Magyarság, 1925. június (6. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

J.imius 3, szerdau Ara 2000 Korona) Előfizetési árakt Félévre 8­0.000 korona. Negyedévre 130.000 kor. Egy hóra 40.000 korona* Egyet szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 osztrá­k. Felelős szerkesztő: Milotay István X w Baaftfieck­etrévi. 123. (­ 301.) sz. Szerkesztőség és kiadóhivatala Budapest, VII. kerület, Miksa­ utca 8. szám* Telefonszámok: József 68-90, József 68-91, József 68—92. Levélcím: Budapest 741, Postafók 10* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. A Beniczky-ügy Ha volt valaha praktikus értelme annak az elnyűtt para­frázisnak, amelyet az újságírás derült égből lecsapó mennykőnek nevez, akkor a Beniczky-ügy ebben a pünkösdi kánikulában valóban konkrét tartalmat adott a nyári zivatar e légköri jelensé­gének. A volt belügyminiszter úgynevezett koronatanúja annak a tengeri kígyószerű ügynek, amely esztendők óta ott gomolyog és gyűrűzik a magyar közélet körül, mint egy fekete viharfelhő, amelyből időnként baljóslatú vil­lámjelek és dördülések jelezték a nagy égiháború közeledésének morajlását. Most konkrét és sza­bályszerű tanúvallomás formájá­ban, amely érthetetlenül, elhang­zásának időpontját követő napon teljes egészében megjelent egy budapesti újság hasábjain, a So­mogyi—Bacsó-gyilkosság újból itt van, kísért, még­pedig leráz­­hatatlanul, terhének és következ­ményeinek aktualitásával és hord­erejével egyetemben, mint égető problémája a magyar politikának. Nem tudjuk eléggé sajnálni, hogy ez a kérdés, amely idővel egy min­­es­z­stémáyi, állam-­ politikai és bűnügyi vonatkozás gyúanyagává dagadt, minden sür­gős és célszerű ok nélkül egy­szerre a magyar közélet riasztó botránya gyanánt mintegy mes­terségesen az aktualitás fény­mezejébe vonszoltatott. Az ország­nak valóban nem érdeke, hogy amikor egy rettentő gazdasági válság elviselhetetlen súlya alatt roskadozik s amikor egzisztenciák­­százezrei oly nehéz harcot folytat­nak a betevő falatért, egyszerre fejéhez vágjanak egy olyan skan­dalumot,­­ amelytől­ nemcsak az kaphat fejfájást, akire céloztatott, — a Toldi híres sorai jutnak eszünkbe­. Repül a kő, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg — hanem az egész magyar társadalom, a nyomorék haza, amelynek jóhírneve, becsülete, életbevágó érdeke most legott az egész ellenséges és rosszindulatú világ botránykrónikájának sza­bad prédája lett. Beniczky Ödön súlyosan hibá­zott, amikor a magyar politika,ez, őslénytani leleteivel­­ előállott s amikor az őskori ember naiv dühével szerszámot faragott ma­gának a kiásott csontokból, hogy azzal bunkózza le gyűlölt politi­kai ellenfeleit. De a nagy hibát mégis a kormány követte el. A miniszterelnök kezében volt a nyitja annak a szörnyű titoknak amelyről Beniczky vallomást tett. Ha valaki, hát ő tudója volt Be­niczky tudományának. Ismerte tanúvallomásának kriminaliszti­kai és állampolitikai súlyát. És ha sokkal kisebb ügyekben apró hivatalnokok nem kapnak fölmen­tést a hivatali titoktartás alól, akkor ugyan micsoda érdek kö­vetelhette, miféle értelme és célja lehetett annak, hogy Beniczky nyelvét megoldották s levették torkáról azt a hangfogót, amelyet kényes és nehéz ügyek tekinteté­ben a miniszteri eskü jelent? Ok­­vetetlenül engednie kellett a szo­cialisták nyöszörgéseinek, akik időnkint, csak mintegy hivatali kötelességből, vagy unalomból, de minden komoly szándék nélkül éveken át firtatták a Somogyi— Bacsó-ügyet, azzal a reménytelen, kintomaszerű nyekeregtetéssel, amelyet már nem is