Magyarország, 1928. december (35. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-30 / 295. szám
4 T landóan idegesen rángatózik, az arca mozdulatlan. — Ettől kezdve — folytatja vallomását Gáldy — Budapesten néhányszor felkerestem a Feuercsaládot. Ilyenkor náluk vacsoráztam. Anna mint színésznő is és mint ember is, igen szimpatikus volt és a maga kedves modorával, vidámságával, tehetségével, valami meleg hangulatot teremtett mindig maga körül. Ez a meleg hangulat átragadt rám is. A sorsa iránt élénken érdeklődtem. Amikor a nővére férjhez ment, megjelentem az esküvőn is. " — 1927 márciusában Annus egy napon felhívott telefonon, jelentette, hogy férjhezment, már meg is volt az esküvője és elmondotta, hogy a férje: Erdélyi Béla, dr. Gratuláltam neki az esküvőhöz. Annus elmondotta, hogy már régebbi keletű a dolog és közölte, hogy a Carilonban laknak, látogassam meg őket egyszer. Megbeszéltük, hogy egyszer a Newyorkban együtt fogunk vacsorázni. Még március hónapban történt, hogy tényleg együtt is vacsoráztunk a Newyorkban. Itt bemutatta a férjét. Én szimpatikus embernek találtam Erdélyi Bélát. Fiatal, életerőtől duzzadó ember benyomását tette rám. Beszélgettünk vacsora közben. Megtudtam, hogy Erdélyi vállalkozó, de anyagi dolgairól nem esett szó. Úgy láttam, hogy a házasságuk igen boldog. A Newyork-ból átmentünk a Pete Mese mulatóba, majd hazamentünk. Én Erdélyivel ezután hosszú ideig nem találkoztam. Június végeide ismét találkoztunk véletlenül Erdélyiekkel a Newyork kávéházban, innen átmentünk a Belevue-be, egy divatrevüre, ekkor azt mondották, hogy holnap vagy holnapután Tátrafüredre utaznak nyaralni. Elbúcsúztunk és én szerencsés utat kívántam nekik. Hanus oly boldognak éressé magát . Ezután július közepetáján levelet kaptam Annustól. Millstattból írta, elmondotta benne, milyen, boldognak érzi magát ott és hivott engem is oda. »Ne sokat gondolkozzál — írta — gyere le ide. Úgyis sokat emlegetünk téged és egészen hozzá tartozol már Millstatthoz«. — Ön Pesten is úgy tudta, hogy boldogan éltek! — vág közbe az elnök. — Én csak két alkalommal találkoztam velük és ennek alapján mást nem is gondolhattam. — Nem szólt önnek Forgács Anna, hogy rosszul bánik vele a férje? — Nem is volt erre alkalom. Elmondja ezután Gáldy, hogy nem válaszolt Forgács Anna levelére, mert az volt a terve, hogy ezúttal nem Millstattban fog nyaralni. Néhány nappal később azonban egy barátja, Lázár igazgató közölte vele, hogy felesége Millstattban nyaral és hogy ő is odautazik. Hívta a tanút, hogy tartson vele. Erre Gáldy mégis megváltoztatta elhatározását és úgy döntött, hogy elmegy Milstattba. MAGYARORSZÁG Budapest, 1928. december 30. vasárnap Levelet írt Forgács Annának és kérte, hogy foglaljon szobát számukra. Forgács Anna táviratilag értesítette, hogy a szoba megvan. Erre július utolsó napjaiban leutaltak Mirktattba. A fürdőhelyen inkább saját társaságával volt. Erdélyivel és Forgács Annával csak egyszer vacsoráztak együk Mint derült égből a villámcsapást Manus homlokán, karján a kék foltok Egy esős délután hirtelen levelet kapott Forgács Annától. Ez a levél úrra hatott rá, mint a derült