Magyarország, 1937. március (44. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-07 / 54. szám

1937 márciusja vasárnap MAGYARORSZÁG „LEGS APPEAL" Cipő- és harisnyaszenzá­ciókba bújnak tavaszra a női lábak A divatvilág felfordult. Az első tavaszi szellőre kiderült, hogy minden fordítottja ez idén a réginek. A nők az új szezonban nem tetőtől talpig elegánsak többé, hanem talpt­ól tetőig Eddigi emberemlékezet óta, a női tavaszi divatfronton a kalap volt a Sláger, a Nagy Tavaszi Elegancia-szimbó­lum, minden nő ezt szerezte be elsőnek — most éppen fordítva állnak a dolgok 1937 tavaszán az elegáns nő pénzét, ízlését, türelmét nem a kalapjának kiválasztására fordítja elsősorban, hanem a cipőjére, így módosul a nagy kérdés: — Milyen az új tavaszi cipőd, szívem? — Négy pár cipőt vettem tegnap. Egyet reggelre, egyet délelőttre, egyet délutánra és egyet estére ... Nagyon kényelmetlen ez az idei cipő­divat. Hogy csak egy példát említsünk, olyasmit kíván szegény hölgyektől, hogy reggel kilenckor már az utcán legyenek. A sportcipők miatt. Olyan szépek ezek az új tavaszi sportcipők, hogy muszáj miat­tuk az utcára menni már korán reggel. Márciusunk nem esős napjaiban máris megfigyelhetik ezt a furcsa tünetet: a b­elvárosban csodálatos cipőkben sétálgat hajnali tíz óra körül néhány elegáns di­vathölgy ... mi lesz még később, az igazi tavasz megérkezésével... A sportcipőket tulajdonképpen nem Pest számára t­aálták fel, hanem a fürdőhelye­ken üdülő,­ túrázó hölgyek számára. Vi­szont a budapesti cipődiktátorok, akik né­hány nappal ezelőtt érkeztek vissza Pá­rizsból, de nem tudtak ellentállni ezeknek a sportcipőknek, amiket Párizs Kitzbühel és társai számára készített a tavasz kez­detére: elhoztak néhány sikerült modell mutatóba. A hölgyek sem tudtak ellent­­állni... bár s­zazai szükségük nem volt rá, mégis megvették az összes párizsi sportcipőmodelt. Miután pedig divateti­kett szerint, bármily szép is a sportcipő, délelőtt tizenegy órán túl nem hordható — a hölgyek felkelnek... Az ilyen párizsi sportcipőszenzációnak sarka egyáltalán nincs, rettenetesen széles orra van­, túlnyomórészt szögletes formá­ban. Sztár: egy fekete sportcipő sarok nélkül, széles, szögletes orral, elől nyelv­­szerű alakulat, rajta piros és zöld hímzés, a nyelv közepén festett fából havasi gyo­pár­gomb. A talp széles szegéllyel, piros és zöld öltésekkel van a felsőrészhez varrva. Vannak aztán barna és sötétkék sztárok is, az összes létező színű hímzésekkel. Ezeket a cipőket azonban délelőtt tizen­egy órakor könyörtelenül le kell vetni. Ekkor kezdődik az ideje a­­félangolosnak­. A félangolos ebben az évben csak negyed­részt angolos. Az orra sokkal keskenyebb, mint tavalyi társáé, a sarka viszont ma­gasabb. Három-négy centiméteres úgy­nevezett gavallérsarokkal készítik ezeket, antilop és krokodil keverékéből. Nagyon divatos az antilopszerűe hunting call, ami nem egyéb, mint fordított borjúbőr. A délutáni és esti cipők gyönyörűek. Különösen délutáni cipők terén vannak nagy újságok. A sarok sokkal magasabb, mint az utóbbi években. Hét centiméter az alsó magassági határ. A formájuk nyújtottál)!), franciásat)!). Legszebbek a sötétkék cipők, amelyeket fehér gyík dí­szít a széleken. Széplábú nők a »kravat­­nist cipőket fogják kegyeikbe fogadni ta­vasszal. Sötét cipők ezek, amelyeken fe­her bőrből