Magyarország, 1922. február (29. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-18 / 41. szám

Budapest, 1922 vasárnap, február 19. MA­­YARORSZÁG angol „köpetet” —' magyar „tartozik" sz londoni Gazdasági Isgazmény — szérdeivek e magyar adósoknak ■— Budapest angol tartozásai — « Grey­­ Schober-tárgyalások (2­1 Magyarjöfszág tudósítójától.) ■'£. Timis év végén Londonban aláírták az angolt-magyar egyezményt és a nemzetgyűlést is elfogadta azokat a megállapodásokat, amelyekben az angol kormány képviselője, Mr. Greff­ buda-­­pesti tartózkodása alkalmával Schober Béla államtitkárral, a M. Sir. Felülvizsgáló és­ Ki- E­gyenlítő Hivatal elnökével hosszas tárgyalá­sok után megegyeztek. Ez az egyezmény fel­öleli a magyar-angol tartozások rendezését és a rendezés Angliában is, Magyarországon is a clearing-hivatalok dolga lesz. Az egyezmény értelmében a magyar hivatal köteles lesz 1923. év március 31-én és szeptember 30-án a magyar adósokkal megkötött egyezség alap­ján a tőlük behajtott összegekből 150.000 font sterlinget az angol hivatalnak lefizetni, a kö­vetkező esztendőkben 250.000 font sterlinget és az egyezményben a további évekre pontosan megállapított részleteket mindaddig, miig a­­ngol hitelezők követelése nincs letörlesztve. Ha a magyar, adósok kevesebbet fizetnének be a magyar clearing-hivatalnál, mint amennyit a magyar, hivatal Londonban félévenként lefizetni köteles, a különböze­tét a Mwestet viseli, természetesen joga lesz azután a magyar, adósokon behajtani ezt a különbözetét, a behajtás módjára nézve pedig a pénzügyminisztérium fog javaslatát kidolgozni. Schöber­ Béla ám­ akinek Ipádon­ útjáról ma is megemlékeztünk, Londonban Mr. Egerton Grey-el, az ottani clearing-hivatal vezetőjével tárgyalt az angol-magyar egyezmény végre­hajtásának előkészítéséről. Illetékes helyen ezeknek a­­­ tárgyalásoknak az eredményéről ezt az információt kaptuk: — Mr. Egerton Grey biztosít­otta Schober dr.-t, a Magyar Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal vezetőjét, hogy a hifit hitelezők és a magyar adósört között létesítendő egyezségek jóváhagyása elé a maga­­részéről nefd. fog akadályokat gór fűte­ni. П­­ ; — ■[A béketűzerződés szerint a Magyar Felül­­vizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal a brit igé­nyekkel szemben támasztható kifogásoláit a közléstől számított három hónap alatt köteles előterjeszteni, úgy angol, mint magyar rész­ről kifejezésre jutott az az aggály, hogy bo­nyolultabb ügyekben ez a határidő nagy­on rö­vid. Erre Mr. Grey megígérte,­­­­ hogy megokolt esetben a határidőnek meg­hosszabbításához hozzá fog járudni. Az egyezmény szerint az angol hivatal köteles megállapítani azt az arányt­, amelyben az ösz­­szes brit követelések az Angliában zár alá vett magyar javakkal fedezve vannak,­ s­„a­ magyar adósok tartozásaik törlesztésére fölhasználhat­ják javaiknak megállapítandó hányadát. Mint­hogy ennek az aránynak kiszámítása nagy ne­hézségekbe ütközik és sok időt vesz igénybe, Mr. Grey kilátásba helyezte, hogy­­mielőbb közölni fog­ja a magyar, hi­vatallal a kiszámításhoz szükséges