Magyarország, 1925. szeptember (32. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-08 / 201. szám

Ha valóban történtek igazságtalanság­ok, ezek jóvátétele elől nem lehet elzárkózni. Hogy semmi félreértés ne legyen, nem Wolff Károlyék mondták ezt, Ripka Ferenc főpolgármester úr az, aki még mindig nem tudja, hogy valóban történtek-e igazságtalan­ságok a városházán, vagy pedig csak a liberális sajtó látott réme­iket, kíméletlenül kilökött tanerő­ket és más ilyen fantasztikus,­­ el­képzelhetetlen, hihetetlen látomá­sokat­­ . A főpolgármester úr te­hát még nem tudja. Tisztelettel kérdjük : mikor fogja megítélni ? U­gyanakkor mondja ezt a főpol­gármester úr, amikor nem minden büszkeség nélkül — és nem is min­den jogos­ büszkeség nélkül — pil­lant vissza egyesztendei tevékeny­ségére és végül megelégedését­ fe­jezvén ki az eredmények fölött, azt mondja, hogy nem hiszi, hogy ná­lánál többet bárki is elért volna. Lehet. A fi polgármester úr, nem egy téren hivatkozhatik eredmé­nyekre is, és talán valóban neki is része van abban, ha előbbre va­gyunk a kiengesztel édesnek fu­ján. Lehet, hogy más nem ért volna el többet, múlt ő, — az azonban iga­­­zán nem valószínű, hogy más meg nem konstatálta volna eg­y eszten­dő alatt, hogy valóban történtek-e igazságtalanságok, amelyek repa­rálásra szorulnak. A főpolgár­­m­ester úr mindenesetre újság­olvasó ember, S ha máshonnan ,rém, az , újságokból is tudhatta volna, mondjuk, hogy, legalább is fi­rétt vagy M­ende-mondáját a vá­rosházi kurzus-igazságtalanságok­nak. Egy esztendei kormánybiztos­­ság, illetve főpolgármesterség alatt , tehát módjában lett volna kivizs­gálni, megtudni, megállapítani, hogy valóban történtek-e igazság­talanságok,és szükség van-e repa­­rációra­­­ként vétetett fel a Népszövetségbe, már egymaga is majdnem annyi szavazatot képvisel, mint az egész európai kontinens együttvéve. Amit a békeszerződésekből kifelej­tettek, vagy mint akkoriban még megoldhatatlan kérdést mellőztek, mindazt az ügyet utólag a Nép­­szövetség intézi el és rendezgeti, természetesen nem azoknak az ér­dekei ellen, akik a Népszövetség alkotmányát az erőszakos béke­­szerződések keretében ,a legyőzöt­tekre­ rádiktálták. Az erdélyi magyarság panaszait tehát nem a Népszövetség, hanem a nemzetközi bíróság elé kell vinni. A Népszö­vetség saját­ többségének akarata szerint dönt, a nemzetközi bíróság­nak pedig a jog szerint kell dön­tenie. Igaz, hogy a­ nemzetközi bí­róság nem öt perc, hanem öt év alatt hozza meg döntéseit, de a magyar nemzet nagy tragédiáiban egyik felvonást a másiktól öt év­nél jóval hosszabb idő szokta el­választani. Öt perc elég volt a Népszövetség tanácsá­nak arra, hogy az erdélyi magyar­­tár panaszaival foglalkozzék, mi­után azonban ez a foglalkozás csak annak a kimondásából állott, hogy ezzel az üggyel a­­ népszövetségi­­tanács nem kíván­­foglalkozetni, mi­­ nem­­keveseljük, hanem sokaljuk az öt percet, mely teljesen kárba­­veszett. Ne feledjük el, hogy a­­ Népszövetséget éppen úgy rácik­­tálta a világra az ajslant, mint a ■békeszerződéseket; a Népszövetség alkotmánya a reánk diktált béke­­szerződésnek első fejezete, — tehát­ a világon a legtermészetesebb do­log, hogy" ez az intézmény a béke­­szerződést minden tárgyalás és m­inden feltétel nélkül diktáló fél­nek érdekeit szolgálja. Ha a világ minden népét felveszik is a Nép­­szövetségbe, az antant akkor is feltétlenül dominálni fog benne, hiszen Anglia a maga domíniumai­val, melyeket mind külön tagok­ . 