Magyarország, 1938. február (45. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-17 / 38. szám

1938 február 17 csütörtök MAGYARORSZÁG MEGJEGYZÉSEK UCCÁK ÉS KÖLTŐK A Közmunkatanács a budapesti uccák és terek egész sorának adott új nevet. Tekintettel arra, hogy hamarosan felszerelik az új világító házszámtáblákat és az esedékes uccakereszteléseket lehe­tőleg az új táblák elhelyezése előtt akarta végrehajtani, azzal a gyakorlattal is szakított a Köz­munkatanács, hogy elhunyt poli­tikusok csak akkor kapjanak uccát, ha már legalább tíz év el­telt a haláluk óta, így kerül az új uccatáblákra Wolff, Klebels­­berg, Gömbös, Nagyatádi Szabó neve. De a költőkkel, akik mégis csak a maradandó, századokra kiragyogó értéket képviselik egy nemzet életében, sokkal mosto­hábban bánt el a Közmunkata­nács, mint a politikusokkal. A közelmúltban, sajnos, sok nagy­szerű magyar költő és író halt meg. Közülök csak Tormay Ce­cilnek jutott budapesti ucca a nagy, sürgős keresztelőn. Hát Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, József Attila nem érdemli meg, hogy ucca is őrizze emlékét a magyar fővárosban? Vagy pél­dául Tóth Árpádról, akinek ha­lála óta jó néhány év eltelt már, s akinek helyét senki nem vi­tatja a magyar klasszikusok so­rában, mit gondolnak a Köz­munkatanács urai? Igaz, hogy a leghatalmasabb, legragyogóbb ma­gyar szellemek egyikének, Ady Endrének, csak egy kis uccácska jutott a Rózsadombon... Azt szokták mondani, hogy nálunk, ha életükben nem is, legalább ha­láluk után megbecsülik a köl­tőket. Ezt sem nagyon tapasztal­juk. CUKOR A cukor volt a hőse a képviselő­ház tegnapi ülésének. A cukor, amit potom áron, nagy mennyi­ségben szállítunk külföldre , ami hiányzik a magyar gyermek éte­léből. Másfél kocka — ez a ma­gyar falu lakóinak átlagos napi cukoradagja. Másfél kocka cukor pedig nem elég az egészséges szervezet felépítésére, a gyermek testének táplálására és nevelésére. A cukor fehér kockái amoly szük­ségesek ehhez az építéshez, mint a ház építéséhez a téglák. Fabinyi pénzügyminiszter szerint a Zöld Kereszt gondoskodik arról, hogy a két éven aluli csecsemők ne szenvedjenek cukorban hiányt. Igen, de cukorra a két éven felüli gyermekeknek és a felnőtteknek is szüksége van. Itt nem számít­hat semmi költségvetési, semmi pénzügyi érv, szállítsák le a cu­koradót, adjanak cukrot a gyer­mekeknek, mert különben nem épülhet fel a magyar jövő! Fázass­ársfellyön­tő okok Irta dr Ser­ti Erna. AraV.-P E­llenfk­ó Az Est könyv­eresnedésben, Erzsébet kari. IS így ítja a kereskedő az egyre tisztább, egyre szebb, egyre jobban alkudozó budapesti embert Ma reggel 9 órakor öreg, szemüveges, fejkendős néni lépett be a drogériába, amely már három évtizede látja el a Margit híd budai hídfőjének környékét púderral, borotvaszappannal, szájvízzel és fogkefével. A nénike poharat nyújtott át a segéd­nek és azt mondta: — Tessék belemérni tíz deka tiszta va­zelint. Betegnek lesz, ne tessék sokat szá­mítani érte. Mikor az alku befejeződött, az üzlet tu­lajdonosa érdekes dolgokat mondott arról hogy miért szaporodtak el az utóbbi idő­ben Budapesten annyira a drogériák? — Mindenki azt hiszi, hogy azért van olyan sok drogéria, mert az emberek tisztáb­bak lettek, nagyobb a kereslet a higiéniai cikkekben. Ez csak nagyon kis százalék­ban van így. A drogériák azért szaporod­tak el, mert a régi üzletek tulajdonosai nem bírták a nagy rezsit, le kellett épí­teni segédeiket. Ezek az emberek az uccá­­ra kerültek, nem tudtak mit csinálni, kénytelenek voltak önállósítani magukat, akár. Ez így van Pesten és Budán egy­formán. Bejön az üzletbe a vevő nő, pú­dert akart venni eredetileg, de amikor egy negyedóra múlva kimegy, esetleg fényképezőlemezeket visz haza .Különösen most nehéz a helyzet, mióta olyan nagy a választék. A háború előtt összesen há­romféle kölnivíz volt, most van legalább ötven. A férfiak jó vevők. Mindegyik pon­ Buda gondosan ápolja fogait . Néhány nagy drogéria van, azoknak jól megy, a többi pedig megél valahogy. Az Utolsó tíz évben csakugyan sokat len­­dített a drogériákon a nők hiúsága, az­előtt alig használt valaki rúzst, púdert, most pedig ez általános szokás. Az én üzletem azonban nem érzi ezt. Buda egész sepciális ebben a tekintetben is. Az a bi­zonyos középosztály, amelyik itt lakik egészen máskép és, mint a pestiek. Budai középosztálybeli polgárasszony még min­dig nem ismeri a rúzst és púdert is ép­pen csak annyit használ kivételes ünnepi alkalmakkor, hogy az orra ne legyen fé­nyes. — Ezek az asszonyok