Magyarság, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2 ÜLELM szágba. Bebizonyította, hogy a tények az ellenkezőjét bizonyí­tották annak, amit Bethlen gróf a külpolitikai helyzetről megálla­pított. Az a Szörzse, aki a jugo­­szlávokkal a kötést csinálta, hús­­vétkor még Olaszország külügy­minisztere volt, októberben pedig bukott ember, s helyét a délszláv iránnyal szakító és a magyarbarát hitben álló Della Terreira fog­lalta el. Románia közönyös, csak­nem érdektelen magatartást ta­núsított a király­ napok alatt. Azonkívül az sem­ kérdéses, hogy a nagyontánt semmi kö­rülmények között sem tűrt volna háborús konfliktust Közép- Európában, mint ahogy nem tűrt a nyugatmagyarországi kérdésben sem”, amikor­­Jugo­­szlávia és Csehország nem kisebb buzgósággal csörtették kardju­kat. A háború veszedelme tehát — mondhatni — minimális volt, ha a nemzet egységes marad, a király mögé áll és erőt mutat. A külpolitikai viszonyoknak meg­ítélése és a lehetőségek mérlege­lése tehát egy okkal több volt, hogy Andrássy a király oldalára siessen. A beszéd harmadik fázisa ki­merítő bírálatát nyújtotta a sza­bad király választó mozgalomnak és könyörtelen kielemzése azok­­nak a következményeknek, ame­lyek egy királyválasztás tényéből formálódnának. A pártoskodás­nak végső és jóvátehetetlen el­fajulásai, a polgárháborúszerű ellentétek, amelyek beláthatatlan időre szétzilálnák a társadalom egységét és a területi épség­­visszaszerzésének reményeit, a mérhetetlenül elvaduló korrupció és lélekvásár, amely ivadékok erkölcsiségét tenné tönkre, az a szégyenletes hűbéri viszony, amelybe a királyjelöltek mögött álló idegen hatalmakkal szemben, süllyednénk, végül az a való­színűség, hogy az új király nem Isten kegyelméből, nem is a nemzet összességének akaratából uralkodna, hanem egy párt­feje­delemmé és trianoni királlyá hanyatlanék: ezek az együttjáró és együttható járulékai és követ­kezményei a királyválasztásnak, amelytől borzadva kellene el­fordulnia m­inden magyarnak, akiben hazafias lelkiismeret és politikai belátás szikrája van. Andrássy történeti példákkal és verhetetlen dialektikával hang­szerelte végig gondolatmenetét, amelynek meleg lendületei és tündöklő érvelései azonban der­medten hullottak le a túloldal egy részének siket és értelmet­len közönyéről. Valószínű, hogy ennek a " beszédnek hatalmas architektúráját észre se vették azok, akik az önmagával elégült ember gőgjében és megközelít­hetetlenségében mérlegelnek és ítélkeznek, cselekszenek és gon­­dolkoznak a politikában, amelyre összes tudományos előkészületü­ket a kalendárium jövendőmon­­dásaiból és hazafias népdalok motívumaiból szerezték össze. De talán meghallják és megértik ezt a beszédet azok, akik érvei­nek igazságát szenvedik a de­­markáción túli Magyarországon s akik semmiben sema hisznek, mint a szent korona összekötő és fenntartó erejében. *— Isten vele, Berta. ki kell, men­tsem az állomásra. — De hisz’ az állomás is erre van! — szaladt ki önkéntelenül is a Sürhényi leány száján, h­anem­ a következő pillanatban már ő is hide­gen nyújtott kezet a férfinak: — Különben . . . maga tudja, merre akar menni, Petkó, isten vele!