Magyarország, 1922. május (29. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-14 / 109. szám
Budapest, 1922 vasárnap, május 14. HAGYABORSZAO ris keleti konferencia Genuában. — Nem tárgyalnak Kelet-Európa határairól Újra homloktérben a látencia vége. Ha Franciaországnak bizalma volna Llyod George iránt, és ha meggyőződnék Anglia barátságának őszinteségéről, akkor nyugodtan hallgatna Anglia tanácsára, de sajnos, a franciák bizalmatlanok Lloyd George iránt. (II.) Gonua, május 13. (ia Magyarország kiküldött tudósítójánaktávirata.) Lloyd Georgenak az ellen a terve ellen, hogy a konferencia térjen át a keleteurópai határok megbeszélésére, a legerélyesebbenBrătianul román miniszterelnök és Skirmont lengyel külügyminiszter tiltakozott. Valószínű, hogy Lloyd, George el is fog állani szándékától és beéri azzal, hogy a konferencia elrendelje ennek a kérdésnek tanulmányozását, ami azt jelenti, hogy hosszú időre el van temetve. Lloyd Georgeot az a szempont vezeti ebben is, hogy elkerülje a konferencián a szakítást. A szövetséges delegációk vezetőinek megbeszélésén érdeklődés nyilvánult meg aziránt, hogy milyen állást foglal el a kisantant az orosz válasszal szemben, de mivel eddig a francia kormány álláspontja nem ismeretes, a kisantantdelegátusai is óvakodtak attól, hogy lekössék magukat. Ügyesen kitértek a határozott felelet elől s ahelyett előráncigálták az európai békepaktum dolgát. A kisantant úgy vélekedik, hogy Oroszország nem fog vonakodni egy ideiglenes Treuge Bei aláírásától legalább arra az időre, míg a szovjet delegáció által javaslatba hozott szakértőbizottság az orosz problémát tartulmányozza és kötelezni fogja magát, hogy addig nem fogja megtámadni szomszédait. Úgy sejtik, hogy ezzel Lloyd George is beérné. A jövő héten Genuában keleti konferencia fog összeülni, amelyben képviselteti magát Perzsia, Afganisztán, Törökország, Örményország, Mezopotámia, Syria, Palesztina, Arábia és Egyiptom. Ez a kongresszus a keleti kérdéseket fogja tárgyalni kapcsolatban az európai problémákkal s az abból az elvből indul ki, hogy Európa békéje végeredményben mégis kapcsolatban áll a keleti békével. Az egyiptomi nacionalisták képviselője személyesen adott át egy emlékiratot Fada miniszterelnöknek, amelyben fel vannak sorolva az egyiptomi nacionalisták követelésen (II.) Franciaország tevékeny részt akar venni Oroszország újjáépítésében Paris, május 13. (Havas.) Az „Echo de Paris" jelenti: A francia kormány táviratilag utasította Barthont, hogy a francia küldöttség tartózkodjék minden újabb érintkezéstől a bolsevistákkal, juttassa azonban kifejezésre Franciaországnak azt a szándékát, hogy Oroszország újjáépítésében tevékeny részt akar venni. A szakértő bizottságban kizárólag a szövetségesek és a semlegesek képviselői foglalnának helyet, a bizottság nem Genuában és nem azonnal fog összeülni. Javasolni fogják, hogy a részvételre hívják meg az Egyesült Államokat is. Barthou pontos kikötéseket fog tenni arra vonatkozólag, hogy Oroszország járuljon hozzá az ideiglenes békeegyezményhez. (MTI.) 9.ji szovjetdelegáció valóságos p&pvepz pis&tsszságot tanúsító* London, május 13. (A Magyarország tudósítójának telefonjeterítése Pákson és Berlinen át.) A hangulat, amely az orosz válaszjegyzék nyomán a közvéleményben és a sajtóban keletkezett, most megváltozott és még azok a lapok is, amelyek az első időben igyekeztek a válaszból kiemelni azt, ami kedvező és előzékeny, hogy annak brutalitását háttérbe szoríthassák, most nyíltan kifejezést adnak elégedetlenségüknek és sajnálják, hogy annyi sok idő fecsérlődött el hiába a konferenciával A Daily Chronicle ma azt írja, hogy azoknak a szemében, akik minden igyekvőjükkel dolgoztak, hogy Oroszországot ismét belekapcsolják az európai rendszerbe, éppen oly oktalannak, mint amilyen becstelennek tűnik föl az orosz válasz, az egész egycéptelenség, a keleti diplomácia