Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-10 / 130. szám

1922 Júni­us 10, szombat MAGYARSAG M ágMalatonitura-ut else napja A­ Magyarság kiküldött tudósítójától Pénteken reggel háromnegyed négy akor motorkattogástól hangos a királyi­ózsef-műegyetem udvara. Izgatott ké­­ülődés nyoma látszik mindenfelé, a­­csik egymás mellett sorakozva várják döntő csata első napját, a Hortobágy ilatoni túraútra való indulás idejét. A nevezett huszonnyolc kocsi közül csak Walter Ferenc báró Steyr-kocsija hiány­­a, míg a többi huszonhét kocsi közül öttő, még­pedig: Bendly Arturné Pueh­­ocsija és Fábry Oszkár Laurint és lement gépe versenyen kívül indulnak a frauton. Minden kocsiban, minden részt­­evő kezében a Magyarság péntek reg­éli száma, amelyet a gép első példányai őzül szállítottak a Műegyetem udvarára. Az első kocsi négy óra előtt öt perccel a­ugja el a start színhelyét, melyen József Ferenc királyi herceg és Szelnár Aladár dr. x Automobil Club vezértitkára és a ver­­eny főrendezője ülnek. Négy órakor ontban indul az első Lancia autó és ezt övezi percenként a többi benevezett gép­kocsi. A Lanciák, Austro-Daimlerek, Htok, Stegarek, Berlietek, Agan , Vande­­er és a Mag kis kocsik egymásután idulnak. Négy óra huszonkilenc perckor önt el a Műegyetem udvarának kapujá­tól az utolsó­ versenyző automobil. A gépkocsik egymást kergetik a kit­űt­nő műúton, hol a hatóságok kellően alákészülve fogadják a versenyzőket Az útvonal mentén mindenütt a falvak lakos­sága virággal, diadalkapuval és néhol rezesbandával üdvözli az álarcos, nagy­­szemüvegű versenyzőket. A csendőrség a kocsiknak átrobogása előtt rövid idővel az úttestet lezárta, úgy a gyalogjáró, mint a kocsiközlekedés elöl és így nem­csak a falvak lakosságát, hanem a ver­senyzőket is megkímélték a kellemetlen­ségektől. Por, sajnos, akad a kijavított úttesten, sőt szög és éles kődarabok sem hiányoznak, ami több pneumatikrefek­tust okozott, ezt azonban gyors gummi­­váltással a versenyzők könnyen kiegyen­lítették. Debrecenbe, hol kötelező ebédállomás volt, 8 óra 10 perckor futott be az első automobil, még­pedig Körösy Béla Lancia kocsija. 9 óra 50 perckor az utolsó kis fiaás kocsi is beérkezik az ebédállo­­m­ásra. Budapest és Debrecen között előzés csak igen ritka esetben fordult elő, miután a gépeket a verseny rendezősége nagyság szerint indította, sebességük előzetes ki­számítása mellett és miután a túraver­­seny célja nem a gyorsaság, hanem a hiba nélkül való vezetés, így a Budapestről el­indult kocsik debreceni megérkezési sor­rendje majdnem ugyanaz maradt. Egyórai ebédidő elteltével a verseny­zők folytatták útjukat, most már a Horto­bágy homokbuckáin keresztül, megbirkózva az ottani sivataggal, csakhamar Tisza­füredet érték el és az első gépkocsi a 2-es startszámú Lancia 1 óra 55 perckor beérkezett a budapesti célhoz, így tehát az útvonalat a leggyorsabb gépkocsi 8 óra és 55 perc alatt futotta be. A beérkezés sorrendjében második és harmadik Lancia, negyedik Zichy gróf Austro-Daimlerje, ötödik Kevemüller gróf Austro-Daimlerje, a hatodik ugyancsak Austro-Daimlerje, hetedik Márkus ezredes­­Fiatja, nyolcadik Delmar Walter Steyrje, kilencedik Orbán Fiatja, tizedik, 11. Steyr kocsi, tizenkettedik Kornfeld igazgató kitűnő Berlietje, tizenhárom és 14 Steyr, 15., 16. Berliet, 17. Austro-Daimler, 18., 19. kis Fiat, 20. Landi igazgató kis Aga kocsija, 21. Bárdi Wandererje, míg 22. 23. 