Magyarság, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-29 / 74. szám
1924 március 29. szombat Ára 1500 korona Budapest, V. évf. 74. (973.) szám mOIMMIC Előfizetési árak: Negyedévre 00.000 korona. Egy hóra SO.OOO korona. Egyes szem ára hétköznap 1500 korona. Vasárnap 2000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrá K. Felelős szerkesztő: M . LOTAY ISTVÁN Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefőn: József 68-00, József 68-91. Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefőn: József 68-79? Eegjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. Utólagos honfibú Bethlen István, gróf miniszterelnök, hogy a szanálási törvényjavaslatok gyors elintézését biztosítsa, lelkére beszél az ellenzéki pártvezéreknek s a régi, jól bevált módszer, szerint nem a kormány, hanem az ország érdekeire való tekintettel halálos veszedelemnek jelzi, ha e javaslatok tárgyalása és megszavazása valami késedelmet szenvedne. Mondanunk sem kell, hogy soha ezt a két érdeket, tudniillik az országét és a kormányét kevesebb joggal össze nem kapcsolták, mint éppen a kölcsön ötletéből. Mert amennyire igaz lehet, hogy a kormány érdeke valóban a kölcsön megszavazását követeli, épp oly kevéssé igaz ennek az okoskodásnak másik vége, amely az ország érdekére hivatkozik. Az ország valódi érdeke ugyanis az lett volna, ha e kölcsönt , ennek súlyos és megalázó föltételeit elkerülhettük volna.Az a körülmény önmagában, hogymost már nincs százaunkra más segítő eszköz, mint ezeknek a sylecki föltételeknekelfogadása, mindent jelenthet, scsük nem, az ország érdekét. Ellenkezőleg: ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy a kormány sorozatos és végzetes hibái folytán bele kell törődnünk egy változhatatlan ténybe, amely azonban nem az ország sorsának jobbrafordulását, hanem valódi nemzetiérdekeinek eladását és megtagadását hordja magában. A miniszterelnök nem minden Humor nélkül azzal próbálta ka-pacitálni és megvigasztalni a csökönyösködő ellenzéki urakat, hogy ha a kölcsönjavaslatokat al sürgető határidőre megszavaznák, akkor aztán kipanaszkodhatják magukat fölöttük s akár obstrukciót is rendezhetnek. Aligtudnánk hirtelen valami jellemzőbbet, ami annyira rávilágítna a Bethlen-féle politika egész észjárására és módszerére, mint a kapacitációnak éppen ez a formája. A mostani kormányrendszert kezdettől fogva szinte minden fontos lépésben ez a metódus jellemezte. Befejezett tényeket tel: repíteni, lehetőleg a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül, s azután hagyni, hadd méltatlankodjanak a tényeken, mikor már úgy sem lehet többé változtatni rajtuk. Ezt az eljárást követték a választójogi rendelet megalkotásával, s a kényszerkölcsön rendeleti uton történt végrehajtásával nemkülönben s most ugyaneztajánlja Bethlen István gróf az aggodalmaskodó ellenzéknek. Tigy nevezhetnénk ezt, hogy jogot ad nekik az utólagos honfibúhoz. Mert valóban nem ideális megoldás ez minden ellenzéki politika Számára- Előbb mindezt sürgősen lenyelni és megszavazni, hogy a kecske is jóllakjon s aztán az ország felé fordulva kipanaszkodni magát, hogy így a káposzta is megmaradjon? De mi azt hisszük, nem is lesz rá szükség, hogy az ellenzék igénybe vegye majd ezt a jogot a kölcsönjavaslatokkel kapcsolatban az utólagos kesergéshez. Az adott viszonyok között, mikor a meghiúsulásnak ekkora ódiuma és ilyen következményei fenyegetik az ellenzéki elhatározást, senki se könnyen szánja rá magát arra az obstrukcióra, amelyet a kormány lapjai máris a falra