égből lecsapó villám. A levélben Forgács Anna azt írta, hogy életbevágó fontosságú ügyben azonnal jöjjön át Gáldy a parkvillába. Nagyon megdöbbentette a tanút ez, mivel furcsának találta, hogy nem abba a szállodába hívja Anna, ahol lakott, hanem egy másik villába. — Azonnal elmentem a Parkvillába — folytatja Gáldy. Ott ült szegényke Róthné nevű barátnőjével együtt. A szeme ki volt sírva és rögtön láttam, hogy a homlokán és karján egy-egy kék folt van. — Borzasztó — panaszolta Annus — Béla megvert. — Kérdezősködésemre elmondta azután, hogy összevesztek, mert Béla Baraschra féltékenykedett. Ütés, verés és csók — Elmondta, hogy szó szót követett és a veszekedés hevében Anna ledobta a földre Erdélyi fényképét. Erdélyi erre nekiesett és megverte. Nagyon meglepődtem ezen és azt mondtam, hogy legjobb lenne, ha elválnának és táviratozzon mindjárt haza. Anna azonban azt mondotta, hogy a legokosabb, ha visszamegy férjéhez és megpróbál kibékülni. Figyelmeztettem, hogy ő színésznő, óvakodjék a botránytól. Azt is mondotta Anna, hogy ne táviratozzunk, mert nem akarja felizgatni öreg szüleit. Reggel elmentem Erdélyiékhez, együtt reggeliztünk. A legnagyobb békességben találtam őket és Anna mondotta, hogy már nincs semmi baj, nem volt komoly a dolog. Az ő kedves arcával felszólított, hogy fényképezzem le őket együtt, ami meg is történt. Megkért még, hogy Budapesten ne szóljak az esetről szüleinek. — Akkor volt az, hogy Erdélyi megmutatta a tenyerét? — szól közbe Schadl elnök. — Igen, megmutatta a tenyerét, hogy azon is van egy kék folt. Mondotta Annának, hogy nem is ököllel ütötte, hanem csak a hüvelykujj fölötti izommal. — És ekkor Forgács Anna, megcsókolta Erdélyi kezét? — Összecsókolóztak, erre emlékszem. Akkor azután megcsináltuk a nyári autóprogramot. Úgy terveztük, hogy Erdélyi, akinek gyönyörű saját autója van Bolognától Rómáig elvisz autón. — Az volt a megállapodás közöttünk, hogy Bolognában találkozunk, onnan elmegyünk Rómába, közben Firenzében iskiszállunkahol a régi műemlékeket fogjuk megnézni, amelyeket majd én magyarázok nekik, amennyiben jártas vagyok ezekben a dolgokban Én nagyon örültem ennek a tervnek, annyira, hogy minden egyéb tervet el is vetettem. Most újból a házasság kerül szóba. — Kérem. — kérdezi Schadl elnök — amikor Feuer Gézával beszélt a házasságról, mit mondott önnek Feuer Géza? — Ő is azt mondotta, hogy Erdélyi jól szituált ember. — És önnek ki mondotta azt hogy Erdélyi jól szituált, gazdag ember és hogy autója is van. — Maga Erdélyi Béla mondotta. M. millstatti nyaralásról kezdi meg vallomását Gáldy A tárgyalóteremben olyan nagy az izgalom, amilyen az Erdélyitárgyalás legelső napjaiban volt. Minden hely megtelt és senki meg se moccan a helyén, feszülten figyelik Gáldy minden szavát. — Tizenhatodikén érkeztem Ali 11- stattba, a Lindenhof ban szálltam meg. Erdélyi a See-villában lakott. 