Magyarság, 1924. június (5. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

i Interpelláció az olimpiai fü­küdetések lel­ti vizsgálásáról Tovább tart a nemzetgyűlésen a vámtarifa vitája — A Magyarság tudósítójától — Alig pár napja vitázik a nemzetgyű­lés a vámtarifáról, de máris teljesen ki­merült ebben a munkában. Ma egész délelőtt éppen , hogy a szónokok és az el­nök tartózkodtak bent az ülésteremben, egyébként azonban hallgatóságnak csak igen halvány nyomai voltak és jó ideig jegyzőre sem tudtak szert tenni, Tem­es­­váry Imre, Gömbös Gyula, Bartos An­dor és Kabók Lajos inkább csak a napló és a történelem részére beszéltek. Szombat kissé elhanyagoltabb interpel­­lációs nap, csak két interpellációt mond­tak el, ezek közül érdekes volt Gömbös Gyuláé, aki a párisi olimpiai kudarccal foglalkozott és a magyar amatőrszellem érvényesítését követelte a magyar termé­szettől távolálló professzionizmussal szemben. Zsitvay Tibor elnök többizben is kí­sérletezett az ülés megnyitásával, de a képviselők és jegyzők krónikus távol­­maradása miatt ez nem volt­­ lehetséges. Végre akadt jegyző és ekkor napirend előtt Almássy László tiltakozott az el­len, hogy az ő nevét összefüggésbe hoz­zák a Jutaipar Zrt. botrányával. Ő tagja volt az igazgatóságnak, de az egész ügyvitelről legcsekélyebb tudomása nem volt. A vámtarifajavaslathoz elsőizek Te­­m­esváry Imre szólott hozzá, aki védel­mezte a vámtarifát és azt magyarázta, hogy az új tarifa­­voltaképp vámleszál­­lítást jelent a békéhez viszonyítva.­­Szükségesnek mondotta a kontingens­rendszer­­megszüntetését és intézkedése­ket sürgetett a takarékkoronáról ter­jesztett álhírekkel szemben. Gömbös Gyula általános nemzeti szem­pontból vizsgálja a javaslatot. A ma­gyar közgazdaságnak keletre, a Bal­kánra kellene terjeszkednie. Helyesli a magyar­­iparnak bizonyos mértékű vé­delmét, mert gazdaságilag függetlení­teni kell magunkat. Azonban nem bízik a kormány javaslatában, mert a kor­mány pénzügyi és gazdasági politikája hibás, három balkeze, három pénzügy­­minisztere­ is van. A mezőgazdaság a maga akaratát nem tudta kellőleg ér­vényesíteni,­ mert nincs eléggé megszer­vezve. A javaslatot nem fogadja el. Barthos Andor történelmi alapon is­merteti a magyar ipar fejlődését az ókortól napjainkig. Majd védi a vám­tarifát, amely azt igyekszik elérni, hogy a tömegszükségletet a magyar ipar tudja kielégíteni. A javaslatot elfo­gadja. Kabók Lajos elvileg a szabadkereske­delem alapján áll, ez azonban ma nem vihető keresztül. A javaslatot mindazon­által ellenzi. A vita folytatását ezután a Ház kedd délelőtt 11 órára halasztotta. Az interpellációk során Horváth Zol­tán a makói hagymatermelés válságá­val foglalkozott. Makó környékén a föl­deket uzsoraáron, katasztrális holdan­ként tizenkét méter mázsa búzáért adják bérbe a hagymakertészeknek. A földmi­­velésügyi miniszter­ beavatkozását kéri, hogy a csanádi püspökség földjét adják át a hagymatermelőknek. Bajok az olimpiádon Gömbös Gyula felszólítja a kultusz­minisztert, avatkozzék be az olimpiai kiküldetések eddigi rendszerébe és a Testnevelési Tanács útján biztosítsa a magyar nemzet és amatőr sportszel­lemnek érvényesülését. Az olimpiai ki-, küldetések