arany­kulcsot. Mz Megegyezés jött létre még arra nézve a T IS, hogy azok a magyar könesök akiknek vala­mely vagyonát Angliában zár alá vették, de akiknek, nincs háború­ előtti tartozásuk, zár alá vett javaikat az angol clearing-hi­vatal, jóváhagyásával eladhatják olyan ma­gyaroknak, akiknek háború előtti tartozá­saik vannak. Megállapodás történt arra nézve is, hogy ilyen célra nem szabad felhasználni pénzkövetelése­ket, hanem csak Angliában zárolt értékpapíro­­kat, vagy más dologi javakat, továbbá az angol zárgondnok kezéhez tényleg befolyt készpénze­ket. A tárgyalások során Mr. Grey kijelentette, hogy az angol hivatal nem tekinti angol hite­lezőknek a Londonban működő nagyszámú kül­földi bankfiókokat, nem tekinti adósoknak sem, ezért például valamely német, vagy svájci pénzintézet londoni fiókjának a követelését a magyar, adós az anyaintézetnél köteles ren­dezni . Az sngor-magyar egyezmény természetesen kiterjeszkedik nemcsak magánosok, de jogi személyek tartozására is s így elkövetkezik az ideje annak, hogy Budapest fővár­os is köteles lesz "Ren­dezni azokat a háborít előtti tartozásokat, amelyek az Angliában felvett kölcsönökből származtak. "A háború alatt a főváros nem fizette és nem is fizethette a Londonban elhelyezett angol kölcsönök kamatait. Ezek a kamatok és a tör­lesztési hányadok azóta milliárd koronákra sza­porodtak. A főváros­ nem igen törődött ezekkel a tartozásokkal s azok a magánbankok, amelyek a köt­vényeket, Angliában elhelyezték, több íz­ben sürgették a fővárosnál, hogy a tartozások rendezése végett tegyenek javaslatot, de ezekre a sürgető megkeresésekre ne­ igen kaptak vá­laszt. Most azután a Magyar Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal veszi a kezébe a magyar­ főváros tartozásainak rendezését is és már a közel­jövőben megkezdődnek a tárgyalások Sipőcz polgármesterrel az angol bankok követe­lésének rendelése végett. A magyar hivatal, amely már többezer ais­gol, igénybe­jelentést vett át, kérdőíveket fog kiküldeni a magyar adósokhoz, amelyeknek ki­töltésé­vel válaszolni kell majd, hogy az adós mennyiben ismeri el tartozását,, egyúttal pedig hirdetésben fogja felhívni a magyar hitelező­ket, hogy a háborít előtti brit követeléseket, illetve zárolt javaikra vonatkozó igénylésüket a megfelelő bejelentőig kitöltése és benyújtása útján érvényesítsék. Hilda Irtai SUJÁKYI LUROLÓS Kedves Barátom, nekem beszélhetsz, amit akarsz, én jobban tudom, milyen gyalázatos egy nőszemély az a Hilda, milyen gyáva és­­szerencsét­­­len fickó vagyok és­, milyen kegyetlen ,és gúnyos az élet, én szebben tudok szónokolni a becsületről, erőről, tisztaságról,­­emberi, méltóságról­, és. .isten igazságról, — nekem beszélhetsz, sértegethetsz, ki­nevethetsz, ahogy akarsz, de előbb ma­­d mondjam el, hogy történt valójában az egész. Végre is, Hilda a feleségem, &öt mi t*Mi, a gyermekem anyja. Nekem van a legszebb négyéves kisleányom a­ világon s Bimm Hildától örökölte a szépséget, "elevenségét, egészségét és fürge észjárá­sát. Hilda kissé lusta, szeszélyes, fényűző, köny­­nyelmű, pazarló, de vidám és okos teremtés