fétise. Oroszország számára az egyetlen menekülés az a segítség, amelyet a nyugati államok Európa gazdasági feltámasztásával nyújtanak neki, felajánlottak hiteleket és a szovjet kormány az ajánlatot a kormányok arcába csapta. A szovjet delegáció valósággal megreló Ravaszságot tanúsít abban, hogy lehessen megkerülni vitákkal és argumentációkkal a gyakorlati megoldásokat. A „Times" szerint az orosz szovjet kormánynak csak arra való volna az európai gazdaság talpraállítása, hogy a maga uralmát meghoszszabbíthassa. Nem lehet kompromisszumot képzelni a nyugati elvek és a bolseviki tanok között, tehát magára kell hagyni a szovjet kormányt. A „Daily Mail“ is elítéli az orosz választ és úgy látja, hogy azzal bekövetkezett a köny Bartolomini írta: KRÚDY GYULA O.-ban, ahol senkit sem neveztek , maga öröklött, becsületes nevén, fellenglő vagy csúfolódó neveket osztogatván egymásnak, — O.-ban, ahol a megyei úrmestert Rigolettonak hivták, a tanító vizsláját Bismarcknak, nyerte nevét Bartolomini. Mert burnótozott. Mégolyan jó világ Volt O.-ban, hogy az embernek elég volt egyetlen lusta cselekedetet elkövetni, hogy egész életére híres ember legyen. Sokan még azt az egyetlen mozdulatot is elmulasztották és jóformán névtelenül fejezték be életüket. Elegendő volt talián szabállt nevelni, megtette a magáét a vasúti stációnál a kugli-verseny megnyerése, egy nóta, amelyet ünnepélyes alkalomkor elő lehetett adni . .. Bartolomini burnótozott, innen nyerte nevét Történt, hogy Bartolomini, egy jelentéktelen, zöldhajú és kappanhangú emberke, alsóbbrendű hivatalnok a dohánybeváltónál, irodai órák után két deci bort ivott," fokhagymás piritőst evett az Andalgónál, mióta az emberek emlékezete terjed, nyert a lutrin. Közelebbi részleteket senki sem tudott, némelyekszerint nyolcezer, mások tudomásával csak nyolcszáz pengő forint ütötte markát Bartolomininek Budán. Még csak ez kellett Bartoiomininek, hogy a nevezetesség tetőpontját elérje. 6.-ban odáig többnyire pipáztak, szivaroztak az emberek, de Bartolomini esete óta mások is mérettek maguknak a zsidónál a barnaporból.-" Felszippantották a port, nagyot trüsszenteltek és könnyes szemmel mondogatták: — Úgy látszik, igaza van a fránya Bartelo Jaininek. A trüsszentés ■ tisztitja, az agyvelőt, sepii az osztoékere Tönkrement úriemberek, akik már se régi ► per befejezését, se örökséget nem várhattak, barnára kenték az orrlyukaikat. Talán meghozza a nyerő számokat egy jó trüsszentés. Bartolomini lassan fogyasztott borospoharába nevetett. „Más is kell ahhoz, mint trüsszenteni!“ — mondogatta. — „De már jó uton vagyunk, ha tubákolunk. Goethe is ruhákot szippantott, mikor verseit írta:" A kis kör, amely eleinte csak az Andalítóban gyülekezett Bartolomini körül és elejtett szavait, valamint burnótozó módszerét leste, lassan növekedett. Először természetesen azok csatlakoztak, akik Kneip-kúrát tartottak az erdőn, mezítláb sétáltak a nedves fűben, mezítelenül tornásztak a fákon, öreg urak, akik még sokáig akartak élni. Nemcsak egészség kell a hosszú élethez, hanem pénz is. Burnótot mérettek tehát. Két télderes, nyugalmazott tisztviselő várta hivatalos óra után Bartolominit az utcasarkon. Az erdőre csalogatták, vegyen részt a meztelen sétában, hálából táncd valamit Bartolomini a maga titkából. De burnót barnult szőlőbirtokosok Orfán is (akiket a fiilonéra tönkretett), hátha megjavul a termés. Burnótozott az eladósodott állomásfőnök a sokleányos telekkönyvvezető, Sóhaji, egy vad, verekedő, környékbeli birtokos, aki egyébként azért járt a városi kaszinóba, hogy onnan régi újságokat vigyen haza ablakai beragasztásához. Kibújt magányából az öreg „Napóleon", akit kiflilopáson értek és megfigyeltek a sorházban, azóta visszavonult a világtól. Valakinek eszébe jutott, hogy Bartolomini nőtlen ember. Eleinte csak tréfásan mondogatták, hogy kár volna Bartolomini fajtájának kiveszni. Nagy