szükségességét­­sokan azzal in­dokolták, hogy a részvételnek nagy propaganda-jelentősége van. Ezt a pro­pagandát akkor értük volna el, ha a si­kert­ biztosítjuk és nem küldünk ki több kísérőt, mint játékost. A Harisba kül­dött futballistákat nem lehet a magyar faj reprezentánsainak mondani, még csak Budapest reprezentánsainak sem. Rupert Rezső: Ha győztek volna, ak­kor a magyar faj reprezentánsai lettek volna. Gömbös Gyula: A többi nemzetek va­lóban saját fiaikat tudták kiküldeni és ezek küzdöttek is teljes erejükből, amint a nemzeti becsület megkívánta. Morális alap, az amatőrszellem érvényesülése nélkül nem vehetünk­ részt a nemzetek versenyében. A jövőben csak azokat szabad kiengedni, akik Magyarországot, méltóan képviselik. Az üzleti szellemet ki kell irtani a sportból. Kérte a kul­tuszminiszter intézkedését. Az interpellációt kiadták Klebelsberg Kuno grófnak és az ülés két óra után véget ért. c-:——-i ""-»in... - TM 1­I Hízelgő dicsérő szó nincs elég ahoz, hogy a Diana-arckrém és Diana-szappan tökéletességét hirdessük. Csak egy­szer kell használni és a széppé va­rázsolt nő arcán önmaga hirdeti mindent felülmúló értékét. Szeplők és pattanások biztos ellenszere, vala­mint elsőrendű kézfehérítő­s kézápoló Kapható mindenütt! MAGYARSÁG A főváros drágsö­énnyel zárja el J Jszanics-utcai telepian­t a Dalamosió! — A Magyarság tudósítójától — A Juranics-utcai állami telep lakói kevés kivétellel tisztára menekült tiszt­viselők, hetek óta felháborodással és elkeseredéssel tárgyalják a fővá­rosnak azt a tervét, hogy a Hős­­utcát, — amely a Hungária-körúttal köti össze a telepet — elzárja a for­galom elől. Ha a főváros ragaszkodna az utca elzárásához, ez a telep lakóinak rengeteg kellemetlenséget, fáradtságot és költséget jelentene. Érthetetlennek találják a telep lakói, hogy egy utcát elzárjanak a forgalom elől akkor, ami­kor az utóbbi évtizedekben csak új utcá­kat nyitottak, de arra példa nem volt, hogy egyet is elzárjanak komoly ok nélkül. A Juranics­ utcai telep a községi ke­nyérgyár mögött fekszik. Jelenleg 540 kész lakásban mintegy 2500 menekült lakik a telepen. A telepet két utca, a Hős-utca és a Juranics-utca köti össze a Hungária-körúttal, ahol a villamos közlekedik. A községi kenyérgyár most a Hős-utca baloldalán autógarázst épí­tettétt. Most, hogy az autógarázs elké­szült, a főváros elhatározta, hogy köz­vetlenül összeköti a kenyérgyár tele­pével, amely a Hős­ utca másik oldalán fekszik. Néhány nappal ezelőtt már fel is állítottak két vasoszlopot, amelyre dróthálót feszíten­ek ki, hogy az utcát teljesen elzárják és hozzácsatolják a ke­nyérgyár területéhez. A lakóknak ezek­­után csak egy közlekedési útvonala lenne, a Juranics-utca, amely a telep legvégén van. Szóval a telep legalsó pontjáról is fel kellene gyalogolni a Juranics-utcáig, hogy a Hungária-kör­­útra — két villamos megálló közé — kijussanak­ a lakók. A keskeny Jura­­nics-utca egyébként is alkalmatlan a kocsikkal való közlekedésre, mert a helyiérdekű vasútnak a környékbeli fa­telepekhez és a Walla-gyárhoz vezető vágányai futnak rajta. A Juranics-utcai telep állandóan fej­lődik és most is öt ház épül ra­jta föl la­kással. A főváros azonban egyáltalában nem törődik