inkább a higié­niára adnak sokat és rúzs helyett száj­vizet vesznek. A higiénia terén különben nagy fejlődés mutatkozik. Alig van már et­ber Pesten, akinek ne lenne fogkeféje. Buda különösen tiszta városrész, itt a fogápolószerek a legkelendőbb cikkek. Púder helyett fényképlemez A drogista ezután ugyanúgy panasz­kodik az asszonyvevőkre, mint tegnap a fűszeres. — Szörnyű dolog a vásárló asszonyt ki­szolgálni. Sokszor az a benyomása az em­bernek, hogy a vevő maga sem tudja, mit 11 tosan tudja, hogy mit akar, bejön, kér, nem alkuszik, fizet, három perc alatt min­den rendben van. A férfiaknak nem is lehet ajánlani dolgokat, nincs semmi ér­telme. Rájuk kell bízi a vásárlást. A nők viszont megsértődnek, ha az ember nem beszéli le őket valamiről. Rém határozat­lanok Persze vannak határozottak is, pél­dául az én feleségem. Kultúrigények ?... — Szeretem a mesterségemet, az apám is már ezt csinálta, tőle vettem át az üz­letet. De azért őszintén meg kell monda­ni, nem a legfényesebb pálya ez. Nemcsak az anyagiak miatt. Nekem az az üzleti el­vem, hogy anyagiakban lehet vigyázni. A fal mellett kell menni és akkor nem kerül az ember kényszeregyességbe. Sok­kal nagyobb baj a szörnyű lekötöttség. Az ember néha szeretne koncertre menni, színházba járni, olvasgatni; egy kereske­dő nehezen tudja kielégíteni kultúrigé­­nyeit. Még szerencse, hogy hatkor be kell zárni az üzletet. De akkor már olyan fá­radt vagyok, hogy este még egy detektív­ regényt se tudok kinyitni. A drogistát telefonhoz hívják, vala­melyik régi vevője hosszú rendelést dik­tál. A beszélgetést be kell fejezni, mert a budai drogériában megindult az élt. Este hatig nincs megállás. Példátlan korrupciót teremtett hat hét alatt Romániában Goga harácsoló hivatalnokhada Szófia, február 16. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) Kerülő úton hírek jöttek ide Ro­mániából, többek között arról, hogy Goga kormánya rövid néhányheti uralma alatt olyan korrupciót hono­sított meg, amely ezúttal egészen nyíltan garázdálkodott. Azok a köz­igazgatási tisztviselők, akiket a Goga kormány nevezett ki, de Miron Chri­­stea pátriárka kormánya haladékta­lanul eltávolított, tudatában voltak annak, hogy uraságuk nem sokáig fog tartani és ezt a rövid időt igye­keztek meggazdagodásra kihasználni. Megjegyzendő, hogy ezek a köz­­igazgatási tisztviselők minden törvé­­nyes kvalifikáció nélkül jutottak ál­lásokba, egyetlen jogcímük az volt, hogy a keresztény nemzeti párthoz tartoznak. Egészen leplezetlenül hir­dették, hogy fel kell használni a ked­vező alkalmat. Az új közigazgatási tisztviselők különösen a kisebb vidéki városokban minden lehető és lehetet­len módon megsarcolták a lakosságot. Főleg Erdélyben a kisvárosokban és a falvakban kihirdették, hogy a­­zsidóktól a kormány megvonta a moz­gási szabadságot, csak külön hatósági engedéllyel távozhatnak lakóhelyük­ről és ebben az esetben is legfeljebb egy napra kaphatnak távozási enge­délyt. Ezekért a hatósági engedélyek­ért aztán hallatlanul magas díjakat kö­veteltek, de még ennél is jövedelme­zőbb üzlet volna számukra az állam­polgárságot igazoló okmányok meg­szerzése és a kérvények benyújtása. Közhírré tették, hogy az egyes hely­­ségekekben össze kell gyűjteni az, államm­olgárságért folyamodók kér­vényeit és egy később meghatáro­zandó időben együttesen kell be­nyújtani, de volt rá gondjuk, hogy akinek van pénze, értesülést szerez­zen, hogy külön is beadhassa kérvé­nyét, de nem a községházán, hanem az illetékes hivatalnok magánlakásán. Megkönnyebbülés fogadta az új kor­mánynak azt a rendelkezését, amely­­lyel a harácsoló hivatalnokokat el­­csapta. Kétévi­­egyházra emelte fel a kúria az arénaúti postarablás sikkasztó hősnőjének büntetését Másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy a dömösi postahivatal vezetőnője, Halász Erzsébet, két év alatt Sidó pengőt sikkasztott. Azzal védekezett, hogy 1932-ben az Aréna úti postarab­lás alkalmával, amikor a revolveres merénylőkkel szemben megmentette a postahivatalban lévő 5000 pengőt, idegállapota annyira megromlott, hogy azóta úgyszólván nem is tudta, mit cselekszik. Szörnyű anyagi gon­dokkal is küzdött. A törvényszék, majd a tábla is egyévi börtönre ítélte. Az üggyel ma foglalkozott a kúria Bolka-tanácsa. Aczél Imre korona­­ü­gyészhelyettes az ítélet súlyosbítá­sát kérte. A kúria helyt adott a koronaügyész indítványának és Halász Erzsébetet kétévi fegyházra ítélte. Szerelem, bosszú, halál! FRANCIA FILM Pierre Richard Willm, Verat Coréne URÁNIA

Next