Magyarság, 1925. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
2! jól tudja, hogy az ő posszibilitása a király szemében attól függ, tudja-e szállítani a horvátokat. Trumbics csak úgy tehet szert újra befolyásra, ha nemcsak öt cilinderre támaszkodik, hanem mögötte áll a hatvanegy főnyi parasztpárt is: Így vette rá ez a triumvirátus Rádics Pál ügynöki lángelméjét arra, hogy szégyenletes beszédét elmondja. Mindazt, amit a Szamouprava kívánt, megtette, többször olyan szolgalelkűséggel, hogy a blokkban is visszatetszést keltett. Korosec a nyilvánosság előtt is kifejezte megbotránkozását Pál mester politikai stílusgyakorlatán és kijelentette, hogy a szlovének nem adják fel autonomista programjukat. Rádiós Pál csak egy dologról hallgatott, — ezt, úgy látszik, az utolsó napokban folyt titkos tárgyaláson elengedték neki — nem tagadta meg nagybátyját. Trumbics valószínűleg felvilágosította szerb cinkostársait, hogy ez olyan teiler próba volna, amelyet a parasztpárti naivak sem bírnának ki, amellett, hogy ezzel a horvát nemzet vezére megszabadulna minden obligóból öccse szónoki remekéért. A horvát nemzet vezérének hallgatólagos megragadása azonban megtörtént. Hiszen védője és unokaöccse megnyugodtak abban, hogy továbbra is fogságban marad, sőt beleegyeztek abba is, hogy az ő és a vele letartóztatott pártelnökség mandátumait semmisítsék meg, amivel az aktív politikából egyelőre kizárták. Ha talán a biztosító szakmából a politikába tévedt kiválóság nem is, de Trumbics bizonyára teljesen tisztában van azzal, hogy március 27-én oly politikának az alapját vetették meg, melynek a legnagyobb mértékben érdekében áll az, hogy a horvát nemzet vezére az aktív politikából ki legyen kapcsolva. Az öreg Pasics azonban semmiféle engedményt sem szokott ingyen adni. Rádics nyilvános elcsapását elengedte, de ennek fejében csak azon rádicsiánus képviselők mandátumát igazoltatta végleg, akik nem voltak az előző szkupszinának tagjai, akik tehát nem vettek részt a parasztpárt azon ülésén, mely tudomásul vette a parasztinternacionáléhoz való csatlakozást. Az e határozatban részes képviselők mandátumainak megvizsgálására egy külön bizottságot küldetett ki. Ezzel Pasics egyelőre huszonnégy ellenzéki szavazattól szabadult meg, ami biztosítja az összes parlamenti bizottságokban pártja többségét, Trumbicsékat továbbra is függő helyzetben tartja és a pártvezetőségétől úgyis megfosztott pavasztpártot éppen a politikában tapasztaltabb elemeitől értesíti, tehát a pártot még jobban kiszolgáltatja Trumbics levantinus poltiumi erkölcsének. A szerencsétlen moszkvai út óta a horvát politika lejtőre ru lőtt. Akkor, hogy Pasics megbuktatásával a horvát nemzet vezére hazajöhessen, pártja bevonult a szkupstinába, feladva az új állam teljes negálásának impozáns és világszerte figyelmet keltett álláspontját. A Davidovics-kormány az ő kegyelméből tengette életét, de még azt sem sikerült elérnie, hogy Pribicsevics pribékjei, akik hat év óta garázdálkodnak a horvát nemzeten, helyükről eltávolíttassanak. Pár hónap múlva parlamenten kívül álló tényezők kényszerítették Davidovicsot lemondásra. Jött Pasics a délszláv állam rossz szellemével, Pribicseviccsel. Radicsot lecsukták és csináltak olyan választást, aminőt Európa még nem látott. A közzavarban a Quirinál, a párisi Grand Orient és Belgrád zsoldosa, Trumbics ragadta magához