Magyarország, 1926. szeptember (33. évfolyam, 197-220. szám)
1926-09-01 / 197. szám
Budapest, 1926. szeptember 1. szerda MAGYARORSZÁG Szemtanuk megdöbbentő elbeszélése a kispesti kazak közvetlen köreiben, dolgozók közül csak ketten maradtak életben . Újabb őrizetbevételek Bálint Lászlót, Bálint Zsigmondot és Németh pallért letartóztatták (A Magyarország tudósítójától.) A kispesti szörnyű gyáromlás színhelye előtt, a szűk Kinizsi utcában, még ma is kora reggel óta sűrűn álldogálnak az emberek, asszonyok, gyermekek, férfiak vegyesen. Nem látni ugyan semmit a borzalmas romhalmazból, de az az egy-két égnek meredező állvány-gerenda és deszka is kielégíti őket. Mindenki tud valamit, senki sem tud bizonyosat. Akárcsak bent a kerítésen belül lévő romhalmaz tetején foglalatoskodó urak, rendőrtisztviselők, mérnökök és városi tisztviselők, akik rajzokat böngésznek, iratokat tanulmányoznak és közben mérőeszközeikkel a rozszbadőlt alkatrészek méreteit vizsgllálják. Vizsgálják és összehasonlítják a rajzokkal. Az egyik mérnök fejcsóválva mondja: \ ■— Teljesen megegyezik a rajzokkal. Egy másik szakértő kalapáccsal tör le egy darab betont. Forgatja, •nézi, két ujja között elmorzsolni próbálja. Ez is megcsóválja a fejét, Alag szemre nem hinném, hogy ne legyen szabályos a keverék. De ez mind csak felületes vizsgálat. Majd később, néhány hét múlva dől csak el, hogy tulajdonképpen hogyan történt a rettenetes, katasztrófa, amely nyolc csaló követelt áldozatul. Azt mondja a főszakértő, az európai hírességű Sándy egyetemi tanár, hogy amíg szét nem szedik a halmazzá tömörült, összezúzódótú épületanyagot, addig hiteltérdemlően nem lehet megállapítani a szerencsétlenség okát. — Több komponensre van szükségünk, hogy teljes határozottsággal véleményt lehessen mondani a szerencsétlenség okáról. A romhalmazok eltakarítása, a betonkeverék vegyi vizsgálata, az építési napló alapján való rekonstrukció és végül talán leginkább a szerencsétlenség pillanatában jelen volt és élve maradt munkások tanúkihallgatására lesz szükségünk. Egy másik szakértő, Gergely Jenő építészmérnök azt mondja, hogy nehéz lesz itt a műszaki igazságot kideríteni. Kern lehetetlen, de nagyon nagy és körültekintő munkát igényel, hiszen rávetőlegesen, ismerik a helyszínt. az ilyen katasztrófa, mint a tegnapi, alig fordult elő, amióta betonnal építkeznek. Az igaz, hogy ahol előfordult, ott is a tetőszerkezet omlott be. És akkor is — úgy mint tegnap állítólag történt, — a dúcok kiemelése idézte elő a katasztrófát. Mert ha a betonépítés ezeknek az alátámasztó oszlopoknak a kiemelése után állva marad: olyan szilárd lesz, mintha egy darabból lenne. A hivatalos segélyadás — Kispest városa részéről — el fog dőlni a legközelebbi órákban. Már gondoskodtak is a városi képviselőtestület összehívásáról, hogy törvényes formában intézzék el ezt a szomorú kötelességet. — A város gondoskodik a szerencsétlen elhaltak temetéséről is, — mondja nekünk a polgármester. — Bár nagyon szűkösen van pénzünk. — A gyár is hozzá fog járulni — bólint rá Hevesi igazgató. Megérkezett a rendőri bizottság: Dobroviczky rendőrtanácsos, két másik rendőrtisztviselő kíséretében. Velük jött egy mnkásember is: Bezzeg Mihály kubikus. — Na, mutassa meg azt a helyet, — szól rá a rendőrtanácsos. — Ehun van e — mondja az öreg 55 éves kunhegyesi kubikus, és ujjával a