kutyák a férfiak." Igyekeznek olyan házasságokat létrehozni, ahol aztán a menyecskét prédának remélik. Későbben, komolyan is beszélgettek az ügyről, különösen Bartolomini távollétében. „Kire marad a rengeteg vagyon, ha az öreget meglegyinti a guta?" — kérdezgették. — „Egész családot boldoggá tehet ilyen szolid, jóravaló, igénytelen sógor vagy vő. Az asszony is jól jár. Jámbor embert kap." A sokleányos telefekönyvezető Házánál kezdtek el komolyan foglalkozni az esti megbeszéléseken Bartolominivel, akit odáig persze észre sem vettek. A bölcs apa a lába nagyujját nézegette: — A közös szenvedélyek szülik a szimpátiákat, — mondta lefekvés előtt.— Lányok, tanuljatok meg barnótozni. Az atyai tekintély és a többi körülmények megtették a kívánt hatást. Bartolomini, midőn egyszer, kötélen a telekkönyvvezetőékhez huzatott, barna orrlyukas kisasszonyokat talált a nyirfa-téri házban. De, nem hagyta magát az özvegy sem, aki O.-ban is, mint mindenütt a világon és Magyarországon, másodszor is férjhez szeretne menni. Eddig zongorajátékával csalogatta ablakai alá a nőtlen férfiakat, az új divat jöttével kihajolt az ablakon és nagyot trüsszentett, midőn Bartolomini hazafelé ballagott. A burnótozás híre és divatja c. környékére is elterjedt. A falusi kisasszonyok, akik ugyan lenézik az o.-i hölgyeket, körülbelül egy félkiló tubákét hozattak a városból, amikor, a farsang elkezdődött. A kántorkisasszonyok apjuk dohányos dobjából gyűjtötték össze a dohányport és a legnagyobbakat trüsszentették a járásban. Bartolomini, aki idáig nem igen merte a száját kinyitni az Andalgónál (a régi kuglibajnokok és a híres spriccer-ivók társaságában), olykor váratlanul, mintha gondolatait folytatná, hangosan megszólalt: 3 Mégis egyezményt kötött a Szentszék Oroszországgal Vatikáni körök megerősítik, hogy a Szentszék és Oroszország a pápai emlékirat alapján egyezményt kötöttek, amely a katholikus vallás szabad gyakorlását és az egyház teljes szabadságát biztosítja. A lefoglalt egyházi javak visszaadására vonatkozó pontot, amely az eredeti szerződéstervezetben szerepelt, a Vatikán elejtette. (MTI.) Radics a horvát emigránsok puccspolitikája ellen Nem igaz a turini Stampa híre Horvátország függetlenséginek kikiáltásáról (A Magyarország tudósítójától.) A turini Stampa jelentése alapján a napokban közöltük fenntartással azt a hírt, hogy Horvátország függetlennek nyilvánította magát és az ország kormányzását Radics István vezetésével minisztertanács vette át. Most a zágrábi Orizet, hozzánk érkezett legutóbbi számában az elszakadási mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatot találunk éppen Radics Istvánnak, HESS (Egyesült Horvát Köztársasági Parasztpárt) elnökének aláírásával, mely többek közt a következőket tartalmazza: A budapesti, bécsi és gráci horvát emigránsok végrehajtó bizottsága a közelmúltban Bécsben horvát kormány szándékozott alakítani, melyet Olaszország azonnal elismert és Genuába hívott volna meg. Ezzel kapcsolatosan a horvát blokk annak idején élesen ítélte el a végrehajtóbizottság működését és tervét. Úgylátszik, ennek hatása folytán egy időre elcsendesedett az emigránsok működése. Újabban azonban, úgy látszik, egyes belgrádi körök ösztökélésére, akiknek kapóra jönne minden horvát megmozdulás és helyi jellegű lázadás, újra akcióba szándékoznak lépni és Horvátország egyes részein lázadást készülnek szítani. Ezért a HESS figyelmezteti vidéki szervezeteit, hogy tagadjanak meg minden együttműködést ezekkel a kalandorpolitikusokkal és az esetleges vidéki megmozdulásokról azonnal tegyenek jelentést. A horvát emigránsok ugyanis nem ismerik el a horvát nép törvényesen megválasztott képviselőit és a horvát nép nagy többségének köztársasági érzelmeit. Ezért nincs joguk a horvát nép nevében írni, vagy oly eszközöket alkalmazni, melyek a horvát ügynek minden bizonnyal többet ártanak, mint használnak.