4 Budapest, 1925 szeptember 8. kedd MAGYARORSZÁG Nemes Nógrád vármegye székházának, kapujától jobbra és balra márvány táblák őrzik két hal­hatatlanunknak, Madách Imrének és Mikszáth Kálmánnak emlékét. A nógrádiak büszkék két nagy szü­löttükre és Magyarország büszke; a nógrádiakra, akik jeles vaku­t adtak a hazának és kegyeletes szívvel ápolják e nagyok kultu­szát. Az a tegnapi ünnep, amel­­­­lyel a két márványtáblát felavat­ták, mélységesen szimbolikus jelen­tőségű. Egy csonka vármegye ren­dezte az ünnepséget, de lelkiekben e­z a vármegye ép és egységes és oszthatatlan ma is. Mert sem Madách, sem Mikszáth örökélet­i géniusza előtt nem bo­csáthatja le az új hódító a tilalmas­­sorompót. Ahol az idegenek impé­riuma alatt magyarok élnek, ott él Madách és Mikszáth is.­ Az em­ber tragédiája megtalálta a maga útját Németországba és Itáliába, Angliába és Amerikába, az északi művelt nemzetek közé és az idegen iránt bizalmatlan és kényes Fran­ciaországba. Szent Péter esernyője bűbájos, naiv­harmatos meséjében gyönyörködnek Eur­ópaszerte és a nagy vízen túl. Hát el lehet ezeket a lángszellemeket rekeszteni azok­tól a régi magyar és gyökeresen magyar vármegyéktől, amelyeket Trianon elszakított tőlünk ? És egyáltalán lehet útját szegni a szellem hódításának ? Madách és Mikszáth. Kemény és Jókai. Arany és Petőfi. Vörösmarty és Széchenyi, Kossuth és Deák a mi örökké dia­dalmas, bizton hódító hadseregünk A mi megfogyatkozott, korlátok közé szorított haderőnkkel tudnak szembeállítani akár százszoros erő­ket ellenségeink. De vonultassák föl szellemi nagyjaikat a mieink ellen és a győzelem a mi számunk­ra nem kétséges-" Ez a győzelem vége! Franciaország adósságai fejében nyugatindiai gyarmatait ajánlja fel Amerikának Newyork, szeptember 7. (A Magyarország külön tudósí­tójától.) Október 5-re várják Wa­shingtonba a cseh-szlovák kor­mány adósságrendező bizottságát. Ami a francia államadósságokat illeti, azokról érdekes hírek kerin­genek. Azt beszélik kormánykö­rökben, hogy Caillaux azért remél Washingtonban hamarosan sikert, mert a tartozások fejében fel akar­ja ajánlani az Egyesült­Államok■ nak Franciaország nyugat-indiai birtokait, Mccrtinique-t és Guyanát is beleértve, amint azt Franciaor­szág már a washingtoni leszerelés­­konferencián is felajánlotta, de el­fogadhatatlan feltételekkel. Úgy, mondják, hogy Amerika hajlanál erre a vásárra, márt is m­­ódon könnyebben megvéd­elmezheti !