legmagasabban álló betontömbre mutat. — Ahol ez az oszlop áll, ott kezdett először ropogni. Rendkívül fontos az öregnek ez a vallomása, mert őrajta kívül még csak egy tanú, Jambrusz Mihályné él azok közül, akik a szerencsétlenség közvetlen szemtanúi voltak. Egyszer csak odalép a rendőrtanácsoshoz . Posta nyugalmazott főtanácsos. — Fontos bejelentést akarok tenni, — mondja. — Ma korán reggel egy munkással beszéltem, aki azt állítja, hogy hétfőn reggel, mikor a munkahelyükre vonultak, az első teendőjük az volt, hogy az aláducolásokat kiszedték. Azt mondta ez a munkás, hogy már eltelt szombaton az előírt 21 nap, ameddig az aláducolásnak a tartógerendák alatt kellett maradni. Ugyancsak ő mondja, hogy a mennyezet túl volt terhelve, egy gerenda megrepedt és mikor a dacolást kivették alóla, összeomlott. Azonnal ott van egy másik szakértője is a dolgoknak, aki viszont olyasfélét hallott, hogy az épület alatt valamikor gödör volt. Lehetséges, hogy az az oszlop, amely összeroppant, épp a gödör fölött épült. Egyszer csak jelentkezik egy kék munkaruhás ember. Bicegve jön oda a bizottsághoz. — Kovács József lakatos vagyok, — mondja. — Itt dolgoztam én is a transzmisszión és éppen hogy elhagytuk társaimmal a helyiséget, máris összedőlt. Ettől is megkérdezik: — A tetőszerkezethez nem nyúltak hozzál — Nem. — válaszolja. Most a bizottság elhatározta, hogy azok közül a munkások közül igyekszik egynéhányat előteremteni, akik részint az épület emeleti részén, részint pedig a földszinten dolgoztak és igy, hoz 3 Egymás után jönnek az emeleten foglalatoskodott munkások, akik még életben vannak. Az ügyvédek: Sándor László dr. és Boross János dr., helyettese beszélnek először velük- A munkások: Pap Imréné, Mráz István és Bezzeg Mihály. Azután a földszintiek kerülnek sorra: Galina Mihály, Varga Imre, Neumann József és Germán Jakab. Végül Jambrusz Mihály- nét is előkerítik, aki éppen egy masteres ládát vitt le a lépcsőn és ennek köszönheti életbenmaradását: ez mentette meg attól, hogy a lezuhanó betontömeg agyonlapítsa. Először Jambrusz Mihályné kerül sorra, ő, a közvetlen szemtanú így mondta el a történteket: — Hétfőn reggel hét órakor állottunk munkába. Az volt az utasítás, hogy kitől, nem tudom, mert én malterhordó asszony voltam, hogy a ducolásokat ki kell emelni. Rajkorz István kezdte meg a ducolás kiemelését Később segített neki Kardi Béla is. Nyolc óra után néhány perccel kijött a gyárba az öreg Bálint is, és kiabálni kezdett Németh pallérral: lassan halad a munka. — Én éppen ott áltam a lépcső tövében és beszélgettem. A kiabálásra megijedtem és lesiettem a lépcsőn, hogy maltert hozzak, nehogy azt mondják, hogy nem dolgozom, csak álldogálok. Alig léptem két-három lépést, láttam, hogy Bálint úr, az öreg, két kezével fogja fejét és kifelé rohan, azután jött az összedőlés. Varga Imre napszámos is kihallgatásra következik, aki a következőképpen mondja el — egész részletességgel — a szerencsétlenséget megelőző munkálatok lefolyását. — A dacolást a főgerendák alól hétfőn kezdte kiszedni Rajkorz István. — Jól vigyázzon, mit mond! — szólnak neki. — Nem szombaton szedték ki a dúcolásit — Szombaton csak alemezek alól vették ki a deszkákat, a dúcoláshoz hozzá sem nyúltunk. A bizottság tagjai egymásra néztek. Varga vallomása rendkívül fontos, mert ez teljesen megcáfolja az őrizetben lévő Bálint