatal meg fogja kezdeni működését. Elnök: Miután a miniszter úr csak ideiglenes választ adott, határozathozatalnak helye nincs. Bródy Ernő: A miniszter úr válaszában lespécézte az ügyvédeket. Abban a tervezetben, amelyről a miniszter úr beszél, egy az ügyvédekre megszégyenítő paragrafust akartak felvenni. Én ez ellen foglaltam állást, mert ez a kar nem érdemli meg, hogy ilyen szellemben nyilatkozzanak róla. Ha egy ügyvéd fegyelmi visszaélést követ el, ott van az ügyvédi kamara fegyelmi választmánya, ha pedig a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményben bűnös, állítsa a büntetőbíróság elé. Külön specializálni az ügyvédeket a lakáshivatali ügyekben nem lehet, mert nem az ügyvédek csinálják a legnagyobb visszaéléseket. Ami az építkezést illeti, a háromszázmilliót nem tartom megoldásnak. Ami erőnk van, azt erre a célra kellene felhasználni. Talán ne a Hangyának adjunk hatszázmilliót, hanem erre a célra adjunk minél többet. Tasnády Kovács József: Miért nem épít a nagytőke? Bródy Ernő: Nekem a nagytőkéhez semmi közöm. Én nem a nagytőkét védem, én a kisemberek védője vagyok. Erre rendeltettem ide és ezeket fogom védeni mindaddig, amig engem a nép bizalma ideküld. Az elnök ezután az ülést berekeszti. Ülés vége háromnegyed négykor. AGYARORSZÁG Budapest, 1922 szerda, február 1. 2% és icc% R «ssStfisef$fc sealfseSQ és a serplmi afé — Drátfltássa! n«m fóSsst könnyíteni a twagélheSést — Rassay, Kúpért, Éré«Sy nyilatkozass (A Magyarország tudósitójától.) Kállay pénzügyminiszter tudvalévően törvényjavaslatot terjesztett be, amely egyszerre emeli a köztisztviselők segélyét 100, viszont a forgalmi adót 3%-kal. A javaslat alkalmából kérdést intéztünk több képviselőhöz. A hozzánk beérkezett nyilatkozatok ezek: Bródy Ernő: — Én a forgalmi adó felemelését nagyon helytelennek tartom. A kereskedelem amúgy is meg van terhelve a legkülönfélébb adókkal és most kénytelen lesz ezt az új adónemet is áthárítani a fogyasztóközönségre. A fogyasztási adókat nem szabad emelni, újakat sem szabad létesíteni, sőt a meglevőket is csökkenteni kellene, mert a fogyasztási adó úgy a kereskedelem, mint a fogyasztóközönség szempontjából is helytelen. Ennek az adóemelésnek természetes folyamata lesz a drágulás. Rassay Károly: — Amint teljes mértékben kívánom, hogy a tisztviselői fizetés és a természetbeni járandóságnak pénzértékben való átcserélése becsületesen és sürgősen rendeztessék, úgy másrészről meglepetéssel fogadtam a kormánynak azt a javaslatát, amely a forgalmi adót száz százalékkal fölemeli. Ez, véleményem szerint, megint hathatós tényező lesz az általános drágaság fokozására és amit a tisztviselők az egyik oldalon látszólag megkapnak, azt a drágaság következtében más oldalon el fogják veszíteni. Úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat kortescélokat szolgál. Külön megítélés alá esik ennek a javaslatnak a felesleges tisztviselők elbocsátására vonatkozó rendelkezése, amelyet a legnagyobb aggodalommal fogadok, mert olyan hatalmat biztosít a kormánynak, ami minden ellenőrzést lehetetlenné tesz éscsaládokat exisztenciájukban sújthat. Rupert Rezső: — Mindenféle forgalmi adó ellen vagyok. Aorgalmi adó nem egyéb, mint tervszerű árdrágítás. Ez lesz ennek a dolognak is a vége. Ha a szociális igények kielégítésére szánta ezt a javaslatot a kormány, akkor a forgalmi adó emelésével eltévesztette a helyes utat, mert az adóemeléssel együtt fognak emelkedni az árak is és talán fokozottabb mértékben, mint amilyen a segélynyújtás lesz. A fokozottabb jövedelem tehát kisebb vásárlóképességet jelent. Gyökeres közgazdasági megoldásra, a termelésnek teljes erővel való lendületbe hozására van szükség, mert addig minden kísérlet ugyanazt jelenti, mintha az ember saját magát a hajánál fogva akarná felemelni. Az ember marad a helyén, ahol volt, mindössze fájdalmakat okoz önmagának. Ember küzdi az influenza elten és bízva Hízzál a Lyseformban