Magyarország, 1937. október (44. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-27 / 244. szám
1937 október 27 szerda MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁG „VAGY-VAGY" Elég sűrűn hallani mostanában ezt a »vagy-vagy«-ot. Most vasárnap egy szélsőséges irányzat — óh, irányzat! — gyűlésén is azt mondták, hogy állást muszáj foglalni, vagy velük, az ő programjukkal, vagy ő ellenük. Így feltéve a kérdést, egész világos, még világosabb a válasz minden józan ember számára: ellenük! Ellenük, mert szélsőség. Ellenük, mert »totalitásuk« vadidegen mindentől, ami magyar élet, hagyomány és történelem. Ellenük, mert mozgalmuk hecc, népbolondítás, demagógia, programjuk: éjsötét fantasztikum és vakmerő vízió, ponyvaromantika és kalandromantika. Így egyszerű a válasz. Nem mindig egyszerű, ha a kérdés úgy szól, hogy: vagy jobboldal, vagy baloldal. De vegyük másr egyszer tudomásul, hogy jobb és bal nem fix pontok, hogy az ember valamihez képest jobb-, vagy baloldali, hogy jobb- és baloldal a mai szituációban önmagukban nem jelentenek semmit — olyanok, mint a délkör, amelyek valójában nem szelnek át hegyeket és tengereket, képzeletbeli vonalak ezek, nem valóságos választóvonalak. Ami még tegnapelőtt igazán elkülönült jobb- és baloldal volt, az ma nem szembenáll egymással, hanem egymás mellett. Jobboldal és baloldal ma ép úgy nem jelentenek világos és tiszta hadállást a politikában, mint ahogy nem jelenti azt, hogy »kormánypárt és ellenzék«, mert a kormány az egész komoly ellenzékkel együtt egységfronton van, minden szélsőséggel szemben és a jobboldali konzervatív politika is együtt van a baloldalinak mondott haladó politikával, megint csak minden szélsőség, minden uszítás ellen, minden demagógia ellen. Minden ellen, ami útjában áll az igazi magyar nemzeti egység kialakulásának. Ma nem jobboldal és baloldal szerint válik el az út, nem is kormánypártiság és ellenzékiség szerint csupán. Ma az alkotmányos nemzeti fejlődés gondolata áll szemben a totalitás vakmerő propagandájával, s a szigorú renddel párosult szabadság ideálja áll szemben: a rendbontó abszolutizmus zagyva fantazmagóriáival. ÚJ TÉGLÁK Megünnepeltük a száz esztendőt és ünnep és ünneplés egyik része a téglahordóknak is szólt, akik száz év előtt a Hatvani Kapu szomszédságában megépítették a Nemzeti Színházat. Az a ház eltűnt. Az ünneplő Nemzeti Színház ma albérlő. Lehet ez? Hogy harminc év óta, amikor lebontották, sem tudják felépíteni a Nemzeti Színház házát. A gyönyörű és méltó jubileum igazi betetőzése lesz, ha most azután már igazán, rövid harmincéves felvonáskör után igazán felépítjük a Nemzeti Színház új házát. Hordjuk az új téglákat. Irodalom és közönség most már semmi mentséget nem fog elfogadni és igazán nem túlzott türelmetlenség, ha harminc esztendő után író, színész, rendező, kritika és közönség megreklamálják az állandó Nemzeti Színház állandó székházát, az új színpadot, új nézőteret, új hajlékot. Építsünk! Az ország első színháza nem maradhat örökös albérlő és különösen nem olyan házban, amely annak idején zenés darabok számára épült és ahol a prózát, ha az nem magas és feszült dikció, állandó akusztikai zavarok és veszélyek fenyegetik. A százéves színház megérdemli, hogy újra háziúr