Magyarság, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
1923 április 1, vasárnap MAGYARSÁG struélva, egy szép elvil polgár ragyogó tővérségével vonásaiban. Talán megjelenésének ez az egyéni romantikája tette, hogy kezdettől fogva úgy néztek rá, mint valami másvilágból idetévedt. Elkésett emberre, mint furcsa, időszerűtlen utánzatára azoknak a negyvennyolcas képeknek, amelyekre a magyar forradalmi radikalizmus a maga sajátságos divatját lehelte arckifejezésben, szakáll- és hajviseletben egyaránt. Nagy György azonban nemcsak külsőségek dolgában járt iskolába ehhez a radikalizmushoz. Belsejében is ennek ideáljait mintázgatta. Talán ő volt az utolsó epigon, az utolsó anakronizmus a magyar-francia politikai forradalmiság amaz iskolájából, melynek valamikor , Martinovicsék s Hajnócziék voltak első növendékei Magyarországon s amely 48/49-ben tanításaival szinte egy egész nemzedéket magával sodort. Ennek a forradalmárságnak tragikomikus típusai voltak a debreceni parlamentijén azok a hangos, minden szélsőséget túllicitáló, részben naiv, részben romlott politikusok, akiket a kalapjuknál viselt nagy vörös tolóikról flamingóknak nevezett el a debreceni keserű közhumor, ennek az egzotikus, délszaki madárnak nevével érzékeltetve idegenségét, képtelenségét és erőszakoltságát a franciából magyar viszonyok közé átmásolt politikai ferdeségeknek. Ilyen flamingói voltak az októberi forradalomnak, de minden magyar szintől és egyéni vonástól idegenül a Jászi—Szende-féle radikalizmus groteszk alakjai, akikben a nyárspolgári gyávaság és tehetetlenség a zsidó doktrinernek minden valóságtól elrugaszkodó vakságával és a talmudi terheltség dühös szkolaszticizmusával egyesült. Szegény Nagy György nem ezek közül a flamingók közül való volt. Ő úgy érezte, hogy a magyar demokrácia, a függetlenség és szabadság elválaszthatatlan a köztársasági gondolattól. A maga módja szerint, de szerette a fajtáját, s azt hitte, hogy ez a gondolat, ez az egész államforma olyan csodaszer, amellyel csak be kell kennünk magunkat s egyszerre minden nemzeti boldogság, nagyság és dicsőség magától az ölünkbe hull. Az ő magyar köztársasága a maga fekete-piros, jóltáplált elvontságában éppoly tökéletes volt, éppoly egész és harmonikus, mint a Robespierre-é a szenvedélytől sápadtan izzó francia kiadásában, vagy a Washingtoné a maga angolszász, kissé arisztokratikus puritánságában, s Nagy György bizonyára tudni se akart arról a valóságról, amivé ez az ideál az amerikai trösztoligarchia, vagy a francia kapitalista abszolutizmus kezelésében alig száz év alatt átalakult. Az örök vidéki ügyvéd köztársasága volt az övé, aki megemésztetlen ifjú-kori olvasmányok hatása alatt a továbbfejlődéstől elzárva, mint a civilizáció és haladás előhajtása savanyodik, a paraszti jólét gőgje és a grófi tekintély nyomasztó helyi légkörében abszurdumokra ítélve. És az örök magyar függetlenségi gondolat köztársasága élt ebben a Nagy György féle el- képzeletben. Az a köztársaság, amely négyszáz év tehetetlen dühéből és re-jménytelenségéből született meg, mint » a meghasonlás kivihetetlen bosszúterve, mint a császárt elkergető és megalázó sajátságos magyar demokrácia álmodozása. Szegény Nagy Györgynek az volt talán a legnagyobb tragédiája, hogy mikor az októberi forradalomban az idők teljessége az ő számára is elérkezett, ebben a forradalmi légkörben, a felfordulásnak, a demagógiának, a céltudatos és gonosz anarchiának ebben a hideg tobzódásában az ő naiv, magyar köztársasága egyszerre csak úgy érezte magát, mint a szárazra vetett hal: most