apacsgallérszerű kihajtások hangsúlyozzák a láb szépségét. No és a harisnyák... Ezek külön fejezetet érdemelnek. Pók­­hálóbbak valamennyien, mint bármikor. A nyilas harisnyák szerényen ismét fel­bukkannak, de csak szerényen. A hernyó­­selyempókhálók között egy amerikai ha­risnyafantázia a sztár. »Legs appeal« a neve és népszerűségét a vörös körömlakknak köszönheti. Az a sajátsága ugyanis, hogy elől, a körmök­nél a harisnya anyaga helyett lukacsos szövés van, olyan valami művészi kézi- Gyönyörű forma! ■ Lényeges njitások! Évi adó 60 pengő. Fogyasztás kb. 8 Ut* ÁRA 4900 pengő. Főképviselet: HAHN ARTHUR tsTÁRS­AI VI., Andrássy­ út 10.—Telefon *1-130-10 munka. Szandálokhoz festői látvány lesz. 1937 tavaszán kétségtelenül a lábé az elsőség. Folytatja diadal­útját az első magyar világ film MÁRIA NŐVÉR Mátai: Casino - Royal Apollo - Atrium Külföldi hölgy Írta: Stella Adorján — Remek ötletem van! A fiúknak azt fogjuk mondani, hogy külföldi hölgy Vagyok! A remek ötletet csinos, nyúlánk szőke nő vetette fel. Ancinak hívták és azért akart külföldi nőnek festeni, mert az Eöt­vös uccában született. Izgatottan meg­vitatták a haditervet. Kálmán bridspartit beszélt meg a fiúkkal, de közben elfelej­tette, hogy Ancival moziba ígérkezett. A fiúkat nem lehet megsérteni, mert a fiúk egytől-egyig negyven és ötven év közötti agglegények. Így­­ aztán telefonált az egyiknek, hogy »hozok egy hölgyet is bíbicnek«, mire a fiú azt mondta: »De, kérlek alássan, csak hozzad nyugodtan!« Anci már kétszer volt férjnél és ugyan­annyiszor vált el. Szerette a mókákat. Például kiadta magát vidéki vénlánynak, rémfinoman beszélt, a­ társaság tagjai majd megpukkadtak, aztán egyszerre el­kezdett frivol történeteket előadni. Imád­ta a szereplést. Úgy készült erre az új alakításra, mint egy álarcosbálra. — Mondja Kálmán, milyen nemzeti­ségű legyek!! Nem tudtak választani. Anci jól be­szélt németül, pestiesen angolul és an­­­nyit tudott franciául, hogy »rien ne va plus« és »passe la ma ine«. Mert kár­ tyázni is nagyon szeretett. — Legye­n svéd nő! — határozta el Kálmán. — A fiúk úgysem tudnak své­dül. Németül elég jól beszél, de nehogy magyar szavakat keverjen belé és azt se mondja, hogy »izé« ... — Vájjon nem ismernek a fiúk­­ásás­ból? Pest olyan kicsi város! — Ne féljen semmit. Ezek az elvadult agglegények nem sokat járnak hölgy­­társaságba. A három úriember valóban az idegen hölgyet megillető tisztelettel fogadta Aneit. A csöndes hotelhallban terítettek a kártyára. Péter, a legmorózusabb agg­legény szélesre nyúlt ábrázattal kérdezte: — Sie spielen auch, gnädige Frau! Kálmán az előre megbeszélt s­aditerv szerint megszólalt: — Ne mondd neki, hogy nagyságos asz­­szony, mert még lány! Szólítsd kisasz­­szonynak! Péter édesdeden mosolygott és magya­rul így szólt: — No ahhoz túlságosan viharedzett ké­pe van, hogy lánynak nézzem! És már udvariasan javította ki: — Gnädiges Fräulein...! Anci még nem döntött, hogy bosszan­kodjon-e, vagy mulasson. Az elkövetkező események csakhamar eldöntötték. Előzé­kenyen beengedték az első partiba. Két leosztás után az egyik fiú, Sándor meg­kérdezte Kálmántól: — Hol szedted ezt a tüneményt! Hiszen ez úgy játszik, mint egy ló! A nő igen büszke volt a játéktudomá­­nyára, de a színészi képességeire még büszkébb volt és így már ványarccal tűrte a sértéseket. Kálmán könyörögve