24. Mág kiskocsik voltak. Az indult kocsik startszámaiban nagy eltolódás nem történt, az egyik Austro- Daimler kissé elmaradt, míg a Berliez-k előretörtettek, a többi kocsik legtöbbje ripogmamolt, startszámjaik beosz­ tásánál. A­­ kocsik a céltól éjszakára a a Műegyetem udvarára mentek, honnan holnap reggel 5 órakor folytatják útjukat Pécs, Kaposvár, Siófokon keresztül Bala­­­tonfüredre. A verseny első napja minden várako­zást felülmúlt nemcsak a versenyzők, hanem gépeik teljesítőképessége tekinte­tében is és reméljük, hogy a hátralévő három versenynap meghozza a teljes sikert úgy a magyar automobil-sportem­bereknek, mint az iparnak és kereskede­lemnek. K- L. Rakétákat robbantottak fel a postatakarék pénztártermében TI közönség fejvesztetten menne ki itt — JS tettesek rabláson használták fel a pánikot­ ­A Magyarság tudósítójától — A déli órákban az egész várost bejárta annak a híre, hogy a postatakarékpénz­tár ellen bombamerényletet követtek el. Rövidesen ezrekre menő tömeg tolongott a postatakarékpénztár Hold­ utcai palotája előtt. A bombamerénylet híre azonban ebben a formájában nem fedte a való­ságot, mert mindössze egy amerikai stí­lusú rablómerénylet történt. Eddig még ismeretlen tettesek rakétákat helyeztek el a pénztárterem közepén. A rakéták közül kettő felrobbant s ettől a pénztár­teremben tartózkodó felek annyira meg­ijedtek, hogy fejvesztetten menekültek. A pánikot pedig arra használták fel a merénylet tervezői, hogy a közönség ál­tal elhajigált pénzeket a nagy ka­varodásban összeszedjék. A rablómerény­­letnek két könnyű sebesültje van. Az eddigi megállapítások szerint a tettesek mintegy százezer koronát raboltak el. A rendőrség minden intézkedést megtett a tettesek kézrekerítése érdekében. Délelőtt fél tizenegy órakor a posta­takarékpénztár Hold­ utcai palotájának pénztártermében mintegy háromszáz em­ber várakozott, hogy ügyleteit lebonyo­lítsa. Pontban fél tizenegykor két hatal­mas dörrenés hangzott el. A közönség s a tisztviselők fejvesztetten, rémült kiáltozá­sokkal menekültek s az óriási tolongásban értéktárgyaikat eldobálták. Mindenki azt hitte, hogy bombarobbanás történt, mert a dörrenés után füsttel telt meg a terem. A tömeg a kijárat felé tódult és itt megrekedt, mert a baloldali ajtó be volt zárva. A nők kétségbeesetten jajgattak, a férfiak öklükkel verték az ajtót. Végül is a jobboldali ajtón kitódult a tömeg az utcára és rémülten szaladt szét a városba azzal a hírrel, hogy bombamerénylet tör­tént a postatakarékpénztárban. A postatakarékpénztárban tartózkodó detektívek azonnal értesítették a mentő­ket és a főkapitányságot. A mentők pár perc alatt nagy készültséggel jöttek a helyszínre, azonban sok munkájuk nem akadt. Mindössze két könnyebb sebesülés történt. Ivanics Sándorné, a postatakarék­pénztár takarítónője és Katona Szidónia a lábukon könnyebben megsebesültek. Sokan szenvedtek ezenkívül még jelen­téktelen sérüléseket, mert a nagy tolon­gásban egyeseket letapostak, de ezek nem várták be a mentőket, hanem saját lábukon eltávoztak. A főkapitányságról Katona Rezső rendőr­főtanácsos vezetésével tizenöt tisztviselő és egy detektívcsoport jött a helyszínre. Jánossy főfelügyelő vezetésével gyalogos rendőrök jöttek teherautón és körülzárták a postatakarékpénztár épületét. Rövide­sen megérkezett a soros vizsgálóbíró is, aki a rendőri bizottsággal együtt tizenkét óra tájban megkezdte a vizsgálatot. Csak­hamar kiderült, hogy a postataka­rékpénztár épületében nem történt bombamerénylet. A detektívek a pénztárterem közepén