Magyarság, 1921. március (2. évfolyam, 48-67. szám)

1921-03-22 / 62. szám

Í021. március 22, kedd MIiaíMBSlft Arab­ Szerkesztőségi VII. kérőjét, Miksa­ntea «. szám. i&rr­S **••»* »•*«««« «Kssr«Afi»rs Egyes szám­ára 2 korona V­­k­., fPg Megjelenik kettő kivételével mindennap. Olcsóság, szabadság Máskor ilyenkor azt a bizo­nyos márciusi szellőt vártuk és ünnepeltük, mely a politikai sza­badság emlékét és leheletét fújta arcunkba, ma ugyanennek a szel­lőnek szárnyain egy másféle sza­badulás ígérete érkezik hozzánk, azé a szabadságé, mely meg fog váltani bennünket öt-hat esz­tendő —­ elviselhetetlenségében egy egész évszázad — zsarnoki nyomorúságától. A legszörnyűbb rabság volt ez, melyet valaha csak szenvednünk kellett, a leg­borzasztóbb elnyomás, mely éle­tet, vért, exisztenciákat követelt, osztályokat semmisített meg és taszított a pusztulásba, százez­reknek és millióknak szájából ütötte ki az utolsó falatot s tette elviselhetetlen teherré az életet. A drágaság önkénye alatt sor­vadtunk és nyögtünk, amely le­­rázhatatlannak és végeláthatat­lannak tetszett Úgy éltünk éve­ken át, mint a börtönlakók, akiknek ki van szabva kemény nyughelyük hossza éppenugy, mint a kenyéradag s az Isten világossága, mely a vasrácson át feléjük inthet. Börtönné vált az élet százezrek és milliók szá­mára, melynek küszöbén ott ült a megvesztegethetetlen tömlöc­­tarló, a nincsen. És ez a zsarnokság már-már nem ismert határokat, pokollá tette számunkra a mát és őrü­letté a holnapot, elérhetetlen álommá a gyomor leghitványabb vágyát, a test és a szellem leg­szemérmesebb, legigénytelenebb szükségletét. Ez a zsarnokság ki­forgatott bennünket emberi való­ságunkból: a szegényt páriává alázta, a gazdagot vagy csak a tehetőst is fölülemelte az erkölcsi igazságon s olyanná, aki kívül és felül áll a legiszonyúbb vas­törvényen is, menedékjogot élvez, amely gyűlöletre indít és láza­dásra hiv. Ez a zsarnokság, mi­kor megsanyargatta és meg­alázta az emberi lelket, egyben megrontotta és megmérgezte: az igazságtalanság, az eltaposoltság, az ártatlanul való halálraítéltség szörnyű keserűségével És most egyszerre a szabadság leheletét érezzük az élet rég nél­külözött drága javának: a ke­nyérnek, húsnak, zsírnak, cipő­nek és ruhának szabadságát, amely az elérhetetlen álmok tá­volságából újra a megközelít­hető, megfogható, birtokolható valóság körébe vonja mindazt, amit az elmúlt évek tőlünk elra­boltak és megtagadtak. Nézd az utcán, a villamosokon az embe­rek arcát, hogy megenyhül a penésszé zöldült nélkülözés a a csonttá keményedett ínség eze­ken az arcokon s hogy megélén­külnek ezek a mély, fáradt, sötét gondtól és kétségbeeséstől eltévült szemek, újra az élet fénye lobog fel bennük, annak a szegényes és mégis mindent jelentő boldog­ságnak mécse, hogy holnaptól kezdve talán már tűz éghet a kihalt tűzhelyen és a fazékba, mely évek óta éhesen ásított a falon, most újra bús kerül. Nézd a kopott, rongyos ruhákat, a nyomorúságnak százszor kifor­dított, színét­ vesztett zászlóit a szegény nőkön éppúgy, mint a szegény férfiakon, évek óta nem lehetett leváltani őket, hogy tisz­tát, újat cseréljünk helyettük, reánk rothadtak, reánkégiek, mint megannyi Nesszus­ ing. És most,­­ most a kirakatokból az a re­mény kacag, hogy sarokba vág­hatod ezeket a gyűlölt rongyo­kat, melyeknek minden ráncába, minden foltjába, minden szájába a sötét gona napjai, hónapjai és évei szőtték bele magukat, hogy napról-napra újra magadra oltsd őket s velük az életed minden rettentő terhét és szegénységét. Olcsóság ! Hitted valaha, hogy ez egyet jelent a szabadsággal? Oly hihetetlen, hogy ez a szabad­ság most még félve, de egyre bátrabban és bátrabban zörget az ablakodon A márciusi szél hozza, amely mindig csodákat hozott. Egyszer a lelki és szel­lemi szabadság csodáit, most az olcsó keny­ér csodáját hozza, a kenyerét, mely éppoly szent, mint a szabadság! Vita a mozirendeletrőől •azonos és nem­zetvédő egyesületek és rokkantak kapnak a moziengedélyt­­ Tudomásul vették Tomcsányi válaszát