­­ - Még egymásra nézte!'', de már nem találtak többé egymásra. Berta csak egy basáskodni akaró, kicsi­nyeskedő, korlátolt vasutasocskát látott, Petkő pedig egy ízléstelen, csúf lányt, aki kigúnyolt­a és szánt­­szándékkal megbántotta a hivatásá­ban. . . Délután már mind a ketten meg­bánták a délelőttöt, de mindem!: a másiktól várta a közeledést. Abból pedig nem lett sem­mi. Estére Petkó, szokása ellenére, becsi­pett, kicsit mámorosan ment éjjeli szolgálatra s h°jpali három órakor megtörtént a­ szerencsétlenség: a tátrai gyors neki­­rohant az álmos kis állomáson egy veszteglő szerelvénynek, amelyet az ügyeletes vasúti tiszt elfelejtett mel­lékvágányra tolatni. Kegyelmi vizsgálat, elbocsátás, fogház. Hiába, a szemafor zölden­­villogott volt a gyors elé, akárcsak az a rikító zöld hajtóka...­­ ... Huszonöt esztendővel később, valamikor, most ebben a háború jött szomorú ■■ ".V­iván Petkó János,­ aki­­ fogházbüntetése után csaknem két évtizeden át egyik fog­lalkozásából a másikba átvergődve tengette volt magányos, agg­legény életét, egyszer csak, majd­hogynem váratlanul, meggazdago­dott. Vett­ eladott, vette­ eladott lá­tatlanban, úgyszólván fillér nélkül a zsebében és eközben mind a két kezével végigcirógatta, a szerencse. Az egykor volt­ csinos, fiatal vasutas, miután­ időközben nem egyszer járt foltos kabátban és lyukastalpú cipő­ben, íme az 1921-ik esztendejé­ben már csekély három millió koro­nára kerekítheti,a­ki azt a kétmillió háromszázötvenezret, amit (rövid más­fél esztendei üzleti tevékenység árán) a mondott év elejéig szerzett volt össze magának. Előkelően, öltözkö­dött, Krasin él­ és a tárcája mindig tömve volt drága szivarral. És a­­rentsés Petkó annyi­ nyomorúság után most még sem érezte megelé­gedettnek magát, Orv találta, hogy már elég volt az egyedüllétből, s amit a­ zöld hajtóka és a zöld szemafor, oly szeren­céd­vű,Ő akadályozott meg annak idején, most, a jólét, kietlen magányába,­ e­gyszer­re százszoros, vággyal, kivánta meg a ház., sóletet. Egy asszonyt, .valakit, aki az övé, aki végre kiszabadítsa az agyottant egyedüllétből. Valakit, aki megköss« a nyakkendőjét, Valakit, akiről tudja, hogy vár rá odahaza. Hiába, az ember tangóm feikstetni Soha««», elég neki, az, ami van, Ritka,­ aki nem azon nyargal, amije nincs. Azok­ a nők, akiket változatos élete során­ ismert és kieszcert, nem igen látszottak alkalmasnak a sze­mében a, hitvesi hivatásira. Az úgy­nevezett szolid ismeretségekből pedig már rég kikopott. Mit­ tegyen? Hogy szerezzen megbízható élet­tárait­ magának ? Töprengett, tépelődött sokat ezen a nagy kérdésen, m­ig végre egy* .-zw egy ilyen apróhirdetést nem olvasott. JÓKEDÉN­YU középkoru kisasszon­y íícm­­űeiv menekült­ házvezetőnői, vagy hasonló bizalmi állást­ keres, i­­övetét i-N'iÍW •­tsZÉP jeligével a kiadóhivatalba. ' 35227 — Sorsjegy, -- ötlött az eszébe Petkónak. — Mért ne vehet­nék egyszer én is egy sorsjegyet? Minek kellene­­ nékem valami fiatal? Hogy megcsaljon? Ráadásul ez is felvidéki, azt írja. És mene­kült, szegény. Istenuccse írok neki, és megpróbálom, hogy válik be ház­vezetőnőnek? Vagy ki­ tudja, hátha majd feleségnek is beválik? • Kern ,szeretett, írni, hanem azért még azon délután elküldtem a levelet a jeligés címre. Kávéházi találkát n­yallványozott a törzskávéházában, délután 3 és 1 óra, között. Balra a­­bejárattól a ablaknál. Sötétkék ruha lesz rajta. ..Csak tessék a pia­­crinél kérdezősködni utána­ Petkót. Két napra rá a törzskávéházban a bejárattól balra az, ablaknál ott ült a gazdag Petkó. És mellette a plüs-diványkán egy csakugyan nem valami szép, középkorabeli hőig­, aki haboskávét kanalazott és cuk­rászsüteményt evett hozzája. De na­gyon lassan és nagyon szórakozottan. És közbe folyton csak­­ beszélt és beszélt, mintha magyarázna va­lamit. A m­illilliomos agglegény pedig csak hallgatta, feszült figyelemmel hall­gatta, mialatt a tekintete­ valami ki­­mondhatatlanul jóleső nagy lelki nyugalommal pihent meg a beszélő hölgyön. Aztán, mintha belefáradt volna a sok hallgatásba, egyszer csak nagyot nyújtózkodott és elnevette magát . —­ Az igaz, hogy akkor talán még most 'is valami' szegény állomás­­főnöl­cske volnék valahol, hanem azért azt mondom én magánál­, Berta, hogy mégis csak buta dolog ez az élet: apróhirdetés útján kell összekerülnünk, túl a nyár derekán, holott már kora tavasszal egymásé lehettünk volna. És mialatt kezük az asztal alatt, szép csöndesen egymásra talált, mind a ketten borús szemmel meredtek vissza "a múltba, ahonnan titokza­tosan fénylett feléjük a »szabad«­■■r» ^.Hitette zöld szemafor. Ah, ah, iga­zán senki sem tudhatja, hogy mikor éri villuti szerencsétlenségt ". MAGYARSÁG 1832 január* 16, vasárnap Andrássy Gyula gróf a Király­látogatásról és a detronzációról Az ország érdekében jobb megoldást lehetett volna találni — A Kisk­ántánt nem szállt volna szembe az egységes nemzettel — A detro­­nzáció forradalom — A Királyválasztás Lengyelország sorsára juttat Sigray Antal gróf interpellációja Ostenburg érdekében — A nemzet­gyűlés ülése — i tútUftjábrá&J i'Mosilúj diói — Az inéiennitási vita során m­a több, mint két órán keresztül Andrássy Gyula gróf nagy beszéde kötötte le a nemzet­­gyűlés osztatlan , és feszült figyelmét. Andrássy tárgyilagos és uj adatokra fel­épített beszédét a gazdapárt soroskor érthető idegességgel hallgatta el főképp a Mzela&L. Gaál Gaszton, aki a padok között foglalt helyet, hogy harcba­­szánhasson Andrássyval, szakította meg gyakran f közbeszólásokkal. Andrássyt be­széde közben és befejezése után hívei lel­kesen ünnepelték. Andrássy előtt Gzeglidy Endre és a 17.000 holdas új Idiganáa, Molndy Sama beszéltek.­­ Az ülés végén Miene interpellációt­­ter­jesztettet elő. Bigray Antal gróf, aki mint Nyugatn Magyarország főkormány­­biztosa, Qilenbimi érdemeit legjobban ismeri, szól­lte fel a még mindig, fogság­ban tartott kiváló katona szabadon mega­­dése mellett. S rámutatott arra, hogy Sop­ron megtartása elsősorban Oslenburgtól!­ Köszönhetik Beru­ska Sándor honvédelmi miniszter bizonyos formalizmusokra hi­vatkozva, végleges választ nem tudolé adni. A nemzetgyűlés mai ülését tíz órakor nyitotta meg Gaál Caszián elnök. Napi­rend szerint Simonyi-Sem­adam Sándor­nak és társainak a nyolcórás ülésekre vonatkozó indítványa fölötti határozat­­hozatal következett, s a Ház kimondotta, hogy a legközelebbi ülésről! Leseivé a tár­­gyát dr.i idő délelőtt tíz­ órától kezdve délután, két óráig, majd drh'.tán négy órától este nyolc óráig tart. A Képviselőti dri­nál pótléka Ezután Kolozsy Endre előadó beter­­jesztette a gazdasági bizottság jelenté­sét a képviselői illetmények felemelése tárgyában. A bizottság azt javasolja, hogy a rendkívüli viszonyokra való te­kintettel egyszer öt