Magyarság, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
’S nem lehet találni. Bizonyos titkos tendenciák vezették Bethlen Istvánt, amikor Károlyt detronizálta s az összes Hateborgok eletronizálását visszautasitotta. Oktrojjal sem lehet valásztani Rassay Károly. Határozati javaslatot nyújt be, melyben annak kimondását kéri, hogy'a trón' betöltésének kérdésébe idegen hatalmaknak nincs joguk beavatkozni , a trón betöltésre vonatkozó megállapodásokat a kormány terjessze a nemzetgyűlés elé. Ugyancsak kívánja határozati javaslatában, hogy terjesszen elő a kormány törvényt, mely az összes Habsburgokat kizárja a hősiöröklésből. Az államforma kérdésében a köz- társaságot tartjua ideálisnak és a döntést a népre kellene bízni. A nemzetgyűlés nem akar örökös konzult választani. "Az államfői fiatalokról és annak időtartamáról, valamint esetleges újbóli betöltéséről a kormánynál, kötelessége még ez előtt nemzetgyűlés elé törvényjavaslattal jönni, erre vonatkozóan határozati javaslatot nyújt be. A választójogi reform négy héttel a nemzetgyűlés mandátumának megszűnése előtt még mindig nincs készen, aminek az az oka . .. Grieger Miklós : Hogy oktrojjal tudjanak választani! (Nagy zaj az ellenzéken: Szuronyok között választatnak.) Szilágyi Lajos: Kormányzói abszolutizmussal ! Elnök Szilágyit, rendreutasítja. Grieger Miklós: Nem megyünk szét addig, amin meg nem lesz a választójog. Rassay Károly: Ha a nemzetgyűlés a választójogi reform nélkül szétoszlik, csak új' nemzetgyűlés jöhet. " Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint mondja ki a nemzetgyűlés, hogyha mandátuma a választójogi törvény megalkotása előtt megszűnnék, az új nemzetgyűlést csak a Friedrich-féle választójog alapján lehet összehívni, az ezzel ellenkező minden kormányintézkedés törvénytelen. Egyébként a lajstromos választásnak a híve. A kiviteli engedélyek ügye Rassay Károly. A nemzetgyűlésnek erkölcsi kötelessége a kiviteli panamák ügyének tisztázása. A bűnügyi iratok között vallomás van arra vonatkozóan, hogy óriási pénzeket gyűjtöttek pártkassza céljára. Vallomás van arról is, hogy a miniszterelnöl minisztertársait profezsálja kiviteli engedélyei elnyerésére és ennek jövedelme a középpárt céljait szolgálta volna. (Óriási zaj az egész Házban.) Somogyi István: Bethlen, ki modern aranyásó.. Rassay Károly : Felszólítja a miniszterelnököt, igaz-e, hogy az úgynevezett szabadforgalmi iroda kiviteli engedélyeket kapott, de ezekért az előírt díjakat nem fizették meg ? Tudomása szerint a földrervelésügyi miniszter ez ellen tiltakozott, de a minisztertanács, Bánfiy és Ráday nyomására elhatározta azt. Különböző célokra negyven millió koronát szedtek össze és a miniszterelnök erről az összegről azt mondotta, hogy hazafias célból volt rá szükség. .Ezt ő nem hajlandó elhinni. Drózdy Győző : Számoljon el, mert a lopást ne ki tűrhetjük. "Rassay Károly: A pénzek nem hazafias cárokra szolgáltak, kezei közt van egy nyugta Tisza György gróf aláírásával, aki úgyszólván alapítója volt ennek, a Szabadforgalmi Irodának és a miniszterelnök és földművelésügyi miniszter között összekötő tiszt volt A nyugta szerint Tisza György gróf Idlenessázezer koronát vett fel és ebből Hyótban hattzáznegyvenezer koronáért egy automobilt vásárolt magának. (Óriási zaj az ellenzéken..) Egy Kővári nevű tisztet a miniszterelnök, fia protezatív. A miniszterelnök azt, mondta, hogy egy jószívű fiatalember tette ezt, de miért tud egy fiatalember annyit kijárni. Előhozta ezt az ügyet, bár figyelmeztették, hogy belőle bajok lehetnek. A miniszterek a kíillésid védelme alatt Rassay Károly, Lahetafiennek tartja, hogy egy pártkomány vezesse a választást, amikor módjában van a legnagyobb, mértékben visszaélnie a kivételes hatalommal. Vagy szüntessék meg a kormány kivételes hatalmát, vagy koncentráriats kormány vezesse a választásokat. Előre bejelenti, hogyha a választásokon a kormány