kellett komo­lyan venni? És ha éveken át a mi­niszterelnök hallatlanná tudta tenni ezeket az unalmas jogrendi sziré­nákat, miért lett ihost látszólag minden ok nélkül oly lágyszívű, olyan előzékeny, olyan megértő a szocialisták követeléseivel szem­ben? Bethlen István grófnak tudnia kellett, hogy se az ország­nak, se az államfőnek nem lehet érdeke, hogy a Somogyi—Bacsó­gyilkosság elfakult botrány­­rongyai így kiszínezve és kifol­tozva a nyilvánosság elé tereget­­tessenek. Éppen ezért a közönség valami olyasmit sejt, hogy Ber­­niczky vallomása csak eszköz valaki­­szemében, egy kormányoz­ható argumentum ad hominem valaki ellen. S talán nem épp­en a miniszterelnökön múlt, hogy a ne­héz kő nem akkor röpült el, ami­korra ő beiktatta már terveinek menetrendjébe s nem ott állott meg, ahol kiszámíthatatlan röp­­pályájában talán­ meg akarta volna állítani. Ha tehát ma az ország lázong és h­áborog a Beniczky vallomása miatt, akkor egy percre se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Bethlen Istvá­n­ gróf segítsége és közreműködése nélkül ez a val­lomás sohase törhetett volna a titok kriptájából a napfényre s nem okozhatott volna akkora kavarodást és felfordulást, é­s éppen most, a genfi tár­gyalások napjaiban — mint amekkorát az ország kimondha­tatlan kárára és szégyenére oko­zott. Ha a kormánysajtó és a kor­mánypárt bűnbakot keres ebben az egész afférbem akkor ezt­ a bűnbakot keresse~~ar~gaga~~~portá­­ján, a maga gazdájában, abban a céljaiban és eszközeiben kiismer­­hetetlen, erkölcsileg annyira ru­ganyos politikusban, aki e pilla­natban Genfben veszekedik a kis­­ántanttal és egy­ kis kölcsönért ácsorog a népszövetség sáfárai­nak előszobájában. Reméljük, hogy a miniszterelnököt ezért a furcsa gesztusáért valahol felelős­ségre vonják, ha­nem a Házban, valahol másutt, ott, akinek a cí­mére ennek a vallomásnak a nyíl­vesszője szánva volt. Az országos és politikai érdek mellett a Beniczky-ügyben azon­ban szót kér az igazság érdeke is Ha már egyszer a miniszterelnök figyelmes guvernamentális tény­­e­­­kedése ezt a sötét ügyet a nyilvá­nosság és az aktualitás napfényes porondjára lökte, akkor nincs ha­talom többé, amely azt eltávolít­­hatná másképp, mint az igazság­szolgáltatás törvényes eljárásá­val. Most már teljességgel él­— A Magyarság tudósítójától — Beniczky Ödön volt belügymi­niszter, miután megkapta a fel-­­­mentést a hivatali titoktartás kö­telezettsége alól, vallomást tett a Somogyi-Bacsó-gyilkosság ügyé­ben a katonai ügyészségen. Vallo­mását egyik reggeli lapban közzé is tette s emiatt most úgy ellene, mint az illető lap ellen bűnvádi eljárás indult. Beniczky vallomá­sának tartalma politikai körökben a legélénkebb feltűnést keltette és a baloldali pártok egy része már a nemzetgyűlés szerdai ülésén tel­,­jes nyilvánosságot akar adni az ■elkobzott újságban megjelent vá­daknak. Beniczky Ödön vallomásáról és letartóztatásáról mindazt, amit tiltott közlés veszedelme nélkül megírhatunk, alább adjuk: Beniczky Ödön ellen eljárást indítottak a Somogyi-ügyben tett vallomása miatt A katonai ügyészség június ha­todikára idézte meg a volt belügy­minisztert kihallgatása céljából. Be­­niczky Ödön, akinek Sráter István volt, honvédelmi miniszter elleni sajtóperé­ből kifolyólag június 2-án, vagyis ma délelőtt kilenc órakor kétheti fogház­büntetését kellett volna megkezdenie, már szombaton, május 30-án jelentke­zett a budapesti első vegyesdandár­­parancsnokság ügyészénél vallomásté­­telre. Az ügyész, miután Beniczky meg­okolta, hogy miért kívánja korábbi ki­hallgatását, nyomban