A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés mai, húsvéti ünnepek előtt utolsó ülésén Másság Károly be­széde alatt egy tréfás honatyá­kat,am­el­jegyzést tette: Mi-tu-mo, ami budapesti plakátnyelven azt jelenti, hogy mindenki tud mozizni. A mindenki közül ma Ras­­say Károly pergetett le egy filmet, há­rom felvonásban, humoros és bánatos je­lenetekben gazdag ezernyolcszáz métere­set, amelynek főhőse ő maga volt a szó­nok, aki a milliomossá puffadt mozi tulaj­donosok fájdalmát sírta el s támadta az ármányos ellenfelet: Tomcsányi Vilmos Pál minisztert Rassay tiszét két hitsorso­­silag érdekelt képviselő, Bródi Ernő és Pető Sándor élesztették közbeszólá­saik vizenyős sziporkáival A nagy gravamen, amelyet Bassay táro­gatóján elsírt,a mozitulajdonosok keserve volt a belügyminiszteri rendelet ellen, amely sokaktól visszavonta azt az enge­­délyt, amelyet eddig szinte egyedárusá­­guknak tekintettek. Bassay felvonultatta magánjogi érveinek összes ütegeit s per­gőtüzet zúdított a kormányra, amely meg­merte kockáztatni azt a hallatlan vak­merőséget, hogy keresztény erkölcsi tes­tületeknek és hadirokkantaknak adta azt az engedélyt, amelyből a kilencven szá­zaléknyi zsidó mozitulajdonosok óriási vagyont harácsoltak össze. Sajnáltuk, hogy a belügyminisztérium ideiglenes ve­zetésével megbízott miniszter Rassay offanzíváját elhárító beszédében nem emelte ki nyíltan azt a legfonto­sabb ténykörülményt, hogy teljesen tör­vényes rendeletével véget akar vetni annak a képtelen állapotnak, hogy a mozgóképek óriási kulturális és társadalmi nevelő erőt képviselő intézménye teljesen ki legyen szolgáltatva a zsidó tőkének, másfelől pedig nem hozta analógiába a föld­birtok kisajátításának folyamatával, amely szintén súlyos kormányhatalmi beavatko­zást jelent egyesek magánjogaiba. Ha a hitbizományok, a holtkéz, de a közön­séges földtulajdon viszonyaiba is belenyúl az állami hatalom, a moziengedély sem lehet patikajog, érinthetetlen magánjogi szentség A nemzetgyűlés helyesen mél­tányolta azokat a fontos nemzeti érdeke­ket, melyek az eddigi állapot revoeálását és megváltoztatását követelik, mikor tu­domásul vette a miniszter válaszát. Az ülésen egy másik interpelláció is elhangzott: "Tasnádi-Kovács Józsefé, aki a belügyminiszterhez tett kérdést a köz­társasági mozgalmakról, amelyek Nagy György beszédével és az októbristák meg­mozdulásával kapcsolatban egyre nyíttabb formákat ölt. A nemzetgyűlés ezután az elnök javaslatára április hatodikáig na­polta el üléseit. A húsvéti szünet előtt, amely április hatodikáig tart, ma tartotta utolsó ülését a nemzetgyűlés. Kenéz Béla elnökölt. A mozirendelet Elfogadták harmadszori olvasásban az indemnitást, majd Rassay Károly sürgős interpellációjára tértek át, amelyet a mozi­­rendelet ügyében intézett a belügyminisz­terhez. Rassay Károly: Kijelenti, hogy a ki­adott mozirendelet nagyon sérelmes, s a magánjogi elvet sérti. Bróny Ernő: Jogfosztás! Meskó Zoltán: Nono. Rassay Károly: El kell dönteni, ma­gántulajdon vagy köztulajdon tárgyai vol­tak-e a mozgószínházak. Nálunk a mozgó­kép-ipar alig negyedszázados. Gunda Jenő: Lezüllesztette gyerme­keinket. Rassay Károly: A rendelet nem alkal­mazkodik a jogállamban megkövetelt szempontokhoz. A régi rendelet szerint a jogosítványt csak erkölcsi okokból lehe­tett a tulajdonostól megvonni. A mozi ügyét Wekerle törvényjavaslattal akarta megoldani s nem egyesületeknek akarta az engedélyeket átadni, hanem a közsé­geinek közcélokra. A kommün alatt el­vették a mozikat tulajdonosaiktól s tíz millió deficittel adták vissza. Drózdy Győző: Majd visszakapják, ha most el is veszik. Rassay Károly: Kifogásolja, hogy azok, akiktől az engedélyt megvonták, minden kártérítési jog nélkül kötelesek helyisé­geiket átadni az új tulajdonosnak. Magán­jogi viszonyokat rendelettel nem lehet szabályozni. Az a meggyőződése, hogy a bíróság a rendeletét nem hajtja végre. Birta József: Ez izgatás ! Rassay Károly: Nem tudjuk, kik azok, akik a régi mozisok örökébe lépnek. Tu­domása szerint ötvenegy engedélyt vet­tek