Magyarország, 1934. március (41. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-28 / 70. szám
1934. március 28. szerda MAJMRORSZAG Étvágytalanságnál, gyomorhurutnál, gasztrikus láznál bélrekedésnél, emésztési renyheségnél, anyagcserezavaroknál, csalánkiütésnél és bőrviszketésnél a természetes Ferenc József keserűvíz rendbehozza a gyomor és a belek működését s megszabadítja a testet a felgyülemlett rothadóanyagoktól -Tam NA, VEZI, DOMNULE! Ez az egyik: Dicsőszentmártonban — mint onnan írják — Latos inspektor látogatást végzett a református elemi iskolában s az anyakönyvben megpillantotta Sztárt Irénke és Sztárt László nevét. — Milyen nemzetiségűek ezek a gyerekek? — kérdezte szigorúan. Jászberényi igazgató erre bemutatta a gyermekek születési bizonyítványát, amely szerint a testvérgyerekek mindketten református magyarok. Hát a szüleik? — kérdi tovább az inspektor. Az igazgató igazolja, hogy a gyerekek apja Sztán Vilmos és anyja Bényi Anna, szintén reformátusok és magyar nemzetiségűek. Hát ezeknek szülei? — nyomoz tovább a főtanfelügyelő úr. Az előre beszerzett okmányok alapján rögtön megállapítást nyert, hogy bizony a nagyszülők — mindkét ágon — református vallású magyarok voltak. Na és ezeknek szülei? Erre nincsenek írásbeli bizonyítékaink — feleli az igazgató. Na, vezi, Domnule! — kiált fel kitörő lelkesedéssel Lates úr — látja kérem, hogy nincs bizonyítva a magyar származás. Erre aztán Lates úr fel is vett egy jegyzőkönyvet, amellyel az origina etnica alapján a gyermekeket, mint románokat, átutalta az elemi iskolába. Ez a másik, Csík megyéből írják: Borbáth János csobotfalvi lakos. Ősei már a XIII. században ott laktak. Most ,a román tanügyi hatóságok törölték gyermekét a felekezeti iskola anyakönyvéből és kötelezték, hogy állami iskolába írassa be, mert neve román eredetre vall. Erre az intézkedésre megszólalt Borbáth János, a szülő. Beadványt nyújtott be a közoktatásügyi miniszterhez, amelyben elmondja, hogy magyar nemzetiségűnek vallja magát s az volt minden őse. »Ha büntetés jár azért, hogy magyar vagyok, — mondja tovább — bármilyen szegény vagyok is, a büntetést én elviselem.« Borbáth János esete másképpen is különös. A községben ugyanis nincs állami iskola. Rejtély tehát, hogy mit kívánnak tőle, hova, miféle állami iskolába írassa be a gyermekét? Na, vezi, Domnule! Bizony látjuk. Bizony látjuk, hogyan akar románosítani a balkáni bojárság, bizony látjuk kiteljesedésében a trianoni igazságtalanságot, látjuk, amit nem szeretnénk látni, de amit meg nem látni éppen olyan bűn lenne, mint amilyen bűn azt elkövetni. Mi látjuk és szeretnők, ha meglátná a többi Európa is. És meghallaná. Az elannektált lelkek, az elcsatolt szívek jajveszékelését. De ugyanakkor meglátná azt a kuruc ellentállást is, amellyel az erdélyi magyarság házról házra, iskolásfüzetről iskolásfüzetre, tarisznyáról tarisznyára védi és védelmezi nyelvét, műveltségét, agyának, vérének, minden idegszálának magyar történelmiségét. Iskolát járt, próbált szenvedők ezek. Fölöttük évszázadokig a török, azután e német. Hová lettek! Padisa és császár Erdélyből. Mind eltűntek, na, vezi. Domnule, — mind eltűntek, kik magyart és székelyt ott valaha is sanyargattak. Emlékükéit befújta a hó, eltakarta az avar. De ott maradt a magyar, keményen és nemzeti hivatásától eltelten, mint egy vallástól. Kis kéményekből ma is magyar füst száll az ég felé, magyar íze van a rögnek, magyarul bújik ki a földből a búza, az a