meg akarta kez­deni a kihallgatást, mire a volt belügy­miniszter írásban nyújtotta át vallo­mását. A dandárparancsnokság ügyésze megjegyezte, hogy a szabályok értel­mében szóbelileg kell megtenni a val­lomást. Beniczky erre felolvasta írásba­n foglalt vallomását, amelyet felolvasás után aláírt. A vallomás felolvasásáról és átadásáról rövid jegyzőkönyvet vet­tek fel, majd Beniczky eltávozott a ka­tonai ügyészségről. Az Újság című napilap pünkösd­­vasárnapi számában szószerinti szöveg­ben közölte Beniczky Ödönnek a kato­nai ügyészségen tett vallomását. Va­sárnap a kora délelőtti órákban azután elrendelték az Az Újság elkobzását, miről a Magyar Távirati Iroda a kö­vetkező jelentést adta ki: — A budapesti királyi bün­tetőtör­­vényszól­ vizsgálóbirája a Budapesten megjelenő Az Újság című politikai napilap múlt hó 31. napjáról keltezett 122. számának lefoglalását elrendelte, minthogy abban »Beniczky Ödön val le­kerülhetetlen, hogy a Somogyi és Bacsó-ügyet egyszer végre csak­ugyan likvidálják. Ezt követeli az ország érdeke és becsülete, amely­ nem lehet játékszere politikai csinytevéseknek és hitvány kis ravaszkodásoknak. mása a Somogyi-gyilk­osságról felirat alatt megjelent cikk az 1913. évi XXXIV. t­c. 2. §-a alá eső, a második pontt második bekezdése szerint minő­sülő, az 1920. évi I. t-c. 14. §-ára tekint­­ettel a kormányzósértés vétsége és az 1912. évi XXXIII. t.-c. 264. §-ába üt­­köző és a 263. § szerint büntetendő tiltott közlés vétsége jelenségeit tünt­­eti fel. Azt is jelentette a Magyar Távirati Iroda, hogy­­i Beniczky Ödön ellen ha­mis vád, kormány­zósértés és hivatali titoktartás megsértésének vétsége miatt az eljárás megindult.­ Az eljárás megindítására, értesülé­sünk szerint, Pesthy Pál igazságügymi­­niszter adott utasítást. A miniszter a pünkösdi ünnepekre tolna megyei bir­tokára utazott, ahonnan vasárnap reg­gel visszaérkezett Budapestre, hogy résztvegyen Plósz Sándor volt igazság­ügyminiszter temetésén. A miniszternek Timkó Zoltán koronaügyészhelyettes nyomban referált az Az Újságban meg­jelent cikkről, mire Pesthy Pál hosz­­szabb tanácskozás után utasítást adott az eljárás megindítására. Délután a mi­niszter részt vett Plósz Sándor temeté­sén, majd ismét tolna megyei birtokára utazott, letartóztatás Ez történt vasárnap. Hétfőn délelőtt ■Vass József helyettes miniszterelnök ki­hallgatáson jelent meg a kormányzónál, délután pedig részt vett Heinrich Ferenc temetésén. A temetés után a helyettes­­miniszterelnöknek alkalma volt beszél­getnie Walkó Lajos ideiglenes külügy­miniszterrel és Scitovszky Béla házel­nökkel, akik szintén megjelentek Hein­rich Ferenc végtisztességén. Ekkor már városszerte hire terjedt, hogy Beniczky Ödönt letartóztatták. A letartóztatás a következőképpen történt: Beniczky Múzeum­ utca 5. szám alatti lakásán hétfőn délelőtt megjelent két detektív. A volt belügyminiszter anyósa közölte a detektívekkel, hogy veje nem s tartózkodik otthon. A detektívek a vá­lasz ellenére felkérték Beniczky anyó­sát, hogy nyissa fel a lakás összes szobáit. Ez megtörtént s a detektívek valamennyi szobát, sőt még a szekrénye­ket is­ gondosan átkutatták. Beniczky Ödön közben barátaival a Margitszige­ten volt, ahol meg is ebédelt. Ebéd­ után azzal bucsukott el a társaságában lé­vőktől, hogy két hétig senkivel sem ta­­lálkozhatik, mert június 2-án, kedden a helyettes miniszterelnök visszautasítja Beniczky Ödönnek a kormányzó ellen emelt vádjait Kormány­zósértés és tiltott közlés miatt perbe fogják a volt belügyminisztert Betiltották az Újságot .

Next