Magyarország, 1944. február (51. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-01 / 25. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTI., Rákóczi út 54. szám Telefon: *222-630, 222-635*** *222-220 1944 február FŐSZERKESZTŐ SZVATKÓ PÁL II. évfolyam 25. szám Keletről és Itáliából nagy csatákról érkeznek jelentések A szovjet a leningrádi szakaszon, Vitebszknél és a Dnyeper-ívben folytatta heves és veszteségteljes támadásait 1p. 23 romboló és 138.000 tonna az atlanti csata januári eredménye A jégháború legújabb eseményei a Csendes-óceánon Waket Bombázták az amerikaiak Mikolajczyk e héten utazik Washingtonba Kanada miniszterelnöke a kisnemzetekkel való együttműködés mellett is ■ . A nagy hadiesemények mellett a diplomáciai arcvonalon pillanatnyilag ugyan csend honol, ez azonban csak további fejlemények leplezésére saoltzál. Argentínának Németországgal és Japánnal szemben kimondott diplomáciai szakítása után az angolszász hírverés továbbra is Franco Spanyolországának magatartását bírálja. E tekintetben a nyugati nagyhatalmak nyomása cseppet sem csökkent. Sir Samuel Cloase madridi angolnagykövet kihallgatást kért és kapott a Caudillónál. A londoni spanyol nagykövet, Alba herceg, jelentős tétere visszaérkezett Madridba. Eden pedig az alsóházban készül nyilatkozni a spanyol kérdésben. A Basler Nachrichten londoni levelezője szerint a szövetségesekSpanyolországot ugyanarra a sorsra remélik juttathatni, mint Argentínát. Az angolszász cél tehát semmiképpen sem mondható burkoltnak és az amerikai olajszállítás beszüntetése súlyosan érinti a spanyol gazdasági életet. Nyilvánvaló, hogy az angolszászok a megváltozott mediterráni hatalmi helyzetüket diszkontálni kívánják Madridban, ebben az igyekezetükben azonban terhelést jelent Vizsinszkynek Észak-Afrikában egyre erősödő befolyása, mert a nemzeti újjáépítés legelején álló Spanyolország nem felejtheti, hogy a bolsevizmus csak a közelmúltban támadta meg a hiszpanizmus létalapjait és éppen a spanyol büszkeség és önérzet az, ami az angolszász diplomáciai játszmában a legnehezebben befolyásolható tényező. A londoni lengyel kormány magatartása is, egybehangzó jelentések szerint megmerevedett az orosz kérdésben. Szemmel látható, hogy Churchill semmiképp?!] sem helyesli a Kreml óhaját, hogy Mikolajczik orosz törekvéseknek engedjen a kormánytárcák újraosztásánál. A svrit államvezetés azért is fokozza a délolaszországi offenzívát, és a nyugati légitámadásokat, csakhogy minél jobban elterelje a figyelmet arról a válságról, amit a keleti lengyel határok sokat vitatott problémája dobott a szövetséges nemzetek köztudatába. A legújabb jelentések különösen érdekes orosz kezdeményezés elől húzzák szét a függönyt. A moszkvai angolszász tudósítók eleinte csupán nem is nagy figyelmet érdemlő »belső orosz« fejlődésről emlékeztek meg, amikor hírül adták, hogy a Szovjetunió nagytanácsában olyan tervek merültek fel, amelyek azt célozzák, hogy a Szovjetunió különböző népköztársaságai bizonyos »belső függetlenségre« tegyenek szert, nemcsek gazdaságilag, hanem »külképviseletek« tekintetében is. Akik szeretik hallgatni a fű növését,, azoknak már az első pillanatban szöget ütött fejében a dolog. Néhány nappal ezelőtt mégi csak arról írtak Londonban, gyanútlanul, hogy a Kreml »bizonyosan az Atlantic Charta szellemeinek« megfelelően kívánja megszervezni a tanácsköztársaságok belső életét. Az Observer azonban újra a brit gondok élén haladta leírta, hogy a kommunista párt moszkvai központi bizottsága a szovjetkülpolitikai decentralizálására vonatkozó határozatai egy »szovjet commonwweah” megteremtésére irányulnak.Moszkva e legújabb szemhúzásét érdemes részletesebben