erőszakoskodnék, nem riad vissza áttól, hogy a külföld védelme alá helyezze magát, és az ügyet ez Jitlevv diplomáciai képviselői elé vigye. Annál inkább megteheti ezt, mert :: kormány tagjai! Jó kritikus’időkben ideget, védelem diákilyezték, magunkat. (Nagy zaj tó Máz mindenoldalán. Felkiáltások: Ki volt az ?ti A miniszterelnök Hohler angol követ védelme alá helyezte magát. Vass Józssef: Nem igaz. Friedriefe István: Mit cinati, Nagy Száél Szabó lordán? Rakovszky István: Bethlen est tuendiu, hogy öngyilkos lesz. Vass József: Téetdés! Rassay Károly: zíniAnselaréneöi: esttoncíta Nagyatádinak, hogy gondoskodjék a saját védelméről, mert ő gondoskodott a magáéról. Angol védrtem alá helyezte magát és ki fog tos««t p. scrcmparthos és kijelenti, hogé,' exgol védelem elett jUt. Friedrich István: Ez igaz ■ Bulla Aladár '.Kesüld el. • Rassay Károly. Bizalmatlan a kor-' Hiánnyal szemben, ezért csak háromhónapi indemnitás!: ízzsvas meg. (Helyeslés de iUgitcékén./ Álhitek. Zíta Vieitfin «ígériwíjrre! Friedfieb Istyán: Mentelmi joga meg* sértését akarja bejelenteni és önért szót kér. (Halljuk! Halljuk !) Budapesten negyvennyolc óra óta rendkivíl ingatásas hangulat uralkodik és az a hir terjedtel, hogy" uj pascs vám tétízületes. Nem , azért jelenti be mentelmi jogának sérelmét, mintha bianélő abban, hogy elégtételt kap, mert már tizenegyrendbeli bejelentésért sem kapott elégtételt, de a bejelentés köetessége. Budapestem azt beszélik, hogy egyes nagasrangú tisztek nevében politikusokat és egyetemi ifjakat látógyimítk meg és aláírásokat gyűjtenek az úgy kevezett Károly-brigád részére. Ennek az volna a célja, hogy Zita királyné és Oné mellé áljanak, akik nemsokára megérkeznek, természetesen Sopronba, úgy látszik, ezeknek a híreszteléseknek következtében különféle jelenségek merültek fel, így Huszár Elemér képviselő Kossuth Lajos utcai lakása körül állandóan detektívek tartózkodnak. Klebelsberg Kuno gróf belügyminiszter nevei. Detektívek minden kataliban Friedrich István : Hiába mosolyog oly bájosan a belügyminiszter úr, mert nem „valószínű és «el» is hajlandó elhinni, hogy ezek a detektívek a belggmbiser tudtával voltak ott. . Ők maguk azt mondták, hogy egy másis hatóság küldte ,l őket. Avarráczny Gyula gróf budai palotája körül sektén egész oszlopok tartózkodnak, ismeretlen céllal és a kérdezősködésekre, azt mondják, hogy megint puccs készül és a királyné már Budapesten is van Sasetitji jelenségeket lehet észlelni csuray Antal gróf lakása előtt és Bollavieim György őszsrőfot Usswespüze utcán, hanem raég vendéglátó Malom tó molesztálják. Mást nem lehet gondolni, mint hogy itt aesau provokátorok dolgoznak. Kesében van az úgynevezett Károlyi-brigád eskümintája és azoknak a magasrangú tigszteknek a neve, akikre hivatkoztak, de ezt sem akarja felolvasni, mert nem tudja, hogy kik az azsun provokatűrök és kik a jóhiszeműek. Arról is tudomása van, hogy az elnök úr rendeletére a nemzetgyűlés épületébe jég számos detektív jött. (Zaj.) Miután itt ilyen izgalmak mutatkoznak, szükségesnek tartotta a Ház elé vinni, mert tudja, hogyti ilyen, időkben azigasadg egyminiszter egyszerűen lefogja és elemzi az embert. .Ezért célirányos, mielőtt ez megtörténnék, tó Ház elé kosai a dolgot. (Óriási derültéig.) A múltkor is lecsukták és nyolc napig ült anélkül, hogy tudta volna, miért. Igazán nem tudja, hogy a királyné Magyarországra, jön-e, vagy sem, de ilyen ellenőrizh etetlen ünnek az alapján nem lehet képviselőket molesztálni. Kérik a belügyminisztert, szüntesse meg ezeknek az uraknak a szerepét, akikről azt határozottan tudja, "hogy a miniszterelnökkel összeköttetésben állanak. Elhiszi, hogy a belügyminiszter ezen csodálkozik, ha ió lenne a bd’ngtimitdipzte-), ő te csodálkoznék. (Nagy derültség.) Ha a belügyminiszter nem tudja őket ategvédeni, engedje meg,hogy maguk lássák el a védelmüket (Nagy celj Aggodeloíiasa! tölti el, hogy az utóbbinapokban