a teleppel. A közműveket is csak akkor volt hajlandó megépíteni, amikor az állam előlegezte az ahhoz szükséges pénzt, utcai világítás azonban még ma sincs a telepen, pedig a közbiz­tonsági viszonyok nem a legfényesebbek. Néhány héttel ezelőtt megtörtént, hogy egy most épült, de még lakatlan­uj ház­ba bemásztak, a falakból kiszedték az ólomcsöveket, lecsavarták a csapokat és elvitték az ablakokat. Rendőrőrszem az egész környéken csak egy van és az is a kenyérgyárat őrzi. Ilyen viszonyok között rendkívül fontos a telep lakóinak, hogy a Hős­ utcán továbbra is szabad legyen a közlekedés. Az osztrákok új beruházásai Nyugatmagyarországon Németsújvár, május hó (A Magyarság tudósítójától) Közel három esztendeje, hogy az osztrákok Nyugatmagyarországot birto­kukba vették. Igen sokszor beszámoltam már a Magyarság­nak az osztrák ura­lomról és azokról az ígéretekről, ame­lyekkel f­elhalmozták az­ idevaló lakossá­got, csakhogy valami módon magukhoz édesgessék ezt a jó magyarérzésű hieno népet. A tömérdek ígéretből eddig úgy­szólván semmit, de semmit sem váltottak valóra. Mindennek pedig két, igazán el­fogadható oka volt. Az egyik Ausztria közgazdasági helyzete, a másik pedig az általuk örökké lobogó lángának elkép­zelt magyar irredentizmus volt. Álmat­lan éjszakák lidércnyomásaként nehe­zedett állandóan a lelkükre a magyar bosszúállás döbbenetes gondolata. Ret­tenthetetlennek ismerték eddig a ma­gyart, akit büntetlenül megbántani nem lehet. De most? Istenem, most... Most nyugodtan, háborítatlanul alszik az osztrák. Ausztria ijesztő mumusa el­szunnyadt, néma lett... És mindez a magyar szanálási akciónak, a trianoni határ újólagos elismerésének következ­ménye. Ez év januárjában a tartományfőnök­­ségi tisztviselők megválasztása alkal­mával a keresztényszocialisták fölényes győzelmet arattak a többi pártok fölött. Akkor úgy látszott, hogy az osztrákok megbékültek azzal a gondolattal, hogy Nyugatmagyarországnak teljes önkor­mányzatot biztosítanak és megadják a jogot arr­a, hogy csak idevaló tisztvise­lőket alkalmazhassanak. A magyar sza­nálási akcióval párhuzamosan aztán a Burgenlandi kormányzásában is mély­reható változások állottak be. A bécsi osztrák pénzügyi tanács a szociálde­mokraták kívánságára nagyobb összeget szavazott meg nyugatmagyarországi be­ruházásokra: hivatalok, tisztviselők, la­kások, iskolák, kaszárnyák, csendőrlak­tanyák felépítésére. Mindezt tehát ál­lami pénzen, nem pedig a kormányzóság költségen, ahogy azt a nyugatmagyar­országi képviselők tervezték. Ez aztán az önkormányzat megcsorbítására, ké­sőbb pedig teljes megszüntetésére vezet. Az osztrák kormány most meg akarja valósítani a régi közös hadseregbeli re­glamát, hogy az idevaló illetőségű hiva­talnokokat áthelyezik Ausztriába, helyet­tük pedig az ország másik feléből hoz­nak ide osztrák születésű beamtereket, tanítókat és más alkalmazottakat. Me­gint felvetették azt a gondolatot is, hogy »Burgenlandot« ■ kétfelé­­ osztva, egyik részét Stájerországhoz, a másikat pedig Alsóausztriához csatolják. Mind­ezekkel az intézkedésekkel azt akarják elérni, hogy Nyugatmagyarországot végképpen beolvasszák az osztrák tarto­mányokba. A tartománygyűlési képvise­lők nagy része