éppúgy nem tudott levegőhöz jutni, éppoly komikus és érthetetlen volt, mint előbb éveken át a »grófok, bankárok és a dzsentri« parlamentjében. Ha több kritikai képesség lett volna benne saját magával és a környező világgal szemben, bizonyára kétségbeesve érezte volna azt az áthidalhatatlan különbséget, mely az ő magyar zsinóros, Kossuth-szakállas, Aradra emlékező, Desmoulin-nyakkendős köztársasága és aközt a másik között tátongott, mellyel a Jásziék cionista nemzetközisége és a Linderék csőcselék-pacifizmusa bennünket megajándékozott. Sose felejtem el azt a jelenetet, mikor a forradalom utáni estén föltévedtem abba az újságírói klubba, ahol akkor ennek a másik köztársaságnak tollforgató söpredéke az öröm lázában égve ujjongott a győzelemnek, egy köröskörül lángban álló ország közepén, melynek minden tartóoszlopa recsegve ingadozott már, hogy a következő pillanatban egész boltozata fejünkre szakadjon. Az egyik nagyteremben a gomolygó dohányfüst s a rossz világítás ködén át fantasztikus árnyékká dagadva, ott rázta ökleit Nagy György. Három nap szakadatlan utcai orditozásában elnyűtt hangja már csak hörögni és sápítozni tudott. Kossuth Lajos volt minden második szava és persze: a magyar köztársaság. Hallgatósága, egy csoport sápadt, karvalyarcú, lestrapált külsejű fiatalember, az értelmi fölénynek és a realitásnak cinikus mosolyával nézte a szegény magyar Dantonnak ezt az ablakreszkettető erőfeszítését. A jó tréfa kedvéért m még biztatták is egy-egy közbeszólással s a kidagadt nyakkal, feketén lángoló sörényével, verejtéktől fénylő arccal ott üvöltötte a maga dühét egy heccelő és szánakozva röhögő ghettó közepette, mintha csak magát a jobb eszét vesztett magyarságot példázta volna egész kábult önkívüliségében és naivságában. Nagy György nem lett volna az, aki volt, saki nem tart mindvégig a maga köztársasága mellett. Mert ugyan micsoda tények rendíthették volna meg az ő politikai nézeteit, az örök kamaszságnak ezt az ártatlanságát és micsoda világosság hatolt volna át azon a zárt körön, amelyen az ország pusztulásának tiszténye át nem hatolt? Megmaradt tehát annak, aki volt s végeszakadatlan periratait és fellebbezéseit szegény végül fizikailag is világtalan szemmel, de bizonyára azzal a szent meggyőződéssel diktálta, hogy Károlyi Mihály Kossuth Lajos s hogy Magyarország az ő köztársaságában fog mégegyszer újjászületni. B.ÁIKMÉJk scftucstik mmruganyos, egy gg á én s. Csak Palma védjeggyel valódi a leftvéremelés A lakbéremelés kérdését a romlóiét 45 — 59. szakaszai szabályozzák. E szakaszokban foglalt rendelkezések szerint 1933 május elsején az 1917. évi november elsején érvényben volt a lakbérek harmincszorosa, 1923 augusztus elsején pedig az 1917 november elsejei bérösszegek ötvenszerese fizetendő. ttzlethelyiségekért 1923 május eljén az 1917 évi november elsejei két összeg-:1: ötvenszeresét, 1923 augusztus elsején százszorosát, 1923 november elsején pedig százötvenszeresét kell fizetni. A 48. szakasz úgy intézkedik, hogy amennyiben a bérlő szembetűnően kedvező anyagi helyzetben van, vagy lakása az indokoltnál és a szükségesnél nagyobb, lakbére az általában int- jelöltnek létezdésére emelhető Hat bérlő nem fogadja el ezt az emelést, jogít van nyolc napon belül felmondani a lakást vagy üzletet, amennyiben pedig külön szerződése volna a háztulajdonossal, kérvényezheti lakbérének bírói megállapítását. Az ipari célokra vagy művészeti voll-lakozások céljaira használt helyiségek, s így elsősorban szállodák, fürdők, gyárüzemek, színházak, cirkuszok stb. bérének megállapítása szabad