Magyarság, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

4 demokrata párt tápjait bocsátják szabadon. Ez erkölcstelen megegyezés. Szabó József (budapesti): ügy van! A keresztényszocielisták mert nem kerülhetnek haza ? Drózdy Győző: Ezután a rendőrségnél jelentkezésre átletezettek érdekében beszél. Felsatfíolása végén hibáztatja a kormány külpolitikáját s felemlíti, hogy a külügyminiszterről prágai tartózkodása alatt a cseh lapk azt írták, hogy semmi gyakorlata nincs Ezért azonban sokoldalú a külügyminiszter, mert egyszerre drámaíró, művész, jó táncos és antiquitás-szakértő. Az indemnitási törvényjavaslatot fogadja el Személyes kérdésben Szterényi József báró. Személyes kérdésben szólal fel s visszautasítja Ereky Károly nemrég mondott beszédének azt a részét, melyben róla azt állította, hogy csupán a keresztény monopóliumokat támadja. Ő támadta a szeszkartellt és a cukorkartellt is, melyek pedig nem keresztény vállalatok. Ereky Károly Szterényi József bárónak válaszolva elismeri, hogy támadta a szeszkartelt és a cukorkartelt, azonban a keresztény vállalatok elleni támadás erős sajtókampány után hangzott el, amit a közvélemény másképp ítél meg, mint a szeszkartell elleni kifogásokat. Megengedi, hogy Szterényinek nem volt része a támadás sajtó utján történt előkészítésében, ami ellen tiltakozott is s éppen ezért örvend, hogy alkalmat adhatott Szterényinek arra, hogy az egész országnak tűdtől adhassa, hogy ő egyformán támad keresztény és zsidó monopóliumokat. Elnök ezután az ülést tíz percre felfüggesztette. A Kárpátok és Madeira Weiss Koprád a külügyminiszterhez akarna néhány szót intézni, azonban úgy látszik, hogy nagyon el van foglalva újabb koronázási díszlet összeállításával és ezért nem tudott eljönni. A szerb és osztrák megszállás alatt levő magyarokat börtönbe hurcolják és a külügyminiszter semmit sem tett érdekükben. Testvérbátyjával együtt száznegyven magyar hazafit szállított el Marburgba és mire a külügyminisztérium a nagykövetek, tanácsához fordult, már ki is szabadultak, legutóbb is az osztrákok több magyart elvittek, akik karácsonyra szüleiket meg akarták látogatni. A portorosei konferencián elhatározták, hogy az államvasutak kocsijairól a MÁV- felírást, amely elszakított véreinkkel is összekötött bennünket, eltörlik és helyébe A. V. Hungária jelzést tesznek. Áttérve a közalkalmazottak ellátásának kérdésére, hibáztatja, hogy az ellátás még mindig hiányos és rendellen. A vasutasok kívánságait nem akarják teljesíteni. Oly roszszul űzetik őket, hogy nem csoda, hogy ez munkájukon is meglátszik. Az utóbbi időben sokat beszéltek a fajtaagyarság kérdéséről és azt mondták, hogy milyen furcsa ez a legitimista társaság, amelyben Haller, Jaszler, Friedrich, Lingatter vannak benn. Ő büszke arra, hogy bár német származású, de mégis oly jó magyar, mint akárhány magyar nevű. Semmelweis, Petőfi, szintén nem fajmagyarok, mégis dicsőséget szereztek a magyar névnek, míg egy fajmagyar Károlyi Mihály Mackensent kiszolgáltatta és Bánffy, a fajmagyar, először koronázást rendezett, azután detronizált. Ő bár nem fajmagyar, germán hűséggel áll IV. Károly mellett, aki a legutóbbi időkben, szuronyok között oly királyi módon és méltóságteljesebben viselkedett, mint senki más előtte. Rubinek István: Hohó, hát Mátyás király, Nagy Lajos? Weiss Konrád: Azt szokták mondani, hogy Madeira messze van. Madeira oly messze van, mint a trianoni béke. Mi magunkénak ralljuk a Kárpátokat és azt is, aki Madeirában van és aki onnét vissza fog térni. (Helyeslés a Friedrichpárton') Krosnya a bécsi szökevényekért Kasnya Béla: Az utóbbi időben az atrocitásokat a felelőtlen elemek helyett a felelős elemek követik el. Addig nincs jogrend, amíg a trafik és moziengedélyek elvételét helyeslik. (Nagy zaj a keresztény párton) Itt bűnösök és gyilkosok amnesztiát kapnak, (Folytonos zaj.) A második amnesztiarendeletet politikai célzatból adták ki. Kívánatosnak tartja, hogy az amnesztiát a bécsi emigránsok egyrészére is terjesszék ki. (Óriási zaj a Ház minden oldalán ) Felkiáltások: Hallatlan Így beszélni/ Azok mind hazaárulók! Kasnya