Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

1923 Junius 2. szombat. K­óra 50 korona Budapest, TV. évf. 122. (727.) szám MXflvVXRSSfi Előfizetési árak: Negyedévre 2800 korona Egy hóra 10O0 korona Egyes szám ára hétköznap 50 korona. Vasárnap 70 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Mi­lot­ay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. túrám. Telefőn: József 68-90, József 68-01. — Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Izgatás és felelősség A kormány egy parlamenti akció és egy lármás tüntetés hatása alatt Végre ráeszmélt, hogy van tisztviselő­­i és középosztály-probléma Csonkama­­gyarországon. Eddig ugyanis a ke­­­resztény kormányok szolgailag lemá­solták a Teleszky-rendszert, amelynek lényege az, hogy akinek nincs kalapja,­­az járjon hajadonfővel, azután, hogy m­inden leszakadt ruhára akad még s okt a régi rongyok között s végül sok az járjon talpas cipőben, aki ajátkezileg rá tudja verni lábbeli­ére a talpbőrt. A keresztény kom­­­ányok közönye és érzéketlenség® annál inkább számit főbenjáró hibá­­sak, mert az egész rendszer ideo­­ógiáját és hatalmi szerkezetét az a trsadalmi réteg tartotta, amely assankint elmerül a nyomor víz­­izenében. Azok a kormányok, ame­lyek 1919 augusztusa óta az ország dolgát intézték, rendszerint akkor neszettek rá a tisztviselőkérdés szo­­iális, nemzeti és politikai hordere­dre, amikor ez a szemérmes és rezek­­­lt osztály néhanapján felüvöltött vigasztalan nyomorának keserűségé­ben s öklével döngette a bürokra­tikus rombaság és a politikai nem­­törődömség vaskapuit, ilyenkor ijed­­ükben a gyorstalpaló módszerével dolgoztak, gyorssegélyeket adomá­nyoztak, amelyek szánalmas lassú­­sággal ügettek a zürichi korona­jegyzés h­alálgaloppja után, azután pótlékokat izzadtak ki, amelyek — mire a címzett helyre érkez­­tek — rendszerint vásárlóértékük harmadára apadtak. A helyzet tehát következő volt. A drágaság k­imérője óráról-órára felszökött, a tisztviselők tanácskoztak és kérel­­meztek, a tisztviselőket figyelmeztet­ik az állam teherbíróképességeinek határaira, a tisztviselők lejebbszállí­­­tták igényeik léptékét. N ők, sze­nnyek mindig fogékonyak az állam­­ezon iránt,­­ a kormány pótlékot zavarott meg, a tisztviselők várták , pótlékot, a bür­okrácia aktagyárai hozzákezdtek a számfejtéshez és az­talványozáshoz s mire ebből a te­mérdek tanakodásból, alkudozásból s papirosból államjegy lett, arra már olyan helyzet következett be, mely újabb mozgalom megindítását­ette szükségessé. Végre néhány lelkes politikus szébe vette és felkarolta a hivatal­­noki nyomor kérdését Ezzel ez az új politikai, sőt pártpolitikai pro­­lémává vált, félelmére a kormánynak­­ — úgy látszik — hasznára a­sztviselőknek. Mihelyt e tekintélyes­­politikai csoport magáévá tette a­agyar középosztály ügyét, egy tiz­­zvonos államjegyet tehettünk volna jó dollár ellenében, hogy a kor­ány hozzálát a közszolgálati alkal­­azottak anyagi helyzetének ko­­olyabb tanulmányozásához s egész­­iesebb és józanabb kezeléséhez, minisztertanács kommünikéje most­­ látszik elárulni, hogy a kormány ont füle is meghallotta végre az­­es gyomrok forradalmi korgását állítólag hozzáfogott a tisztviselő­­idés nagyszabású rendezéséhez. Ez a minisztertanácsi határozat azonban intőszózat pátoszával fordul azokhoz a társadalmi egyesületekhez, amelyek gyűléseiken szintén állást foglaltak a magyar értelmiség nyo­morának enyhítése mellett s a ma­guk módja szerint nem éppen illatos­­szóvirágokkal tisztelték meg a kor­mány eddigi csökönyös érzéketlensé­gét és fásultságát. Semmi kifogásunk az ellen, ha az államhatalom képvi­selői szembeszállanak azokkal a tö­rekvésekkel, amelyek tisztviselőmen­tés ürügyén vagy jogcímén forradal­­masítják az amúgy is zilált idegzetű társadalmi osztályokat, fenyegetik az államhatalmat és arra izgatnak, hogy a legjobban megpróbált társadalmi rétegek a politikai önsegély fegyve­réhez nyúljanak és maguk vegyék kezükbe sorsuk intézését. Valóban le kell törni a professzio­­nálus izgatókat, akiknek rendbontás és a hajtogatás a kenyerük, akik mint zavaros tajtéka a forradalmi vizeknek, még mindig nem tudtak lehiggadni és