egyezkedés tárgya. Ugyancsak szabadon egyeznek meg a felek a nyári lakások 1*3 éve vonat 192® novemberre teljesen visszanSMj« a sartáseb sxe&s&ergs&tál Az ozsesszelyiségek mér az idén semsortanatok -A lakbéremelés alapja az S9N novemberi Bér - Részleteit a lakásrendelet tervezetéből — A Magyarság tudósítójától — A drágaság ügyében kiküldött parlamenti különbizottság tagjai között szétosztották a népjóléti miniszter lakásrendelet-tervezetét. A bizottság április 4-én vitatja meg a tervezetet, melynek főbb rendelkezései a következők: Az első rész a lakásügyi közigazgatásról szól és kimondja, hogy a négyezer lélekszámot meg nem haladó községekben 1933 május elsején a lakások forgalma teljesen szabaddá válik. A nagyobb községekben a szabadforgalomra 1920 november elsejei hatállyal térnek vissza. Az első három szakasz különben érdemleges intézkedést nem tartalmaz. A negyedik szakasz az irodák, raktárak és üzlethelyiségek bérbeadásáról intézkedik és pedig olyan értelemben, hogy az üzleti célra szolgáló és nem lakás céljaira épült helyiségeket a hottlajdonos bejelentés és lakásigazolvény nélkül szabadon bérbe adhatja. Átruházás vagy csere ilyen helyiségeknél csak a tulajdonos hozzájárulásával érvényes s hatósági engedélyre szükség nincs. A következő szakaszok fönntartják az eddig is érvényben volt intézkedéseket, melyek szerint csak helybenlakásra jogosult egyének kaphatnak lakást s az üres lakások a hatóságnak bejelentendők, il az a rendelkezés, amely szerint a tulajdonos az üres lakást saját céljaira vagy rokonai számára igénybevételi eljárás nélkül lefoglalhatja. Albérlet és lakáscsere A kilencedik szakasz az albérletről intézkedik s kimondja, hogy bármely lakásrészt bejelentés és lakásigazolvány nélkül albérletbe lehet adni. Albérletbe lehet adni égési lakást is, ha az albérlő igényjogosult. A lakás átruházásról és a lakásesetéről a tizedik szakasz intézkedik. Lakást átruházni vagy cserélni csal: a háztulajdonos beleegyezésével lehet s a beleegyezés esetén a lakásügyi hatóságnak hozzá kell járulnia az átruházáshoz vagy cseréhez. A tulajdonos hozzájárulása nélkül csak közszolgálati alkalmazottakra vagy a régi lakó közeli rokonaira lehet lakást átruházni. A 19—27. szakaszok az igénybevételről szólanak. E szakaszokban foglalt rendelkezések szerint csupán olyan üres lakásokat lehet igénybe venni, amelyekre a tulajdonos bérlőt nem jelölt ki, vagy jogosulatlan egyént jelölt ki. Igénybe lehet venni olyan lakásokat is, amelyeket üzleti vagy irodai célokra használnak, továbbá oly lakásokat, amelyekből üzérkedést folytatnak, vagy amelyeknek főbérlője lakásigazolvány nélkül költözött be 1922. május elseje előtt. Kivételt képeznek a dohányárudák és a mozihelyiségek. A következő szakaszok a lakások mentesítéséről, valamint az üres telkeknek építkezési célokra való igénybevételéről intézkednek. Igénybe lehet venni minden üres telket, ha azon a tulajdonos nem hajlandó maga építkezni. Az igénybevétel legfeljebb tíz évre szólhat megfelelő bérösszeg ellenében. A telkek tulajdonosainak joguk van a telkekre épített épületeket bármikor megváltani. A 37—44. szakaszok a lakásügyi hatóságok szervezetéről szólanak s nagyjában fenntartják az eddigi állapotot okozóan is. A béremelést a rendelet megjelenése után nyolc nap alatt írásban kell közölni a bérlővel. Addig, míg a szabadforgalom teljesen helyre nem áll, a háztulajdonos a bérelt helyiségekben nem köteles karbantartási és helyreállítási munkálatokat végeztetni, csupán a földben vagy falban lévő csatornákat vagy egyéb berendezéseket kell javíttatnia, amennyiben azok a bérlő hibáján kívül romlanak el. A központifűtés, lifthasználat és üvegbiztosítás díjai szabad megegyezés tárgyát képezik. Az 58. szakasz kimondja, hogy 1923. augusztus elsején megszűnnek a közüzemi pótlékok. A kincstári haszonrészesedésre vonatkozó szabályok változatlanul érvényben maradnak. A telefondos szölsás?