Béla: A bécsi emigránstábort is fel kellene oszlatni. (Folytonos nagy zaj, felkiáltások: Miféle emigránsok?) A hivatalos rendelet emigránsoknak nejti őket! Budavári László: Hitvány kommunisták ! Rusnya Béla: Azok között sok különb ember van, mint Ön! (Fülsiketítő nagy zaj.) Pekár Gyula: Ez bűnpártolás ! Elnök nagynehezen csöndet teremt és Rusnyát rendre utasítja. Rasnya Béla: Sokan csak azért mentek el, nehogy Somogyi sorsára jussanak. (óriási zaj.) Pekár Gyula: Idők jele, hogy így mer valaki beszélni a magyar parlamentben. Drózdy Győző: Az emigránsok között is vannak derék emberek: Lovátzy Márton, Juhász-Nagy Sándor és mások. Kasnya Béla befejezésül azt mondja, hogy miután itt konszolidált anarkia van (Derültség a keresztény párton.) az indemnitást nem fogadja el. Elnök napirendi indítványt tesz, amelynek értelmében a következő ülést kedden január Sikán tartja a nemzetgyűlés s ezen folytatják az indemnitás vitáját. Linganer interpellációja Nyugatmagyarország érdekében Szünet után elnök jelenti, hogy Nyújfott környékének hazánk területében való megmaradása alkalmából újév napján délelőtt tiz órakor a budavári Mátyástemplomban szentmise lesz, amelyen a nemzetgyűlést Lukovich Aladár képviseli. Ezután áttértek az interpellációkra. Lingauer Albin előadja, hogy a megszállott Németújvár községben karácsony napján Kollár Dénes és Lix Lóránt budapesti fiatalembereket, akik szüleik látogatására odaérkeztek, letartóztatták, és Bécsújhelyben statáriális bíróság elé akarják állítani. Kérdi a külügy- és belügyminisztert, hajlandó-e az illetők érdekében lépéseket tenni és megakadályozni, hogy hasonló események, melyek a velencei egyezménybe ütköznek, a két ország közti viszonyt elmérgesítsék. Lingauer Albin másik interpellációjában szóvátette, hogy Kőszeg, Szombathely, Sopron városok határvárosok lettek, környékük már osztrák megszállás alatt van. Ezek a vidékek el vannak vágva beszerzési forrásaiktól és nagy nehézségekkel kell a kiviteli engedélyeket beszerezniük. Miután csak kereskedelmi cikkekről van szó, kérdezi a kereskedelmi minisztert, hajlandó e a forgalmat megkönnyíteni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter nyomban válaszolt az interpellációra és hangoztatta, hogy a kérdés megfelelő rendezésének nagy fontosságot tulajdonít úgy az illető városok, mint a nemzet érdekében, mert ezeknek a területeknek természeti törvénynél fogva gazdaságilag a magyar városokhoz kell kapcsolódniuk. A kormány mindent meg fog tenni, hogy leküzdjék azokat a nehézségeket, melyek a vámvonal felállításából származnak. Lingauer és a Ház a választ tudomásul vette. Letartóztatták a műegyetemi ifjúság vezérét Szilágyi Lajos első interpellációját, miután Bernolák miniszter nincs jelen, elhalasztja. Második interpellációjában hivatkozik arra, hogy Bethlen István felszólítása folytán az ellenzék az egyes katonai atrocitásokat a kormány tudomására akarta hozni. Ez azonban hiábavaló volt, mert például Prónay Pál esetében Prónayt ugyan elbocsátották a hadsereg kötelékéből, de Nyugatmagyarországon nagy szerepet juttattak neki. Prónay olyan nagy ember lett, hogy utasította a hímvédelmi minisztert, oktassa ki itt a Házban az ellenzéket, amit a miniszter meg is tett. A mostani újabb eset miatt már a helyettes miniszterelnökhöz fordult, azonban miután választ nem kapott, azért hozza a Ház elé az ügyet. Karácsony másodnapján a budapesti katonai körletparancsnokság teljesen jogosulatlan parancsára letartóztatták Hitzinger János Petit, a műegyetemi ifjúság vezérét, aki az arany vitézségi érem tulajdonosa, kormányzósértés címén. Állítólag ittas állapotban követte el a sértést. Nem akar védeni olyan valakit, aki kormányzósértést követ el, azonban polgári egyént katonai hatóság nem tartóztathat le. Sárkány tábornokot kérte, hogy kíméletesen kezeljék a letartóztatott polgári egyéneket, mert Ilitzingert, amikor a budaörsi csatában a király katonái között elfogták, akkor közbaltákkal felpofoztatták. (Nagy zaj az ellenzéken.) Hitzingert közbenjárása után december 39-én átkísérték a katonaságtól az ügyészséghez, ott azonban nem