Magyarság, 1922. június (3. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-10 / 130. szám
1922 Június 10, szombat MAGYARSAG M ágMalatonitura-ut else napja A Magyarság kiküldött tudósítójától Pénteken reggel háromnegyed négy akor motorkattogástól hangos a királyiózsef-műegyetem udvara. Izgatott kéülődés nyoma látszik mindenfelé, acsik egymás mellett sorakozva várják döntő csata első napját, a Hortobágy ilatoni túraútra való indulás idejét. A nevezett huszonnyolc kocsi közül csak Walter Ferenc báró Steyr-kocsija hiánya, míg a többi huszonhét kocsi közül öttő, mégpedig: Bendly Arturné Puehocsija és Fábry Oszkár Laurint és lement gépe versenyen kívül indulnak a frauton. Minden kocsiban, minden résztevő kezében a Magyarság péntek regéli száma, amelyet a gép első példányai őzül szállítottak a Műegyetem udvarára. Az első kocsi négy óra előtt öt perccel augja el a start színhelyét, melyen József Ferenc királyi herceg és Szelnár Aladár dr. x Automobil Club vezértitkára és a vereny főrendezője ülnek. Négy órakor ontban indul az első Lancia autó és ezt övezi percenként a többi benevezett gépkocsi. A Lanciák, Austro-Daimlerek, Htok, Stegarek, Berlietek, Agan , Vandeer és a Mag kis kocsik egymásután idulnak. Négy óra huszonkilenc perckor önt el a Műegyetem udvarának kapujától az utolsó versenyző automobil. A gépkocsik egymást kergetik a kitűtnő műúton, hol a hatóságok kellően alákészülve fogadják a versenyzőket Az útvonal mentén mindenütt a falvak lakossága virággal, diadalkapuval és néhol rezesbandával üdvözli az álarcos, nagyszemüvegű versenyzőket. A csendőrség a kocsiknak átrobogása előtt rövid idővel az úttestet lezárta, úgy a gyalogjáró, mint a kocsiközlekedés elöl és így nemcsak a falvak lakosságát, hanem a versenyzőket is megkímélték a kellemetlenségektől. Por, sajnos, akad a kijavított úttesten, sőt szög és éles kődarabok sem hiányoznak, ami több pneumatikrefektust okozott, ezt azonban gyors gummiváltással a versenyzők könnyen kiegyenlítették. Debrecenbe, hol kötelező ebédállomás volt, 8 óra 10 perckor futott be az első automobil, mégpedig Körösy Béla Lancia kocsija. 9 óra 50 perckor az utolsó kis fiaás kocsi is beérkezik az ebédállomásra. Budapest és Debrecen között előzés csak igen ritka esetben fordult elő, miután a gépeket a verseny rendezősége nagyság szerint indította, sebességük előzetes kiszámítása mellett és miután a túraverseny célja nem a gyorsaság, hanem a hiba nélkül való vezetés, így a Budapestről elindult kocsik debreceni megérkezési sorrendje majdnem ugyanaz maradt. Egyórai ebédidő elteltével a versenyzők folytatták útjukat, most már a Hortobágy homokbuckáin keresztül, megbirkózva az ottani sivataggal, csakhamar Tiszafüredet érték el és az első gépkocsi a 2-es startszámú Lancia 1 óra 55 perckor beérkezett a budapesti célhoz, így tehát az útvonalat a leggyorsabb gépkocsi 8 óra és 55 perc alatt futotta be. A beérkezés sorrendjében második és harmadik Lancia, negyedik Zichy gróf Austro-Daimlerje, ötödik Kevemüller gróf Austro-Daimlerje, a hatodik ugyancsak Austro-Daimlerje, hetedik Márkus ezredesFiatja, nyolcadik Delmar Walter Steyrje, kilencedik Orbán Fiatja, tizedik, 11. Steyr kocsi, tizenkettedik Kornfeld igazgató kitűnő Berlietje, tizenhárom és 14 Steyr, 15., 16. Berliet, 17. Austro-Daimler, 18., 19. kis Fiat, 20. Landi igazgató kis Aga kocsija, 21. Bárdi Wandererje, míg 22. 23. 