17, 18 és 19-ike, ez a három nap nagyon szépen, simán telt el. Együtt voltunk Lőxy Zoltánék családjával és több más családdal, fürödtünk, volt közös kabinunk és kirándultunk. — Forgács Anna nem mondotta, hogy nem szeret kirándulni, mert szédülés fogja el? — Azt nem mondotta, hogy szédül, egyszerűen annyit mondott, hogy nem jön. Valamelyik nap azután ők is átjöttek a Lindenhofba lakni. Ettől kezdve együtt ebédeltünk. Huszadikán délelőtt elhatároztuk, hogy délután elmegyünk sétálni Lőwékkel, köztük a Lőwcsalád egyik férfitagjával. Én Annához fordultam. — Ugye, ti is eljöttök! — kérdeztem. Anna azt válaszolta, hogy ők nem jönnek, de én csak menjek, mert kötelességem szórakoztatni Lőwéket. Elmentünk Dellach-be kirándulni. Este jöttünk haza. Az Hirtelen nagy idegesség, izgalom vett erőt rajtunk. Megijedtünk valamennyien. — mondja. Gáldy Nándor és szavaiból érezhető az akkori napok izgalma. — Azonnal a Lindanhof-ba mentünk, ahol Anna feküdt. Ott találtuk Annát, ott voltak a Löw-leányok és Feuer Helén. — Hát hogy történt, mi történt? — kérdeztük idegesen Annától, Anna csak ezt hajtogatta: — Leestem, leestem... — Én bennem feltámadt valami gyanakvás, gondolva a veszekedésre és ezért Annához fordultam és megkérdeztem tőle: — Hát nem volt közöttetek valami civakodás, valami veszekedés? Anna csak bólintott a fejével, hogy nem. — Hát biztos, hogy nem veszekedtetek ? — Erre Anna elmondta, hogy milyen borzalmas érzés volt lezuhanni, hogyan vesztette el eszméletét, hogy tért újra maagához, hogyan fogta meg a gyökeret és volt a megállapodás, hogy Annáékkal a Lee-villában találkozom,általában igyekezett megnyugtatni bennünket. Újra megkérdeztük, hogy hogyan történt, mire Anna ezt mondotta: — Megszédültem, megszédültem, gurultam, gurultam. Ez alatt az orvos elővette a műszereit, hogy bekötözze Anna sebeit, mi ez alatt az idő alatt kimentünk a szobából. Amikor viszszajöttünk, bent volt Lőwné, a Lőw leányok, Feuer Helén és Anna. Anna Erdélyi felé fordulva a következőket mondotta: — Édes Bélám, úgy tűnt fel nekem, minthogyha megtaszítottál volna. — Erre azonnal rávágtunk erre a nyomra, pillanat alatt átszaladt fejünkben a gondolat és mi megkérdeztük Annát, hogyan történt, hogy érezte azt, mintha Erdélyi megtaszította volna, mire Anna a következőket mondotta: — Nem úgy éreztem volna, mintha Béla megtaszított volna, hanem az volt az érzésem, mintha utánam kapott volna. Éreztem Béla kesét, mintha utánam nyúlt volna. — Nekem úgy kell elmondanom — folytatja Gáldy, — ahogy szegényke mondotta. Ti mikor odaértünk, azt mondotta a szobaleány, hogy a nagyságos asszony leesett. Szegény Aina bizony nagyon igyekezett a legkisebb gyanút is eloszlatni atekintetben, mintha Erdélyi Béla őt lelökte volna. Amikor látta, hogy ennyire kérdezzük, minden igyekezete azon volt, hogy megértesse velünk, hogy ő nem úgy érezte mintha férje taszította volna le a szikláról és mintha, verekedés, dulakodás lett volna köztük. Azt igyekezett megértetni, hogy úgy érezte, mintha Erdélyi Béla utána nyúlt volna. Ebben a magyarázatban azután ■valamennyien megnyugodtunk. ■ — Mondotta-e Forgács Anna: Jó, hogy nem volt öv a ruháján, mert talán Béla is leesett volna, ha abba kapaszkodik. — Igen, ezt mondotta: én a 1,1 kilómmal nem estem le nagyon, de ha Bélának sikerült volna, engem wwwv'/y- -vwwv'Awywwf/v LEGJOBB ZONGORÁK KERESZTEIT hírneves zongoratermében VILMOS csÁszAr Úr 21