volt teljes életében s gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű teste ápolásán­ kívül egy kis zene, néhány színházi est, pár­­­tárnéora,­­némi inyenckedás­ a pukrászdákban, finom selyemharisnya, hegyesorrú cipő, óvatos fel­öltő és kacér kis kalap volt minden ambíciója. Ke­ként is. Már, ami Hildát illeti, kérlek. "Öt évig voltam boldog, olyan boldog, mint­­— de engedd el a hasonlatot, mert most olyan boldog­­talan vagyok, hogy­­ - . nos, kezdjük el a törté­netét, én nem vagyok m­a, hogy­ hasodbeiassal cif­iázzam a fényeket. Ma egy hete történt. Hilda színházba ment, a N­enfectifet­, a Cyranot adták, nekem unalmas, mert versekben nem vagyok jártas s nekem beszélhetnek, hogy igy a nagy orr, úgy a­ nagy orr, én ha a tü­körbe nézek, mindig elfog a düh s szeretném leha­rapni az orromat. Megbeszéltük, hogy nem megyek •­­d Hi­ldá­nyt, mert a cselédnek kimenője volt s­­ne­kem Eminire­ kell vigyáznom. Tehát várok. El-nudik az orS, iu», iiU.ht /».-lpdjáft -jtflrpj betr-r. étée’wséfr,­ kik voltak a páholyokban. Féltizenegy, Hilda, ké­sik. Tizenegy. Félizen&cite, ejha, nem történt ta­lán valami baj, s én még csak nem is kereshetem. Emin író­i kell vigyáznom, jóságos Isten segíts! Egy óm, kettő, Hilda sehol, szent Ég, megörülök az iz­galomtól, rohanok a telefonhoz, — hova telefonál­jak­? — mentek, tűzoltók, rendőrség! . . . nem tör­tént-e valami szerencsétlenség? ... Emmi feléb­­red­t, sir, anyukát keresi . . . sehol semmi hír, édes, kicsi lányom, anyuka mindjárt jön, anyuka vacso­rázni ment egy kicsit­­színház után, Hilda, Hilda, Miiért hagytál el engem? Kos, én nem vagyok író, neon tudom leírni azt sir. éjszakát. Ammi sirt, én az ablakon lógtam ki az u­tca felé, részegek mászkáltak a ködöst nedves, nereg éjszakáim, reaidőrök baktattak a körúton, hadonászó csoportok támogattak berúgott némipe­­reket, elcsendesült az éjszaka, a villámos síneket javítgatták, álmos mesteremberek,, kopácsoltak, kit­­zomíkodtak, orrukat, fajták, nagyokat zuhant az acél ka­lap­ács, gránitköveket dobáltak szerkocsöemi, kezdett pirteclan­, megindult a szemetes kocsi, gyári munkások szállingóztak a pályaudvar felé... Hilda sehol, Hilda házon kívül tölti az éjszakát, óh, ha az Isten csodát tenne és visszaigazítaná a villamos óra mutatóját féltizenegyre, vagy megengedné, hogy leroskadjon az ég és maga alá temesse ezt az egész aljas, piszkos, becstelen emberiséget. Réggé 1­7 órakor végre megérkezett a cseléd. Volt, akire rábízta­m Enanit, lerohan f ura ít lép­­csőn és elszaladtam Hilda szüleihez. » — Hol van Hilda? — rontottam be az öregek­hez, akik talpon voltak, egymást nézték és szemük­ből .Kotyogott a könny! — Meghall?,— orditollam eszet^zeften. Rázták a fejük­e!. Szeranc^ét bvirtég, - . '-.Vz -r-. s/epspeH- az és AS'ör/tHdtia a fegé*,/*'-'*' ....-- ......