Magyarország, 1928. december (35. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

i V­ M koronatanú terhelően vallott­­és a koronatanú­nak a tanuk a J­rgy István-ügy mai tárgyalásán Vázsonyi Imre terhelő vallomást tett . A tanuk szerint Vázsonyi megbízhatatlan, ingadozó, az egyik tanú szerint „nem normális“ (A Magyarország tudósítójától.) Nagy István törvényszéki bírónak és tizenhét társának nagy bűnpe­rében tegnapelőtt befejeződött a vádlottak kihallgatása és ma már a tanúkihallgatásokra került a sor. Az első tanú Vázsonyi Imre bírósági alkalmazott, Nagy István jegyzője volt, aki a fegyelmi biz­tos és a rendőrség előtt terhelő vallomást tett. Ő vallotta azt, hogy Nagy István bírósági szobájában pénzt vett át Gazda Györgytől. A tanú vallomását azzal kezdi, hogy tudta, hogy Nagy István bíró különösen Selle-Spitzer Vil­mos ügyvédjelölttel Gazda­ György és Bogyó István szakértővel van barátságos viszonyban, ezért ügyelni kezdte a bírót. Csodálom őt nagyon, pedig én is honorálnám őt.« Miért nem utasította ön vissza az ilyen sértő és rágalmazó megjegy­zést ? — Majd elmondok a bíró úrnakl egy esetet... — Nem vagyok rá, kiváncsi. Arra válaszoljon, amit én kérdeztem, ön azt a bizonyos telefonbeszélge­tést elmondotta Sellőnek, mint jó­­barátjának. Felháborodva mondta el, de azon nem háborodott fel, hogy Sellő ilyen kijelentést­ tett a főnökére vonatkozólag? Azon nem háborodott fel, hogy azt mondotta, hogy a főnökét egysze­rűen csak honorálni lehet ? — Én Sellőnek erre a kijelenté­sére jobbnak láttam nem válaszol­ni — válaszolja Vázsonyi Imre. Mhoponaian­ vall — Egy alkalommal a bíró úr ki­küldött a szobájából. — mondja — én azonban hirtelen visszatértem és ekkor láttam, hogy Gazda György milliós bankje­gyeket húzott ki pénztárcáid­ból és adott át Nagy István­nak. Elmondta, hogy egy alkalommal bekapcsolták két ügyvéd telefon­beszélgetésébe. Az ügyvédek arról beszéltek, hogy Nagy István ked­vez Gazda Györgynek. Ezt a tele­fonbeszélgetést nem Nagy István­nal, hanem főnöke jó barátjával, Sellő Vilmossal, közölte. Sellő egy napon bejött a hivatalba, elmond­ta Nagy Istvánnak a telefon­beszél­getés történetét. Nagy István erre két aktát hozatott be, amelyekben Gazda György szerepelt kirendelt szakértőként. A bíró a két aktából kihúzta Gazda György nevét és más szakértőt jelölt meg. ... ingadozik Patay elnök kérdéseire Vázsonyi Imre megzavarodik és részint kitérő, részint ellent­mondó válaszokat ad. Az elnök ráolvassa a tanúra, hogy a fegyelmi biztos előtt máskén adta elő a milliós bankjegyek his­tóriáját, a tele­fonbeszélgetésekre vonatkozó vallomásában is ellent­mondások mutatkoznak. Patay el­nök órákig faggatja a per korona­tanúját, aki eddig mindig a legter­­helőbb vallomást tette, az elnök rámutat a tanúvallomásokban mu­tatkozó fontos és nagy ellentmon­dásokra. Vázsonyi a feledékeny­sé­gére hivatkozik és igyekszik meg­magyarázni az ellentmondásokat. Az elnök után Kéry István sza­vazóbíró kérdez: „ ■ — Milyen ember volt Nagy Ist­ván önnel szemben? Bizalmaskodó természetűt ._ Nem, hanem hideg és hivata­los volt. — Most azt mondja ön, hogy hi­deg és hivatalos volt önnel szem­ben. A rendőrségen azt mondotta, hogy feltűnő barátsággal viselte­­tett ön iránt. Váradi-Brenner dr. törvényszéki bíró kérdezi a tanút: — Milyen viszonyban volt ön Sellő ügyvédjelölt úrral? — Meglehetősen jó viszonyban voltam vele. — Sellő az ön rendőrségen tett vallomása szerint egy ízben a kö­vetkezőket mondotta önnek: »Nem értem ezt a Pistát, Pista meg kért nekem egy csődöt és még­sem akarta nekem adni. Budapest, 1928. december 1. szombat MAGYARORSZÁG A díszpolgár Balatonboglár díszpolgárrá választotta Gaal Gastont. Dísz­polgár lett anélkül, hogy mi­niszter vagy államtitkár volna, ez a díszpolgári oklevél igazán nem pozíciót honorál, hanem ér­demet s nem is olyanfajta kép­viselői érdemet, amelyet ál­talában szereznek s amelyet olyan könnyen lehet megszerez­ni a »kerü­let fellendítése« kö­rül, ez a díszpolgárság egy nagy dunántúli község, de mondhatni az egész Dunántúl hűségnyilat­kozata egy polgár iránt, aki példát adott arra, hogyan kell polgárnak lenni. Hűségnyilatko­zat a polgár iránt, aki patri­archális a maga községében, de ugyanakkor modern is, akiben a régi földesúr­ erényei egy rég­ii­­jobbkori szociálpolitikus eré­nyeivel együtt jelentkeznek. Nemcsak azt mondjuk, hogy ilyen díszpolgárokra szükség­­van— de ilyen polgárokra, mi­nél több ilyen polgárra még a modern