visszasülyedni a maguk szürke jelentéktelenségébe. Nem hisz­­szük ugyan, hogy itt könnyű dolga akad a kormánynak. Mert ha már el is szakadt az a köldökzsinór, amely ezeket a szervezeteket összekapcsolta az államhatalommal, a régi emlékek­ és érdekek tere még mindig elegendő táplálék arra, hogy ezek az alakula­tok éljenek, mozogjanak és agitál­janak. Mindegy. Szívesen elhisszük a kormány kommünikéjének, hogy , ezekkel a szervezetekkel nyíltan szembeszáll, hogy hatalmukat és be­folyásukat mérsékelni iparkodik , ,bizonyára nem rajta múlik, ha ez nem fog egészen sikerülni. A szán­dék azonban dicséretes. Csakugyan tűrhetetlen állapot volna, hogy akármilyen testületek vagy szövet­kezések a maguk propagandájával aláaknázzák az államhatalom hiva­talos szerveit, hogy megbontsák a fegyelmet s keresztényi és nemzeti alapon minden alkalmasnak látszó kérdésből ürügyet kovácsoljanak a lázt­tásra és a felfordulásra. Ámde a legnagyobb, a leghango­sabb és legkivédhetetlenebb izgatás mégis az a magatartás, aminől a kormány tanúsított olyan súlyos és kényes kérdéssel szemben, mint a magyar honorációs osztály anyagi helyzete. A destrukció a jelszavak és az izgatások eseje nyomán zsendül fel, de csak olyan talajon, amelyet a közöny, az érzéketlenség és a nem­törődömség pihentetett parlagon s átengedett a dudva és a burján szabad tenyészetének. És a kormánynak csak akkor van erkölcsi jogcíme föllépni az izgatás és a forradalmasítás ellen, ha megtette a maga kötelességét, ha minden emberi erőt kimerített már, hogy az elégedetlen társadalmi osz­tályokat kielégítse. Olyan intelligens rend, mint a magyar tisztviselőosz­tály, tisztában van az állam anyagi erejének méreteivel, nem támaszt teljesíthetetlen igényeket, de ne ra­bolják el a józanságát és a belátá­sát a szükkezység, a késedelmezés és az indokolatlan zsugoriság rend­szeres éreztetésével. Egyetlen gyermek se bírja el, ha a család mindig mos­toha hozzá Egyetlen társadalmi ré­teg idegei se bírják el azt a morális feszültséget, amelyet a takarékos­ságra való unalmas hivatkozás idéz elő, különösen nem akkor, mikor azt kell látnia, hogy mindig csak őtőle követelik az önmegtartóztatást és azt, hogy némán éhenhaljon a becsület mezején. A kormány tehát akkor léphet fel komoly sikerrel az ő tekintélyét és hatalmát kisebbítő társadalmi erőkkel szemben, ha ki­küszöböli azt az okot, amelyből eddig megélt és elhatalmasodott az ő be­folyásuknak és agitációjuknak ereje. Mietesetett a Dolfitón-üllen­tés-n­arc a minisztertanács turnusra ötven százalékkal emelte a köztiszt­­viselőit rendhívün segélyei - mzek­ a Kormány ajfaalahisasáról — A Magyarság tudósítójától — Az egységes pártban Bethlen István gróf hazatértével ismét kiújult belső háborúskodásnak Gömbös Gyula szerdai szokatlanul éleshangú nyilatkozata óta nincsenek ugyan újabb fejleményei, bizo­nyos körülményekből azonban arra lehet következtetni, hogy most komolyan köze­leg a leszámolás órája s a kormány fel­készült a Gömbösök ellen való kampányra. Erre vall elsősorban a tegnap megtartott rendkívüli minisztertanácsnak a tiszt­viselőkérdésben hozott határozata, mely a legerélyesebben állást foglal a tiszt- viselőmozgalmakban utóbb vezető szerepet vitt olyan társadalmi alakulatokkal és egyesületekkel szemben, amely alakulatok­nak és egyesületeknek Gömbösékkel való szoros nexusa közismert. De kiérzik a leszámolásra való készülődés előszele a kormány esti liberális szócsövének a Göm­bös Gyula különvéleménye­ című mai cikkéből is, mely megállapítja, hogy Göm­­bös, mint a párt ügyvezető­ alelnöke szerdai nyilatkozatával inkompatibilis helyzetbe került s külön nézeteinek egy külön párt kereteiben szerezhetne már csak érvényt A miniszterelnök­ és Gömbös Gyula kö­zött ezideig nem folyt még le az a meg­beszélés, amelyen Gömbös tisztázni kí­vánja álláspontját a kormánnyal szemben. Mint már ismételten kijelentettük, nem csodálkoznánk, ha ez a megbeszélés a rendkívül kiélesedett helyzet ellenére is — mint már annyiszor — most is béke­kötéssel végződnék. A Bethlen—Gömbös-harccal kapcsolato­san politikai körökban a kormány küszö­bön álló átalakulásáról is beszélnek. A kabinet rekonstruálásáról