Magyarország, 1923. március (30. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

V Annus írta: LAKATOS LÁSZLÓ Sándor a bankpénztár márványasztala fölött is­merte meg Annát, akit akkor még hetykén Ninon­­nak neveztek. A fiú valamivel volt a harmincon innen, néha májfájdalmak kínozták és büszke volt arra, hogy segítség nélkül küzdötte végig az ifjú­ságot. „Tíz esztendő előtt három inggel érkeztem Biharból és ma több a fizetésem, mint egy minisz­ternek" — állapította meg gyakran magában. Egyéb­ként árván lógott Pest városában és noha kissé zsugori természetű, egyszerű és félénk lelkétől távol esett egy gazdag házasság fantasztikus gondolata. Sándor szerény volt és a szíve nagylelkű álmokkal teli. Sok olyan könyvet olvasott, amit meg nem ér­tett és néha arra gondolt, hogy csöndes életét meg­szépíti valami büszke áldozattal. Nyáron, ha a Ba­latonra utazik, Tihany alatt kiment egy fuldoklót a vízből, vagy feleségül vesz egy szegény leányt . . . • Egy jószagú márciusi napon lehetett, h­ogy tétova ujjai — a pénztár márványasztala fölött — megérin­tették Ninon ujjacskáit. A leány lustaságból sem húzta vissza kezét és azért sem, mert ez egyáltalán nem volt szokása. Ninon se milliókat hordott a­ bankba, csak gyönge ezreseket. Ő is szerény lélek volt és félénk kis szívét nem bántották nagyralátó álmok. Lelkesedés, de szégyenkezés nélkül űzte életét, talán csak azért, mert nem tudott mást. Pár ezer koronánál többet sosem tudott felhalmozni a bankban, házbér, ruha, szén, valami mindig megette a kis pénzecskéjét és ő fárad­hatatlan, balga hittel kezdte mindig élőb­ől. Volt egy büszkesége, az, hogy a nővére tisztességes asszony Kaposban és hogy a kis leányának ő a kereszanyja. Karácsonykor, húsvétkor sosem feledkezett meg róla. Tizenöt év múlva lesz egy virágüzlete (ha­­rosszul megy, tejcsarnoka) és a kicsike soha sem fogja meg­tudni, hogy mi volt a keresztmamája azelőtt. Talán sosem gondolkozott a fé fiákról, de úgy vélte, hogy szükség van rájuk a világon és egy-egy kedvesebb, bőkezűbb gavallért úgy tisztelt, mint a suszter a gaz­dag urasá­got, aki egyszerre hat pár cipőt rendel ta­vaszkor. Az első időkben talán rá sem ismer Sán­dorra, ha véletlenül az utcán találkozik vele, de büszke volt, hogy a bankban „kezét csókolom“-mal köszönti őt a fiatalember. A tavasz már előrehaladt, amikor Sándor megkérdezte Ninont, hogy nem talál­kozhatnának-e valamikor a bankon kívül is. — Szívesen — mondta a leány és nyugodt, tiszta hangon nevezte meg a tánctermet, ahol esténként né­hány üveg bort társaságban meginnia kellett. • Egy doboz dritteszortét vás­árolt estére Sándor, egy kis drogériában fél deka Lorigant és egy pár vadonatúj kesztyűt is vett magához, de nem húzta kézre, hanem a szivarzsebbe gyömöszölte, mint ezt már néhányszor látta azokon a gr­ófokon, akiket irigység nélkül utánzott. Ninon nem várta őt, de örült, amikor meglátta. Sándor két üveg bort hozatott, de a másodiknak már nem tudtak a végére érni. A nú nem tudott inni, de szeretett beszélni. Sokat ciga­rettázott és megkínálta Ninont is. Az szelíden elhá­rította: — Nem szoktam és nincs barátnőm, akinek aján­dékozhatnám. Reggel kettőkor Sándor hazakísérte Ninont. Gya­log mentek és amikor az Oktogonnál átvágtak az Andrássy úton, a leány belekarolt a fiúba, pedig akkor egyetlen kocsi sem járt már az utcán. A ka­puhoz érve, Ninon nem csöngetett azonnal. A szűk uccában fölnézett az égre. — Az ott a Göncöl — mondta, mert falusi szüle­tés volt és a mennyországban otthonos. Majd: — Holnap korán kell kelnem. Megsürgetem a ruhát a mosóban.