mindenkorra tízezer korona drágasági potáljat utaljanak ki minden egyes képviselő számára, melyet csak azok vegyenek fel, akik rá vannak utalva, vagy pedig, akik jótékony féhr­­tora­it­­ák. Ugrán Gábor: Kifogásolja a javaslat azon részét, hogy csak azok a képvise­lők vegyék igénybe a drágasági pótlékot, akik fa­vasnak szorulva. Mi lehet mg-, külön­böztetik első és másodosztályú képvi­sel­őket, s nem lehet abba­ a­ helyzetbe hozni a képviselőket, hogy gondolkozza­nak afelett, hogy rá vannak-e szorulva, vagy sem a drágaság­­pótlékra. Az ide­vágó rész törlése?- inllványo­zza. (He­lyeslés.) Csontos K­u­rc.A rövid felszólalása után Kovács­­X. István határozati javaslatot nyújtott be arról, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a gazdasági bizottságot, hogy :a legközelebbi nemzetgyűlés vagy képviselőház tiszteletdí­jának szabályozására vonatkozóan még a mostani ülésszak alatt legyen éb­k terjesztést Vass József kultuszü­­iniszter néhány megjegyzése után a nemzetgyűlés Zigrott Gábor módosításával egy­hangúlag elfogadta az előadói javaslatot és mint külön hatá­rozati javaslatot magáévá tette Kovács J. István indítványát is. Ezután Csizmadia Sándor eleget téve a mentelmi bizottság ítéletének,­" ünnepé­lyesen megkövette a Házat. Az irdernítási vita folytatása Napirend szerint a Ház ezután folja látni az ináomnitás­ vitát. Czeglédy Endrei Azokat az okokat fejtegeti, melyek a kisgazdapártból való kilépésre késztették elvei fenntartásával. A miniszterelnök nagy koncepciójú pro­gramot adott, amelyből azonban semmit sem valósított meg. A kormányzás egye­düli ténye a nagy adótételek megszavazása. Pénzügyi programot gazdasági alátámasz­tani nélkül végrehajtani nem lehet. A miniszterek és a ’kormány tehetetlen­ ségéért nem szabad a nemzetgyűlést felel­őssé tenni. A kormány politikája agrár- és ősgazdaelenes s megdrágítja a lev­­eldet. A földmivelésügyi miniszter tét évig államtitkár volt s mégis csak most, a nemzetgyűlés mandátumának lejárta előtt akar gazdasági javaslatokkal elő­­állani. A nagy adókat behajtják, de a kisgazdaközségek fejlődésére egy krajcárt eam­ irányoznak elő. Monopóliumokat te­remtenek a kisgazdapárt ellen, s leg­utóbb oly kísérletek folytak, amelyek as gazdapártban okvetlen bomlást vonnak maguk után. Kifogásolja, hogy a kor­mány közjogi vitákat provokál," ahelyett, hogy gondoskodnék a munka minden vo­nalon való megindításáról. Bizalmatlan a kormánnyal szemben s így az indemniz­iáét nem szavazza meg. Mándy Sámuel: Az ellenzék állandó közbeszól­ás­ között a pénzügyi expozé­val foglalkozik, s kifogásolja, hogy a vagyonváltság-törvények nem mutatnak egyenlő elbánást az ingatlan és a mobil­­tőke iránt. Beszéde további során Szte­­rényi József báróval polémizál, majd azt fejtegeti, hogy a szeszkartell megalaku­lása sérelmes a szesztermelő mezőgaz­dákra. Az inder­áltást­­megszavazza. Elnök öt perc szünetet rendel el. Andrássy Gyula gróf beszéde Andrássy Gyula gróf: Mondanivalóm*# legrövidebben úgy adhatom elő, ha­ össze*­kapcsolom azokat az ellenem intézett támad­ásokkal való polémiával. Ezt meg­előzőleg röviden válaszolok a tegnap itt elhangzott azon mondásra, hogy én "aka­dályoztam a­­földreform végrehajtását, ott nem voltam miniszter, nem volt keze in­ban a nemzetgyűlés hatalma, tehát ezt

Next