olyen tényezek, kezdenek ismét fintókon járni és a kaszányáklan parancsoló ág fellépni, akiknek működése: igen veszedelmes uttast. Hasonló ■ tünet az, ts•ítót tuti róla abelügymihiaater, nogy -%»'• gttmagyarorssáff félé ajbél esopoterdilitások folynak. Budavári László: Bosssal az infermnáeiíi f ’ Elnök 1Ispjiívnasiiti, Hogy Nyugatmagyarország ügye nem tartózd: a mentettríi szérdée keretébe. Friedrich István: Attól tart, hogy ezeket a nyugatra irányuló szállításokat esetleg valami puet-sal akarják össszeköttetésre a honfii. Úgy tudja, hogy » csapatok között sok legitimista fiatalember, ocea és fél, hogy mesek moan provokátorod kezébe kerülnek, éz Isten tudja várs használják fel őket. Kéri s belügyminisztert, hogy még idejében intézkedjék. Felszólalása előtt kihívták őt a folyosóra, ahol egy volt munkapárti képviselővel beszélt. Ez közölte vele, hogy jca dó!* előtt beszélt a hadsereg vezérkari főnökánol, aki azt mondta neki, hogy a hadsereg jelenlegi főparanczttóka nagyon helyesnek találna egy Ottó-féle megoldást is ebben -az esetben szívesen vállalná a régenseivet. (Derültség és zaj az egész Házban. Felkiáltások) Hallatlan!) Ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban jelenti be a mentelmi jog megsértését. .. A bejelentést vita nélkül áttették a mentelmi bizottsághoz. Elnök jelenti, hogy ötvennél több képviselő nyolcórás ülések határát is iditvárnyozta. Miután az aláírók jelen vannak, a nemzetgyűlés holnap dönt a nyolcórás ülésekkel. Mikor támogatta volna Srétsr a királyt Sréter István. Először megcáfolja Hornyánszkynak azt a kijelentését, hogy a vitézi telkek kiosztásánál a protestánsokat előnyben részesítették volna. Polemizál ezután Paldincini György őrgróffal, aki azt mondta, hogy a csehek mozósítása a királylátogatás alkalmával nem siseerült. Miután a rappallói egyezmény a restaurációt casus bellinek nyivánította, a király bejövetelekor a kormány előd két út volt: vagy eltávolítani a cases belli okát, vagy összefogni a nemzet minden erejét a király mellé. A kormánynak ez esetben meg kellett volna kérdezni a hadvezetőséget, hogy vállalja-e ki következményekért a felelősséget. A kedvezetőséget aentmiesetre sem befolyásoltatta az a körümény, hogy mit fognak csinálni a csehek, a rácok és a diákok, hanem azt, hogy mit csinál a ««9» gyárnemzet, hogy megtemeik-e clalágyát nemzetben azok a lelki feltételek, és elsősorban a nemzeti lélek azon egysége, amely nélkül modern hadsereg,ahol a katonák már gondolkoznak, nem képzelhető. Másodszor meg kellett nézni, hogy mi lett volna az esetleges három fronton való báború bekövetkezésekor az élelmezés, a nyersanyag és a pénz előtereintésével. Végül azt kellett megvizsgálni, hogy az esetleges kivivett sikert a meglevő eszközökkel tudjjá-e tartani a nemzet’ Mindezek ffekis* tef’pflvételével hozta »meg.» kormány..'is* . .metaífia Söfités,az őszintén kijelenti, hogyha azt' látta volna, hogy sikerül iseinzetet egységesen és anyagilag felszerelve Károly király megé álltam; ő fa odaült volna a király mellé. De mintás ez nem volt, nem állt mellé, mert efuera személyek, , hartem a nemzet sorsát nézte., Ha megtettek volna a feltételek, úgy bízott volna a Magyar katonában, akinél jobb nincs az egész világon. (Általános helyeslés.) A nemzeti hadsereg a dunántai, steldfenchi és s szegedi ellenforradalmi csoportokból alakult ki és ígynem utódja a régi honvédségnek. Nem kívánja vissza Temetítezés Irta: Móricz Fái Ottó&Ujjduitó tilos) Piros, fehér, sárga rúzsát viriflő bokrokkal telenőtt kertre nyíltak a vén ház hátulsó ablakai. Bugos kőoszlopok tartották a széles rácskaput, melyen csengés vidám lovak, méla kolomp, komoly ökrök egész éven hordták a föld termését a nagyasszony ólakkal, aktokkal, színekkel, cselédházakkal, templomnak illő granáriummal beépített óriási udvarába. Valamikor a nagyasszony is óriástermetű, lángoló feketeszemű nő volt, ám 48/49-ben mind a három