nézett rá: vessünk véget a játéknak, mielőtt sú­lyosabb botrány keletkezik, de ő nemet intett a szemével és tovább beszélt Stock­holm tisztaságáról, a kitűnő közlekedés­ről és a svéd szokásokról úgy, amint azt egy újságcikkben olvasta. Kicsit iszogattak is játék közben és a barackpálinka megoldotta a fiúk nyelvét. Az első robber után Péter megkérdezte: —­ Mondd, Kálmán, hol szedted a tyú­kot? — Nem tyúk az, te marha! Az apja a svéd államvasutak vezérigazgatója­ . — Ne nézz rá öregem, nehogy azt higy­­gye, hogy róla beszélnek! Úgy látszik, vas­úti kupéban jött a világra, mert úgy fest, mint egy utazó démon. Pont ilyennel ta­lálkoztam össze Taoro­inában, az volt köz­lek a lássan a konjunktúrában ... Hosszú férfitörténet következett sok trá­gár csattanóval. Anci szemrebbenés nél­kül hallgatta az alpári szavakat. — Ez a nő pont úgy néz ki, talán roko­na! — fejezte be a történetet. — Hagyjátok már békében, olyan ked­ves lány! • — Valami hibája kell hogy legyen. Kép­zeld el, ebben a korban, előkelő, gazdag família leánya és még a kutyának se ju­tott az eszébe, hogy feleségül vegye! — Azt ne mondd öregem! A legjobb partit csinálhatta volna, de ő mint ön­álló hölgy akar utazgatni és világot látni. — Nálunk ezt másképpen hívják — jegyezte meg szellemesen Sándor. És kedvesen fordult a vendéghez: — Gefällt Ihnen Budapest! — Herrlieh! Donau! Insel! Wellenbadh! Szorgalmasan elmondta az idegenfor­galmi plakát minden nevezetességét. — Igazán kedves nő, — szólt a negye­­dik úr, aki eddig hallgatott — de szerin­tem linkel. Az ő papája nem vasúti vezér­­igazgató és ő nem úrilány. Nemzetközi kokottnak nézem. Ne haragudj, Kálmán! Kálmán vállat vont. — Hallod? Mi közöm hozzá! Nem érde­kel különben sem, hogy kicsoda, micsoda, de a modora után kifogástalan úrinő. Anci közbeszólt németül: — Ne beszéljenek folyton magyarul. Mindig azt hiszem, hogy ilyenkor meg­beszélik a kártyákat. Kálmán hunyorított egyet: — Entschuldigen Sie, dass muss ich­ ungarisch sagen. Halljátok a kis naivát. Még ő beszél, aki folyton belepislog a lapokba, mint egy sipista ... És mosolygott a hölgy felé. Anci vissza­nevetett a villogó fogsorával. — Szép foga van, az bizonyos, — foly­tatta a férfi. — És szép haja! Csak egy északi nőnek van ilyen dús szőke haj­koronája ... Mint a júniusi búzakalász! Sándor legyintett:­­­ Te marha! Hiszen ez festett haj. Ő az az úgynevezett szőkehajú barna kis­lány! Anci most már nem bírta tovább. Min­denre büszke volt, de legbüszkébb a szőke hajára. Összecsapta a kártyát és hamisí­tatlan Eötvös uccai kiejtéssel odakiáltotta a társaságnak: — Pukkadjatok meg, csirkefogók! ^ 1 ...........­ ■­Az angol koronázás alatt legfontosabb a neveltetés Lomson, március S. Ha a színdarabírók, producerek és szín­padi vállalkozók egyáltalán okulni akar­nak az utóbbi hónapok tapasztalatain, úgy feltétlenül megfogadják a tanácsot — írja a Daily Mail — és semmi másra nem törekednek majd, csett a neveltetésre. Világosan bebizonyosodott, hogy az em­berek a pénzükért nevetni akarnak An­gliában. Jó mesét szeretnek, eredeti ötle­teket és amellett művészetet. Ha a szín­házak azt akarják, hogy sikerük legyen, — állapítja meg az angol lap — akkor mulatságos színdarabokat kell a koroná­zás ideje alatt a közönségnek bemutatnia. HALMAI IMRE ÚJ MŰSORRAL BEPPÓ-JAZZ- ZANZIBAR-ban VI., JÓKAI UCCA 31. 9

Next