Magyarság, 1923. október (4. évfolyam, 230-246. szám)

1923-10-12 / 230. szám

1923 október 12. péntekR Á­fa 3519 Um&m Budapest, IV. évf. 230. (835.) szám m­­uatMMK­ Előfizetési árak­ negyedévre 20.000 korona. Egy hóra Zoookorona. Egyes szám ára hétköznap 330 korona.­­ Vasárnap 400 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. F­elelős szerkesztő: Mi­lotav ISTVÁN Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefon­: Józseff 68-41), József 08-91,­­ Kiadóhivatal: • VII. kerület, Miksa-utca S. Telefon: József OS—92.­­ Megjelenik k­ettő kivételével mindennap. A basor diktátor befedi az étel-Málliarcot a szociáldemokrácia ellen itálír nv. nyilasítozaftt a Htogijarsag tudósítója előtt MUmben, aki. C (A Muaijarsag kiküldött tudóul­ójától) Négy esztendő óta nemcsak a ba- Sor, de az összes német nacionalis­­­ták egyik nagy reménysége és po­­litikai vezére, Kahr dr. ma ismét Bajorország élén áll és mint diktá­tor intézi a bajor ügyeket. Kahr, a­int bajor miniszterelnök szervezte m­eg az müncheni kommunizmus ■után Bajorországot és mikor a népú­spárt megbuktatta, vonult vissza a­­politikától, hogy megvárja, máig ideje ismét elérkezik.­­ Most ütött az órája. A passzív el­lenállás bukása után ugyanazok a­­jelenségek mutatkoztak Ném­et­­­országban, mint 1918 novemberé­ben. Az anarchia szele csapta meg­­a felelős emberek arcát és úgy lát­szott, hogy az általános fejvesztett­­­ségben a jobbszélről és balszélről t megindul a roham a mai állam el­len. A bajor kormány nem érezte Jenagát többé elég erősnek, hogy ha a Hitler és a horogkeresztes nemzeti s­zocialisták fegyveresen akarnák felkergetni a korrupt parlament­­korrupt kormányát, vagy Szász­­tomágból vörös offenzíva indul meg­­— az állami tekintélyt fegyvere­sen tudja megőrizni és ekkor lab­­d­ült az egyetlen emberhez, aki Ba­jorországban mindenkinek impo­nál, akinek erős kezét ismerik, —­­Kahrhoz. Kahr engedett a hívás­inak, kezébe vette a gyeplőket — és aligba fogja azokat hamarosan el­engedni. Fölkerestük a bajor diktátort, ahogy tőle halljuk meg, milyen tö­rekvéseket akar megvalósítani és pnerrefelé akarja vinni Bajororszá­got és azon keresztül Németorszá­­­got is. Kahr alacsony, zömök férfi, fölül van a hatvanon, de ez nem látszik rajta, koromfekete, szinte tolaszos típus, egész fellépése — azt lehet mondani — tudatosan diktá­­­tori, kemény, határozott, kurta mondatokban beszél, impulzív és nem tétovázó; azt mesélik, a mi­niszterek, akik most lényegileg ha­táskör nélkül maradtak, valóság­gal félnek tőle. A bajor főállam­­fiktus, amint hivatalosan címezik, a magyar sajtó részére adott nyi­latkozatában bevezetőül azokkal a híresztelésekkel foglalkozott, ame­lyeket a világsajtóban a bajor dik­­­tátor terveiről terjesztettek. — Valóban csak csodálkozni tu­dok azon, hogy még mindig annyi ostoba ember akad, akik minden­­ostobaságot elh­isznek. Bajorország nem fog szállítani a világnak sem puccsot, sem monarchia- ki kiáltást­, sem különválást a birodalomtól. — Én megmondom egész nyíltan, mit akarunk. Szeretem, mint őseink, a nyílt, becsületes harcot, a véle­ményemet mindig kimondom, te­kintet nélkül bárkire és örülök, ha ezemtől-szentben látom az ellen­feleimet. Elhatároztam, hogy min­den erővel harcolok azért, amit ha­zám érdekében jónak látok és nem fogok tágítani. — Első feladat a nemzeti becsüle­tet a régi piedesztálra emelni. A becsület minden nemzetnek, épp-; úgy, mint, minden embernek is, a ló nagyobb kincse. Most sajnos, nem volt elég erőnk az ellenünk in­tézett támadásokkal szemben a be­csületünket megvédeni, de ezt meg akarom változtatni. Nem szabad tűrnünk azt sem, hogy továbbra is rajtunk legyen a háborús felelős­­ség szégyenfoltja. — A második feladatom az ál­lami tekintély védelme és helyre­állítása. Egy államban csak az ál­lamhatalomnak szabad erősnek lenni, másnak nem, különben