Magyarország, 1930. március (37. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-18 / 63. szám

ATHENAEUM KÖNYVTÁR Ismét három remek sláger SCRŰDV GYULJ& SPELJOV ANOERSON boldogult • IVÁN • SHERWOOD úrfikoromban A PINCÉR TAR ■y. 308 oldal B- 308 oldal 9- 280 oldal Ára kötetenként egész vászonkötésben 2 -40 p Ara kötetenként kartonálva 1 -60 p FIZESSEN ELŐ A REMEK KÖNYVSOROZAT ELSŐ 12 KÖTETÉRE. AKKOR EGY KÖTET ÁRA EGÉSZVÁSZONKÖTÉSBEN KARTONÁLVA 1.80 p 1.20 p S HÓNAP ALATT 6 KÖTETSOR 60.000 PÉLDÁNY KELT EL Könyvrendelés 17 Ezennel előfizetek az Athenaeum Könyvtár új sorozatára 12 kötetben egészvászonkötésben kötetenként.............................................. P 1.80 Az előfizetési díjat kötetenként kézbesítéskor fizetem — utánvétel mellett, havonként szíveskedjenek beszedni. (Az utánvétel és küldés a vevő fél költségére történik.) (A nem kívánt törlendő) . ' ' . Név:.......................................................................................................................... Foglalkozás :................................................................................................................. Lakcím:........................................................................________..................................... Az eddig már megjelent kötetek: 1. Móricz Zsigmond: Forró mezők 2. Undset Sigrid: Tavasz 3. Katajev Valentin : A sikkasztók 2. Heltai Jenő: Álmokháza 3. Maugham: Az ördög sarkantyúja 6. Prévost Marcel: A szűz férfi Legközelebb megjelennek: 10. Bibó Lajos: Kétlelkű szerelem 11. Bojer Johan: A nagy éhség 12. Bourget Paul: A lelkiismeret 111 1930. március 18. kedd «*#* Új hangok Új hangok »jöttek ki« a most lezajlott főiskolai diákkongresszuson, de azt hisszük, ezeket az új hangokat örömmel fogadják mindenütt — azoknak sorában is, akikkel szemben elhangzottak. Most nem nézzük, hogy jobbra vagy balra szóltak-e ezek a hangok s még kevésbé, hogy a jobboldalról vagy a baloldalról jöttek-e, de ezek a hangok minden esetre a kritika hangjai, az ifjúi bátorság hangjai, a lelkesedés hangjai, ha nem is osztja őket mindenki s ha nem is szorozza őket mindenki, de azt mégis koncedálni fogja mindenki, hogy disputát keltenek s az eszmeáramlatok viaskodása csak tisztító hatással lesz az egész nemzet számára is, de főleg az ifjúság számára, amely a nemzet jövendőjének trónörököse s amely joggal ünneplé a maga ünnepét: a március idusában. Március idusa a magyar ifjúsághalhatatlanságának a napja, az a 48-as márciusi ifjúság minden feltörekvő nemzedék nevében küzdött, az a 48-as márciusi ifjúság az idők végtelenségében egymásra következő minden új generáció számára biztosított és vívott ki egy örök igényjogosultságot, elsősorban azoknak a szabadságideáloknak, azoknak a nemzeti ideáloknak s az azokkal és március 15-én elválaszthatatlanul összeforrt demokratikus ideáloknak szolgálatára, amelyeket a minap ünnepeltünk (s amelyeket valójában ünnepelnünk kellene a hétköznapok soránis a mi, egész esztendőnek s az egész korszaknak minden ténykedésével). Mindig nagy probléma volt az ifjúságé, — Apponyi Albert gróf a boldogabb békevilágban beszélt egyszer az egyetemi ifjúsághoz s azt mondta, akkor, hogy az ifjúságra váró hivatás olyan nagy és dicsőséges, hogy erre a hivatásra készülni — már magában is hivatás. Ha ez így volt a békevilágban, mennyire így van ma. Ha így van az egész világon s ha az ifjúság problémája szinte legfőbb napirendi tárgya a közéletnek mindenütt, mennyire így van ez nálunk, a megcsonkított országban, amelyben az ifjúság többre van hivatva, mint bármely más ország ifjúsága és amelyben oly kevés osztályrész jut az ifjúságnak a letűnt világ ifjúságának gondtalanságából. «Fiatalság bolondság« — mondták régen, ma bizony nem mondja ezt senki, ma a fiatalság, amelynek egy része az iskolapadokból hágott át a lövészárokba s más részének irkáira és tankönyveire is a világháború tűzvésze vetette fényét, — gond, küzdelem és gyötrődés, küzdelem a jelenben és még nagyobb küzdelem a jövőért. »Places aux jeunes!« Helyet a fiataloknak, hangzik az egész világon a felhívás. De milyen helyet tud adni ez a trianoni nemzedék, amelyben annyi betöltött, hely lett már bizonytalanná, amelyben annyi a leépítés, amelyben annyi élemedett ember sem biztos a maga helyében. Ma minden nemzeti energiának össze kell fognia, hogy az ifjúság helyzete minél kilátásosabb legyen, elhelyezkedése minél biztosabb, jövője minél megalapozottabb. Nem elég adósságainkat hátrahagyni az új generációnak, nem elég előkészületeinket hátrahagyni számára, nem elég a kor terhes örökségét rábízni, de tenni kell róla, hogy ereje is legyen azt az örökséget átvenni, azokat az adósságokat fizetni, azokat az előkészületeket folytatni, azokat a problémákat megoldani. Ehez