sovány, szikár, megmaradó erdélyi búza. A történelmet pedig nem Párizs, március 27. (A Magyarország alkalmi tudósítójától.) A Stavisky-ügy, mely a francia közéletnek mind mélyebb és szélesebb rétegeit kavarja fel, nemrég egy rendkívül érdekes nevet dobott felszínre: az 1928-ban titokzatos körülmények között elhúnyt Jean Galmot képviselő nevét. Erről az emberről, aki pályáját mint vidéki újságíró kezdte, akinek később 12 hajója futott saját lobogója alatt a tengeren s üzleti forgalma naponta meghaladta a kétmillió frankot, aki ült a börtönben és a párizsi parlament üléstermében s akinek most Cayenne fő terén hatalmas szobra áll, — ma sem lehet tudni, várjon nagyszabású kalandor vagy nagy hazafi s az emberiség jótevője volt-e. A szobor, úgy látszott, eldöntötte a kérdést. De most kitűnt, hogy nem, véglegesen. 1928 augusztus 6-án halt meg Jean Galmot rettenetes szenvedések között, miután halálos ágyán kijelentette, hogy megmérgezték. A holttestet felboncolták és igen nagy mennyiségű arzént találtak benne. De Galmot szíve nem volt sehol, azóta sem találták meg és azt sem tudták kideríteni, hogy ki mérgezte meg. Most talán világosság esik a rejtélyre: valószínűnek látszik, hogy Galmot-t Stavisky ölette meg, akinek állítólag segítőtársa volt s akit később cserbenhagyott. Jean Galmot szegény tanító fia volt s apja, szerény nagyravágyással, egy fokkal magasabbra akarta emelni: tanárnak szánta. De Jean hamar otthagyta a főiskolát s újságíró lett. Egy nizzai lapnak, a Petit Nigois-nak a szerkesztőségében dolgozott, elég kézzelfogható eredménynyel: néhány év alatt néhány tízezerrel emelte a lap példányszámát. Módszere pedig az volt, hogy a szenzáilét, nem is hónapszámra mérik, hanem ezer esztendőkben. És a magyarabb műveltséget nem fogja tudni eltaposni semmiféle román tanfelügyelő. A magyar él és vele nyelve. Csinálhatnak akármit, a magyar mindig magyar lesz és magyarul is fog beszélni. Magyarul benne minden vércsepp és idegrost. A magyar ember csakat egyszerűen kitalálta. Legnagyobb sikere a xpegomasi banditáknak volt: nemcsak a csendőrséget és rendőrséget mozgósították, hanem egy alpesi vadászszázadot is kivezényeltek a rablók ártalmatlanná tételére, akik csak a fiatal újságíró képzeletében éltek... A guayani hősköltemény re a képzelt kaland nem volt elég Galmotnak. 1906-ban apósának megbízásából — közben megnősült, az amerikai konzul leányát vette el — egy üzleti ügyben Guayarába megy s ezután már csak látogatóba jár haza Franciaországba. Ekkor kezdődik életének különös, korszerű hőskölteménye. Huszonhét éves. Nincs semmije, amerikai apósa úgy gondolja, hogy legjobb a fiatalembert magára hagyni, hadd vágja ki magát, így válik majd igazi férfi belőle. »Munkás voltam, kaucsukot termeltem, majd bányász lettem... Derékig gázoltam a sárban, körülöttem az őserdő kábító sötétsége, hol egy hónapból tíz napig lázbeteg az ember... Aztán felügyelő és ültetvényes lettem... Tizenhárom évig folytattam a természet ellen a harcot, melybe a legjobbak is belepusztulnak...