lévő pad alatt megtaláltak egy dróttal összekötö­zött rakétát. Megállapítást nyert, hogy három ilyen rakéta volt elhelyezve a pad alatt, de csak kettő robbant fel. Szakértők a legnagyobb óvatossággal csomagolták ki a dróttal átkötözött rakétát s akkor kitűnt, hogy a rakéták ártatlan játéksze­rek, úgynevezett békarakéták. A tettesek a három rakétát vastag dróttal körülcsa­varták, hogy az ellenállás nagyobb legyen, ez okozta a hatalmas dörrenést. A rendőri bizottság ezek után kétségte­lenül megállapította, hogy nem robbantási kísérletről, hanem rablómerényletről van szó. A tettesek csak durranást, lángot és füstöt akartak előidézni, h­ogy a keletkező pánikot rablásra használhassák fel. A rob­banás egyáltalában nem volt életveszé­lyes, a terem berendezésében kárt nem tett, csupán a linoleum égett el kis dara­bon. Azon a pamlagon ült Ivanics Józsefné takarítónő, amely alatt a rakéta el volt helyezve s ezért a lábán könnyebb égési sebeket szenvedett. Katona főtanácsos intézkedésére a de­tektívek a robbanás után rögtön lezárták az épület kapuit s hozzákezdtek az épü­letben tartózkodó felek igazoltatásához. A detektívek mindenkit részletesen kihall­gattak arra nézve, hogy mi célból járt a postatakarékpénztár épületében. Akik nem tudták igazolni, hogy hivatalosan volt ott dolguk, azokat előállították a főkapitány­ságra. Az igazoltatások során négy férfi nem tudta kellőképen igazolni, hogy mit keresett a postatakarékpénztár épületében. Ezek ellen azonban ezideig nincsen külö­nösebb terhelő bizonyíték. A detektívek átkutatták a postatakarékpénztár egész épü­letét, a pincéket, padlásokat és a mellékhelyi­­ségeket is, azonban ez sem vezetett eredményre. A rendőri bizottság kihall­gatta Ivanics Józsefné takarítónőt, aki azon a pamlagon ült, amely alatt a rakéta el volt helyezve. Ivanicsné azon­ban nem tudott felvilágosítást adni arra vonatkozóan, hogy a rakétákat ki tette a pad alá. A szomszédos házakban folytatott kutatások sem jártak eredménnyel, úgy, hogy a rendőrségnek jelenleg semmiféle pozitív ny­oma sincs. A délután folyamán a károsultak egy­más után jelentkeztek a postatakarékpénz­tárban tartózkodó rendőri bizottságnál. Egy fiatal leány hatvanezer koronáról szóló csekket, egy úriasszony negyven­ezer koronás csekket, egy fiatalember húszezer koronás csekket vesztett el a nagy tumultusban. A közönség menekülés közben mintegy százezer koronát szórt el kisebb-nagyobb összegekben. Valószínűnek látszik, hogy a tettesek ennek az összeg­nek nagy részét fölszedték a földről. A postatakarékpénztárt az eddigi megállapí­tások szerint károsodás nem érte. A posta­takarékpénztár osztályai az egész délelőtt folyamán az üzemet zavartalanul folytat­ták tovább, a csekkfőpénztáros pedig, ahol a merénylet történt, a helyszíni szemle után, fél kettőkor újra megkezdte műkö­dését. A rendőrség feltevése szerint a jól kigondolt amerikai izűl rablási tervet leg­alább öt-h­at emberélei álló szervezett tár­saság követte el. A tettesek az első pillanatokban minden feltűnés nélkül összeharácsolták az elszórt pénzeket és elmenekültek. Eddig még semmi pozitív nyom nincs a rendőrség kezében arra vonatkozólag, hogy a rablómerényletet kik követték el. Az igazoltatások nem jártak eredménnyel, ami azt bizonyítja, hogy a tetteseknek még idejében sikerült kiszökni az épületből. Katona rendőrfő­­tanácsos intézkedése folytán három detek­tívcsoport nyomoz a vakmerő rabló­­m­erénylet tettesei után. Éjjel jelenti tudósítónk: A rendőrség serényen folytatja a kihallgatásokat a robbanás ügyében. Eddig kihallgatták Spiró Erna­­banktisztviselőnőt, Kis Gyula 26 éves postatakarékpénztári altisztet, Fischer Ilona 20 éves leányt, Deutsch Alfréd 67 éves raktárnokot és Ivanits Sándornét. Spiró Erna elmondotta, hogy a bőriratú táskáját zárta le, amelybe pénzt tett, amikor megtörtént az első robbanás. Futás közben a bőrtárcát kiütötték a ke­zéből. Három-négy perc múlva vissza­ment, táskáját visszakapta az egyik de­­tektívtől, de akkor a táska már fel volt tépve és a belezárt ötvenegyezer korona hiányzott. Felette gyanúsnak talált egy fiatalem­bert, aki várakozása közben látott és meg­figyelt és aki főle nem messze ült. Ez az ember 26—37 év körüli, közép, inkább vékony termetű, szeme barna, orra egye­nes élű, álla hosszúkás, hegyes, beesett, lesült arcú, barna oldalt fésült hajú, fe­kete angolosan vágott bajusza, szakálla beretvált. Zöldes-sárga katonasapkát, ugyanolyan blúzt és nadrágot, zöldes­ig­ rongyos szélű lábtekercset viselt. Kis Gyul­a a robbanáskor leszaladt a terembe. Az ajtóban találkozott egy 24 év körüli fiatalemberrel, aki azért tűnt fel neki, mert nagyobb csomag bank­jegyet gyűrt össze a kezében és úgy futott. Ez egy közepes termetű, szürkés kékszemű, hosszas, sovány arcú, szőke oldalt fésült hajú, borotvált szakállú, an­golosan nyírt bajuszú fiatalember ’ volt Sötét drapszinű öltönyt, önköt és nyak-­ kendőt viselt. Hscher Ilona azért ment a pénztár­terembe, hogy egy csekket váltson be. A csekket beadta a pénztárhoz és azután eult egy közeli padra. A padon kétoldalt mellette két fiatalember ült, az egyik zöldes katonaruhás fiatal­ férfi volt. A má­sik 18-20 éves, szikár termetű, barna hullámos hajú, ezen szintén zöldesszínű ruha volt. Deutsch Alfréd 21.000 koronás csekket nyújtott be a II. számú pénztárhoz. Alig­hogy leült, detonációt hallott. Mellette egy 25-30 év körüli erős, középmagas munkáskülsejű férfi ült, aki amikor a robbanás megtörtént, őt a karjánál meg­ragadta és a földre rántotta. Azután ki­szaladt. A mellette ülő ember kerek barna arcú, barna hajú, szakálla borot­­vált, barna viseltes munkásruha volt rajta. Az első detonációt mindjárt követte egy második. A vallomások kö­zül legfontosabb Ivanitisne vallomása, aki elmondotta, hogy mellette a pamlagon egy 16-18 éves kamasz ült, aki barna ellenzős sapkát viselt. Ennél a suhancnál látott egy cukordoboz alakú skatulyát, amelyet az a pamlag alá he­lyezett­ el. Közvetlen utána történt meg a robbanás. Hogy azután mi történt, nem tudja, mert részben megijedt, másrészt pedig heves fájdalmat érzett, mert a ki­­csapott láng harisnyáját meggyújtotta. Ivanitsné az illetőről a következő személy, leírást adta: Tizenhat-tizenhét év körüli munkás termete körülbelül 160 centiméter magas, de inkább alacsony, fején barna mici­sapkát viselt, világosszürkés kopott mun­káskabát volt rajta. A nű arcára az asszony nem emlékszik és azt állítja, hogy ezt nem figyelte meg, csak későb­­ben kezdett határozottan visszaemlé­kezni. A helyszíni vizsgálat során talál­tak a helyszínen egyébként egy szem­üveget és egy bőrtáskát is. A rendőrség kéri a tulajdonosokat, hogy jelentkezzé­­nek. Az éjszaka folyamán a rendőrség több detektív-csoporttal nagy Razziát tar­­tott Újpesten, Kispesten, Szentlőrincen és a környéken. Átkutatták az összes nyil­­vános helyeket. 5 Komáromi János : Jegenyék a szélben Jira 40 kor. Kapható a­­»Magyarság« ki­adóhivatalában, Miksa­in S.

Next