Magyarország, 1923. április (30. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

A koronái áresésének egyik legfőbb oka a márka összeomlása volt. A korona további értékromlásának megakadá­lyozása céljából a magyar kormány külön szerveze­tet létesített az üzérkedés megakadályozására és a behozatal és kivitel szabályozására. Ennek a műve­letnek eredményeképpen közel hat hónapon keresztül a magyar korong, értéke, h­a alacsony is, de állandó volt és a múlt év végéig simán és rendben folyt a dolog. Január óta azonban az idegen devizakészletek kiürültek és a ■magyar kormány azon igyekezett, hogy ezeket természetes úton, a kivitelnek, főleg a cukor és liszt kivitelének fokozásával pótolja. Ma­gyarországnak természetesen különböző aktívái van­nak, de ezek már le vannak kötve jóvátételi célokra és ebben a­­tekintetben teljesen ismeretlen terhek­kel állunk szemben. A helyzet ennek következtében az, hogy most nem tudjuk megfizetni a Nagybritanniával szemben esedékes részletet és moratóriumot kell kérnünk. L Londonba érkezésem óta már érintkezésbe léptem a kincstári hivatallal és kifejtettem a helyzetet. Hivatalos körökben teljesen méltányolják azt a nehézséget, amelyben ma vagyunk, és azt az őszinte kívánsá­gunkat, hogy kötelezettségeinknek meg akarunk fe­lelni. Mit fizet az albérlő? A háztartási alkalmazottra eső kiadás egyharma­­dát is fizetni kell. — Az Albérlők Ligájának me­moranduma a drágasági bizottsághoz (A Magyarország tudósítójától.) A Magyarország pénteki számában közöltük a lakásrendelettervezet­nek az albérleti viszony szabályozására vonatkozó részét is. Közlésünket azzal kell kiegészíteni, hogy a tervezet szerint a főbérlőnek joga van az albérlővel szemben a háztartási alkalmazott fizetésének és ser­­természetbeni ellátásának egyharmadát fölszámítani. Ezek szerint az albérlő fizeti a lakás bérének, járu­lékainak és pótlékainak összegéből az albérletbe ki­adott szobára, vagy lakásrészre arányosan eső részt, bútorhasználat címén ez az összeg megkétszereződik, végül a háztartási alkalmazottra eső összes kiadások egyharmadát. A világítás és fűtés külön fizetendő. . Az Albérlők Ligája különben Heinrich Ferencli, a nemzetgyűlés drágasági bizottságának elnökéi® ^ memorandumot intézett, amelyben részletesen istn® írtik állásfoglalásukat és kifogásaikat a lakbérrentsz­zetnek az­ albérlőkre vonatkozó intézkedéseivel szemé­ben. Elmondják, hogy az albérletek terén uralkodó uzsora ma már a tűrhetetlenségig fokozódott, a ter­vezett intézkedések azonban a mai helyzetet nem ja­vítanák, hanem lényegesen rosszabbá tennék és Bu­dapest százezer albérlőjének és a vidék albérlőinek létérdekét alapjában fenyegetné. És ezért első kéré­sük, hogy a bérkérdés a tervezet által elfogadott ál­láspont alapján imperatíve szabályoztassék és hogy ily módon az albérlők az államnak védelmében ré­szesüljenek, legalábbis olyan fokig, mint a gazdasá­gilag erősebb főbérlők, akik bérkorlátozást élveznek az állam részéről. Helytelen lenne ha a szabad egyez­kedés elve érvényesülne, mert mihelyt a bírósághoz kell fordulni, mindjárt kész a hosszas per­patvar. De különösen illuzóriussá válik a bírói megállapítás rendszere akkor, ha mint a rendelet tervezi, a sza­bad felmondási jog korlátlanul megadatik. Megdöb­benéssel gondolnak az albérlők arra, hogy mi lesz a szabad felmondási jog megadásának