szemügyre venni. Elsősorban tudnunk kell, hogy commonwealth alatt a brit világhatalom dominitusokra tagozódott szervezetét értik az utolsó évtized angol államférfiai, MacDonald és Baldwin életművét, akik az első világháborút követő önállósodási törekvéseket az angol koronatartományok népesládjának »közös gazdagodása« — tulajdonképpen ennyit jelent magyarul: columonwealth — révén előállott gazdasági egységre bízták Nagybritannia jövőját a XX. században. A földkerekségen szemteszéjjel szórt domíniumokban élő angolok commonsense (azonos gondolkodása) teremtette meg a gazdasági kapcsolatoknak szerteágazó birodalmát amit a Palmerstonok és Fittek iskolájában felnövekedett világjáró nemzedékek az elmúlt három évszázadban építettek ki az angol királyok jogara alatt. Ezt a lassú, szerves és dicsőséges nemzeti erőfeszítésekkel megszervezett commonwealth-t, amelyben az emberi szabadságjogok védelme mindig is legkihangsúlyozottabb szerepet játszotta: szeretnék most a sztálini diktatúra nagyobb dicsőségére a bolsevisták orosz viszonylatba® »elővarázsolni«, ha másért nem, már pusztán a számarány kedvéért is, mert az oroszok kezdik érezni, hogy mit jelent például az, ha Washingtonban nekik egyetlenegy nagykövetük van, míg lord Halifaxot Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália és India követei is támogatják munkájában. A Neue Zürcher Zeitung megállapítja, hogy Londont a szovjet poétika e legújabb fejlődése meglepte, mert senki sem számolt Sztálin terveinek ily gyors ütemével. A nemzetközi politika horizontján a jövőben tehát az egy Szovjetunió helyett is. (!) legalább névre« önálló »orosz állam« léphetne fel: természetesen Moszkva tagállamainak egyikével sem lazítaná meg a politikai, katonai, gazdasági és ideológiai diktatúra bilincseit. Miről van tehát szó: Moszkva az álamifüggetlenség elvét, amelyet idáig a nyugati szövetségesek használtak ki mágneses erőnek és a kisnemzetek felé, az Atlantic Charta éppen ezért oly lényeges jelentőségű: most a Szovjetunió szeretné javára fordítani. A Basler Nachrichten szerint mindezzel Moszkva azoknak a köztársaságoknak, nevezetesen a három Balti államnak szeretné megédesíteni a keserű pirulát, amikor bekebelezi őket. Az orosz okoskodás ez volna: a Szovjetunió tagjainak fogunk benneteket, tekinteni, de külpolitikailag és honvédelmi tekintetben élvezhettek majd bizonyos mértékű önállóságot. Hogy ez a körmönfont orosz okoskodás mennyire figyelmen kívül hagyja az európai felfogás szerint minden köztársaságot megillető szuverenitást, azt mindenki elképzelheti, aki tudja az orosz módszereket. A bolsevisták első lépése még minden bekebelezett köztársaságiban az volt, hogy az értelmiséget vagy kiirtották, vagy zárt vonatokban elszállították Szibériába és néhány napos »földosztás« meg gyárkisaiásítás után hozzáfogtak a »népszavazás« hoz. * Januárban öt nagy légitámadás érte Berlint és Észak-Franciaország ellen szinte naponta a legsúlyosabb légirohamokat intézték az Angliában állomásozó szövetséges repülőflották. Vasárnap óta Clark seregei nemcsak a casinói meredekükről, hanem a nettunói hídfőből iskoncentrált támadásban vannak. Az angolszászok erőfeszítése, tehát lényegesen megerősödött, hogy lépést tartson a harmadik szovjet téli offenzíva erőbevetésével, ami most újból tetőzik. Nemcsak Vityebszk térségében van éppen kifejlődőben egy újabb nagy csata, hanem a Dnyeperkanyarban is lényegesen megerősödött a Konyev-sereg támadása, míg ugyanakkor az Ilmen-tótól északra a Finnöbölig tovább tart a legerősebb orosz offenseíva. A harcok példátlan hevességűek, a legnagyobb hadianyag bevetése mellett sokhelyütt ember ember elleni küzdelem tart már napok óta. A Esti lap