akarták átvenni, mert a Szükséges tra- Stok még nem érkeztek oda. Délutánra a térparancsnokságon szabadságot adtak I Hittingernek és akkor közölte ezt az esetet az interpelláló képviselővel. Este újból letartóztatták és csak 30-ikán adták át az ügyészségnek. Kérdezi interpellációin, hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a jogtalan letartóztatásokért a felelős hatóságokat megbüntessék és a jövőben katonai hatóságok polgári egyéneket ne tartóztathassanak le. Vass József kultuszminiszter, mint a miniszterelnök helyettese, azonnal válaszolt az interpellációra. Mikor Szilágyi közölte vele az esetet, azonnal eljárt a honvédelmi miniszternél és intézkedett, hogy további jogtalanságok ne történjenek. Mindenesetre konstatálni kell, hogy a polgári jogszolgáltatás szempontjából sérelem történt, ezért az eljáró hatóságok ellen vizsgálatot indítottak. A jövőre vonatkozóan is mindent megtesznek, hogy túlkapások elő ne forduljanak és minden esetben a legszigorúbban fognak eljárni. A Ház és Szilágyi Lajos a választ tudomásul vette. Kiss Menyhért interpellációjában a Színművészeti és Zeneművészeti tanácsokat támadta és a tanárok irodalmi szabadságáért hadakozott. Vass József kultuszminiszter azonnal válaszolt az interpellációra. A különféle tanácsok ügye nem tartozik a nyilvánosság elé és a velük szemben tervbe vett eljárásáról nem nyilatkozhatik. Nincs tudomása róla, hogy egyes tanárokat Irodalmi működésük miatt üldözték volna és ilyet a kultuszminisztérium egyetlen tényezője részéről sem volna hajlandó eltűrni. A népjóléti miniszter válasza egy elmondott interpellációra Bernolák Nándor népjóléti miniszter engedélyt kér a Háztól, hogy bár Szilágyi I Lajos távolléte miatt interpellációját nem terjesztette elő, mégis a köztisztviselőit gyógykezelésének kérdéséről nyilatkozzék. Az Orvosszövetséggel meg akarták újítani az állami tisztviselők gyógykezelésére vonatkozó ez évi megállapodást, de ezt az Orvosszövetség kollektív alapon nem hajlandó. Most olyan megállapodáson dolgoznak, hogy az orvosok közvetlenig kapjanak minden tisztviselő után hátszél koronát, a tisztviselők családtagjai után kétszáz koronát és azonkívül a tisztviselőktől maguktól az orvos lakásán való gyógykezelésért esetenkint Ha koronát, a beteg lakásán való kezelésért húsz koronát. A gyógyszerellátás terén az állam nyolcvan százalékkal járul hozzá a gyógyszerek árához. Megállapodás történt oly irányban, hogy ha egy tisztviselő feleségének gyermeke születik, háromezer korona gyermekágyi segélyt fog kapni, a tisztviselők családtagjainak elhalálozása esetén pedig temetkezési segélyt utalnak ki. A beteg tisztviselőket a lehetőséghez képest szanatóriumokban és kórházakban akarja elhelyezni állami költségen és az állam is akar felállítani szanatóriumokat, amiről most folynak a tárgyalások. Kéri az orvostestületeket, hogy a náluk már megszokott önzetlenséggel járjanak el a tisztviselőkérdés megoldásánál. (Általános helyeslés.) Gaál Gaszton elnök ezután az újév alkalmából szerencsét kívánt a képviselőknek és annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövő esztendőben az ország sorsának jobbrafordulását fogják megérni. Az ülés délután háromnegyednégykor ért véget. MAGYARSÁG 1922 január 1. vasárnap A vádtanács szabadlába helyezte Rajcovszkyt, Gratzot és Sigrayt Fix, ügyészségi kormányutasitásra felfolyamodott — A tábla döntéséig Rascovszkyék fogvamaradnak — Tiltakozó küldöttség a helyettes miniszterelnöknél — A Magyarság tudósítójától — A budapesti büntető törvényszék vádtanácsa ma délben döntött a király visszatérésével kapcsolatosan letartóztatott politikusok védőinek azon beadványa fölött, melyben védenceiknek óvadék ellenében való szabadlábra helyezését kérték. A vádtanács végzése Rakovszky Istvánt 300.000, Sigray Antal grófot egymillió, Gratz Gusztávot OOO.OOO, végül pedig Schnitzler Ágostont 000.000 korona óvadék ellenében szabadlábra helyezni rendelte el. A végzés indokolása szerint nevezetteknek Budapesten állandó lakásuk van, ezenkívül Schnitzler Ágoston kivételével mindnyájan nemzetgyűlési képviselők s mint ilyenek