hatása. Hiába a bíró mérséklési joga, ha a, nem­ parírozó albérlőnek a főbérlő a lakást felmondhatja! A bér­kérdésnek bármilyen szabályozása a felmondási jog esetére teljesen céltalan. Különösen súlyos helyzetbe kerülne ezzel az intézkedéssel az albérlők két kategó­riája. Az egyik a családos albérlők, akiket minden főbérlő­ igyekezni fog — ép családos mivoltuk miatt­­— kitenni a lakásból, hogy szobájukat a főbérlő szá­mára rokonszenvesebb magános szobaárnak adja ki. A másik kategóriába azok a szellemi foglalkozásúak tartoznak, akik mint fiatal orvosok, ügyvédek stb. rendelőjüket és irodájukat is albérletben bírják, és akik ily módon még helyhez is vannak kötve. Ezek kenyérkeresetüket vesztik a tervezett rendelkezés mellett. Hozzájárul a tervezet ridegségéhez, hogy az albérlőnek bírói kihelyezése esetére még szükség­­lakás se járna. A kínálat megnövekedésének kell bekövetkeznie először, és csak azután jöhet a felsza­badítás, ép úgy, mint ahogy az építkezésnek meg­kell előznie a nagylakások szabaddá tételét. Ügyi férfi, Jogi, államszászswiteli és 11 Péraiügyi fogatonaéi vizsgákra a Legújabb*"jegy- SZONTAGH-SZEMINÁRIUM S­zetek vidékre is Budapest, IV. ker., Váci ucca 51. szám KAPHATÓ M­OLNÁR FEREGNIC: KIS HÁRMAS KÖNYV KÖTVE TOKBAN 2800.— K Kapható „AZ EST“ könyvkereskedéseiben: VII. Erzsébet körút 18—20., IV. Váci ucca 12. és V. Vilmos császár út 14 szám alatt HAGIABOSSZÁG f Budapest, április 1. vasárnap Újabb tarifaemelés készül a villamosvasutaknál Még nem állapították meg, milyen mértékű lesz az emelés. — A tegnapi egyórás tü­ntetősztrájk csak részleges volt (A Magyarország tudósítójától.) Március 25-ike óta 50 korona a villamosjegy és a vezetőség — értesü­lésünk szerint — máris arra készül, hogy a közönség újabb megterhelésével oldja meg az alkalmazottak bérmozgalmát. Mint már megírtuk, az allkalmazottak a drága­sággal arányos fizetésemelést kértek a Székesfővárosi Közlekedési Rt. igazgatóságától. Hosszas tárgyalások után pénteken délelőtt féltizenegy órakor létrejött a megegyezés. Ennek értelmében április 7-én félhavi visetést kapnak az alkalmazot­tak gyorssegélyképpen és ezt az összeget nem vonják le a fizetésükből. Az igazgatóság ezenkívül kötelezően kijelentette, hogy húsvét után azonnal összeül a béremelésről tárgyalni. Minthogy ekkor már féltizenegy óra volt, a szak­szervezet vezetősége azonnal hozzálátott, hogy érte­sítse a villamosvasutak alkalmazottait, hogy az el­rendelt tüntető sztrájkot ne tartsák meg, azonban csak részben sikerült a sztrájkot idejekorán be­szüntetni, mert egyes útvonalakon, így a Dunaparton, a Rákóczi úton és a város külsőbb részein több helyen közel félóra hosszáig álltak a villamoskocsik, mindaddig, amíg meg nem kapták a sztrájk beszüntetéséről szóló értesítést. Munkatársunk kérdést intézett a Közlekedési­ Részvénytársaság igazgatóságának egyik vezető tag­jához, aki, új a készülő tarifaemelésről — mely a nyilatkozat szerint a legrövidebb M6 alatt meglesz — a következőket mondotta: * — A Közlekedési Rt. igazgatóság kötelező formá­ban megígérte az alkalmazottaknak, hogy húsvét után fölemeli a fizetéseket. A villamosvasutaknak a tarifán kívül mi is jövedelmi forrása nincs, mai anyagi keretein belül pedig béremelést nem adtak, így tehát nem marad más hátra, minthogy fölemel­jük a tarifát. Egyelőre még nem számítottuk ki részletesen, hogy ez