el, de nem tudja, kik az új boldog tulajdonosok. Cinizmus, amit a miniszter mondott, hogy a régi tulajdonosok új en­gedélyre jelentkezhetnek. Akármilyen for­mában juttatták érvényre a rendeletét, az végeredményben kommunizmus marad. (Bajos ellentmondás a középen.) Egy hang : A zsidók feje fáj Bassaynak! Sándor Pál: A zsidótól sem szabad rabolni. (Elnök rendreutasítja.) Tomcsányi válasza Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymi­­niszter . A rendeletet elődjétől vette át, de nyugodtan állja érte a felelősségek A mozi-ügy rendezésében az a fontos szempont vezette, hogy azokra a nagy kulturális, erkölcsi, sőt politikai érde­kekre, melyeket a mozikép-előadások szolgáltatnak, az államnak befolyást kell gyakorolnia. Azok a közérdekű egyesü­letek, amelyek hazafias nemzeti célokat szolgáltatnak, nem támaszkodhatnak foly­ton a közönsé­g adakozására. Pető Sándor: Új engedélyeket kell adni Tomcsányi Vilmos Pál: Felhívta az összes mozikat, hogy november elsejéig jelentsék be, reflektálnak-e újabb engedé­lyekre. Tizenöt régi mozgószínház nem kérte újból az engedélyt. A régi engedély szerint azoktól, akik nem, hivatásosan foglalkoznak a mozi­iparral, hanem egyéb foglalkozásuk is van, meg lehet vonni az engedélyt. Drózdy Győző: A generálisok mozi­­inasok voltak? Tomcsányi Pál: Huszonhárom régi mozi­tulajdonos, aki kizárólag ezzel az iparral foglalkozott, megmaradt tulajdo­nában. (Helyeslés a középen.) Az ügyvé­dek s a nagykereskedők ne foglalkozzanak mozival. Pető Sándor: Nagyon helyes. Ügyvéd ne legyen mozis! Tomcsányi Vilmos Pál: Új engedélye­ket elsősorban a hadirokkantaknak, özve­gyeknek, l árváknak, érdemes nyugdíjat tisztviselőknek adtak. Drózdy Győző: Ezek után még üldözni merik a kommunistákat? (Elnök rendre­­utasítja) Tomcsányi Vilmos Pál: A Nyukosz és a Hadr­á is kaptak engedélyt, a filmgyá­rak is, hogy az általuk készített filmet bemutathassák. Az új engedélyeseknél hónaponként két műsort a közoktatásügyi miniszter állapít meg, minden évben egy köznapon ifjúsági előadást kell tartani, amelynek műsorát a miniszter állapítja meg. A személyzet háromnegyed része hadi­rokkant lesz. Minden vasárnap délelőtt ifjúsági- és munkáselőadást kell tartaniuk teljesen ingyen. A helyiséget a Lakás­hivatal utalja ki a mozik számára. Sándor Pál: Ez rablás. (Elnök rendre­­utasítja.) Tomcsányi Vilmos Pál : A rendelet nem érinti az engedélyesek magántulajdonát, a berendezés kizárólagos tulajdona a régi engedélyesnek. Drózdy Győző: Ne beszéljenek komáma­nizmusról, és az I (Felkiáltások: Magának praxisa van ebben, maga csakugyan tudja.) Tomcsányi Vilmos Pál: A magyar-an­gol társaság is fiog kapni engedélyeket, ezzel szemben közérdekű kötelezettséget vállalt magára. A kormány ezeket a szem­pontokat tartotta figyelemben, mikor az új engedélyeket kiadta. Kéri a válasz tudo­másulvételét. (Éljenzés a közéven.) Budapest, II. évf. 62. (76.) szám Rassay Károly. Azt hallotta, hogy az új engedélyesek között a Move, a Nyie­­kosz és a Hadrea is szerepel. Nagyon kevés fog a befolyó milliókból azoknak a nyomorgóknak jutni, akik a mozikat az ilyen egyesületek révén megkapták. Nem lehet egyesektől elvenni vagyonukat é a jótékonyság cégére alatt egyesületeknek odaadni. Emeljék fel az adókat, akkor a bénáknak és rokkantaknak több pénz jut Ezután hosszasan kifogásolja, hogy kárté­rítés nélkül veszik el a mások vagyonát Meskó Zoltán: A mozisok ügyvéd-képvi­selőkhöz szaladtak. Rassay Károly: Mikor egyesek tulajdo­nából elveszik a mozit, akkor egy elő­kelő idegen, Stead ezredes hét-nyolc mo­zit kapott Az angol magyar filmvállalatra céloz, amely propaganda ürügye alatt kapja meg az engedélyt. (Felkiáltások: Stead ezredes fog irredentát csinálni.) Rassay Károly : Az angol magyar film­színház részvénytársaság egy év alatt tizenöt mozit vett bérbe. Kérdi a kor­mányt, hajlandó-e a rendeletet felfüggesz­teni, esetleg úgy módosítani, hogy a magántulajdont megvédje és a mozgószín­­házakra vonatkozóan törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé ?

Next