kifelé nem tud kellő erővel fellépni. Párt­emberekből ismét állampolgárokat kell csinálni. A német birodalom csak akkor lesz erős, ha az egyes német államok megerősödtek, tudo­másul kell tehát venni mindenki­nek, hogy ami Bajorországnak hasz­nál, használ a nagy német népnek is. Mindezt nemzeti érzésű elemet összefogva, helyre is fogjuk állí­tani Bajorországban az állami te­kintélyt. Semmiféle puccsot nem fogunk eltűrni. — Abból, amit mondtam, termé­szetszerűleg következik, hogy Bajor­ország­­semmiféle szeparációs poli­m­­ikát főzni nem akar, és nem is fog. Az kétségtelen, hogy a bajor nép túlnyomó többsége előtt nem na­gyon rokonszenves az 1918-as forra­dalom után létesített weim­ári al­kotmány, amely szerencsétlenségbe sodorta az egész nagy német népet. Mi vissza akarunk térni a bismarcki föderalisztikus alkotmányhoz, amely a német törzseknek testvéri együtt­működését biztosította. Mi úgy te­kintjük Bajorországot és a Német­Birodalmat, mint a sziámi ikreket, nem szabad őket egymástól elvágni, mert elpusztulnak. Döntő fontos­ságú történelmi, gazdasági és er­kölcsi kötelékek kapcsolják össze a német államokat és Bajorország nem akarja magát kivonni ebből a sorsközösségből. — Sok szó esik mostanában a monarchikus államformáról. A mon­­archia kérdése háttérbe szorul ma a német birodalom egyéb, égetően fontos problémái előtt, mint ahogy a mi trónörökösünk, Prupprecht her­ceg ezt nagyon szép szavakkal kife­jezésre is juttatta. Az azonban tény, hogy a bajor nép óriási több­sége monarchista. Énrólam azt mondták, hogy ki akarom kiáltani a m­onarchiát. Ez azok közé az os­toba hírek közé tartozik, amelyek­ről előbb szóltam, amelyeknek ter­jesztésében — lojálisan el kell is­mernem — a belföld egy színvona­lon áll a külfölddel. Legutóbb már olyan híreket is bocsátottak világgá, hogy Bajorországból pápai, egy­házi államot akarunk csinálni. Ez a hír mutatja, hogy a mai hiszté­rikus időkben minden abszurdum hihetőnek látszik. Én sokkal jobb monarchista vagyok, semhogy most egy ügyetlen kísérletezéssel koc­káztassam a monarchista gondola­tot. Nem akarok a bajor és német történelemben mint híres kalandor és bandavezér szerepelni.­­— Általában, elég volt a kísérle­tezésekből. Elég kárt okozott már nekünk a marxista kísérletezés. A jövőben a legélesebben szembe kell szállnunk a marxizmussal, amely nemzetköziségével megbontotta a német nemzet­iséget, amely­-Bift-s­zéria lista világfelfogásával egymás ellen uszította az egyes osztályokat. A marxizmus, a szociáldemokrácia szemét az államban, amelyet ki kell tisztogatni, amellyel nincs alkudo­zás és paktum. A német nemzet neki tűrheti egy kisebbség, egy osztály diktatúráját. A marxizmus hiába fedezi magát azzal, hogy a munkás­ság érdekeit képviseli, a munkássá­got mi is megbecsüljük, úgy a szellemi, mint­ a fizikai munkást az állam és nemzet nagy fontosságú tagjának tekintjük, de kell, hogy a munkások is érezzék, hogy nem­csak jogaik, de kötelességeik is van­nak az állammal szemben. — KétpVilágnézet harcol itt, — mondotta a bajor diktátor, befeje­zésül. — Ennek a harcnak kimene­tele döntő az egész német nép sor­sára és döntő egész Európára nézve, mert egész Európa érdeke, hogy Németország végre befelé konszoli­dálódjék és teljes erővel hozzákezd­hessen az újjáépítés esztendők óta megakadt munkájához. Klum­­i Endre Hitler nyilatkozik a Magyarság tudósítója előtt München, okt. 8 (A Mintgarsal) kiküldött tudósítójától.) Hitler Adolf ma egyike Német­ország legaktuálisabb embereinek. Három éve csatázik kíméletlen erő­vel a köztársaság, a parlam­emt, a „November—Verbrecher”, a szociál­demokrácia ellen, követeli a dikta­túrát és a kíméletlen leszámolást a belső ellenségekkel és most na­gyon köze­l jutott ahhoz, hogy kí­sérletet tehessen ezeknek a követe­léseknek megvalósítására. Hitler nagyban készülődik is," hogy »történelmi misszióját« telje­sítse. Nagy erőfeszítéssel tanul, meg akarja szerezni azt a politikai mű­veltséget, amelyet mint munkás Ausztriában nem kaphatott meg. Egyenesen bámulatos agitációs te­vékenységet fejt ki, mindennap Bajorország más és más pontján tűnik fel, megszámlálhatatlan nép­­gyűlésen beszél. Szónoki egyéni­sége — remélem nem veszik rossz­néven ezt a párhuzamot — nagyon emlékeztet Friedrich Istvánéra, rendesen fel-alá sétál a pódiumon, zsebredugott kézzel, közvetlenül, könnyeden, valósággal lebeszélget a publikumhoz, tréfálkozva, csípő­sen fűrészelve intézi el a politikát és a politikusokat. Különben nyers, darabosvonású arcán örökösen gunyoros mosoly, és a nép rajong érte. Neki sikerült a munkástöme­gek közzé is beférkőznie és még azok is, akik csupán ügyes dema­gógnak tartják, elismerik, hogy ez­zel sikerült a szociáldemokrácia ha­talmát Bajorországban lényegesen meggy­engítenie. Másik érdeme, amit mindenki elismer, hogy az ő agitáció­ja szorította egészen hát­térbe Bajorországban a szeparációs törekvéseket, Hitler a német egy­ségnek legelszántabb híve. Most, mikor főhadiszállásán be­szélek Hitlerrel és alvezéreivel, köztük­­ a legtevékenyebbel, Esser Herman­nal, már ismét indulóban vannak Nürnbergbe, automobil­szemüveg, bőrkabát rajtuk, autón mennek, mert a vezérkarnak állan­dóan két automobil áll rendelkezé­sére. A főhadiszállás egy pillanatig sem nyugodt, itt van a Völkischer Beobachter szerkesztősége és mel­lette a sotosstruppok­ központja, állandóan érkeznek kerékpáros kül­döncök, katonás tisztelgéssel je­lentkeznek az ügyeletesnél, mint a valóságos főhadiszállásokon,. Bizalmatlanság Kahr iram Elsőnek megkérdeztük a nemzeti magonalisták vezérét, hogy miért vi­seltetnek bizalmatlansággal Kahr, bajor diktátorral szemben, és miért jelentették vele szemben a nyílt harcot? — Kahr úr — volt a válasz — egy­­izben már, mint miniszterelnök be­bizonyította, hogy ily nagyfontos­­ságú állást megfelelően betölteni nem tud. Semmi okuk sincs fel­­terítni, hogy pár hónap, vagy esz­tendő alatt Kahr úr egyénisége és képességei, átalakultak volna és e miatt a személyes bizalmatlanság miatt nem támogathatjuk őt. — Kit kívánnának Kahr, helyére? — Bajorország diktátora ma csak egy ember lehetne, Pöhne volt mün­cheni rendőrfőnök. ..csal« mi lettetünk.. — Jós az egész a Német birodalom diktátora? — Ez a kérdés egy kissé agresz­­szív. Az kétségtelen, hogy a mai parlamentáris rendszer, teljes csődbe jutott, ezt beismerik a parlamenti urak is és tudja minden ember. Ke­ressen egész Németországban egyet­lenegy embert, aki előtt még a par­lamentnek, politikai pártoknak és frakcióvezérüknek tekintélyük van, ilyent nem fog találni. Ez a heten­kénti kormánycserélgetés és diplo­matikus izzadás, amíg egy új ka­binetet nyélbeütnek, világosan mu­tatja, hogy az egész rendszer nem­sokára utolsót vonaglik. Ezután természetesen csak mi jöhetünk. A nemzeti szocializmusnak határozott ideáljai vannak és mi bízunk ön­magunkban. Hogy azután a mi ré­szünkről ki fog az élen állani, hogy kik lesznek az esetleges direktórium tagjai, arról most beszélni valóban még nem időszerű. Meggyőződésem, hogy a változás már csak igen rö­vid idő kérdése. Napot előre nem lehet mondani, 1918-ban sem tudta senki bemondani az összeomlás dá­tumát, de mindenki érezte, hogy jörn . Milyen erővel rendelkezik most a nemzeti szocialista tábor? — Pozitív adatokat persze nem mondhatok, tény, hogy a nürnbergi nagy szemlén hatvanezer, ember, vett részt, hogy csak magában Mün­chenben harmincháromezer embe­rünk van, pedig két év előtt egész Németországban alig volt három­száz. —­ Melyek a legsürgősebben meg­valósítandó programpontjaik? — Az első és legfontosabb feladat végre idehaza rendet csinálni, le­számolni a marxizmussal és meg­tisztítani az országot minden bűnös és mtos elemtől

Next