az emelés milyen mértékű lesz, ez tüzetes meggondolást és kalkulációt kíván, amely­nél figyelembe kell venni, hogy most még 0,12 a korona zürichi jegyzése és egyelőre nem tudni, hogy mennyi lesz akkor, amikorra a béremelést megadjuk. Annyi feltétlenül bizonyos, hogy úgy az alkalmazottak, mint a Közlekedési Rt. érdekében a legrövidebb idő alatt be kell fejezni a számításokat, hogy az alkalmazottak megkaphassák béremelésüket. Az új tarifa tehát azonnal életbe lép, mihelyt a kormányhatósági jóváhagyást megkaptuk. Az érdekeltségek egy része elvi tiltakozás után eltávozott a tarifa-ankétről Waiko minisztert meglepte ez a váratlan tüntetés és hamarosan bezárta az értekezletet* Elkerülhetetlennek mondotta a vasúti ta­rifa*emelést (A Magyarország tudósítójától.) Wasko Lajos ke­reskedelmi miniszter a vasúti díjszabás felemelése ügyében ma délelőttre ankétra hívta meg az ipari és­­kereskedelmi érdekeltségeket A miniszter a fel­emelt tarifa életbeléptetése előtt meg akarta­ ismerni az egyes érdekeltségek véleményét pontról-pontra behatóan akarta tárgyaltatni az új tarifatervezetet Az érdekeltségek még a mai ankét előtt egységesen állást foglaltak a tarifaemelés ellen és a megállapodás értelmében Tolnay Kornél nyugalmazott MAB elnökigazgató a mai megbeszélésen elvi deklarációban fejezte ki tiltakozását az érdekeltségek nevében. A főváros képviselői is, mellőzve a részletes tárgya­lást, előadásukban általános tiltakozásukat nyivánít­­ták a díjszabás tervezett emelése ellen, utalva­­a, hogy milyen óriási mértékben fokozná a drá­gaságot a vasúti díjszabás felemelése. " ■ A kereskedelemügyi minisztert meglepte az ankm résztvevőinek demonstratív jellegű magatartása. Arra számított a miniszter, hogy az egyes érdekelt­ségek képviselői részletesen ki fogják fejteni állás­pontjukat és az egyes pontokra vonatkozólag javas­latokat fognak tenni, ezzel szemben az történt, hogy számosan eltávoztak az ankétről Tolnay Kornél til­takozó deklarációja után. Walko kifejezést is adott neheztelésének, az érte­kezletet hirtelen bezárta és záróbeszédjében hang­súlyozta,hogy nem ezt várja, annál kevésbé, mert hiszen az ipari és kereskedelmi képviseleteknek az eddigi tarifaemeléseknél mindig az volt a panasza, hogy előzetesen nem hallgatták meg a véleményüket A miniszter kijelentette, hogy ezután most már fentartja magának a döntést. Az ankétet Waiko kereskedelemügyi minisz­ter nyitotta meg, aki rámutatott arra, hogy a múlt év novemberi tarifaemelés idején 23 volt a magyar korona és akkor 43 és félmilliárd kiadással szemben 33 milliárd volt a bevétel és 10 és félmilliárd az adóösszeg. Ezzel szemben decembertől márciusig körülbelül 13 és félmilliárd volt a kiadás. A mai át­számítással a­ jelenlegei tarifák alapján 11 milliárd volna a kiadás és 11 milliárd a bevétel. Minthogy a fa­la szén a Máv. forgalmának körülbelül felét te­szi ki, ezeknek a díjtételeit kell leginkább emelni a deficit eltüntetésére. Kelety Dénes Máv. elnökigazgató hivatkozott arra, hogy bár az általános tar­ifa rendezési munká­latok már hónapok óta folyamatban vannak, a mo­mentán tarifaemelés még az általános rendezés előtt elkerülhetetlenül szükséges. Keleti szerint a szállí­tási díjtételek nincsenek lényeges kihatással a fo­gyasztásra. Az emelés észrevétlenül eltűnik az árakban. Tolnay Kornél elvi deklarációjában, amelyben kifejezte