sok munka kell és kevés, vagy helyesebben: semmi politika. Az elmúlt esztendők során örömmel láttuk, hogy az ifjúság egyáltalában nem volt hajlandó az álifjúságnak szavára hallgatni és lidércfények után menni, az ifjúság munkája mellett, könyvei mellett, laboratóriumaiban készült a nagy hivatásra s nem volt hajlandó felhasználtatni magát azoktól, akik valami »világnézleti«-nek mondott politika diadalszekere elé akarták fogni. Az ifjúság nem egy párté és nem egy világnézeté és még csak nem is egészen önmagáé, hanem a nemzeté, az ifjúság életében és mozgalmaiban nem dominálhat semmiféle jelszó, se jobb-, se baloldali. Politikája, ha van, csak egy lehet és van is a magyar ifjúságnak: az, amely iránt évtizedek hosszú sora óta l ép márciusban újabb és újabb hűségfogadalmat is tesz mindig és ez az a politika, amely a Talpra magyar költőjében vált világtörténelemmé, a Petőfi Sándorok és Kossuth Lajosok politikája, amely élet és hagyomány egyszerre. Ettől a politikától mi sem áll távolabb, mint az a politizálgató szellem, amely az ifjúságtól mindig idegen volt és amelyet hiába akartak rátukmálni az ifjúságra az álifjak, a negyven- és ötvenéves ifjak, akikről tegnap szó esett, az ősjogász típusának új hordozói, akik nemcsak életkorban szakadtak el az ifjúságtól, de lélekben és szellemben. is, mert a magyar ifjúság lelke ma is a tavasznak, a márciusi szabadságideáloknak lelke, amely forrón lelkesedik, de tud kritizálni is, még a saját dolgaiban is, amely nem fűzi magát egyetlenegy véleményhez vagy felfogáshoz vagy világnézethez, de amely foglalkozik valamennyivel, leszűri valamennyit s csak azt az egyet nézi, hogy mi az, ami a nemzet számára jó, mi az, amit a nemzet tőle vár, mi az, amire a márciusi ideálok kötelezik. A mostani diákgyűlés nem volt egyhangú, mert a véleménynyel szemben volt ellenvélemény, az elismerés mellett kritika; az ősjogász számára, a közélet ősjogászai számra talán kiábrándító ez.Ő az igazi nemzeti közvélemény számára örvendetes, mert sokhangúsága mellett is egyhangú a diákgyűlés s az egész ifjúsági élet, a nagy nemzeti ideálok iránti rajongásban, odaadó hűségben és lelkesedésben. MAGYARORSZÁG Az átszelt nyakú apa kísérteties feje benézett a gyerekszoba ablakán... Egy soproni gazdálkodó válópöre napján átvágta a felesége és a maga nyakát Hét árvái t.» Sopron,mared'US,17. (A Magyarország tudósítójától.) Pénteken este Sopronban, a Rózsa, utcában, borzalmáé családi draida történt. Sehöll János soproni gazdálkodó ajtókéssel átvágta felesége nyakát, azután önmagával végzett. A gyilkosság előzményei a következők: Sehölné válófélben volt urától s pénteken volt a válóperben a tárgyalás. Ez a tárgyalás a különben is ideges férfit annyira elkeserítette, hogy délután felkereste feleségét. Nem ment be a lakásba, ahol tudta, hogy gyermekei is ott tartózkodnak, hanem hátrament az istállóba, ahol megvárta, amíg az asszony odajön és megfeji a teheneket, így is történt. Kérlelni kezdte az asszonyt, hogy térjen vissza hozzá, majd mikor az hallhatatlan maradt, előkapta zsebéből elésre fent ajtókését s egyetlenegy vágással keresztülmetszette az asszony nyakát. Sehell azután maga ellen fordította a gyilkos szerszámot,. .............., t’irtuno Marffry I keresztülvágta saját nyakát is. ,ovtoa.'Ve ttattoll aadwostoög Annyi ereje azonban még volt, hogy a ház falába kapaszkodva, elvánszorgott az asszony szobájának ablaka elé, ahol ki gyermekei voltak és ott bezörgetett. A szobában tartózkodó gyerekek irtózatos látványnak lettek szemtanúi. Édesapjuk félelmetesen eltorzult arccal kapaszkodott az ablak párkányába, nyakából vastag sugárban ömlött a vér, hörgöit és fejével arrafelé mutogatott, ahol felesége feküdt. 20 éves lánya kirohant. Segítségért kiáltozott. Összeszaladtak a szomszédok. Az asszonyon már nem lehetett segíteni, a férfiben még volt élet. Beszállították a soproni Erzsébet közkórházba, ahol rövid szenvedés után meghalt. Hét gyermek maradt utánuk árván, közülök a legkisebb mindössze kétéves. A borzalmas családi dráma nagy részvétet keltett városszerte. Tegnap délelőtt temették el az áldozatokat. Sírjukat valósággal elborították az ismeretlen szánakozók koszorúi. 3 Juhász Irén a rupphegyi öngyilkos ? (A Magyarország tudósítójától) A farkasréti temető mögött lévő Rupphegyen egy fára felakasztva ismeretlen, 25 év körüli, jólöltözött középosztálybelinek látszó fiatal nő holttestét találtakma. A kiszállott rendőri bizottság a nő zsebeiben semmiféle okmányt sem talált, amiből személyazonosságára következtetni lehetne. Reikütjében több fénykép volt, k közülük az egyikre, amely hasonlít az öngyilkoshoz, a Juhász Irén név van írva. Valószínű tehát, hogy Juhász Irén az öngyilkos nő. Holttestét agnoszkálás céljából a törvényszéki orvostani intézetbe vitték.