Magyarország, 1922. május (29. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Budapest, 1922 vasárnap, május 14. HAGYABORSZAO ris keleti konferencia Genuában. — Nem tárgyalnak Kelet-Európa határairól Újra homloktérben a látencia vége. Ha Franciaországnak bizalma volna Llyod George iránt, és ha meggyőződnék Anglia barátságának őszinteségéről, akkor­ nyugodtan hallgatna Anglia tanácsára, de saj­­nos, a franciák bizalmatlanok Lloyd George iránt. (II.) Gonua, május 13. (ia Magyarország kiküldött tudósítójának­­távirata.) Lloyd Georgenak az ellen a terve el­len, hogy a konferencia térjen át a keleteuró­pai határok megbeszélésére, a legerélyesebben­­Brătianul román miniszterelnök és Skirmont lengyel külügyminiszter tiltakozott. Valószínű, hogy Lloyd, George el is fog állani szándékától és beéri azzal, hogy a konferencia elrendelje ennek a kérdésnek tanulmányozását, ami azt jelenti, hogy hosszú időre el van temetve. Lloyd Georgeot az a szempont vezeti ebben is, hogy elkerülje a konferencián a szakítást. A szövetséges delegációk vezetőinek megbeszélé­sén érdeklődés nyilvánult meg aziránt, hogy milyen állást foglal el a kisantant az orosz vá­lasszal szemben, de mivel eddig a francia kor­mány álláspontja nem ismeretes, a kisantant­­delegátusai is óvakodtak attól, hogy lekössék magukat. Ügyesen kitértek a határozott felelet elől s ahelyett előráncigálták­ az európai békepaktum dolgát. A kisantant úgy vélekedik, hogy Oroszor­szág nem fog vonakodni egy ideiglenes Treuge Bei aláírásától legalább arra az időre, míg a szovjet delegáció által javaslatba hozott szak­értőbizottság az orosz problémát tartulmá­­n­yozza és kötelezni fogja magát, hogy addig nem fogja megtámadni szomszédait. Úgy sejtik, hogy ezzel Lloyd George is be­érné. A jövő héten Genuában keleti konferencia fog összeülni, amelyben képviselteti­­ magát Perzsia, Afganisztán, Törökország, Örmény­­ország, Mezopotámia, Syria, Palesztina, Ará­bia és Egyiptom. Ez a kongresszus a keleti kér­déseket fogja tárgyalni kapcsolatban­ az euró­pai problémákkal s az abból az elvből indul ki, hogy Európa békéje végeredményben mégis kapcsolatban áll a keleti békével. Az egyiptomi nacionalisták képviselője személyesen adott át egy emlékiratot Fad­a miniszterelnöknek, amelyben fel vannak sorolva az egyiptomi na­cionalisták követelésen (II.) Franciaország tevékeny részt akar venni Oroszország újjá­építésében Paris, május 13. (Havas.) Az „Echo de Paris" jelenti: A fran­cia kormány táviratilag utasította Bar­thont, hogy a francia küldöttség tartózkodjék minden újabb érintkezéstől a bolsevistákkal, juttassa azonban kifejezésre Franciaországnak azt a szándékát, hogy Oroszország újjáépítésében te­vékeny részt akar venni. A szakértő bizottság­ban kizárólag a szövetségesek és a semlegesek képviselői foglalnának helyet, a bizottság nem Genuában és nem azonnal fog összeülni. Java­solni fogják, hogy a részvételre hívják meg az Egy­esült­ Államokat is. Barthou pontos kiköté­seket fog tenni arra vonatkozólag, hogy Orosz­ország járuljon hozzá az ideiglenes békeegyez­ményhez. (MTI.) 9.ji szovjetdelegáció valóságos p&pvepz pis&tsszságot tanúsító* London, május 13. (A Magyarország tudósítójának telefonje­­terítése Pák­son és Berlinen át.) A hangulat, amely az orosz válaszjegyzék nyomán a közvé­leményben és a sajtóban keletkezett, most meg­változott és még azok a lapok is, amelyek az első időben igyekeztek a válaszból kiemelni azt, ami kedvező és előzékeny, hogy annak brutali­tását háttérbe szoríthassák, most nyíltan kifeje­zést adnak elégedetlenségüknek és sajnálják, hogy annyi sok idő fecsérlődött el hiába a kon­ferenciával A Daily Chronicle ma azt írja, hogy azoknak a szemében, akik minden igyek­­vőjükkel dolgoztak, hogy Oroszországot ismét belekapcsolják az európai rendszerbe, éppen oly oktalannak, mint amilyen becstelennek tű­nik föl az orosz válasz, az egész egy­­céptele­n­­ség, a keleti diplomácia fétise. Oroszország