Magyarország, 1922. június (29. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

Budapest, 1922 péntek, június 21 MAGYARORSZÁG Gaal Gaszton a koalíciós jelentette ki érvényeseknek Szabadságot, rendet, testvéri összefogást hirdet. — Elgsaventátta TV. Károlyt. — Apponyi ünneplése — Gömbös tüntetése. — Az ellenzék még nem jutott jegyzői állásokhoz a CA Magyarország tudósítójától.) Az ünnep­ségek után a parlament mai napja a választá­soké. Az új honatyák — úgy látszik — ke­vésbé érdeklődnek az ilyesmi iránt, mert ma már jóval ritkábbak a padsorok, mint tegnap­előtt voltak­. Izgalom nincs, meglepetés egyál­talán nem várható a választásoknál; a nagyke­­rék még nem kezdte el forgását, hogy felka­varja az idők mélyén alvó szenvedélyeket, de a nyugtalan napok előtti barátságtalan szél itt- ott már megmozdul. A baloldali folyosón kis­­csoportok verődnek össze, taktikai megbeszélé­sek folynak. A tegnapi pártközi értekezlet si­kere iránt kevés a bizalom. A legitimisták a baloldali folyosó középpamlagán végleg meg­állapították délelőtti hadiszállásukat. Az agilis ellenzéki képviselőknél csak a rajzolók buz­góbbak, akik határtalan lelkesedéssel kapnak el egy-egy áldozatot. Az egyik sarokban Czi­­rdky József grófot rajzolják, a másikban Sze­der Ferenc vág barátságos arcot egy másik rajzolónak. Bent az ülésteremben Apponyi tiszteletet parancsoló alakja magaslik ki az elnöki szék­ből. Folyik a szavazás. Közben persze barátsá­gos beszélgetések indulnak meg, sőt néhány kormánypárti képviselő már megkezdte a ke­gyelmes uraknak a kérvények átadását. Hoyos Miksa grófnak Klebelsberg Kunó gróffal van tárgyalni valója és Hoyos nem zavartatja ma­gát, hogy kényelmesebben beszélgethessen, leül a kultuszminiszter melletti bársonyszékbe. Persze az ellenzéken nyomban észreveszik, hogy az egyik bársonyszéket egy képviselő foglalta el és Friedrich István nem állja meg, hogy oda ne kiáltson ! Mi az, Hoyos már miniszter lett? Kicsit Korán! Hoyos Miksa gróf talán nem is találná időrendben olyan korainak a bársonyszékbe való ülést, de azért mosolyogva kel fel a szék­ből és állva beszélget tovább Klebelsberg gróffal. Sokorópátkai Szabó István idebent is foly­tatja a folyosói ismerkedést. Ugy látszik már mindenkivel összebarátkozott, csak még a szocialistákat nem ismeri. SSzapora léptekkel átsiet tehát a baloldal szélére és megkezdi a szocialistákkal való baráti diskurálást. So­­koró bátyánk egyelőre Peyer Károly ismeret­ségét találta a legsürgősebbnek s már moso­lyogva beszélget is a szocialisták vezérével. A véletlen játéka folytán a két háznagyjelölt, Karafiáth Jenő és Kállay Tamás egymásután következnek az abc-ben és így szavazáskor az urnánál összetalálkoznak. Hál Istennek azon­ban a konkurrensek nyugodtan viselik el az összetalálkozás fájdalmát s az „ellenfelek" nem csapnak össze. Pekár Gyula is leadja szavazatát. Fel kell jegyezni a magyar irodalom krónikájában, hogy hatalmas írónk kezéből ezúttal ♦lőször hiányzott az a nagy aktatáska, amellyel évek óta az irodalom és a közélet porondján megje­lenik. Tegnap még államtitkár, volt a kultusz­ban, az aktatáska még ott szorongott a hóna alatt, mára már azonban a kultúra kifáradt munkáját az isteni gondviselés felmentette a nagy munka alól, s ennek következtében az aktatáska is otthon maradt. Hogy még­se jöj­jön üres kézzel, egy lds kéziratot tart a bal­kezében: az irodalom kitűnő szakértői szerint vékonykát, ahhoz, hogy háromfelvonásos le­gyen, valószínűbb tehát, hogy ez alkalommal csupán egyfelvonásosról lesz szó. A jobboldalon zajos éljenzéssel és taps­sal fogadják Gaal Gaszton elnökké válasz­tásának enunciálását és nyugodtan folyik tovább a tisztikar válasz­tása. Előírt marsruta szerint megválasztják az alelnököt és a jegyzőket. Amikor Apponyi Albert három napi korel­­nökösködés után elhagyja a helyét, egy nemzet tisztelete és hódolata nyilvánul meg a magyar politikai élet legkitűnőbb alakja iránt a száz osztatlan éljenzésében