24. Mág kiskocsik voltak. Az indult kocsik startszámaiban nagy eltolódás nem történt, az egyik Austro- Daimler kissé elmaradt, míg a Berliez-k előretörtettek, a többi kocsik legtöbbje ripogmamolt, startszámjaik beosz tásánál. A kocsik a céltól éjszakára a a Műegyetem udvarára mentek, honnan holnap reggel 5 órakor folytatják útjukat Pécs, Kaposvár, Siófokon keresztül Balatonfüredre. A verseny első napja minden várakozást felülmúlt nemcsak a versenyzők, hanem gépeik teljesítőképessége tekintetében is és reméljük, hogy a hátralévő három versenynap meghozza a teljes sikert úgy a magyar automobil-sportembereknek, mint az iparnak és kereskedelemnek. K- L. Rakétákat robbantottak fel a postatakarék pénztártermében TI közönség fejvesztetten menne ki itt — JS tettesek rabláson használták fel a pánikot A Magyarság tudósítójától — A déli órákban az egész várost bejárta annak a híre, hogy a postatakarékpénztár ellen bombamerényletet követtek el. Rövidesen ezrekre menő tömeg tolongott a postatakarékpénztár Hold utcai palotája előtt. A bombamerénylet híre azonban ebben a formájában nem fedte a valóságot, mert mindössze egy amerikai stílusú rablómerénylet történt. Eddig még ismeretlen tettesek rakétákat helyeztek el a pénztárterem közepén. A rakéták közül kettő felrobbant s ettől a pénztárteremben tartózkodó felek annyira megijedtek, hogy fejvesztetten menekültek. A pánikot pedig arra használták fel a merénylet tervezői, hogy a közönség által elhajigált pénzeket a nagy kavarodásban összeszedjék. A rablómerényletnek két könnyű sebesültje van. Az eddigi megállapítások szerint a tettesek mintegy százezer koronát raboltak el. A rendőrség minden intézkedést megtett a tettesek kézrekerítése érdekében. Délelőtt fél tizenegy órakor a postatakarékpénztár Hold utcai palotájának pénztártermében mintegy háromszáz ember várakozott, hogy ügyleteit lebonyolítsa. Pontban fél tizenegykor két hatalmas dörrenés hangzott el. A közönség s a tisztviselők fejvesztetten, rémült kiáltozásokkal menekültek s az óriási tolongásban értéktárgyaikat eldobálták. Mindenki azt hitte, hogy bombarobbanás történt, mert a dörrenés után füsttel telt meg a terem. A tömeg a kijárat felé tódult és itt megrekedt, mert a baloldali ajtó be volt zárva. A nők kétségbeesetten jajgattak, a férfiak öklükkel verték az ajtót. Végül is a jobboldali ajtón kitódult a tömeg az utcára és rémülten szaladt szét a városba azzal a hírrel, hogy bombamerénylet történt a postatakarékpénztárban. A postatakarékpénztárban tartózkodó detektívek azonnal értesítették a mentőket és a főkapitányságot. A mentők pár perc alatt nagy készültséggel jöttek a helyszínre, azonban sok munkájuk nem akadt. Mindössze két könnyebb sebesülés történt. Ivanics Sándorné, a postatakarékpénztár takarítónője és Katona Szidónia a lábukon könnyebben megsebesültek. Sokan szenvedtek ezenkívül még jelentéktelen sérüléseket, mert a nagy tolongásban egyeseket letapostak, de ezek nem várták be a mentőket, hanem saját lábukon eltávoztak. A főkapitányságról Katona Rezső rendőrfőtanácsos vezetésével tizenöt tisztviselő és egy detektívcsoport jött a helyszínre. Jánossy főfelügyelő vezetésével gyalogos rendőrök jöttek teherautón és körülzárták a postatakarékpénztár épületét. Rövidesen megérkezett a soros vizsgálóbíró is, aki a rendőri bizottsággal együtt tizenkét óra tájban megkezdte a vizsgálatot. Csakhamar kiderült, hogy a postatakarékpénztár épületében nem történt bombamerénylet. A detektívek a