szá­mára az egyetlen menekülés az a segítség, amelyet a nyugati államok Európa­ gazdasági feltámasztásával nyújtanak neki, felajánlottak hiteleket és a szovjet kormány az ajánlatot a kormányok arcába csapta. A szovjet delegáció valósággal megreló Ra­vaszságot tanúsít abban, hogy lehessen megkerülni vitákkal és argumentációkkal a gyakorlati megoldásokat. A „Times" szerint az orosz szovjet kormány­nak csak arra való volna az európai gazdaság talpraállítása, hogy a maga uralmát meghosz­­szabbíthassa. Nem lehet kompromisszumot kép­zelni a nyugati elvek és a bolseviki tanok kö­zött, tehát magára kell hagyni a szovjet kor­mányt. A „Daily Mail“ is elítéli az orosz választ és úgy látja, hogy azzal bekövetkezett a köny Bartolomini írta: KRÚDY GYULA O.-ban, ahol senkit sem neveztek , maga öröklött, becsületes nevén, fellenglő vagy csú­foló­dó neveket osztogatván egymásnak, — O.-ban, ahol a megyei úrmestert Rigolettonak hivták, a tanító vizsláját Bismarcknak, nyerte nevét Bartolomini. Mert burnótozott. Még­­olyan jó világ Volt O.-ban, hogy az embernek elég v­olt egyetlen lusta cselekedetet elkövetni, hogy egész életére híres ember le­gyen. Sokan még azt az egyetlen mozdulatot is elmulasztották és jóformán névtelenül fejezték be életüket. Elegendő volt talián­ szabállt ne­velni, megtette a magáét a vasúti stációnál a kugli-verseny megnyerése, egy nóta, amelyet ünnepélyes alkalomkor elő lehetett adni . .. Bartolomini burnótozott, innen nyerte nevét Történt, hogy Bartolomini,­­ egy jelenték­telen, zöldhajú és kappanhangú emberke, al­sóbbrendű hivatalnok a dohánybeváltónál, iro­dai órák után két deci bort ivott," fokhagymás piritőst evett az Andalgónál, mióta az emberek emlékezete terjed,­­ nyert a lutrin. Közelebbi részleteket senki sem tudott, némelyek­­szerint nyolcezer, mások tudomásával csak nyolcszáz pengő forint ütötte markát Bartolomininek Budán. Még csak ez kellett Bar­toiomininek, hog­y a nevezetesség tetőpontját elérje. 6.-ban odáig­ többnyire pipáztak, szivaroz­tak az emberek, de Bartolomini esete óta mások is mérettek maguknak a zsidónál a barnapor­­ból.-" Felszippantották a port, nagyot trüsszen­­teltek és könnyes szemmel mondogatták: — Úgy látszik, igaza van a fránya Bartelo­ Jaininek. A trüsszentés ■ tisztit­ja, az agyvelőt, se­­pi­i az osztoékere Tönkrement úriemberek, akik már se régi ► per befejezését, se örökséget nem várhattak, barnára kenték az orrlyukaikat. Talán meg­hozza a nyerő számokat egy jó trüsszentés. Bartolomini lassan fogyasztott borospoha­­rába nevetett. „Más is kell ahhoz, mint trüsszen­­teni!“ — mondogatta. — „De már jó uton va­gyunk, ha tubákolunk. Goethe is ruhákot szip­pantott, mikor verseit írta:" A kis kör, amely eleinte csak az Andalító­ban gyülekezett Bartolomini körül és elejtett szavait, valamint burnótozó módszerét leste, lassan növekedett. Először természetesen azok csatlakoztak, akik Kneip-kúrát tartottak az erdőn, mezítláb sétáltak a nedves fűben, mezítelenül tornász­tak a fákon, öreg urak, akik még sokáig akar­tak élni. Nemcsak egészség kell a hosszú élet­hez, hanem pénz is. Burnótot mérettek tehát. Két tél­deres, nyugalmazott tisztviselő várta hivatalos óra után Bartolominit az utcasar­kon. Az erdőre csalogatták, vegyen részt a meztelen sétában, hálából tán­cd valamit Bar­­tolomini a maga titkából. De burnót barnult szőlőbirtokosok Orfán is (akiket a fiilonéra tönkretett), hátha megjavul a termés. Burnótozott az eladósodott állomás­­főnök a sokleányos telekkönyvvezető, Sóhaji, egy vad, verekedő, környékbeli birtokos, aki egyébként azért járt a városi kaszinóba, hogy onnan régi újságokat vigyen haza ablakai beragasztásához. Kibújt magányából az öreg „Napóleon", akit kiflilopáson értek és meg­figyeltek a sorházban, azóta visszavonult a világtól. Valakinek eszébe jutott, hogy Bartolomini nőtlen ember. Eleinte csak tréfásan mondogat­ták, hogy kár volna Bartolomini fajtájának ki­veszni. Nagy