@zfeniji A 60—62. szakaszok a szabad felmondás kérdését szabályozzák s kimondják, hogy minden lakást s egyéb helyiséget a rendes felmondási idő betartásával a magánjog szabályai szerint fel lehet mondani 1926 november elsejére, indokolás nélkül felmondhatok hatszobás és nagyobb lakások 1923 november elsején, ötszobás lakások 1921 május elsején, négyszobás lakások 1924 november elsején, háromszobás lakások 1925 május elsején, két szobás lakások 1925 november elsején. A háztulajdonosnak a felmondásban megt kell neveznie azt az egyént, akinek a lakást bérbe kívánja adni. Irodáik üzletek és raktárhelyiségek 1923 november elsején felmondhatók. Kivételt képeznek az egynél nem több segédmunkással dolozó kisiparosok üzlethelyiségei, továbbá azok a helyiségek, amelyekben legalább 1915 január elseje óta dohányárujuk, vagy legalább 1920 január elseje óta mozgószínházak vannak elhelyezve, végül pedig állam- és községi hatóságok, iskolák, hivatalos katonai, rendőri, csendőri vagy pénzügyőri hatóságok által használt helyiségek. A 63—72. szakaszok a korlátolt felmondásról szólanak és úgy intézkednek hogy az előbb megjelölt időpontok előtt is felmondhatók egyes lakások, ha a háztulajdonos közeli rokonainak van azokra szüksége, vagy ha az állam vagy más közhatóság saját házában oly hivatalnokoknak akar lakást juttatni, akiknek természetbeni lakásigénye van. A régi bérlők részére ebben az esetben új lakásról kell gondoskodni. Fel lehet továbbá mondani a lakást, ha a bérlő vétkesen késedelmeskedik a bérfizetéssel, ha rongálja a berendezést, ha botrányosan zavarja a ház rendjét, vagy ha a közerkölcsiséget sértő magaviseletet tanúsít. A 72— 77. szakaszok a házfelügyelők és segédházfelügyelők jogkörét szabályozzák. A házmesterpénz az évi bér két százaléka, a lifthasználatért a házban nem lakóknak öt koronát kell fizetniök, a kapupénz éjfél előtt tíz korona, éjfél után pedig húsz korona A 78—82. szakaszok a büntetőrendelkezéseket foglalják magukban. A 83. szakasz intézkedése szerint a rendelet május elsején lép hatályba. Ezen a napon még folyamatban lévő ügyeket az új rendelet alapján kell elintézni. Az eddigi lakásügyi rendeletek a szakítsa értelmében hatályukat vesztik. A 85. szakasz felhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy a lakásügyi hatóságok szervezetét és működését újjászervezhesse. A kereskedete és iparosait a rendelet elreti A népjóléti miniszter lakásrendelet-tervezete nagy izgalmat keltett az iparos- és kereskedőtársadalom körében, mert a már ismeretes szövegben tényleg az üzlethelyiségek és műhelyek forgalmának felszabadítása foglaltatik. A kereskedők és iparosok között észlelhető rendkívüli izgatottság hatása alatt az ipari és keresz vedelmi érdekképviseletek közös bizottad ráma délben azonnal ülést tartott, amely alkalommal elhatározta, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál arra, hogy az illetékes tényezőket meggyőzze a rendelettervezetben lefektetett elvek tarthatatlan voltáról s elhatározta, hogy azoknak megváltoztatása érdekében eljár. Ü " pérti, jogi, államszámvitel és pénzügyi fsoalMi vizsgára ?lökésítünk n , Lifftt jsbb jegy. ¡jIGn!3!!!'’di3!fti!!3rillfüzetek vidékre is. Budapest, IV., Váci utca 51 3