pénztárterem közepén lévő pad alatt megtaláltak egy dróttal összekötözött rakétát. Megállapítást nyert, hogy három ilyen rakéta volt elhelyezve a pad alatt, de csak kettő robbant fel. Szakértők a legnagyobb óvatossággal csomagolták ki a dróttal átkötözött rakétát s akkor kitűnt, hogy a rakéták ártatlan játékszerek, úgynevezett békarakéták. A tettesek a három rakétát vastag dróttal körülcsavarták, hogy az ellenállás nagyobb legyen, ez okozta a hatalmas dörrenést. A rendőri bizottság ezek után kétségtelenül megállapította, hogy nem robbantási kísérletről, hanem rablómerényletről van szó. A tettesek csak durranást, lángot és füstöt akartak előidézni, hogy a keletkező pánikot rablásra használhassák fel. A robbanás egyáltalában nem volt életveszélyes, a terem berendezésében kárt nem tett, csupán a linoleum égett el kis darabon. Azon a pamlagon ült Ivanics Józsefné takarítónő, amely alatt a rakéta el volt helyezve s ezért a lábán könnyebb égési sebeket szenvedett. Katona főtanácsos intézkedésére a detektívek a robbanás után rögtön lezárták az épület kapuit s hozzákezdtek az épületben tartózkodó felek igazoltatásához. A detektívek mindenkit részletesen kihallgattak arra nézve, hogy mi célból járt a postatakarékpénztár épületében. Akik nem tudták igazolni, hogy hivatalosan volt ott dolguk, azokat előállították a főkapitányságra. Az igazoltatások során négy férfi nem tudta kellőképen igazolni, hogy mit keresett a postatakarékpénztár épületében. Ezek ellen azonban ezideig nincsen különösebb terhelő bizonyíték. A detektívek átkutatták a postatakarékpénztár egész épületét, a pincéket, padlásokat és a mellékhelyiségeket is, azonban ez sem vezetett eredményre. A rendőri bizottság kihallgatta Ivanics Józsefné takarítónőt, aki azon a pamlagon ült, amely alatt a rakéta el volt helyezve. Ivanicsné azonban nem tudott felvilágosítást adni arra vonatkozóan, hogy a rakétákat ki tette a pad alá. A szomszédos házakban folytatott kutatások sem jártak eredménnyel, úgy, hogy a rendőrségnek jelenleg semmiféle pozitív nyoma sincs. A délután folyamán a károsultak egymás után jelentkeztek a postatakarékpénztárban tartózkodó rendőri bizottságnál. Egy fiatal leány hatvanezer koronáról szóló csekket, egy úriasszony negyvenezer koronás csekket, egy fiatalember húszezer koronás csekket vesztett el a nagy tumultusban. A közönség menekülés közben mintegy százezer koronát szórt el kisebb-nagyobb összegekben. Valószínűnek látszik, hogy a tettesek ennek az összegnek nagy részét fölszedték a földről. A postatakarékpénztárt az eddigi megállapítások szerint károsodás nem érte. A postatakarékpénztár osztályai az egész délelőtt folyamán az üzemet zavartalanul folytatták tovább, a csekkfőpénztáros pedig, ahol a merénylet történt, a helyszíni szemle után, fél kettőkor újra megkezdte működését. A rendőrség feltevése szerint a jól kigondolt amerikai izűl rablási tervet legalább öt-hat emberélei álló szervezett társaság követte el. A tettesek az első pillanatokban minden feltűnés nélkül összeharácsolták az elszórt pénzeket és elmenekültek. Eddig még semmi pozitív nyom nincs a rendőrség kezében arra vonatkozólag, hogy a rablómerényletet kik követték el. Az igazoltatások nem jártak eredménnyel, ami azt bizonyítja, hogy a tetteseknek még idejében sikerült kiszökni az épületből. Katona rendőrfőtanácsos intézkedése folytán három detektívcsoport nyomoz a vakmerő rablómerénylet tettesei után. Éjjel