huszártiszt fia odamaradt, férje pedig, mint politikai fogoly, rabságban halt el. Virágzó családjából 'egyedül 'maradt a nagyasszony, noha Jess a család a legrégibb hajdú-kapitányok családja volt. Mint az üldözött réti farkas, már Bocskayt előzőleg századokon, át harcban állottak ezek , sez egész világgal. A fekete Karacsay kapitányok hajdan nem tartoztak a lompos bundájú, botos pásztorlegények közé, akik közben betyárkodást ie űztek és a vad keletről nyugati vásárokra hajtogatták ménesek, gulyák szilaj falkáit, midőn hajtó, hajdú lett növök. A török, a tatára fosztogató szláv hadaik ezer és ezer boldog magyar falut, várost dúltak, égettek porig a magyar föld kövér Délyén, a Karacssyak is innét származtak. A számos falvak, kastélyok,a várak urai az egykor jómódú, címerére büszke kisnemességgel hajléktalanokká váltak, családjukat is elveszítették, minden idegentől pusztított hazájukban földönfutóvá lettek. A Duna-Tiszaköz rétsgeibe, nádrengetegeibe, a kígyós viaföld süppedékes lápjaiba vették magukat, minden idegenre könyörtelen hajtóvadászatot tartani innét törtek elő időnként az éhfarkasok üvöltésével. Mint az éjszaka várszivó rémei gyalogszerrei csapódtak a gyanútlanul alvókra, máskor szilaj lovacskáikkal déli napsütésen támadtak az elbizakodott ellenségekre. A német katonának hátán szalmát gyújtottak, elevenen megnyúzták a törököt, tatárt, a rettenetes , »hajas pogányok« az idegennel szövetkezeik csecsemőinek sem irgalmaaztak. Midőn dúlni, fosztogatni, égetni, gyilkolni, oltárokat dönteni, mindenkin: eset, életet és csirát megsemmisíteni hadba robbantak, hiába könyörögtek hozzájok: — Magoknak halán Menők sincsen? — Van Istenünk, hi, hihi! — felelték kevényen, égő tűzzel közökben a rettenetes hajdúk, — de túl a ■Tiszán hagytuk ... — Ez csakugyan olyan Isten volt, hogy a könyörületet nem ismerte, hívői, a hajdúk meg a Duna-Tisza köze lidérclángok iszonyú rétjeiből olyan hivők voltak,, akik irgalmat senkitől nem kértek, de nem is kegyelmeztek senkinek. — A magyarok Istene volt a mi Istenünk ... Még él ez az Isten! — a Karacsay hajdukapitányok utolsó ivadéka, a százesztendős öreg nagyasszony midőn egymagára maradt és viharok zúgták körül az öreg házat, álom kerülte hajdúsági éjszakákon az idegent pusztító, az idegennek nem irgalmazó magyar istennel elbeszélgetett. Félszáz éven át, miután az idegenek miatt kedveseit elveszítette, nem mozdult ki az ősi ház udvarából. Vénhedő cselédjei kezén utóbb nagyon elrongyosodott szép gazdasága, amennyi azonban az adóra és udvartartásra kellett bőségesen megtermett. Az évek múltán termetében összezsugorodott, elszikkadt az egykori viruló asszony, csupán szúrós, fekete szemei égtek, csillogtak túlvilági fénnyel. Mintha csak bánatos, haragos pogány keleti istene neme lett volna ez a félelmetes, Ígéretes szempár, melynek verő erejétől a szilaj kutya szűkeivé lapult a küszöbhöz, a megrettent emberek elfelejtettek hazudni és a szoptatós asszony gyermekével még álmában is felelrt a titokzatos erejű tekintettől... Tél volt. Derékig ért a vastag háj, mikor végre meghalt a nagyasszony. A szemét még a koporsóban sem lehetett lecsukni. — Váljon kire vár még? Váljon kit hív még el maga után ? ... Hiszen már mindenkije odaát van vele! — összesúgtak a bőrsüvegű hajdúk és fekete selyemfejkendős asszonyok. Annak a fagyos fekete szemnek utolsó tekintetétől mindenkiben megrezdült az idegen isteneknek hódoló lélek, a papok rövidre fogták az orációt. A nagyasszony , úri színe előtt még holta után nem lehetett hazudozni, s bizony megkönnyebbültek, mikor a búsbajuszu Bokasi asztalos ezüsttejű szegekkel, lesrórolta a diófakoporsó nehéz fedelét. Midőn pedig a szikártorkú kántor a ködmenes, bőrsipkás, hegyes csizmás, fürgén pislogó,a kékpirosra csípett arcú diákgyerekekkel a jázminvirága fehér ezüsthuszasok szép reményében keservesen énekelni kezdett, dhitték nekik. MAGYARSÁG *»:22 )«*ttár *4.