kutyák a férfiak." Igyekeznek olyan házasságokat létrehozni, ahol aztán a menyecs­két prédának remélik. Későbben, komolyan is beszélgettek az ügyről, különösen Bartolomini­ távollétében. „Kire marad a rengeteg vagyon, ha az öreget meglegyinti a guta?" — kérdezget­ték. — „Egész családot boldoggá tehet ilyen szolid, jóravaló, igénytelen sógor vagy vő. Az asszony is jól jár. Jámbor embert kap." A sokleányos telefekönyvezető Házánál kezdtek el komolyan foglalkozni az esti meg­beszéléseken Bartolominivel, akit odáig persze észre sem vettek. A bölcs apa a lába nagyujját nézegette: — A közös szenvedélyek szülik a szimpátiá­kat, — mondta lefekvés előtt.­­— Lányok, tanul­jatok meg barnótozni. Az atyai tekintély és a többi körülmények megtették a kívánt hatást. Bartolomini, midőn egyszer, kötélen a telekkönyvvezetőékhez huza­­tott, barna orrlyukas kisasszonyokat talált a nyirfa-téri házban. De, nem hagyta magát az özvegy sem, aki O.-ban is, mint mindenütt a világon és Magyar­­országon, másodszor is férjhez szeretne menni. Eddig zongorajátékával csalogatta ablakai alá a nőtlen férfiakat, az új divat jöttével kihajolt az ablakon és nagyot trü­sszentett, midőn Bar­tolomini hazafelé ballagott. A burnótozás híre és divatja c. környékére is elterjedt. A falusi kisasszonyok, akik ugyan lenézik az o.-i hölgyeket, körülbelül egy félkiló­ tubákét hozattak a városból, amikor, a farsang elkezdődött. A kántorkisasszonyok apjuk dohá­nyos dobjából gyűjtötték össze a dohányport és a legnagyobbakat trüsszentették a járásban. Bartolomini, aki idáig nem igen merte a száját kinyitni az Andalgónál (a régi kugli­ba­jnokok és a híres spriccer-ivók társaságá­ban), olykor­ váratlanul, mintha gondolatait folytatná, hangosan megszólalt: 3 Mégis egyezményt kötött a Szentszék Oroszországgal Vatikáni körök megerősítik, hogy a Szent­­szék és Oroszország a pápai emlékirat alap­­ján egyezményt kötöttek, amely a katholi­­kus vallás szabad gyakorlását és az egyház teljes szabadságát biztosítja. A lefoglalt egy­házi javak visszaadására vonatkozó pontot, amely az eredeti szerződéstervezetben szere­pelt, a Vatikán elejtette. (MTI.) Radics a horvát emigránsok puccspolitikája ellen Nem igaz a turini Stampa híre Horvátország függetlenséginek kikiáltásáról (A Magyarország tudósítójától.) A turini Stampa jelentése alapján a napokban közöltük fenntartással azt a hírt, hogy Horvátország függetlennek nyilvánította magát és az ország kormányzását Radics István vezetésével mi­nisztertanács vette át. Most a zágrábi Orizet, hozzánk érkezett legutóbbi számában az elsza­kadási mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatot találunk éppen Radics Istvánnak, HESS (Egye­sült Horvát Köztársasági Parasztpárt) elnöké­­nek aláírásával, mely többek közt a követke­zőket tartalmazza: A budapesti, bécsi és gráci hor­vát emigrán­sok végrehajtó bizottsága a közelmúltban Bécs­ben horvát kormány szándékozott alakítani, melyet Olaszország azonnal elismert és Ge­­nuába hívott volna meg. Ezzel kapcsolatosan a horvát blokk annak idején élesen ítélte el a végrehajtóbizottság működését és tervét. Úgy­­látszik, ennek hatása folytán egy időre elcsen­desedett az emigránsok működése. Újabban azonban, úgy látszik, egyes belgrádi körök ösz­tökélésére, akiknek kapóra jönne minden ho­r­­­vát megmozdulás és helyi jellegű lázadás, újra akcióba szándékoznak lépni és Horvátország­ egyes részein lázadást készülnek szítani. Ezért a HESS figyelmezteti vidéki szerve­zeteit, hogy tagadjanak meg minden együtt­működést ezekkel a kalandorpolitikusokkal és az esetleges vidéki megmozdulásokról azonnal tegyenek jelentést. A horvát emigránsok ugyan­is nem ismerik el a horvát nép törvényesen megválasztott képviselőit és a horvát nép nagy többségének köztársasági érzelmeit. Ezért nincs jogu­k a h­orvát nép nevében írni, vagy oly esz­közök­et alkalmazni, melyek a horvát ügynek minden bizonnyal többet ártanak, mint hasz­nálnak.

Next