jelenti tudósítónk: A rendőrség serényen folytatja a kihallgatásokat a robbanás ügyében. Eddig kihallgatták Spiró Ernabanktisztviselőnőt, Kis Gyula 26 éves postatakarékpénztári altisztet, Fischer Ilona 20 éves leányt, Deutsch Alfréd 67 éves raktárnokot és Ivanits Sándornét. Spiró Erna elmondotta, hogy a bőriratú táskáját zárta le, amelybe pénzt tett, amikor megtörtént az első robbanás. Futás közben a bőrtárcát kiütötték a kezéből. Három-négy perc múlva visszament, táskáját visszakapta az egyik detektívtől, de akkor a táska már fel volt tépve és a belezárt ötvenegyezer korona hiányzott. Felette gyanúsnak talált egy fiatalembert, aki várakozása közben látott és megfigyelt és aki főle nem messze ült. Ez az ember 26—37 év körüli, közép, inkább vékony termetű, szeme barna, orra egyenes élű, álla hosszúkás, hegyes, beesett, lesült arcú, barna oldalt fésült hajú, fekete angolosan vágott bajusza, szakálla beretvált. Zöldes-sárga katonasapkát, ugyanolyan blúzt és nadrágot, zöldesig rongyos szélű lábtekercset viselt. Kis Gyula a robbanáskor leszaladt a terembe. Az ajtóban találkozott egy 24 év körüli fiatalemberrel, aki azért tűnt fel neki, mert nagyobb csomag bankjegyet gyűrt össze a kezében és úgy futott. Ez egy közepes termetű, szürkés kékszemű, hosszas, sovány arcú, szőke oldalt fésült hajú, borotvált szakállú, angolosan nyírt bajuszú fiatalember ’ volt Sötét drapszinű öltönyt, önköt és nyak- kendőt viselt. Hscher Ilona azért ment a pénztárterembe, hogy egy csekket váltson be. A csekket beadta a pénztárhoz és azután eult egy közeli padra. A padon kétoldalt mellette két fiatalember ült, az egyik zöldes katonaruhás fiatal férfi volt. A másik 18-20 éves, szikár termetű, barna hullámos hajú, ezen szintén zöldesszínű ruha volt. Deutsch Alfréd 21.000 koronás csekket nyújtott be a II. számú pénztárhoz. Alighogy leült, detonációt hallott. Mellette egy 25-30 év körüli erős, középmagas munkáskülsejű férfi ült, aki amikor a robbanás megtörtént, őt a karjánál megragadta és a földre rántotta. Azután kiszaladt. A mellette ülő ember kerek barna arcú, barna hajú, szakálla borotvált, barna viseltes munkásruha volt rajta. Az első detonációt mindjárt követte egy második. A vallomások közül legfontosabb Ivanitisne vallomása, aki elmondotta, hogy mellette a pamlagon egy 16-18 éves kamasz ült, aki barna ellenzős sapkát viselt. Ennél a suhancnál látott egy cukordoboz alakú skatulyát, amelyet az a pamlag alá helyezett el. Közvetlen utána történt meg a robbanás. Hogy azután mi történt, nem tudja, mert részben megijedt, másrészt pedig heves fájdalmat érzett, mert a kicsapott láng harisnyáját meggyújtotta. Ivanitsné az illetőről a következő személy, leírást adta: Tizenhat-tizenhét év körüli munkás termete körülbelül 160 centiméter magas, de inkább alacsony, fején barna micisapkát viselt, világosszürkés kopott munkáskabát volt rajta. A nű arcára az asszony nem emlékszik és azt állítja, hogy ezt nem figyelte meg, csak későbben kezdett határozottan visszaemlékezni. A helyszíni vizsgálat során találtak a helyszínen egyébként egy szemüveget és egy bőrtáskát is. A rendőrség kéri a tulajdonosokat, hogy jelentkezzének. Az éjszaka folyamán a rendőrség több detektív-csoporttal nagy Razziát tartott Újpesten, Kispesten, Szentlőrincen és a környéken. Átkutatták az összes nyilvános helyeket. 5 Komáromi János : Jegenyék a szélben Jira 40 kor. Kapható a»Magyarság« kiadóhivatalában, Miksain S.