« — írja egy levelében. De aki nem pusztul bele, annak úgy látszik érdemes volt harcolni. Galmotnak hatalmas cukornádültetvényei vannak, rumpárolói és finomítói. Arannyal, rózsaolajjal, esszenciákkal kereskedik, az egzotikus vidék minden kábító és csillogó termékével. Fiókokat állít fel a Föld minden részén s amerre kinyújtja kezét, mindenütt áradnak felé a milliók, de a gyarmatok szegény színes népe felé is. Jean Galmot egész életében a szülőföldjét a testében is hordja, míg a trianoni térképet csak papirosra rajzolták. A Balkán sosem fogja tudni legyűrni Erdélyben Európát. Nagyon nyugodtan, jövőt látva, nagyon nyugodtan mondjuk ezt, közben pedig, na, vezi, Domnule, még arcizmunk sem rándul meg, nos lássa uram, még a szemünk pillája sem rebben, színesek védelmezője volt. Mikor a nagy gyarmati cégek ellen harcolt, nemcsak a maga érdekeit védte, hanem a végsőkig kizsákmányolt benszülötteket is. Ameddig hatalma elért, soha nem remélt jólétben éltek a guayanai indiánok és négerek, akik istenítették és isgalmát papának nevezték. 1919-ben pedig óriási többséggel beküldték a francia képviselőházba. A parlamentben és a börtönben Párizsban eleinte egyszerű érdeklődéssel fogadják Guayana híres követét, a magas, sovány, hajlott hátú, fasorrú, csillogó szemű »coniuistadort«, a modern hódítót. De lassan megmozdulnak körülötte a gyanakvások, az érdekek és féltékenységek. Régi dolgok alapján panamavádat emelnek ellene, mentelmi jogát felfüggesztik s fogságba vetik. Tízhónapi vizsgálati fogság után kerül sor a főtárgyalásra, melyen egyévi fogházra ítélik, de a büntetést feltételesen felfüggesztik, miután maga az ügyész is felmentést indítványozott. Galmot becsülete nem vész el, de vagyona igen. Ebben az időben ismerkedik meg Staviskyval. Hogy mi történt közöttük, azt még nem tudják, de könnyen elképzelhető, hogy Galmot-nak pénzre lehetett szüksége, Staviskynak pedig Galmot vállalkozó és alkotó szellemére. Galmot özvegye azt erősítgeti, hogy férje semmiféle pénzügyi összeköttetésben nem állott Staviskyval. Az bizonyos, hogy Galmot ma a guayanaiak nemzeti hőse, szobrot állítottak neki, sírját állandóan friss virágok borítják s az emberek ezrei sírnak és imádkoznak fölötte. Jean Galmot, a négerek fehér „istene“ Ki volt az a modern „conquistador“, akit Stavisky álítólag megöletett ? Galmot szobra Cayenneben Galmot halála a vizsgálóbíró előtt Párizs, március 27. Ordonneau vizsgálóbíró tegnap kihallgatta Henriot képviselőt. A képviselő ismertette a Stavisky—Galmotügyre vonatkozó, birtokában levő fontos adatokat. Nyilatkozott továbbá egy 1924-re visszanyúló ékszerlopási ügyről, amelyben Stavisky szintén szerepet játszott, adatokat közöl Bardi de Fourtou tábornok kijárásairól. Londonban az elzálogosított Stavisky -ékszerek ügyében a francia rendőrség emberei kihallgatták Celia Nono táncosnőt, akibe Romagnino, Stavisky titkára, halálosan szerelmes és akit jövendő menyasszonyának tekint. A táncosnő többek között megmutatta, a Romagninótól kapott ékszereket, amelyekről a jelenlévő francia ékszerszakértő azonnal megállapította, hogy értéktelen hamisítványok. A táncosnő később kijelentette az újságíróknak, hogy egy év óta ismeri Romagninót és halálosan szerelmes bele. Tudja, hogy Romagninón is szereti őt, írt neki a börtönbe és biztosította, hogy várni fog rá, amíg ki nem, szabadul. Reméli, hogy később nőül veszi, noha tudja, hogy Romagninónak jelenleg felesége van. A londoni ékszerzálogházban megtalált ékszereket Madame Romagnino néven zálogosították el, de Romagninoné a leghatározottabban kijelentette, hogy stha életében nem volt Angliában. A Scotland Yard újabban ama felfogás felé hajlik, hogy az ékszerek már nincsenek Londonban. -a. 'A.'a.'jj. -y.L.at’ * Hosszú évek óta beváltak az ASPIRIN tabletták minden meghűléses betegségnél és reumás fájdalmaknál. A valódiságért és jóságért szavatol a minden tablettán látható felírás: Gyógyszertárakban kapható 3