­­ A fiú körmével széthasította égő cigarettáját. — Tulajdonképpen kár magáért, Annus . . . No, nem úgy értem, hiszen azért az a hely . . . De azért mégis . . A szálas dohány a meghasadt cigaretta­-papírból az aszfaltra hullt ... A sarkon egy kis kocsmában énekeltek. — Csöngessen kérem — mondta a leány és ami­kor a házmester megjelent, Sándor kézcsókkal kö­szönt el Ninontól. Három hónap múlva Sándor megkérte Ninon kezét. A leány először megdöbbent, azután mindent megértett. Egy pillanatig arra gondolt, hogy illenék mondania valamit — valamit, ami szép és ami nem igaz. „Nem fogadhatom el magától ezt az áldozatot.11 Vagy más ilyenfélét. De azután csak ennyit szólt: — A nászutunkból egy napot, ugy-e, Kaposban fogunk tölteni. Meg akarom magamat mutatni otthon. A fiú meghatott volt és még ostobább, mint más­kor. Alapjában szeretett volna könnyezni, de szeme olyan volt az izgalomtól, mint forró, száraz, nyári kút. — Lássa — mondta aztán végre — lássa, An­­nuska, azért az életben is vannak regények. Csak az első esztendő volt keserves. Ha az utcán sétáltak, Annus gyakran volt kénytelen elfordítani kis madárkafejét és Sándor megtanulta, hogy nem szabad megkérdezni a feleségétől, hogy kiknek kö­szöntését hárította el magától. Egyébként nem volt féltékeny Annus múltjára. Hogyan is . . . A múlt. Ha ez egy ember lett volna,, de így . . . Megfogha­tatlan, felgondolhatatlan volt ez a múlt, nem lehe­tett az arcába nézni, nem maradt róla emlék. Az Annus múltja nem is volt múlt. A házaspár nem filozofált. Esztendőre átmentek lakni Budára és Sándor új álláshoz jutott. Ott felével többet űzettek neki, mint a régi helyen és az új hiva­talban csak annyit tudtak Sándor feleségéről, hogy­­ a Sándor felesége. Néha meglátogatták egymást az új kollégákkal. Teára olykor feljött hozzájuk Lőrinc. Ez egy huszonnégyesztendős szőke fiatalem­ber volt és gazdag. Beretvált ajka fölött elmés, gúnyos, nagy orrot hordott. Nem félt az élettől, nem is volt szigorú hozzá. Apja gazdag fakereskedő volt vidéken és csak azért küldte a fiút Pestre, hogy az ott néhány évig az életet tanulja. Azaikor a pálya­udvaron elbúcsúzott tőle, megáldotta fiát és meg­kérte, hogy ne írjon alá váltókat, inkább vallja be mindig minden adósságát. Lőrinc néha olyankor is feljárt Sándorékhoz, amikor a férj nem volt otthon. Tetszett neki az aez- * Eckhardt Tibor (közbeszól valamit, mire a bal­oldalról kórusban kiáltják feléje): Ergon, Ergon, Ergon! Csontos Imre is mond valamit a baloldal felé, mire kórusban rúgják feléje: Kosztpénz! Kosztpénz! Csontos Imre: Ha ide ültetnék a miniszteri székbe ... Elnök: Csendet kérek, Csontos képviselő úr! Horváth Zoltán (Gömbös felé, aki a terem köze­pén ül Eckhardt mellett): Nagyon szellemes a mai vezércikke! Gömbös Gyula mosolyogva válaszol és Szilágyi Lajos felé fordulva, aki szintén közbeszólt, a tegnapi szavazásra célozva, a következőket mondja: — Kormánypárti! Elnök kéri a képviselőket, hogy tartózkodjanak a folytonos közbeszólásoktól, mert így lehetetlen a tárgyalás. Éhn Kálmán közbeszól, mire az elnök név szerint is csendre figyelmezteti. Éhn Kálmán: Már én is? (Derültség.) Drozdy Győző: Mindjárt jön a Huszár elnök úr. Csontos Imre: Gulácsy kén oda­ (Derültség­) Reisinger: Zalaegerszegen egész serege az in­ternáltaknak maradt kihallgatatlanul a képviselők ottjártakor és akiket kihallgathattak, nem bizonyos, hogy a legártatlanabbak közül valók voltak. Előadja, hogy a zalaegerszegi tábor vizsgálata közben először neki volt incidense, azután Lakó kép­viselőnek, és végül Bogya János hírlapírónak. (De­rűs közbekiáltások a baloldalon: Nem Bogya, hanem Bagyó dr.) Reisinger Ferenc erre a baloldali hírlapíró karzat felé fordulva így szól: — Pardon, bocsánatot kérek a névcseréért. (Za­jos derültség a