az érdekeltség tiltakozását, hangsúlyozta, hogy a részletes tárgyalásba nem mehet bele. Általá­nosságban fejtette ki azokat a szempontokat, ame­lyekből kiindulva, indokolatlannak és lehetetlennek tartja a vasúti tarifa tervezett emelését, amely rend­kívüli mértékben káros volna a gazdasági életre és valutáris szempontból is súlyosan kifogásolható. Rámutatott arra, hogy a békében 70.000 alkalmazottja volt a MÁV­-nak, ma pedig körülbelül 30.000, ami kilométereket számítva aránytalanul sok a békebeli létszámhoz képest A deficitet mindenekelőtt az anyagbeszerzések körüli takarékossággal és a lét­szám apasztásával kell eltüntetni, de meg kell vál­toztatni a MÁV­ gazdálkodásának egész szellemét. Tolnay fejtegetéseit élénk helyesléssel kísérték az ankét résztvevői, akiknek jelentős része ezután el­ is távozott. Dobránszky Béla a haltenyésztők nevében bírálta a tervezetet és kimutatta, hogy a Balatonról Buda­pestre szállított hal árénak fele a ‚■ '’r’ási és fuva­rozási díjakra esik. Vajna Ede fővárosi tanácsnok szintén tiltakozott a díjszabás felemelése ellen és adatokkal bizonyította, hogy milyen jelentős mértékben drágulnának meg az élelmiszerek. Purébl Győző tanácsnok a tűzifa és szén árának rendkívüli emelkedésére hívta fel a figyelmet. Ha a szállítási díjakat a tervezett mértékben felemelnék, a fővárosnál 288 millió korona volna az elektromos művek, 92 millió a vízműtelep és 210 millió a gáz­művek többlete, az utóbbinál csak a hazai szenet számítva. Ez természetesen a­ víz, a gáz és az elektro­mosság szolgáltatásának jelentős drágulását vonná maga után. A Baross­ Szövetség nevében Ilovszky János csat­lakozott Tolnay tiltakozásához. Azt javasolta, hogy a külföldi számlákhoz csapják a végösszeg 10—15%-át a Máv­ deficitjének eltüntetése céljából. Walko kereskedelemügyi miniszter szólalt fel ezután. Úgy látja, hogy a megjelentek nem akarnak belemenni a részletes tárgyalásba, ar­ról pedig nem lehet szó, hogy a tarifát ne emel­jék. Azt szerette volna, ha megvitatják a részlete­ket. Minden tarifaemelés kétségtelenül kihatással van a gazdasági életre. Túlzásba azonban nem sza­bad esni. A legutóbbi tarifaemelés óta körülbelül a felére esett a korona, nem lehet tehát azt mon­dani, ha most felemeljük a vasúti díjszabást, az katasztrófát idézne elő a gazdasági életben. Ez iga­zán erős túlzás. Ha már a tarifaemelést nem lehet elkerülni, azt kellett volna elérni, hogy az emelés­nek lehetőleg minél kisebb rossz hatása legyen a gazdasági életre. Ennek a célnak az érdekében hívta össze a mai ankétet bőséges megbeszélésre. Annál is inkább tette ezt, mert hiszen az egyes ér­dekeltségek eddig mindig kifogásolták, hogy nem hallgatták meg őket. Most alkalmuk lett volna rész­letesen kifejteni az álláspontjukat. Sajnálja, hogy ezt nem tették. Ezek után nem marad más hátra, minthogy letárgyalja a tarifaemelés ügyét az egyes minisztériumokkal és azután meghozza végleges döntését. A miniszter ezzel bezárta az ankétet. Fel akart még szólalni Mutschenbacher Emil, az OMGE igaz­gató-főtitkára —­ akit ugyan nem hívtak meg az an­kétra —, hogy csatlakozzék a gazdák nevében az ipari és kereskedelmi érdekeltségek elvi tiltakozá­sához. Ez azonban nem áll­t módjában, mert a mi­niszter hirtelen végét szakította az értekezletnek.­­• "­­ DROSTESs" táncszámaikkal ma csak a TABARINBAN vendégszerepelnek

Next