legyen. A sajátjában éljen és dolgozzon. Nehogy örülhessünk! Szélesen és fényesre csiszoltan nyúlik le a két part fölött az újjászületett Margit híd. Már éppen örülni akartunk neki, amikor az utolsó pillanatban gyorsan vissza kellett lépnünk ettől a meggondolatlan cselekedettől. A híd azért fiatalodott meg, hogy megkönnyítse a forgalmat. Az illetékesek azonban még idejében észbekaptak. Mivel a híd most már csakugyan kényelmesebbé és jobbá teheti a forgalmat, a két hídfőnél gondoskodtak arról, hogy ezt kellőképpen ellensúlyozzák. Költséget és fáradságot nem kímélve (már tudniillik a közönség költségét és fáradságát) sikerült olyan bonyolult alagút-lépcső-járdasziget zűrzavart szerkeszteniük mindkét hídfőhöz, hogy attól koldulnak az idegeink. Aki reggel munkába siet s a hídfőnél leszáll, boldogan látja néhány méternyi távolságban várakozni a másik villamost,m a következő pillanatban elsüllyed a föld alá, lépcsőkön és útvesztőkben tévelyeg és mire lihegve, izzadtan kijut valahol Isten szabad ege alá, addigra a másik kocsi már rég nincs ott, csak kárörvendő, kaján csöngetése hallatszik a távolból. Akinek pedig sikerül nagy türelemmel, minden akadályt leküzdve eljutni a hídon át a Szent István körútra, arra új megpróbáltatások várnak. Itt is az az elv érvényesült, mint a hídnál: középre tették a síneket, ami jó , de a sínpárokat időnként járdaszigetekkel görbítik el, úgyhogy a villamos, korát és méreteit meghazudtoló fürgeséggel percenként zökken egyet, egymáshoz verve és összerázva szerencsétlen utasait. Hosszú évek óta a Margithíd és a Szent István körút átalakítása lett volna az egyetlen örvendetes közlekedési reform , de szerzői ügyeltek, hogy mégse örülhessünk. 7 Elítélték a nyilas Dicsőnét, mert megsértette Eckhardt Tibort Szombathely, október 26. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) Gróf Festetics Sándor nyilaspártja június 20-án politikai gyűlést tartott a vasvári Zöldfa vendéglőben. A szónokok sorában a párt női szervezetének vezére, Dücső Jánosné is felszólalt és rendkívül súlyosan sértő kitételeket használt Eckhardt Tiborral és a kisgazdapárt képviselőtagjaival szemben. A június 20-iki nyilasgyűlés egy héttel a vasvári kisgazdagyűlés után zajlott le. Ezt a gyűlést a nyilasok botrányos módon meg akarták zavarni. Eckhardt Tibor feljelentést adott be Dücső Jánosné ellen. A kisgazdapárt vezére feljelentésében előadta, hogy a nyilas agitátornő a Zöldfavendéglőiben tartott gyűlésen a következő sértő kijelentést tette Eckhardt Tiborra: »A kisgazdapárt vezére, Eckhardt Tibor és képviselőtársai összevissza hazudoznak a nép előtt«. — Ebből az következne, — mondja Eckhardt feljelentése, — hogy én tudva és akarva olyant állítottam a nép megtévesztése céljából, ami a valóságnak ép az ellenkezője. Márpedig ezt a morális lealacsonyítást nem vagyok hajlandó eltűrni még a nyilasok agitátornőjétől sem. Ma tárgyalta az ügyet Hegyházy Gyula vasvári járásbíró, aki előtt Eckhardt Tibort Pásztory István körmendi ügyvéd képviselte. A járásbíróság a tanúvallomások alapján Dücső Jánosnét bűnösnek mondotta ki és büntetőparancsot adott ki ellene. A büntetőparancs becsületsértés vétsége címén 8 napi fogházbüntetésre átváltoztatható rá pengő pénzbüntetésre