baloldalon.) Ezután előterjeszti interpellációját, hajlandó-e a kormány az internálótáborban a jelentkezési kény­szert megszüntetni! Drozdy Győző: Siessen a belügyminiszter, külön­ben a Wolff-kormány fogja megtenni. Éhn Kálmán személyes megtámadtatás címén Válaszol Reisinger felszólalására. Esztergályos Jánosnak ebben a tárgyban a múltkor elmondott interpellációja — úgymond — mindenkit annyira felháborított, hogy ha a tények valóknak bizonyultak volna, tényleg követelni kel­lett volna a tábor feloszlatását. Hevesi Ede: Sohasem fogják maguk ezt komo­lyan követelni. (Zaj a baloldalon.) Éhn Kálmán: Engem itt hazugsággal vádoltak meg és mégis türelemmel hallgattam, hallgassanak meg hát engemet is. Nagy Ernő: Jóhiszemű tévedésben volt. Horváth Zoltán: Csak a potemkin-tapasztalatot Icai mondotta el. Éhn Kálmán: Ha türelemmel meghallgattak volna, akkor egészen másként festett volna az egész dolog, de annyira felizgultak, hogy alig lehetett egy pár mondatot nyugodtan elmondani. Az a gon­dolat merült fel, hogyha, a felhozott dolgok való­ban igazak, akkor sürgősen segíteni kell az ottani állapotokon. Én csak arról referáltam, amit február 22-én a táborban tapasztaltam. Aki egy kicsit szereti a hazáját, nem így gondol­kozik. A vitát köztem és Reisinger között eldönteni nem lehet. Ha Reisinger jobb szakember ebben a tárgyban, akkor még most kijelenti, hogy autentikus bizonyítékokat fog a Ház elé terjeszteni, amelyeket egy pár „CSETa“-tearis­tya helyettesít két másik párt. VARGA, Kossuth Lajos ucca 11. szám "ISST Óvakodjunk hasonnevű utánzatoktól : a Pázmány Péter Tudományegyetem fog kiállítani. Ez meg fogja szüntetni a vitát. Fábián Béla a honvédelmi miniszterhez terjeszti elő interpellá­cióját az Oroszországban túszként visszatartott hadi­foglyok fogságban töltött idejüknek hadiévekben leendő beszámítása tárgyában. Miután bizalommal viseltetik a honvédelmi miniszter iránt, minden indokolás nélkül kérdi, van-e tudomása arról, hogy az Oroszországban túszként visszatartott hadifog­lyoknak csak 1918-ig bezárólag számítják be hadi­eveiket és hajlandó-e a miniszter intézkedni, hogy a sokat szenvedett túszok terhére levont szolgálati éveket beszámítsák. Bettiska Sándor honvédelmi miniszter nyomban válaszol az interpellációra. Az 1921. évi XXXII. törvénycikk értelmében a hivatásos katona­tiszteknek csak az 1919. évig bezárólag lehet beszá­mítani a hadiéveket. Amennyiben azonban a beszámítás a túszoknál csak az 1918-as évig történt volna meg, akkor ezt méltányossági szempontból a törvényes kereteken belül tényleg revideálni kell. A helyzet az, hogy azok a hivatásos katonák, akik 1920—22 között vol­tak hadifogságban, nem részesülhetnek már abban az előnyben, hogy ezek az évek is duplán számí­tas­sanak be szolgálati éveikbe. A polgári tisztviselők­nél hasonlóképpen intézkedik a törvény, amelynek intézkedései a hadifoglyokra is vonatkoznak. Szerinte a túszoknál méltányos kivételt kell tenni. Nagy különbség van azonban azok között a tú­szok között, akik a Péter Pál-erőd gyilkos kazamatái között sínylődtek és azok között, akik csupán rendőri felügyelet alatt sétáltak az utcákon. Itt egyéni el­bírálásra volna szükség és a kérdés tulajdonképpen a pénzügyminiszterhez tartozik. Érdemi választ tehát nem is adhat az interpellációra, de ezeknek a sokat szenvedett katonatiszteknek a maga részéről a leg­messzebbmenő támogatást helyezi kilátásba. Kéri válasza tudomásulvételét. Fábián Béla és a Ház a honvédelmi miniszter válaszát tudomásul veszi. Rupert Rezső a következő interpelláló. Újabban a diplomás embe­rek ellen indult meg az exisztenciaüldözés. Azt még meg lehetne érteni — mondja —, hogy a diplomás emberektől