- Panama-csatornát■ (A. W. Syd.] Franciaország „Európa katonájának“ tartja magát Marokkóban Egyre újabb erősítésekre van szükség Párizs, szeptember 7. (A Magyarország külön tudósító­jától.) Steeg igazságügyminiszter Liboureban választókerületének gyűlése után a lakomán beszédet mondotton marokkói kérdésről. Az­zal kezdte, hogy nem kutatja, kit terhel a­ felelősség. •­­ , A kormány tekintélyes erősí­téseket és nagymennyiségű hadi­anyagot küldött Marokkóba és­ a hadműveletek vezetésével P­­étain tábornagyot bízta meg. Érthetőnek találja, hogy­ ezek az igen nagyarányú katonai intézke­­d­ések országszerte izgatottságot keltettek. Nem lehet azzal vádolni Fran­ciaországot, hogy ingerelni akarja­ a lázadó benszülött törzseket, hi­szen fellépése annyira kevéssé volt kirívó, hogy a francia csapatok még azt a területet sem szállották meg, amelyet jog szerint meg­szállhattak volna. Végzetes vesze­delem volna annyi pénz- és vér­ál­dozat után Marokkót feladni, mi­vel ily módon Franciaország ural­ma Észak-Afrikában­ kérdésessé válnék. Franciaország nemcsak a saját tekintélyét védelmezi Ma­rokkóban, hanem gazdasági­­ és pénzügyi téren »Európa katonájá­­nak­­ szerepét tölti be. (W. F.) Párizs, szeptember 7. A Journal jelenti Madridból. A spanyol kormány elhatározta, hogy 15.900­­főnyi erősítést küld Marokkóba. Ebből 0 ezred a tüzérség. Nansen és Hédin repülnek Berlin, szeptember 7. (A Magyarország külön tudósí­tójától.) Frithjoff Nansen egy nagy Junkers-repülőgépért feleségével és leányával tegnap Dessauban meg­látogatta a J­unkers-meivek vezető­jét, Junkers tatárt, aki vendégeit Sipen Hédin társaságában fogadta. Nansen alaposan megszemlélte a­ repülőgépgyárat és Junkerssel ta­nácskozott a légi közlekedés nem­zetközi vonatkozásairól. Csak há­rom órát töltött De­ssauban, majd újból felszállott feleségével­­és lá­nyával a­ repülőgépre, amely Genf­be vitte a Népszövetség ülésezé­sére, Ivan Hedin Junkers tanárral hét­főn Drezdába repül, hogy jelen le­gyen az Európa Union gyűlésén. Európa lő nagy repülő vállalata egyesült ebben az unióban Betéti társaság formájában, amelynek legnagyobb érdekeltsége a Jun­­kers-vállalat. A konferencián" töb­bek között résztvesz Lerchenfeld gróf volt bajor miniszterelnök, Frankfurt és Essen főpolgármes­terei. Heinzh­ilmer vezérigazgató Bécsből és Sch­warzenberg zürichi e­zredes. (a.) s Barátságos eszmecsere lesz a villamos szakaszok ügyében (A Magyarország tudósítójától.) Az új szakaszbeoszt­ások ügye mind nagyobb és nagyobb port ver fel. A panaszok garmadája arra indí­totta­­Rém­i Dezső volt alpolgár­mestert, a BESzKAR vezérigazga­tóját, hogy barátságos eszmecserét ajánljon fel a bizottsági tagok szá­mára, amely megbeszélésen azután az­ összes panaszokat megtárgyal­ják és a szükséges újításokat elin­tézzék. Először egy ilyen fesztelen eszmecseréről van szó és csak ké­sőbb kerülne a sor arra, hogy a megállapodásokat a közlekedésügyi bizottság szankcionálja. Azért gon­dolták ezt a megoldást célraveze­tőnek, mert egy negyven tagú bi­zottság előtt bajos ilyen részletkér­désekkel bíbelődni. A törvényhatósági bizottsági ta­gok részéről ez a közeledés kedve­ző fogadtatásra talált. Már holnap lesznek is bizonyos tárgyalások, a végleges megbeszélések azonban szerdára maradnak, mert a villa­mos igazgatósága még nem készült el a mai helyzetet feltü­ntető jelen­tésével. e

Next