László építőmesternek és Németh főpallérnak a vallomását, akik azt állítják, hogy már szombaton kiemelték a dacolásokat, a tartógerendákat, úgyhogy nem volt ez az oka — szerintük — az összeomlásnak. Tovább faggatják Vargát. — Ne mondja el, hogy hol kezdődött a kiducolás. — A mestergerendánál, a középső oszlopig öt fadúc volt. Azután ismét három ilyen mestergerendája volt az épületnek. Az elsőről mind a tíz dúcot kiütötték, azután a második került sorra. Ennek is kiverték a dúcait. Mi-kor a harmadik mestergerenda harmadik dúcát kiütötték, megroppant az egész mennyezet és összedőlt az épület: magával rántotta a gerenda a mennyezetet, a mennyezet pedig a függőleges falakat. — Igen, — szól közbe az egyik szak,értő — mert a betonszerkezet vasrudai össze vannak kapcsolva és mint egy tömb, szervesen együvé tartoznak. Most azt kérdik Vargától, hogy mi-]képpen döntötték ki a dúcokat Varga vallomását alátámasztja Heves igazgatónak az az előadása is, hogy mikor ő szombaton reggel nyolc órakor a transzmisszió-szerkezet elhelyezése végett eljárt a rombadőlt épületben, látta, hogy a dúcokat kezdik ki- szedni. — A gyár sürgette a munkát? — kér' dezik tőle. — Szeptember elsejére kellett volna készen lenni a gyárnak, azonban a géj pekét még nem kaptuk meg Németországból. A múlt hét közepén az az értesítés jött, hogy csak a jövő héten érkeznek meg a gépek, tehát mi szeptember 15-ére vártuk az üzembehelyezést. Ezzel a vallomással megdől az építőknek az az állítása is, hogy a gyár sürgetése miatt siettették az építkezés befejezését. Jóllehet, ez a védekezés, még ha igaz volna, sem fedné őket, mert nekik, mint szakembereknek, tudniok kell, hogy ezt, a dúcolás kiemelését, amely a betontechnikában a legfontosabb és legveszélyesebb munka, csak kellő vizsgálat és előrelátás után szabad eszközölni. A lefolytatott tanúkihallgatások alapán ma délben egy órakor a kispesti kapitányságon őrizetbe vették a reggel tanúként beidézett Bálint Zsigmondot is Értesülésünk szerint még egyéb momentumok is közbejátszottak az őrizetbevétel foganatosítására. A rendőri nyomozás egyébként szakadatlanul folyik tovább a kispesti kapitányságon. A nyomozás iránt, amelyet Felszeghy Róbert, a pestvidéki törvényszék vizsgálóbírája irányít, igen nagy az érdeklődés hivatalos helyen is. Így a budapesti főkapitányságon Szeszler Hugó dr. főkapitányhelyettes negyedóránként telefonon kap jelentést az ügy állásáról. Minden valószínűség szerint még a mai nap folyamán, de legkésőbb holnap, az őrizetbe vett három embert: Bálint László építőmestert, Németh pallért és Bálint Zsigmondot, a cég igazgatóját át fogják kísérni a budapesti főkapitányságra, ahol ismét ki fogják őket hallgatni, majd átkísérik mindhármukat a pestvidéki törvényszék fogházába. Szűcs Nándor Két órakor, le fenti tudósítónk : Bálint László mérnököt, Bálint Zsigmondot és Németh Gallért Juhász dr. rendőrfogalmazó letartóztatta. A letartóztatás előtt referált az eddig lefolytatott tanúkihallgatásokról Horváth Antal rendőrfőtanácsosnak, aki az ügy nyomozását a budapesti rendőrség részéről vezeti. Ugyancsak telefonon beszélt Felszeghy Róbert vizsgálóbíróval is. Úgy látszik, ezektől kaphatott olyan értelmű utasítást, amelynek értelmében a három epe bért letartóztatta. Az A jól világított munkahely fm |fc, nagyobb teljesítményt dm ~ ~ [ORION] m 8276LÁMPA ||1