és tapsolásában. Még a szocialisták is szívesen nyilvánítják elismeré­süket taps formájában. Meleg az ováció a kormánypárti oldalon, amely Gaal Gasztont fogadja. Az új elnök, bár nem érte váratlanul a megtiszteltetés, kétség­telenül elfogódottan áll az elnöki emelvényén, mialatt a kormánypárt állva tapsolja és éljenzi és a meghatottság sokszor érzik hangján, mi­alatt beköszöntő beszédét olvassa. Szavainak nyomán nem egyszer zúg fel a taps és amikor arról beszél, hogy az elnökség meg fogja vé­deni a szólásszabadságot, akkor az ellenzék za­jos tapsba kezd. Egy pillanat múlva a kormány­párt is felocsúdik, hogy a szólásszabadság vé­delmét ezen az oldalon is helyesléssel kell fo­gadni és erre a kormánypárton még erősebb lesz a taps. Gaal Gaszton nem mulasztja el, hogy meg ne hajtja az elismerés zászlaját újból Apponyi Albert gróf előtt. A Ház ismét szokatlan meleg­séggel ünnepelte az ősz államférült és bátran fel lehet jegyezni, hogy a mai nap Apponyi Albert gróf ünneplésének jegyében folyt le. A Ház főterembiztosa, Dessewffy László, aki már si­kvihart ért meg, Apponyi Albert gróffal, a régi Házban, odasiet Apponyihoz, meghatottan szorítja meg a kezét és kívánja, hogy még sok korelnökséget éljen meg. Apponyi Albertnek láthatóan jólesik a Ház e régi tisztviselőjének ragaszkodó szeretete. A kegyelet hangja csendül ki Gaal Gaszton szavaiból, amikor elparentálta a parlament szü­nete alatt elhunyt IV. Károlyt. A Ház vala­mennyi tagja felállt, állva hallgatta végig az egykori magyar király haláláról szóló elnöki lejelentést. A szocialisták még Gaal Gaszton székfogla­lója előtt kimentek a teremből, őket az ün­nepségek nem érdekelték. Részletes tudósításunk ez: Egynegyed tizenegykor megszólaltak az ülésterembe hívó csengők. Apponyi Albert gróf korelnök már elfoglalta helyét, nem sokkal ké­sőbb megjelent Bethlen István gróf miniszter­­elnök is, majd Daruváry Géza igazságügy­miniszter. Apponyi Albert gróf korelnök megnyi­totta az ülést és jelentette, hogy Nagy Ernő napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt. Nagy Ernő kijelenti, hogy a múltkori ülé­sen imparlamentáris kifejezésre ragadtatta el magát, amiért most megköveti a Házat. (He­lyeslés.) Érthető azonban felindulása, mert olyan vádat emeltek ellene, mely ha igaz volna, nem érdemelné meg, hogy magyar levegőt szívjon. Egyébként interpellációjában részlete­sen el fogja mondani, micsoda bajszát indí­tott ellene Gulácsy alispán. Korelnök: További elnöki eljárásnak ezek után nincs helye. Felkéri az összes osztályok előadóit, tegyék meg jelentésüket. Szabó Sándor az I., Rácz János a II., Pró­­nay György báró a III. és Moser Ernő a IV. igazoló osztály jelentését terjesztette be. Korelnök jelenti, hogy következik az elnökválasztás. A Ház többsége jelen van és így a választás megejthető. Dénes István körjegyző felolvassa a ház­szabályoknak az elnökválasztásra vonatkozó szakaszait. A szavazás megkezdése előtt korelnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után megkezdődik a szavazás. Az első képviselő, aki szavazócéduláját be­adja: Alföldy Béla. Utána névsor szerint já­rulnak a többiek a szavazatszedők elé. Az egész ellenzék, úgy a keresztény, mint a liberális és szociáldemkorata üres cédulákkal szavaz. Az ellenzéki képviselők a szavazólapról kihúzzák Gaal Gaszton nevét és úgy adják be szavaza­taikat. A távollevők neveinek felolvasása után Apponyi a szavazást befejezettnek nyilvánítja és felkéri a körjegyzőket, hogy számolják meg a szavazatokat. Ennek megtörténte után Apponyi jelenti, hogy beadatott összesen 385 szavazat, ebből Gaal Gasztonra esett 145 (éljenzés a jobbolda­lon) így tehát a nemzetgyűlés elnökévé Gaal Gasztont választották meg. Következik az alelnökök választása. A szavazás megkezdése előtt az ülést öt percre felfüg­gesztik. Szünet után megkezdődik az alelnökök választása. A szavazatok összeszámlálása után Apponyi Albert gróf kihirdeti az eredményt. Leadtak összesen 360 szavazatot, ebből