Magyarország, 1922. július (29. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1922 JÚLIUS 4. KEDD : XXIX. ÉVFOLYAM 148. SZÁM s-ss ------------- HITTO-i f----------yt-------------aa-..,------------ A legnagyobb baj A nemzetgyűlésen ma szóba került a drágaság kérdése. Valóban, a magyar nép millióinak jajkiáltása hangzott ki Raskovszky István felszólalásából. A legelemibb életszükségletek árai napi nap után emelkednek. A drágaság hulláma már megfojtással fenyegeti a magyar fogyasztókat, akik már rég lemondtak az egykori életstandard megtartásáról s keserű kétségbeeséssel, a mindennapi nyomorúság terhének súlya alatt néznek a félelmetes közel jövendőbe. A drágaság testünket* lelkünket gyötri. Oly nélkülözésekre kár*hoztat, melyek tönkreteszik a fizikai erőket és elernyesztik az energiákat. A háborgó közvélemény segítségért könyörög s kihez forduljon, ha nem a kormányhoz, melynek elvégre is köteles sége az, hogy a nemzeti életet megrontó irtózatos bajnak orvoslásáról valamiképpen gondoskodjék. Eddigelé a közvélemény nem észlelte az erre az orvoslásra irányzott határozott és erélyes törekvés tettekben való nyilvánulását. És - sajnos- Bethlen István miniszterelnök mai nyilatkozata sem igen alkalmas a szenvedőtömegek hangulatát megnyugtatni. Elismerjük azt, hogy a drágaság egyik jelen* tős oka a valutáris viszonyokban, pén*zünk értékének leromlásában van; de az is nyilvánvaló, hogy a drágaság fokozódása nem áll arányban a korona értékének le* romlásávalsem. Százféle példával bizo* nyítható, hogy a drágaságot a lelkiismeretlen önzés és már az alsóbb rétegeket is elkapó éktelen spekuláció elfajulása csinálja. Hiszen elég, ha rámutatunk arra, hogy a főzelékfélék, melyek idehaza teremnek és igen csekély összefüggésben vannak a nemzetközi valutáris viszonyokkal, napról* napra drágábbak. A sört hazai termelvényekből gyártják, a cukrot hasonlóképpen és mégis, mértföldlépésekkel rohan a sör és a cukor drágulása immár a képtelenségig, úgy, hogy országszerte bojkottal védekezik a nép a sör drágulása ellen. Ám a sört még nélkülözheti, de nem csinálhat bojkottot sem a zsír, sem a cukor ellen és nem csinálhat bojkottot a mindennapi kenyér ellen és majd nem csinálhat bojkottot a szén és a fa ellen, mert különben megölik a tél hidege. A kormánynak mégis csak el kell határoznia magát arra, hogy megvédelmezze az ínségbe sodort milliók életét a könyörtelen önzés által sugall spekulációk átkos uralmával szemben. Hogyan és miképpen és minő eszközökkel, az a kormány gondja, de mindenesetre elvárható tőle, hogy ezt a kérdést ne nézze rideg fiskális szempontból, mert a fiskális szempontok mellett a nemzet dolgozó társadalmának nagy része egyszerűen elpusztul. Mindenekelőtt a kormány teremtsen olyan egységes, egészséges gazdasági állapotot az országban, mely mellett a munkákból élő tömegek keresetforrásokhoz jussanak s alkalmuk legyen a legelemibb meg*élhetés feltételeit megszerezniük. Ilyen egészséges gazdasági állapot lehet azután fékezője a drágaságnak is. Tűrhetetlen, hogy a nép, mely önmagában tehetetlen, ne találjon segítséget és oltalmat a kormányzó hatalom részéről. Eljutottunk odáig, hogy már nem nyugtathatnak meg méretek és fogadkozások — cselekedetekre várunk, mert különben a nemzeti életet megfojtja a