Magyarország, 1937. március (44. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-07 / 54. szám
1937 márciusja vasárnap MAGYARORSZÁG „LEGS APPEAL" Cipő- és harisnyaszenzációkba bújnak tavaszra a női lábak A divatvilág felfordult. Az első tavaszi szellőre kiderült, hogy minden fordítottja ez idén a réginek. A nők az új szezonban nem tetőtől talpig elegánsak többé, hanem talptól tetőig Eddigi emberemlékezet óta, a női tavaszi divatfronton a kalap volt a Sláger, a Nagy Tavaszi Elegancia-szimbólum, minden nő ezt szerezte be elsőnek — most éppen fordítva állnak a dolgok 1937 tavaszán az elegáns nő pénzét, ízlését, türelmét nem a kalapjának kiválasztására fordítja elsősorban, hanem a cipőjére, így módosul a nagy kérdés: — Milyen az új tavaszi cipőd, szívem? — Négy pár cipőt vettem tegnap. Egyet reggelre, egyet délelőttre, egyet délutánra és egyet estére ... Nagyon kényelmetlen ez az idei cipődivat. Hogy csak egy példát említsünk, olyasmit kíván szegény hölgyektől, hogy reggel kilenckor már az utcán legyenek. A sportcipők miatt. Olyan szépek ezek az új tavaszi sportcipők, hogy muszáj miattuk az utcára menni már korán reggel. Márciusunk nem esős napjaiban máris megfigyelhetik ezt a furcsa tünetet: a belvárosban csodálatos cipőkben sétálgat hajnali tíz óra körül néhány elegáns divathölgy ... mi lesz még később, az igazi tavasz megérkezésével... A sportcipőket tulajdonképpen nem Pest számára taálták fel, hanem a fürdőhelyeken üdülő, túrázó hölgyek számára. Viszont a budapesti cipődiktátorok, akik néhány nappal ezelőtt érkeztek vissza Párizsból, de nem tudtak ellentállni ezeknek a sportcipőknek, amiket Párizs Kitzbühel és társai számára készített a tavasz kezdetére: elhoztak néhány sikerült modell mutatóba. A hölgyek sem tudtak ellentállni... bár szazai szükségük nem volt rá, mégis megvették az összes párizsi sportcipőmodelt. Miután pedig divatetikett szerint, bármily szép is a sportcipő, délelőtt tizenegy órán túl nem hordható — a hölgyek felkelnek... Az ilyen párizsi sportcipőszenzációnak sarka egyáltalán nincs, rettenetesen széles orra van, túlnyomórészt szögletes formában. Sztár: egy fekete sportcipő sarok nélkül, széles, szögletes orral, elől nyelvszerű alakulat, rajta piros és zöld hímzés, a nyelv közepén festett fából havasi gyopárgomb. A talp széles szegéllyel, piros és zöld öltésekkel van a felsőrészhez varrva. Vannak aztán barna és sötétkék sztárok is, az összes létező színű hímzésekkel. Ezeket a cipőket azonban délelőtt tizenegy órakor könyörtelenül le kell vetni. Ekkor kezdődik az ideje afélangolosnak. A félangolos ebben az évben csak negyedrészt angolos. Az orra sokkal keskenyebb, mint tavalyi társáé, a sarka viszont magasabb. Három-négy centiméteres úgynevezett gavallérsarokkal készítik ezeket, antilop és krokodil keverékéből. Nagyon divatos az antilopszerűe hunting call, ami nem egyéb, mint fordított borjúbőr. A délutáni és esti cipők gyönyörűek. Különösen délutáni cipők terén vannak nagy újságok. A sarok sokkal magasabb, mint az utóbbi években. Hét centiméter az alsó magassági határ. A formájuk nyújtottál)!), franciásat)!). Legszebbek a sötétkék cipők, amelyeket fehér gyík díszít a széleken. Széplábú nők a »kravatnist cipőket fogják kegyeikbe fogadni tavasszal. Sötét cipők ezek, amelyeken feher bőrből