-p — Megölöm! — kiáltott térte­len az apja, 'ceü rék, kövér, öreg kereskedő, vidékről jött, hirteksj haragú és igaz férfiú. Az anya sirt, az apa káromkodott, at­icottan, hogy mondják meg az igazat -- a$£ — Megszökött? ^Li31S*lliEd — Nem. Itt van a bestia. Megölöm! —­ Sorgeti az­ öreg kereskedő és zsebkendőjével az arcát törül­­gette. — Rendőrök hozták haza. Garniban találtáig razzián. Bestia, hitvány féreg, vesd meg, öld meg? zúzd össze a koponyáját. Rettentő volt nézni az öreg úr tíródását. Lát­szott, hogy a szive vérzik és nem tudja, milyen­ átkot mondjon a gyermeke fejére. Becsületben -íneg-, őszült fejét emlegette s borzasztó káromlással gyu­­­­lázta az Istent, aki megengedi, hogy öreg emberek ilyen becstelenül fejezzék be életüket. — Itt van a szemét a szomszéd szobáiban! —f­ordította stétségbeesve. — Nem mert hozzád hűmi menni, szegyend magát a gyermeke előtt,­ eredj be és taposs rá és ontsd ki a vérét a gyalázatosnak.­­ A szomszéd szobáiból halk­odás írattatszott Leltem egy székre. Első gondolatom az volt,­ hogy hála Isten, nem halt meg, nem szökött el, nem ugrott a Dúsába, nem vetette le magát negyedik emeletről. Em­anire gondoltam, a kis­lányunkra. Az ő mamájának nem szabad öngyilkosnak leírni.­­ Persze, azért nem Lebet tovább a mamája. Hilda­­ vétkezett. Megcsalt. Sz­ámoda . . . retinőrség . . /' l­or ... a hideg rázni kezdett, a gyomrom émely­­gett,­ a fejem szédült. Meg kell bűnhődnie. — No, mi lesz, gyáva nyomorék, hitvátty vén* asszony? — üvöltött rám az apa s hallottam, amint Hilda a szomszéd szobában felsiköltöt­t. Rém tudtam a székről megmoccanni. Eszembe jutott, hogy Ítélnii most sírva várja a ummáját s imádkozik érte s úgy gondol rá, mint egy szentre. Hikia pedig reszket és sir és úju­ldozik ott. a szeni- •• k s?rret­e megivatni a fájditomtól . 3 Meghsalt Berzeviczy altábornagy, a volt vezérkari főnök­ ­ (A Magyarország tudósítójától.) Berzeviczai ét kákáéi emuléi Berzeviczy Béla altábornagy, császári és királyi kamarás, a nemzeti hadsereg volt vezér­kari főnöke, tegnap este a Kazmik-klinikán meg­halt. Berzeviczy Béla egyik legképzettebb vezérkari tisztje volt a tzsstseregnek. Békében a 7. közös hun­szárezrednek,­ az úgynevezett Vilmos-bavzároknak­ volt a parancsnoka. Később Rohr Ferenc honvéd - lovassági töregügydőnek lett a vezérkari főnöke. A háborúban mint hadosztályparancsnok tűnt­­ki, négy évig harcolt vitézie az orosz és az olasz fronton. Régi szívbaja a háború alatt fordult súlyo­sabbra. A világháborúban megszerezte a legtöbb kitüntetést, tulajdonosa volt a II. osztályú Linói - rendnek, a II. osztályú Vaskorona-rendnek, a Iír osztályú katonai érdemkeresztinek, a német Vass kereszt II- osztályának, továbbá a bajor katonai érdiem­kereszt és a porosz Vörös sasrend második osztályának. A A világháború fő a forradatmiak utíii nagy tié­­ rop jutott neki a nemzeti hadsereg megszervezéséi­ben ki. Szegeden és Siófokon tevékeny részt vett a hadsereg megatatezásáb­an, majd továbbfejlesztésé­­ben. .Azután kinevezték vezérkari főnökké és erről az állásról csak betegsége miatt vonult vissza ezt előtt mintegy hat héttel. Szívbaja egyre súlyosabbra fordult. Nemrégiben tüdőgyulladást is kapott. Az altábornagy állapota néhány nappal ezelőtt mart ki­­jobbra fordult volna, tegnap délután azonban válság állt be és az esti órákban elhunyt. Az altábornagy 1870-ben született az alanji

Next