legsúlyosabb betegség: a diág (A Magyarország tudomtójától.) A nemzetgyűlés déli szünete után — az addigiakról külön cikkünk tudósít — Huszár Károly alelnök nyitja meg az ülést. A következő szónok Peyer Károly. Peyer Károly A kormány általános adópolitikája téves és hibás, mert fogyasztási adókon épül fel, melyek antidemokratikus adók. A fogyasztási adókat az állam állandóan növeli, ezzel szemben az egyenes adók fokozását elmulasztja. A fogyasztási adók fentartása elsősorban a szegény néposztályt sújtja, a munkásokat, tisztviselőket és általában a városi lakosságot. Míg a termelők lényegesen kevesebb fogyasztási adót fizetnek, addig a fővárosiak fogyasztási adója nincs arányban jövedelmükkel. A fogyasztási adó legkirívóbbja a forgalmi, adó, mert minden társadalmi osztály egyforma kulcs szerint fizeti azt. Az egyenesadó sokkal kevesebb, mint a fogyasztási adó, tehát a kormány adópolitikája, tekintetében ez utóbbi az állam fő jövedelme. A vámtételei is nagymértékben hozzájárulnak, hogy a kereskedők oly drágán adják el a behozott őrültet. Míg egyrészt a kormány növeli a fogyasztási adókat, másrészt azt látjuk, hogy a földbirtokosok holdanként 40 korona adót fizetnek, amely körülbelül megfelel egy félkiló cseresznye árának. Térjen át a kormány demokratikusabb adórendszerre. Ma rengeteg adónem van. Ha valaki őszintén beváltaná, hogy mennyi jövedelmetan, talán több adót vetnének ki rá, mint amennyi a t a majdonképpeni jövedelme.. Kérnek országban történt, hogy két államférfi hónapokig állott bíróság előtt, ahol arravonatkozólag intéztek hozzájuk kérdéseket, hogy bevallották-e őszintén jövedelmüket. Nálunk senkit sem zárnának ki azért a kaszinóból, mert valaki nem vallotta be őszintén jövedelmét. Az adót nem lehet függővé tenni attól, hogy valaki önként bevallja, hogy mennyi a jövedelme, hanem azt úgy kell megállapítani, hogy mindenkinél pontosan meg lehessen állapítani. Ausztriában a munkásság is,fizet adót, akiknek hetibéréből vonják le azt, de a munkások ott tudják, hogy a gyárosok és a bankigazgatók is megfizetik azt, amit fizetniük kell. Minden újabb adó a drágaság fokozását jelenti, mert minden alkalommal áthárítási folyamat kezdődik. Ha felemelik a bányászok fizetését- megdrágul a szén, ennek következtében az ipari termelés is, így van ez minden téren. Ez az adópolitika nem fog megnyugvásra vezetni, mert úgynevezett drágasági hullámokért okoz. . • Ha ezt az adópolitikáét folytatja a kormány, megtörténik nálunk is az, ami Ausztriában már megtörtént, hogy nem lehet majd előre megállapítani még egy hónapra sem a munkabéreket. Itt van a forgalmi adó is, mely 20 százalékos drágulást idéz elő, hogy négyszer-ötször fizetik azt meg. Nagy tehertétel a költségvetésben a tisztviselőkérdés is. Ebben a tekintetben semmivel sem jobb a helyzetünk, mint Ausztriában, sőt tán rosszabb. Nagy hibának tartom, hogy annak idején a kormány azt az utasítást adta a megszállott területen lévő magyar tisztviselőknek, hogy ne tegyék le a hivatali esküt (Nagy zaj a jobboldalon.) Hegyeshalmy Lajos valamit közbeszól. Rassay Károly: Nagy hiba volt! Peyeri Károly: Ezek a tisztviselők sokkal jobb szolgálatot tettek volna Magyarországnak ha ott maradtak volna. Hegyeshalmy Lajos: Azt is mondtáki nekik!. Peyer Károly: A