apacsgallérszerű kihajtások hangsúlyozzák a láb szépségét. No és a harisnyák... Ezek külön fejezetet érdemelnek. Pókhálóbbak valamennyien, mint bármikor. A nyilas harisnyák szerényen ismét felbukkannak, de csak szerényen. A hernyóselyempókhálók között egy amerikai harisnyafantázia a sztár. »Legs appeal« a neve és népszerűségét a vörös körömlakknak köszönheti. Az a sajátsága ugyanis, hogy elől, a körmöknél a harisnya anyaga helyett lukacsos szövés van, olyan valami művészi kézi- Gyönyörű forma! ■ Lényeges njitások! Évi adó 60 pengő. Fogyasztás kb. 8 Ut* ÁRA 4900 pengő. Főképviselet: HAHN ARTHUR tsTÁRSAI VI., Andrássy út 10.—Telefon *1-130-10 munka. Szandálokhoz festői látvány lesz. 1937 tavaszán kétségtelenül a lábé az elsőség. Folytatja diadalútját az első magyar világ film MÁRIA NŐVÉR Mátai: Casino - Royal Apollo - Atrium Külföldi hölgy Írta: Stella Adorján — Remek ötletem van! A fiúknak azt fogjuk mondani, hogy külföldi hölgy Vagyok! A remek ötletet csinos, nyúlánk szőke nő vetette fel. Ancinak hívták és azért akart külföldi nőnek festeni, mert az Eötvös uccában született. Izgatottan megvitatták a haditervet. Kálmán bridspartit beszélt meg a fiúkkal, de közben elfelejtette, hogy Ancival moziba ígérkezett. A fiúkat nem lehet megsérteni, mert a fiúk egytől-egyig negyven és ötven év közötti agglegények. Így aztán telefonált az egyiknek, hogy »hozok egy hölgyet is bíbicnek«, mire a fiú azt mondta: »De, kérlek alássan, csak hozzad nyugodtan!« Anci már kétszer volt férjnél és ugyanannyiszor vált el. Szerette a mókákat. Például kiadta magát vidéki vénlánynak, rémfinoman beszélt, a társaság tagjai majd megpukkadtak, aztán egyszerre elkezdett frivol történeteket előadni. Imádta a szereplést. Úgy készült erre az új alakításra, mint egy álarcosbálra. — Mondja Kálmán, milyen nemzetiségű legyek!! Nem tudtak választani. Anci jól beszélt németül, pestiesen angolul és annyit tudott franciául, hogy »rien ne va plus« és »passe la ma ine«. Mert kár tyázni is nagyon szeretett. — Legyen svéd nő! — határozta el Kálmán. — A fiúk úgysem tudnak svédül. Németül elég jól beszél, de nehogy magyar szavakat keverjen belé és azt se mondja, hogy »izé« ... — Vájjon nem ismernek a fiúkásásból? Pest olyan kicsi város! — Ne féljen semmit. Ezek az elvadult agglegények nem sokat járnak hölgytársaságba. A három úriember valóban az idegen hölgyet megillető tisztelettel fogadta Aneit. A csöndes hotelhallban terítettek a kártyára. Péter, a legmorózusabb agglegény szélesre nyúlt ábrázattal kérdezte: — Sie spielen auch, gnädige Frau! Kálmán az előre megbeszélt saditerv szerint megszólalt: — Ne mondd neki, hogy nagyságos aszszony, mert még lány! Szólítsd kisaszszonynak! Péter édesdeden mosolygott és magyarul így szólt: — No ahhoz túlságosan viharedzett képe van, hogy lánynak nézzem! És már udvariasan javította ki: — Gnädiges Fräulein...! Anci még nem döntött, hogy bosszankodjon-e, vagy mulasson. Az elkövetkező események csakhamar eldöntötték. Előzékenyen beengedték az első partiba. Két leosztás után az egyik fiú, Sándor megkérdezte Kálmántól: — Hol szedted ezt a tüneményt! Hiszen ez úgy játszik, mint egy ló! A nő igen büszke volt a játéktudományára, de a színészi képességeire még büszkébb volt és így már ványarccal tűrte a sértéseket. Kálmán