ítélte a nyilas agitátornőt, akit ezenkívül a bűnügyi költségek viselésére is kötelezett. A büntető parancsnak 15 napon belül ellent lehet mondani, ebben az esetben szóbeli tárgyalásra kerül a sor. Zűrzavaros bonyolult pályaudvar lett a Margithíd budai hídfőjének környéke Tegnap reggel óta valóságos pályaudvarrá alakult át a Margithíd budai hídfője. A kiszélesítés a budai oldalon teljesen elkészült és tegnap reggel óta új közlekedési rendet léptettek életbe. Ezentúl a legbonyolultabb dolgok közé fog tartozni, ha valaki Pestről a Margithídon át a budai Dunapartra, vagy Óbudára akar utazni. A budai hídfőnél majdnem mindenkinek át kell szállnia. Azelőtt az átszállásokat úgy oldották meg, hogy az utasnak nem kellett hosszabb gyalogtúrákat tenni, hogy a dunaparti vagy óbudai kocsit elérje. Most minden megváltozott. A 9-es és 53-as végállomása a Margit híd budai hídfőjénél van. Aki Pestről érkezik, annak a budai hídfőnél le kell menni a villamosmegálló hatalmas járdaszigetéből vezető lépcsőn az aluljáróba és úgy kell kimenni a budai Dunapartra, hogy fel tudjon szállni a 9-esre vagy az 53-asra. Aki 72-essel Óbuda felé akarja folytatni útját, annak is le kell mennie az aluljáróba, csak éppen a másik oldalra. Ott építették meg a 72-es hurokvágányát, amely annyiban különbözik a többi hurokvágánytól, hogy sok fűvel és bokrokkal »díszítették«. A szentendrei HÉV-vel utazók dolga is nehezebb lett. Az állomást a Pálffy térről áthelyezték a hídfő északi oldalára, ahol modern várócsarnokot építettek. Csak az a hibája, hogy kicsi és így a forgalmas órákban a várakozó utasok nem férnek el a gyönyörű üvegcsarnokban. Persze, aki a HÉV-vel akar utazni és a Margit hídon érkezik, annak is ■iáiul kell járnia, hogy elérje a vonatot. A gyalogjárók ezentúl nem mehetnek át csak úgy egyszerűen a budai hídfő egyik járdájáról a másikra. Nekik is az aluljárót kell használniok, ha mondjuk a hídfő egyik sarkán levő vendéglőből a szemben levő kávéházba akarnak átmenni. Az új közlekedési rend nemcsak a közönséget állítja hatalmas feladatok elé, hanem a rendőrséget is. Nyolc rendőr kergeti egyelőre harsogó vezényszavakkal az embereket aminden közlekedési problémát megoldó aluljárókon. Állást kapott Bán Sándor, a hajléktalan kertész A múlt héten írtunk Bán Sándor szegedi kertész szomorú történetéről: hogyan gyalogolta végig karonülő gyermekével, feleségével és másik két pöttömnyi fiával a fél országot, miután Tápén elvette kertjét a jég és hontalanná vált. Sorsa sok embert megkapott. Pénzadományok érkeztek Bán Sándor címére. A telefon is megszólalt: »Adok lakást* — közölte egy bárónő. »A gyerekeit nevelem, amíg állást kap* — telefonálta egy postatiszt. »Állást adok, de nem akarom, hogy tudják, ki vagyok.* Ezt közölte velünk az az úr, akinél ma reggel óta dolgozik Bán Sándor. Tegnap találkoztak itt, a szerkesztőségben. Két perc alatt megállapodtak. Bán Sándor ma reggel óta egy szoba, egy konyha és egy kamra boldog tulajdonosa Dunaharasztiban. Tüzelő is akad, a lakásban villany ég. A háznak kertje is van, itt dolgozhat. Telepőrnek alkalmazták.* Bán Sándor részére Doskai Ferenc (Budapest) 10 pengőt, Nobody Sándor (Budapest) 2 pengőt küldtek hozzánk. UXX&hlXfoCnXOA. _______Akin drapée. Biztos. Olcsó!