festenek, hogy mint hazaárulást kiáltsák világgá az ellenzéki kritika még oly szerény rezgelődését is. "Nincs minden érdekesség nélkül, hogy az ellenzéki pártok közül éppen az a két szélsőség helyezkedett a miniszterelnök úr argumentumaival szemben a várakozás álláspontjára s az a kettő tartotta fenn magának a cselekvés szabadságát a javaslatokkal szemben, amelyeket egyéb-ként kiegyenlíthetetlen politikai és világnézeti ellentétek választanak el egymástól: a fajvédő politikusok és a szociáldemokrata párt vezérei. Akármi legyen is az oka ennek a sajátságos találkozásnak, magában véve mégis szimptomatikus jelenség, hogy ezek a pártok ebben az egyben, a kölcsön veszedelmeiben, ha talán más-más szempontok miatt, de íme, egyetértenek. A szocialisták részéről ez az állásfoglalás annál érdekesebb, mert hiszen nekik minden okuk megvolna rá, hogy megnyugvással nézzenek a Bethlen-féle kölcsönpolitika további fejleményei elé. Hisz ezek a törvényjavaslatok egyebeken kívül azt jelentik, hogy éppen olyan tényezők kapnak hatalmat és ellenőrzési jogot a magyar kormányzat és belpolitika legfontosabb ténykedéseivel szemben, amelyeknek jóindulata a szocialista és szélső demokratikus pártok törekvései iránt világszerte közismert. A népszövetség megbízottai valóban nem azért fognak beülni hozzánk, hogy itt egy háborús, nemzeti revanspolitika esélyeit és törekvéseit támogassák. Ezek az urak testületük nevében a pacifizmusnak és a demokráciának azt a felfogását képviselik és érvényesítik majd nálunk is, amely a mai világpolitikai helyzetet véglegesnek akarja s irtózik a nemzeti elégedetlenség minden nyilvánulásától. Ezeken az urakon keresztül tehát ,voltaképpen annak a politikának legfelsőbb ellenőrzése alá kerül Magyarország és a magyar kormányzat, amelyet a soviniszta és irredenta áramlatokkal szemben a szocialisták maguk is annyit ajánlgatnak az országnak. Ha tehát a mi szocialista vezéreinknek mégis aggodalmaik vannak a Bethlen-féle kölcsönakcióval szemben, ezt talán az a körülmény magyarázhatja, hogy nem nézhetik minden féltékenység nélkül azt az őket is túllicitáló, szinte végeláthatatlan alkalmazkodást, amellyel Bethlen István gróf a magyar nemzeti gondolatot a népszövetség pacifista utópiáival össze tudja hangolni. De ha a szocialisták ilyen féltékenyek erre a pacifizmusra, mit érezzenvele szemben az a magyarság, amely a nemzeti politika jelszavai alatt, még csak a Bethlen-rendszer születésekor is, egészen másvalamiről álmodott? Ennek a Bethlen-féle pacifizmusnak éppen az a legborzasztóbb veszedelme, hogy nemzeti színekbe öltözködve szoktat hozzá bennünket a lemondás és megalázkodás olyan lényeihez, amelyekkel szemben valamikor még a Károlyikormányzat lelke fenekén is megmozdult valami a tehetetlenség és a szégyen elkeseredéséből. Ha egy Károlyi-féle uralom ajándékozott volna meg bennünket azokkal a vívmányokkal, amelyeket ez a mostani szanálási akció jelent, elemi erővel lázadt volna föl ellene az egész nemzet lelkiismerete. De most mindez a nemzeti konszolidáció nevében kopogtat s a nemzeti hősöket megillető elismerés babérjait igényli a »győztes« vezérek számára. Annak az érzékenységnek és nyugtalanságnak pedig, amely még itt-ott feléled a társadalomban és az egyes pártokban ezzel a győzelemmel szemben, nem kell egészen kétségbeesnie. A miniszterelnök úr figyelméből megmarad a joga az utólagos honfibúhoz. Nemzeti vívmánynak ez is valami. Előbb azonban szavazzon, d© minél gyorsabban. .. ,/j : - * A miniszterelnök április 18-ig mindenáron keresztül akarja hajtani a szanálási javaslatokat Anfbrassis Ofsulfs gróf a nemzet defefizimisáról — A Magyarság tudósítójától — A miniszterelnök kezdeményezé-sére Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke pártközi értekezletre hívta össze az ellenzék vezető politikusait. Megjelentek az értekezleten Friedrich István, Gömbös Gyula, Ugrón Gábor, Szilágyi Lajos, Peidl Gyula, Haller István, Meskó Zoltán és Vázsonyi Vilmos helyett Pakots József. Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf az értekezleten nem jelentek meg. Az egybegyűlt képviselőkhöz először Szcitovszky Béla elnök szólott, majd Bethlen István gróf miniszterelnök kérte az ellenzéki pártokat, tegyék lehetővé azt, hogy a szanálási javaslatokat húsvétig letárgyalhassák. Ez elsősorban pénzügyi szempontból szükséges, hogy a kényszerkölcsönjavaslatot keresztül lehessen vinni és fel lehessen venni a hazai bankoknál azt a százmillió aranykorona előleget, amelyet a bankok a kétszázötvenmilliós kölcsön terhére folyósítani hajlandók. Amellett szükséges a javaslatnak minél gyorsabb elintézése a külföld miatt is, amely nagy önfeláldozással és programszerűen vesz részt a magyar szanálási akcióban, azonban elvesztené a bizalmát, ha nálunk a javaslatok tető alá hozása nagyon soká tartana. Veszedelmesnek tartaná, ha olyan vita alakulna ki, amely a kormány eljárásának alkotmányjogi alapjait is kétségbevonná. Feltétlenül szükséges, hogy a javaslatokat április 18-ig, nagypéntekig tető alá hozzák. Gömbös Gyula a fajvédőcsoport nevében bejelentette, hogy végleges választ csak akkor tud adni, ha elvbarátaival a kérdést megtárgyalta. Jelezte azonban, hogy nagyon nehéz helyzetben van, mert a kormánnyal szemben a fajvédelmi csoport a legteljesebb bizalommal viseltetik. Bethlen István gróf újabb felszólalásában azt fejtegette, hogy, itt nem a kormány, hanem az ország jövője iránti bizalomról valt szó. "Az a kérdés, hogy obstrukciót akar-e az ellenzék rendezni, vagy sem. Az ellenzéknek a kölcsönjavaslatok letárgyalása után bármikori módjában volna obstrukciót rendezni és a kormányt megbuktatni. Szilágyi Lajos kijelentette, hogy a szanálási javaslatot a legnagyobb bizalmatlansággal nézi és a maga részéről nem fogja elősegíteni annak gyors letárgyalását. Bethlen István gróf újabb felszólalásában azt hangoztatta, hogy az antant a felhatalmazási javaslatok segítségével semmiképp se avatkozhatik be Magyarország belügyeibe. Haller, István a keresztény,szocialisták nevében közölte a miniszterelnökkel, hogy ők a legélesebb kritikát fogják gyakorolni, azonban nem gátolják meg a javaslatok idejekorán való elintézését. Meskó Zoltán hasonló értelemben szólott, ugyancsak Pakots József a demokratáknevében. Peidl Gyula a szociáldemokraták részéről kijelentette, hogy ők nem kívánnak obstruálni, azonban nem tudják garantálni azt, hogy húsvétig befejeződik a javaslatok tárgyalása. Ezért a felelősség a kormányt terheli, amely nem gondoskodott olyan atmoszféráról, hogy a szociáldemokraták aggodalmaikat kevésbé részletesen terjeszthették volna elő. A végleges állásfoglalást pártja részére fenntartotta. Friedrich István érintette azokat a súlyos aggodalmakat, amelyekkel az egész szanálási akciót nézik és azt mondta, hogy a hosszú ülésekkel,való fenyegetőzés az ellenzéket nem fogja visszatartani a kritikától. Megemlítette, hogy és többen mások is a passzivitás gondolatával foglalkoznak, az sem lehetetlen, hogy, egyesek leköszönnek mandátumukról. Bethlen István gróf miniszterelnök zárószavaiban azt hangod