könyörögve nézett rá: vessünk véget a játéknak, mielőtt súlyosabb botrány keletkezik, de ő nemet intett a szemével és tovább beszélt Stockholm tisztaságáról, a kitűnő közlekedésről és a svéd szokásokról úgy, amint azt egy újságcikkben olvasta. Kicsit iszogattak is játék közben és a barackpálinka megoldotta a fiúk nyelvét. Az első robber után Péter megkérdezte: — Mondd, Kálmán, hol szedted a tyúkot? — Nem tyúk az, te marha! Az apja a svéd államvasutak vezérigazgatója . — Ne nézz rá öregem, nehogy azt higygye, hogy róla beszélnek! Úgy látszik, vasúti kupéban jött a világra, mert úgy fest, mint egy utazó démon. Pont ilyennel találkoztam össze Taoroinában, az volt közlek a lássan a konjunktúrában ... Hosszú férfitörténet következett sok trágár csattanóval. Anci szemrebbenés nélkül hallgatta az alpári szavakat. — Ez a nő pont úgy néz ki, talán rokona! — fejezte be a történetet. — Hagyjátok már békében, olyan kedves lány! • — Valami hibája kell hogy legyen. Képzeld el, ebben a korban, előkelő, gazdag família leánya és még a kutyának se jutott az eszébe, hogy feleségül vegye! — Azt ne mondd öregem! A legjobb partit csinálhatta volna, de ő mint önálló hölgy akar utazgatni és világot látni. — Nálunk ezt másképpen hívják — jegyezte meg szellemesen Sándor. És kedvesen fordult a vendéghez: — Gefällt Ihnen Budapest! — Herrlieh! Donau! Insel! Wellenbadh! Szorgalmasan elmondta az idegenforgalmi plakát minden nevezetességét. — Igazán kedves nő, — szólt a negyedik úr, aki eddig hallgatott — de szerintem linkel. Az ő papája nem vasúti vezérigazgató és ő nem úrilány. Nemzetközi kokottnak nézem. Ne haragudj, Kálmán! Kálmán vállat vont. — Hallod? Mi közöm hozzá! Nem érdekel különben sem, hogy kicsoda, micsoda, de a modora után kifogástalan úrinő. Anci közbeszólt németül: — Ne beszéljenek folyton magyarul. Mindig azt hiszem, hogy ilyenkor megbeszélik a kártyákat. Kálmán hunyorított egyet: — Entschuldigen Sie, dass muss ich ungarisch sagen. Halljátok a kis naivát. Még ő beszél, aki folyton belepislog a lapokba, mint egy sipista ... És mosolygott a hölgy felé. Anci visszanevetett a villogó fogsorával. — Szép foga van, az bizonyos, — folytatta a férfi. — És szép haja! Csak egy északi nőnek van ilyen dús szőke hajkoronája ... Mint a júniusi búzakalász! Sándor legyintett: Te marha! Hiszen ez festett haj. Ő az az úgynevezett szőkehajú barna kislány! Anci most már nem bírta tovább. Mindenre büszke volt, de legbüszkébb a szőke hajára. Összecsapta a kártyát és hamisítatlan Eötvös uccai kiejtéssel odakiáltotta a társaságnak: — Pukkadjatok meg, csirkefogók! ^ 1 ........... ■Az angol koronázás alatt legfontosabb a neveltetés Lomson, március S. Ha a színdarabírók, producerek és színpadi vállalkozók egyáltalán okulni akarnak az utóbbi hónapok tapasztalatain, úgy feltétlenül megfogadják a tanácsot — írja a Daily Mail — és semmi másra nem törekednek majd, csett a neveltetésre. Világosan bebizonyosodott, hogy az emberek a pénzükért nevetni akarnak Angliában. Jó mesét szeretnek, eredeti ötleteket és amellett művészetet. Ha a színházak azt akarják, hogy sikerük legyen, — állapítja meg az angol lap — akkor mulatságos színdarabokat kell a koronázás ideje alatt a közönségnek bemutatnia. HALMAI IMRE ÚJ MŰSORRAL BEPPÓ-JAZZ- ZANZIBAR-ban VI., JÓKAI UCCA 31. 9