tiltakozik Nyugatmagyar­­ország kettévágása és önkormányzatá­nak megszüntetése ellen. Arra azonban nem elég erősek, hogy az országos kor­mány cselekedetei elé gátat vessenek. Egyetlen helyes és célravezető út volna: a magyar kormánynak a Nemzetek Szö­vetségével oly irányú közbelépése, hogy Ausztriát kötelezzék a kisebbségi szer­ződés betartására és a nyugatmagyaror­szági lienceli önrendelkezési jogának a tiszteletben tartására. A magyar kor­mány azonban a nyugati végek lakossá­gáért egy lépéssel se tett többet, mint­hogy a határon összeverődött fölkelő­csoportokat kétizben leszereltette és a vezérüket börtönbe csukatta. Az osztrákok nyugatmagyarországi munkálkodásáról, azt hiszem, elég szem­léltető képet nyújt, ha Németújvár »szanálásáról« mondok el egyet-mást. A Batthyány-uradabportnak a zárdá­val szemben állott istállóját, átalakítot­ták, kimeszelték és most­ ebben van az elemi iskola. A régi iskolaépületben pe­dig az újonnan létesített polgári isko­lát helyezték el. Mostan aztán arra a tudatra ébredtek, hogy ez így sehogyan se megfelelő elrendezés. Építenek tehát egy új polgári iskolát; most már lehet, most már nem kell tartani attól, hogy egy szép napon esetleg idevetődik 3—4 . fölkelő és az osztráknak kereket. "kell oldania. A polgári iskola épületét a Bé­kafalu felé vezető út mentett­ Csaplo E­nics ügyvéd lakása mellett fogják fel­építeni. Az osztrák hivatalnoksereg mintegy vigyázz-állásban tartózkodott itt a vég­várak országában. Egyik szemével a magyar határt leste, a másikkal a ha­zavivő utat figyelte. A férfiak légter­b­ben csak egyedül laktak itt, mert egy­­részt lakásuk se volt, de még nem kel­lett tartaniok attól, hogy mi lesz a csa­ládjukkal, ha jönnek a magyarok. Most, már elült a félsz, e téren is rend­ben van minden. A Mühhumkt-beni, a lipóci­ út mellett álló kápolnánál húsz tisztviselő­ lakást, építtet az osztrák kor­­mány. A téglák és más építési anyagok ,már ott vannak egy halomban. Az osztrák csendőr, meg szovjetsapkát balta szintén olyan ügyefogyottan járt­kelt ezen a vérrel szentelt magyar föl­dön, mint a beteg ember lelke, amely csak hálui jár haza. Most ezeknek U emeletes palotájuk lesz. A Wikischer­­féle vendéglőre kimondották a szenten­ciát, hogy be kell csukni, (bizonyán* azért, mert nagyon drága lesz benne a bor,) ezt a házat átalakítják kaszárnyád­nak, hogy — úgymond — az osztrák dl­,­ségnek legyen végre a­­saját hazájába­n otthona.­­ A tartománygyűlési székház és a hi­vatalok elhelyezésének a kérdése nincsen még véglegesen megoldva. A tartomány­­­főnökség eddig tudvalévően, Savanyú­­kúton székelt, a tartománygyűléseket­ pedig a kismartoni reáliskola tornatér-­ mében tartották. Most szeretnék a kettőt összehozni és ezek számára új palotát építeni. De hogy hol, afölött még vitat­koznak. Azt hiszem, egy-két fölkelő ha­marosan eldöntené, hogy hol lenne ezek számára a legalkalmasabb terep. 1924 június 1, vasárnap ÍM e h. n 11 I Maltin­ kakaója | | tá­pláló, olcsó és I I_______ízletes. I­SCoRAN KELL megrktezítenie a lótá£t-fut£at, munkát« izgalmat, h­a csak nemi üzleti "»fertményt akar elérni. Egy iik­cioté« révén a­z 5n.jBryarw«^tban mindezt nem szülözheti és amellett­­: « .. . ARANYAT LEL

Next