nagyvárosban is, mint amilyen a régimódi boglári föl­desúr. Maga a polgári köteles­­ségtudás ez a talpig férfi, szívében hatalmas lángjával a magyar nemzeti érzésnek. Van benne valami Tisza Istvánból és van benne valami a legmodernebb érdekképvise­leti­ emberekből. Nálunk ma sok a panasz, a­­múltkor a felső­­házban is elpanaszolták, hogy milyen kevés a független egzisztencia,­ mennyire ritkul számuk. Mindenki a felü­lről vár valamit. (Jaal Gaston az a polgár, aki se felülről, se alul­ról nem vár semmit s képzel­jük, micsoda erőfeszítésébe ke­rült a bogláriaknak, hogy rá tudták venni erre a mai ünnep­lésre. Gaal Gaston n épúgy nem hajlik az ünnepségekre és ün­nepel­telesekre, mint a legtöbb mai adófizető polgár. Nagy­fazda — de átorai a kis­­idé­zete minden gyötrelmét és gyötrődését is, hatalom nélkül is óriási befolyás — nemcsak a maga pátriájában, de minde­nütt, ahol megfordul. Ezt a be­folyást az adja meg, hogy a többi polgár a polgár ideálját látja benne. Szabály és tör­vény szentség előtte, mint a be­csület — de jaj annak, akit szabálytalanságon ér, még ha­ a legkisebb dologról van is szó, odahurcolja az ország színe elé, hadakozik ellene szívvel és lélekkel. Polgár— akinek gerin­cét nem hajlította el semmiféle megalkuvás — még hibáiban is nagy és tévedéseiben is impo­záns polgár, azokkal a nagy­szerű és sokszor kicsinyessé­gükben is nagyszerű polgári erényekkel, amelyek világbiro­dalmakat alapítottak és tettek naggyá. Mikor még a tölgyfák és sziklák is nádszálként inog­tak a viharban, öröm volt lát­ni, hogy vannak ilyen polgá­rok, mint Gaal Gaszton, deák­­ferenci polgárok, akik egysze­rűek a magánéletben,..s., egy­szerűek a kifejezésben, de akik­nek egyszerűségében, takaré­kosságában, önzetlenségében, karakterében, a maguk jussá­hoz való ragaszkodásában s más jussának megbecsülésében a polgárság, a­ polgári rend és polgári méltóság történelmi ha­talma fejeződik ki. Ezekben az időkben, amikor a polgárt leginkább mint »adó­fizető polgár­t« emelegetik, ezekben az időkben, amikor a polgár mint »szavazópolgár« ismeretes, ezekben az időkben, amikor olyan kevés a független ember és amikor olyan nagyon sok a megalkuvás, a cím­kórság s a farkasétvágyú am­bíció, ezekben az időkben fel­emelő dolog az, hogy vannak még ilyen polgárok, akik nem akarnak semmit és beérik az­zal, hogy a polgárok, egyszerű polgárok, díszpolgárokként is. Lucic Juci és egy pecept — Ön azt mondotta vallomása során, hogy Nagy István bubik Júliának harisnyáidat adott. Látta ön ezeket? — Igen láttam. — Milyen színűek voltak? — Testszínűek. — Szövetet is adott Nagy István bubik ,kulidnak? — Igen. Burberr.A felölőszöve­tet adott. — Hol látta ezt a felöltőszövetet és a harisnyákat? — A bíró úrnál. — És honnan tudja, hogy Lu­­bik Júlia megkapta? — Mert a bíró úr elküldötte. — Honnan tudja ezt? — A bíró úr mondta nekem, hogy el fogja küldeni. Ezután Auer György dr. ügyész kérdez: — Van önnek egy orvos rokona? Senki sem tudja, miről lesz szó. Kubik Júlia fészkelődül kezd a­ helyén. A­ tanú azonnal válaszol: — A bátyám orvos. Tudom is, hogy mire céloz az ügyész úr. Nagy István bíró úr kérdezte tő­lem, hogy orvosfivérem Pesten van-e. Mondottam, hogy nincs. Megkérdeztem a bíró urat, hogy miről van szó. De erre azt mem­dotta, hogy Lubik Júlia önagyságának kellene egy recept. Vázsonyi Imre tovább akar val­lani, mond is néhány szót a re­ceptről és Lubik Júliáról, az elnök azonban megtiltja a vallomás folytatását. Lubik Juli­a a vádlottak padján két kezébe temeti az arcát és sivni kezd. Az ügy­ész tovább kérdez. 3 /C^tx A szépség megóvása minden nő leghőbb óhaja! » j Óvja arcát a káros behatásoktól s az idő nyom­tfÉÉfí­­­talanul suhan el szépsége felett! j^iÉÉfe Pond's két kiváló minőségű és hatásban utól­­sospu­lp érhetetlen creamje az, melyekkel sikeresen • Wfk­r küzdhet meg a szépség legkártékonyabb rom­* Számos — szépségéért irigyelt — barátnője használja évek óta. POND'S COLD CREAM eltávolítja este mindazt, mi napközben a bőrre lerakódott, mielőtt az még pusztító munkáját megkezdhette volna. POND'S VANISHING CREAM óvja reggeltől-estig, üdíti és frissen tartja arcát. KÉRJE MINDENÜTT! Ha a szokott bevásárlási helyén nem tudja be­szerezni, úgy forduljon a magyarországi vezérképviselethez és főraktár­hoz: Neruda Nándor, Budapest, IV. kerület, Kossuth Lajos utca 10. sz., hol mintákkal is szívesen állnak rendelkezésre. .Póniás Pond’s Vartish­itiq &Cold Vatmliitu­ &Cold Creams Dreams

Next