a törvény alapján veszik el a diplomát. Ebben meg is lehetne nyugodni, mert a törvény nem olyan kegyetlen, hogy egész életre vegye el valaki­nek a kenyerét. De az utóbbi időben egészen új kur­zus kapott lábra. Az egyetemek bírói jogkört vindikálnak maguk­nak és napról-napra fosztják meg az embereket diplomájuktól politika alapján. Drozdy Győző: Szégyen! Erdélyi Aladár: Már a XIII. századtól kezdve ez a szokás. (Nagy zaj.) « Rupert Rezső: El tudja képzelni, hogy súlyos, diffamáló esetekben meg lehessen fosztani valakit diplomájától, de ezt is csak törvényes alapon. Van egy törvényünk, amely szerint csak az lehet gya­korló­ orvos, akinek valamely magyar egyetem által kiállított diplomája van. Konkrét esetet hoz fel arra nézve, hogy az egyetemi tanács megfosztott valakit nyereg orvosi diplomájától. A mostani diplomatetar­­tás általában azon az alapon történik, hogy valaki a direktumokat évekkel ezelőtt követte el. Furcsa azonban, hogy csak most jut eszébe az egyetemi tanácsnak, hogy ezekért a direktumokért megbán­ 2 Ti A GI Y A R O R S Z A G Budapest, 1923. március 22. csütörtök fessen valakit. Egy székesfejérvári európai hírű orvos esetét mondja el ezután. (Az ülés tart.) Sebestyén Richard ellen a rendőrség véglegesen megszüntette az eljárást f-t Magyarország tudósítójától.) A Wiener Kom­­merzialbank ügyében letartóztatott igazgatók tudvalé­vően olyan kijelentéseket tettek a rendőri nyomozás során, hogy a Wiener Kommerzialban­k budapesti ve­zérigazgatója, Sebestyén Richard is tudott a tranzak­ciókról. Ennek alapján­­beidézték a főkapitányságba Sebestyén Richardot és csak két napi folytatólagos ki­hallgatás során bocsátották el, de továbbra is detektív­­fel­ügyelet alatt tartották. Pénzügyi körökben nagy érdeklődéssel várták a döntést Sebestyén Richard igaz­gató ügyében. Sebestyén Richard igazgató ügyében most történt meg a végleges döntés. A rendőri vizsgálat során beiga­zolódott, hogy Sebestyén egyáltalán nem foglalkozott a bankban deviza- és értékpapírüzletek intézésével, ez a resszort egy másik igazgató hatáskörébe tartozott. Azonkívül bebizonyosodott az is, hogy Sebestyén igaz­gató maga intézkedett, hogy a négy volt igazgató ügyé­ben a bűnvádi eljárás meginduljon. Szontagh­ Emil törvényszéki könyvszakértő két nappal ezelőtt fejezte be a Wiener Kommerzialbankban a kifogásolt deviza- és értékpapírüzletekre vonatkozó könyvek és egyéb iratok átvizsgálását és hivatalos uton előterjesztett véleménye Sebestyén Richard igazgató teljes ártatlansága mellett foglalt állást. Ennek alapján a vizsgálóbíró elrendelte a további eljárás megszüntetését Sebestyén igazgató ellen, azonkívül elrendelte a bűnügyi zárlat feloldását is, ame­lyet a rendőri nyomozás idején foganatosított Sebes­tyén Richárd egész vagyonára. Tegnap délután megér­kezett a főkapitány.Ságra az ügyészség útján a vizsgáló­­bíró döntése és a főkapitányságon ma délelőtt meg­tették az intézkedéseket a bűnügyi zárlat felfüggeszté­sére. t Nem akarnak engedni a fs­go­szlávok a fiumei kérdésben Róm­a, március 20. (A Magyarország tudósítójá­nak távirata.) A fasiszta lapok egyértelműen megál­lapítják, hogy a Jugoszláviával való viszony a fiu­mei kérdésben erősen kiélesedett. A jugoszláv intran­­zigensek sem a Delta kérdésében, sem a fiuméi vasút­­összeköttetés kérdésében nem akarnak engedni. A la­pok nagy szkepticizmussal írnak az abbáziai tárgya­lásokról és már előre is bejelentik, hogy ezek a tárgyalások eredményre nem fognak vezetni, aminek következtében Mussolininak erélyesebb lépésre kell majd magát elhatároznia. (II.) r^^Berber^ j L­TSEáitt5nPrgjjgJ Li esténként a 8 tabarin­banI (Rákóczi út 63) 1 vendég szerepelnek !

Next