menekült tisztviselőket két kategóriába osztom. Az első kategóriába sorozom azokat a tisztviselőket, akik saját hibájukon kívül voltak kénytelenek eltávozni. Felkiáltások a középen: Mert magyarok voltak! Peyer Károly: A másik kategóriába sorozom azokat a tisztviselőket, akiknek menekülniük kellett a nép dísbe elől. Ezek iránt a tisztviselők iránt mi nem tudunk lelkesedni. (Zaj a jobboldalon.) Azok a jegyzők, akik a háború alatt a hadisegélyes asszonyokat legelni küldték. . . Az elnök: Ne tessék ilyeneket állítani a jegyzői karról, bizonyítékok nélkül (Nagy zaj).Peyer Károly: Ezerszámra szolgálhatok bizonyítékkal. Én láttam, hogy a főszolgabírák hogyan viselkednek a munkásokkal szemben, hogyan tették ellenségévé az oláh parasztokat a magyar államnak. Felkiáltások a jobboldalon: Oláh pópák nincsenek! (Nagy zaj.) Horváth Zoltán: Szolgabiról önkény! Peyer Károly: A munkásérdekeket nem lehetett megvédeni. Azt nem engedtét-k meg, hogy a munkások szakszervezetekbe tömörüljenek. Én állítom ... " Propper Sándor valamit közbeszól. Az elnök: Kérem, ne szóljanak folytonosan közbe! Kállay Tamás: Nem is szólás, hogy a sajátpártbeli képviselő zavarja a szónokot. Peyer Károly: . . . hogy aomán, bevonuló csapatokat szervézett bányamunkások venték vissza egészen. Azok: az igazságtalanságok, amelyeket egyesközigazgatási közegek elkövettek, szülték meg a magyar állam, elleni gyűlöletet. (Nagy zaj.) Ezek a kapitalizmus cselédei voltak, ezek iránti nem érzünk részvétet. (Nagy zaj.) Olyan té-» nyekkel állunk szemben... _ 1 Hegyeshalmy Lajos: Nem tények, mesék! Peyer Károly: ■ ■ , amelyeket úgyszólván mindenki ismer. Azok, akik kétségbe vonják ezeknek a közigazgatási közegeknek a ténykerdéseit, vegyék elő a régi országgyűlési naplót és a régi újságokat, amelyek közlik azokat a végzéseket, amelyeket ezek a tisztviselők hoztak. Felkiáltások a jobboldalon és középen: Rogán újságok! Kállay Tamás: A régi országgyűlési naplók ilyeneket nem mondanak! (Nagy zaj.) Peyer Károly: A menekült tisztviselők még ma is rengeteg vagyont foglalnak el, körülbelül kétezret. A lakáskérdés megoldására ott vannak kaszárnyák, amelyek ma nincsenek kihasználva, minthogy a trianoni békeszerződés értelmében nem szabad annyi katonát tartanunk, mint amennyi hely van a kaszárnyákban. (Zaj a baloldalon.)Bogya János: Gyalázat erre hivatkozni a magyar parlamentben. [ Peyer Károly: Több a kaszárnya, mint amire szükség van. Homonnay Tivadar: Bár volna annyi fiatona? ■4 Peyer Károly: Bár volna több kórház és iskola! Nagy hibának tartom, hogy a menekült tisztviselők még mindig vagyonokban laknak, és hogy ez még mindig így van, az a volt keereskedelmi miniszter úr hibája. Hegyeshalmy Lajos: Hogyne, hogyne! Peyer Károly: A kaszárnyák egy része itt a főváros közepén van és ezeket a nagy épületeket senki sem veszi észre a lakásmizériai enyhítése szempontjából, pedig ezek a hatalmas épületek itt vannak a lakásínség közepén Nem lehet tisztviselőket csak azért tartani, mert azt mondják, hogy nem tudják őket elbocsájtani. Ebben a tekintetben mindenesetre Pegep Károly állandó izgalmak ■t támadja a kormá nyai adórendszer* hibái, Zalaegerszeg, a numerus dau$MS& gyorsított eljárás, lakásínség. — Folytonos közbeszólások-- a jobboldalon Vevli Egyes számára 5 korona !