szállongó kü­lönféle hírekből egyelőre csupán annyit lehet bizonyossággal kihámozni, hogy Bethlen István gróf elérkezettnek látja az időt arra, hogy ismét egy­es átfestéssel próbálja kedveltebbé tenni a kormány­hajó lobogójának színeit. A Kormány esti lapja Gömbös Gyucla ellen A kormány nyolcórai liberális szócsöve hosszabban foglalkozik Gömbös Gyula szerdai nyilatkozatával s több®k között a következőket írja: — Nemcsak egy guvernementális, hanem akármilyen politikai pártban elképzel­hetetlen lenne, hogy valamelyik párttag a párt keretein belül ilyen éles formá­ban szembehelyezkedjék a párt vezéré­vel. Ha Gömbös Gyulának­ különvélemé­nye van a dolgokról, senki sem gátolja meg, hogy e különvéleményének a megengedett alkotmányos eszközökkel külön pártot te­remtsen és ha egymaga nem elég erős, egy ilyen párt támogatásával szerezzen ér­vényt a­­politikában a maga külön néze­teinek. Ámde, úgy véljük, maga Gömbös Gyula sem tartja magát oly nagy tekin­télynek, vagy olyan ellenállhatatlan egyé­niségnek, hogy azt hihetné, hogy ő külön nézeteit jelenlegi pártjára oktrojálhatja. A saját személyében cselekedhet, ahogy akar, beszélhet és nyilatkozhat, ahogy neki jól esik, — noha mint a párt ügyvezető­­alelnök­e az ilyen természetű megnyilatko­zásokkal határozottan inkompatibilis hely­zetbe kerül, — de azt igazán nem kíván­hatja, hogy régi, tapasztalt politikusok, irányítónak fogadják el az ő politikai megnyilvánulásait, melyeknek sem a poli­tikai iskolázottságban, sem a magyar köz­életben, sem pedig az egységes párt irány­adó tényezőiben nincsen gyökerük. Ötven százesdkke t­emelték a köz­­tiszttelők rendszívüli segélyét A kormány tagjai csütörtökön rend­kívüli minisztertanácsot tartottak, amely­ről a következő hivatalos jelentést ad­ták ki: A kormány a Közszolgálati Alkalmazot­tak Nemzeti Szövetségének memoranduma alapján és a miniszterelnök távollétében egyes képviselők által megindított akció folyományaként elhatározta, hogy a tiszt­viselők rendkívüli segélyét még e hó folya­mán 50 százalékkal felemeli és ugyancsak még ebben a hónapban a parlamenttől tör­vényes felhatalmazást fog kérni a tiszt­viselői kérdés generális rendezésére vonat­kozólag. Ettől függetlenül azonban a kor­mány minden hónap második miniszter­­tanácsán automatikusan foglalkozni fog a tisztviselői fizetések kérdésével és amennyiben a változott viszonyok és a drágaság netáni emelkedése következté­ben szüksége mutatkoznék, úgy a meg­felelő intézkedéseket meg fogja tenni akként, hogy azok már a következő hó­nap elsején életbe is fognak lépni Bizonyos társadalmi alakulatok és egye­sületek rendezésében egy legutóbb megtar­tott gyűlésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselői kér­dést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, hanem azt, hogy politikailag mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frak­ciók és párt­szempontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problé­mát és amilyen jóindulattal kívánja fel­karolni az államkincstár teljesítőképes­ségének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kár­­hoztatandónak és elítélendőnek tartja azt a törekvést, amely mindenáron politiku­mot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. A minisztertanács ebből kifolyólag elhatá­rozta,­ hogy amennyiben a jövőben a leg­­utóbbi gyűlésen történtekhez hasonló ese­­mények és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni. A tisztviselők rendkívüli segélyének felemeléséről intézkedő kormányrendele­tet a hivatalos lap szombati száma közli. A rendelet intézkedik a nyugdíjasok, özvegyek és árvák rend­vüli segélyének felemeléséről is. Ducsúzó és érkező minisztereit A kormánypárt klubhelyiségeiben, bizonyos kaszinókban és vendéglőkben ma nagy volt a sürgés-forgás.. A Pes­ten tartózkodó képviselők pattanásig tele vannak kormányfrissítő ötletekkel és kombinációkkal és lelki szükségét érzik annak, hogy gondolataikat egy­másközt megcseréljék. A Gömbös-cso­port várható kiválásáról és a párisi út sikertelenségének következményeiről bizonytalan forrásokból, rendesen egy, egy ambiciózusabb miniszter környe­zetéből időalatt hiteles értelésen.

Next