Leitovszky Bé­lára esett 135, Huszár Károlyra pedig 108, üres volt 21 szavazócédula, megoszlott négy sza­vazat, ” j ” 11 " "■ ' ' rT“ 1 J _« A Ház alelnökei lettek tehát: Leitovszky Béla és Huszár Károly. A négy megoszlott szavazat részben sokoró* pátkai Szabó Istvánra, részben pedig Kuna P. Andrásra esett. Ezután következett a háznagy és a jegyzők választása. A szavazás megkezdése előtt az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után megkezdődik a szavazás, de már a szavazás előtt köztudomásúvá véli, hogy a kormánypárt mellőzte az ellenzék három jegyzője­löltjét, a szocialista Hébert Ede dr.-t, a demokrata Pakots József dr.-t és a Rassay-párti Cserty Jó­zsefet azzal az indokolással, hogy most csak öt jegyzői állás kerül betöltésre. Úgy tudják, hogy később két új jegyzői állást kreálnak és ezt a két helyet az ellenzék soraiból fogják betölteni. Ugyancsak a szavazás megkezdése előtt csoportról-csoportra járt az­­ülésteremben Kállay Tamás és arra kérte a képviselőket, hogy a háznagyválasztáson ne szavazzanak rá, mert ő nem pályázik erre a tisztre. A szavazatok összeszámlálása után­ Ap­ponyi Albert gróf bejelenti, hogy összesen­ 161 szavazatot adtak le. 150 szavazattal megválasztották jegyzőkké Bartos Jánost, Bodó Jánost, Forgács Miklóst, Héjj Imrét, Perlaky Györgyöt és Petrovics Györgyöt. Háznagynak 136 szavazattal Karafiáth Je­nőt választották meg. 20 szavazatot kapot a visszalépett Kállay más. Ezután Apponyi Albert gróf feláll az elnöki székben és állva a következő-i­ket mondja: Ezzel véget ért az ott hivatalos működés sem. Mielőtt eltávoznék erről a helyről, köszön­­etet mondok a körjegyző uraknak és a tiszt­viselői karnak, amely teljes odaadással­­támo­gatta munkámat. De köszönetet mondok a Ház összes tagjának azért az előzékenységért, amellyel munkámban támogattak. (Zajos él­jenzés és taps a Ház minden oldalán.) Mielőtt ez újonnan megválasztott tisztikar elfoglalni helyét, az ülést 5 percre felfüggesztem. Szünet­­után Gaal Gaszton megjelenik az elnöki emelvényen, kezébe veszi a csengőt, megrázza. Az egész kor­mánypárt feláll, az ellenzék ülve marad. Gaal Gaszton egy papírlapról olvassa elnöki meg­nyitóját. — Tisztelt nemzetgyűlés! Mély meghatott­sággal jelenek meg itt e helyen, hogy az el­nöki széket, amelybe az önök megtisztelő és gyöngéim iránt elnéző bizalma immár ham­ad­­ízben emel, elfoglaljam. Az első szó e helyről a köszönet és hála szava legyen ,úgy magam, mint megválasztott tiszttársaim nevében és az az ígéret, hogy iparkodni fogunk tisztünkkel járó feladatunknak férfias kötelességtudással megfelelni. Előre jelzem, hogy nem kívánom az önök türelmét próbára téve a nemzetgyűlés idejét hosszabb időre igénybe venni, de egy-két szük­séges kijelentés elől — és pedig a legteljesebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkóz­­hatom el. — Kijelentem mindenekelőtt, hogy­­ a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen mó­dosított, ideiglenesen elfogadott 1908. évi házszabályok értelmezésével fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés e tekintetben máskép nem intézkedik. (Élénk helyeslés az ellenzéki oldalon.) Kijelentem, hogy a házsza­bályok értelmezésében a legliberálisabban kí­vánunk eljárni. (Taps és éljenzés az ellenzék részéről.)­­ A vélemények lehető legszabadabb meg­nyilvánulása minden törvényhozásnak kima­gasló érdeek. Ezt, ameddig a házszabályok ren­delkezésein belül marad és a törvényalkotó munkát szolgálja, nemcsak hogy korlátozni nem kívánjuk,, hanem el vagyunk­­ tökélve, bármilyen irányból történjék azzal szemben kísérlet, vagy je­lentkeznék türelmetlenség, annak szabad­ságát pro és kontra a legmesszebbmenőleg megvédelmezzék. (Éljenzés az ellenzéken.) E tekintetben nemcsak a házszabályok k­elt rendelkezé­seit kívánjuk tiszteletben tartani, hanem valahányszor kétes vagy eltérő felfo­gások között az elnöki belátás lesz hivatva­ dön­teni, érvényesíteni kívánják a házszabályok s

Next