oly szorosan kapcsolódnak bele az állami életbe, hogy szökésüktől tartani nem lehet. Schnitzler Ágostont is az ország területéhez köti foglalkozása s a vádtanács úgy találta, hogy a védők által összegileg meghatározott biztosítékok és a terheltek életkörülményeire vonatkozóan a védelem által felhozott újabb adatok a szökés veszélyét valószínűtlenné teszik. A vádtanács végzése ellen a királyi ügyészség felfolyamodással élt, minek következtében az iratok a királyi Ítélőtáblához kerülnek. Az ítélőtábla döntéséig Rakovszky István, Sigray Antal gróf, Gratz Gusztáv és Schnitzler Ágoston fogva maradnak. Küldöttség Rakovszkyék érdekzében az ideiglenes miniszterelnöknél A vádtanács döntéséről és az ügyészség felfolyamodásáról a Ház folyosójára egy óra előtt érkezett meg a hír. A kereszténypárti és ellenzéki képviselők Apponyi Albert gróf indítványára elhatározták, hogy Kuss József helyettes miniszterelnököt küldöttségileg arra kérik, hogy a kormány tegye lehetővé a szabadlábra helyezést s az ügyészség vonja vissza bejelentett felfolyamodását. A küldöttség, melyben Apponyi Albert gróf, Pallavicini György őrgróf, Lingauer Albin, Milotay István, Malier István, Szterényi József báró, Taszter Béla, Pázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor és Szilágyi Lajos vettek részt, nyomban felkereste Vass József minisztert, aki előtt Apponyi Albert gróf határozott hangon követelte, hogy a kormány hagyjon föl a letartóztatott politikusokkal szemben követet eddigi magatartásával s lépjen a kibékülés útjára. Tűrhetetlen állapot, hogy közönséges gyilkosok kegyelmet kapnak, becsületet magyar embereket pedig hónapokig fogságban tartanak. Ha a kormány utasítja az ügyészséget, hogy felfolyamodással akadályozza meg a politikusok felszabadulását, rosszindulatot mutat és kihívja maga ellen a közvéleményt. Kérte a kultuszminisztert, hasson oda, hogy az ügyészség a felfolyamodást vonja vissza. Foss József kultuszminiszter azt fejtegette, hogy tudomása szerint a kormány nem utasította az ügyészséget a felfolyamodásra. Érintkezésbe fog lépni az igazságügyminiszterrel, hogy tehetséges lenne-e a küldöttség kívánságát teljesíteni. Vázsonyi Vilmos kijelentette, hogy az igazságügyminiszter legbiztosabb tudomása szerint igenis utasította az ügyészt a felfolyamodásra, bár ígéretet tett, hogy az ügybe nem fog beavatkozni. A kultuszminiszter a küldöttség távozása után azonnal érintkezésbe lépett Tomcsányi igazságügyminiszterrel. Tomcsányi miután Sztrache főügyésszel beszélt, félóra múlva megérkezett a Házba és magához kérette a küldöttség jelenlévő tagjait, Lingauer Albint, Taszler Bélát, Vázsonyi Vilmost, valamint Ferdinándy Gyulát. Közölte velük, hogy nincs módjában az ügybe beavatkozni. Ő az ügyészségnek semmiféle utasítást nem adott arra, hogy a felfolyamodást beadja. Minthogy azonban a felfolyamodás benyújtása már megtörtént, ennek visszavonása bizonyos tekintetben politikum lenne, ezt pedig ő a miniszterelnök távollétében nem vállalhatja. A miniszter mentegetődzését a kereszténypárti és ellenzéki politikusok a legnagyobb elégedetlenséggel fogadták. Példátlannak mondották az igazságügy miniszter eljárását és fenntartották azt az állítást, hogy az ügyészség kormányrendeletve intézkedett. Minthogy az ügyészség ellenkező utasítást nem kapott, a vádtanács döntését felfolyamodta a királyi táblához, mely két napon belül hozza meg határozatát. A politikusok addig még letartóztatásban maradnak. Boroviczérty szabadon bocsátásának indokolása A királyi tábla határozata, mellyel Boroviczény Nándort szabadlábra helyezte, ma érkezett be a vádtanácshoz. A tábla indokolásában azt mondja, hogy téves a közlés, mintha Boroviczény horvát állampolgár volna, amellett a magyar külügyminisztériumban szolgált, emiatt szökésétől tartani nem lehet. A királyügyben való szereplése nem oly jellegű, hogy szökésre kellene gondolnia, Beniczky Ödön ügyében a vádtanács még nem döntött. Ildit, szépít, Untait, a világhírű földes-féle NARfir-Cinic Margit-crime. Margt-puder, Margitszappan, békebeli minőségben minden gyógyszertárban it drogériában korhan.