a horvát nemzet vezetését, a horvát nemzet jogait a parlamenti taktikának áldozta fel s azokat pillanatnyi kis személyes előnyökért adásvételi eszközökké degradálta. Európai észjárású ember meg sem érti a parlamentarizmusnak azt a karrikaturáját, mikor a bolsevizmussal, a mandátumok igazolásával egyszerűen kereskedni lehet és az européer mivoltára annyira büszke Trumbics beáll ebbe a balkáni kólóba és úgy szórja szét szerencsétlen elárvult nemzetének még megmaradt anyagi és erkölcsi javait, mint a részeg belgrádi gódzsa vasárnap egészheti keresményét. Ezért küzdött hat éven át bámulatos kitartással és makacs önfeláldozással a horvát nemzet? Ezért áldozták fel százan és százan életüket, ezren és ezren egészségüket, vagyonukat, szabad- ságukat? Ezért eszik annyian a száműzetés keserű kenyerét? Ezért küzd otthon az intelligencia legértékesebb része nyomor és üldözés közepette nemzete jövőjéért? Ezért ül immár másodszor szerb börtönben a horvát nemzet vezére? Azért történt mindez, hogy Trumbics üljön a horvát nemzet nyakára? Az a Trumbics, aki először eladta nemzetét, mikor sorsát az antant győzelméhez fűzte, eladta másodszor, mikor Korfuban lepaktált a szerbekkel, eladta harmadszor, mikor aláírta a rapallói szerződést és eladta negyedszer, mikor az együgyű Rádics Pállal elmondatta végzetes beszédét. Lejtőn vagyunk! Ha nincs, aki hamarosan megállítsa a horvát nemzet lecsúszását, menthetetlenül belezuhanunk a szerb pokolba. Amerre az ember néz, sehonnan semmi segítség sem várható. A horvátság csak saját erejében és erényeiben bízhatik. Resad Marios venit! Azoknak a férfiaknak kell most a nemzet élére állniok, akik mindig a meg nem alkuvás politikáját hirdették. Ki kell szabadítani börtönéből az Elnök Urat és meg kell őt szabadítani új környezetétől. Aztán Sztarcsevics jelszava: Bog i Hrvati! Isten és a horvátok! mAgYAR SzíV* 1925 április 1, szerda 2 M egységes párt megsimito jyH|Mazd®ság! hardjavaslatot ig|flHRROT£áz3rtelijen is ietargyalik a felsőházi javas* is lelseínek felsőházi röpoha pomista iske» — A Magyarság tudósítójától — Az egységes párt ma este különösebb aggodalmak nélkül megszavazta a húsba és csontba vágó mezőgazdsági hiteljavaslatot, amelyet holnap kezd tárgyalni a nemzetgyűlés. A pártértekezleten senki sem akadt, aki tiltakozott volna a gazdasági életet végképpen megbénító kormánytervek ellen, a pénzügyminiszter azonban mégis szükségét érezte a védekezésnek s hosszasabban magyarázta, hogy a javaslat nem teremt monopóliumot. Az egységes párt — mi telhetett volna más tőle — megnyugodott a miniszter magyarázatában, ez a pártmegnyugvás azonban egyáltalában nem ad felmentést a kormánynak lehetetlen terveinek megvalósításánál. A mezőgazdasági Módjavaslat az egységes párjelölt Az egységes párt ma este értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bod János, Mayer János és Pesthy Pál miniszterek vettek részt. Erődi-Harrach Tihamér a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslatot ismertette, amelyhez elsőnek Puky Endre szólott. Szóvá tette, hogy a trianoni határ sok helyen kettészelte a telekkönyvi hatóságok területét s emiatt a gazdák egy része nem lesz abban a helyzetben, hogy igénybe vehesse a hitelt, mert a pénzintézetek a telekkönyvi eljáráshoz is ragaszkodnak. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszában kijelentette, hogy az említett nehézség tényleg fennáll, a kormány azonban igyekezni fog a gátló nehézség kiküszöbölésére. Bod János pénzügyminiszter azt magyarázta, hogy a törvényjavaslat nem teremt monopóliumot, hanem azt célozza, hogy egységes szervezeten át történjék a záloglevelek kibocsátása s ezek a záloglevelek egységes típusúak legyenek. A törvényben kontemplált pénzügyi szindikátust, magyarázata szerint, csak azért állították be, hogy a külföldi tárgyalások eredményessége esetén ne kelljen külön szervet teremteni és ne szaporítsák újabb pénzintézettel a meglévő hazai intézeteket. Kijelentette még, hogy a kölcsönnyújtás megmarad az egyes pénzintézetek hatáskörében s minden intézet, amely ezelőtt is foglalkozott jelzáloggal, részt, vesz az akcióban. A kormány nem akar e téren kedvezményt nyújtani a nagybankok részére. Amint a kölcsönnyújtás megtörténik, cesszió utján a pénzintézetek a pénzügyi szindikátusra engedményezik a kölcsönt s ez bocsájtja ki az államleveleket. Az egyes intézetek aranyvagyonuk arányában vesznek részt a kölcsönben. Kivételben némi eltéréssel csupán az altruista földhitelintézetek részesülnek, így tehát nemcsak azokaz intézetek vesznek részt a kölcsönakcióban, amelyek benne vannak a pénzügyi szindikátusban, hanem mindazok a pénzintézetek részt vesznek, amelyek a haloom előtt is záloglevélüzlettel foglalkoztak. A pénzügyi szindikátusnál egyébként kormánybiztos fogja ellenőrizni az ügyeket. A miniszter ezután a pénzpiacok kérdésével foglalkozott és közölte, hogy az angol pénzpiac egyelőre záloglevelek kibocsátására nem határozta el magát, csak tárcájába veszi át azokat. A többi villágpénzpiac teljesen szabad s minden pénzintézet szabadon használhatja a meglevő összeköttetéseit a hitel lebonyolításánál. Tisztázzál! a megváltási eljárás alatt maradt biztotttott helyzetét Pesthy Pál igazságügyminiszter a félreform - novellával kapcsolatosan szólalt fel s hangsúlyozta, hogy a megváltási eljárások befejezéséről szóló novellaszakasz nem■ áll ellentétben a mezőgazdasági hitelről intézkedő javaslat rendelkezéseivel. A kormány a mezőgazdasági hitelről szóló javaslattal éppen azt akarta elérni, hogy a megváltási eljárás alatt maradt birtokok tekintetében is tiszta helyzetet teremtsen a kölcsön szempontjából. Ez el is következik azáltal, hogy az OFB nem, tartja függőben az ügyeket, hanem megmondja a legmagasabb mértéket, amelyet esetleg igénybe vesz az egyes földbirtokoknál, a birtok többi részével pedig a tulajdonos szabadon rendelkezhetik. Hajós Kálmán arról beszélt, hogy a mezőgazdasági hitel megoldását, egészen másképpen képzelte el, mint ahogy történt. A hitel vagy sikerül vagy nem. Ha sikerül, akkor biztosan drágának fogják találni, ha nem sikerül, akkor mind iden ódiumot a kormányra hárítanak. Indítványozta, hogy a külföldi jelzálog intézetek belföldi fióktelepeit is jogosítsák fel záloglevelek kibocsátására.. Majd azt kérte, hogy a záloglevelek kibocsátásával foglalkozó intézetek biztosítási tőkéjét 500.000 aranykoronában állapítsák meg. Bod János pénzügyminiszter a felszólalásra adott válaszában kijelentette, hogy a részletkérdések megoldásáról külön törvényjavaslatban fognak intézkedni. Megígérte azt is, hogy a záloglevelek kibocsátásánál a kormány tekintettel lesz a külföldi jelzálogintézetek belföldi fióktelepeire is. Az értekezlet ezután a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben is elfogadta. A kishaszonbérleteknél aranyalapra térhett át Dréhl Imre napirend után azt kérte, hogy a kicsiny- és tőkebirtokbérlők, akik hatósági beavatkozás útján jutottak bérlethez, a búzaalapon megállapított bérösszeget aranyalapon számítva fizethessék. Szóvátette még, hogy olyan helyeken, ahol a földreform eljárás már befejezést nyert, a bírósági ítélet szerint a földhözjuttatottak a földbirtok rendező alapból előlegezett költséget a kitűzött határidőn belül kötelesek befizetni s amennyiben ez a befizetés elmarad, az illető földhözjuttatottakat visszalépetteknek tekintik. Arra kérte a kormányt, hogy e téren engedélyezzen fizetési halasztást. Mayer János földmivelésügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy a minisztertanács már foglalkozott a kérdéssel s a pénzügyminiszter előterjesztése alapján legközelebb végleges döntést hoz. Az a véleménye, hogy a búzavalutát ki kell kapcsolni s helyette az aranykoronát kell értékmérőnek venni. Teresziza Jánost akarják a szitelmonopóliumos szövetkezet élére állítani A mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslat, amely szerdán a Ház elé kerül, a kormánypárt agrárius képviselői számára is kellemetlen meglepetést jelentett. Az előzetes tárgyalások során nemcsak hogy nem volt szó megkötésekről és hitelmonopóliumról, hanem minden szakember a teljes szabadság mellett érvelt. A kormány részéről mindig azt ígérték, hogy a mezőgazdasági testületeknek kívánságait szem előtt fogják tartani és arról is gondoskodnak, hogy az altruista pénzügyi szervezetek útján bonyolítsák le az egész kölcsönügyet. A most előkerült törvényjavasll ezekről az ígéretekről egészen megfeledkezett és emiattmég a kormánypárt köreiben is a legnagyobb bizalmatlansággal nézik a mezőgazdasági hitelszövetkezet összeállítására irányuló tárgyalásokat. Teljes joggal attól tartanak, hogy — amint a javaslat összeálításánál — a megvalósításnál is érvényesülni tudnak azok a befolyások, amelyeket agráriusoknak aligha lehetne, mondani. A gazdatársadalom aggodalmai feltétlenül jogosultak. Az a tény, hogy a szövetkezet összeállításánál a nagybankok jutnak döntő befolyáshoz a Magyar Földhitelintézettel, az Altruista Bankkal és a Kisbirtokosok Földhitelintézetével szemben, magában nem nagyon biztató. De a legnagyobb mértékben riasztókig hatott a gazdákra és a kormánypárt agráriusaira is az a hír, hogy a kormány a mezőgazdasági hitelszövetkezet élére Teleszky Jánost akarja állítani. A gazdák ugyan jól tudják, mennyit ártott a Teleszky által inspirált Kállay-féle pénzügyi és hitelpolitika a magyar mezőgazdaságnak és mennyire egyoldalúan mutatta ez a pénzügyi politika Teleszky túlzott jóindulatát a nagyipar és banktőke iránt. Tudatos és törekvő támogatást a gazdatársadalom, a jövőben sem várhat Teleszky Jánostól, akit egész múltja, minden vérsejtje és üzleti gondolkozása a liberális banktőkéhez kötöz. Teleszky János pozícióhoz juttatása igazán nem lehet érdeke a magyar mezőgazdaságnak, amely az utolsó esztendőkben már eléggé megszenvedett azért, hogy pénzügyi szakértőit sorra a bankkapitalizmustól kérte kölcsön. Az a terv, hogy a megalakítandó szövetkezetet Te- Teszky atyai kezelésére akarják bízni, elérte azt, hogy az egységes párt komolyabb és függetlenebb agrártagjait végleg szembefordítsa az egész hitelmonopóliumos törvényjavaslattal.