Magyarság, 1925. július (6. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
2 Francia politikusok Varsóban — Varsóba utazom én is, mint az orosz nép régi barátja, hogy megnyugtassuk lengyel kollégáinkat Franciaország szándékai felől. Be akarjuk nekik bizonyítani, hogy amikor Franciaország Németországgal és Oroszországgal a béke lehetőségeit keresi, egy percre se szándékozik Lengyelország érdekeit szem elől téveszteni. A francia parlament többségének és a diplomácia hivatott vezetőinek felfogása szerint addig igazán nem lehet Európa pacifikálásáról és szanálásáról beszélni, amíg az orosz probléma nincs megoldva. Ehhez az első lépés a lengyel-orosz ellentét megszüntetése. Amíg a két nemzet között a háború lehetősége fenyeget, addig hiába igyekezünk Európában békés állapotot teremteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem könnyű feladat s elsősorban az érzelmi ellentétek kiküszöbülésére törekszünk abban a meggyőzésben, hogy a gazdasági és a tényleges reális politikai ellentétben megegyezésre lehet kompromisszumot találni. Ez a megegyezés az európai helyzetet lényegesen megjavítaná. Meg vagyok győződve, hogy ha Németország látná, hogy keleti határain is erős blokk áll szemben revíziós terveivel, könynyebben sikerülne a francia-német megegyezést is megszilárdítani. De vájjon nem áll-e máris útjában egy ilyen megegyezésnek a Németország és Oroszország között , apallóban kötött titkos szerződés? És vájjon az egész akciónak nem csak az-e a célja, hogy ebben a kérdésben a két szerződéses hatalom között féltékenységet vagy ellentétet teremtsen? Úgy látszik valóban, hogy ennek az akciónak meszebbmenő céljai is vannak. Legalábbis arra vall az a kijelentés, amit a francia parlament külügyi bizottságának elnökhelyettese tett előttünk, aki a lengyel-orosz közvetítés nehézségeiről szólva hozzátette: »Au besoin, leurs fréres thhéques et serbes s’entremettront pour aider, à un moment propice, l la conclusion d’une grande entente entre les peuples slaves. (Szükség esetén az alkalmas pillanatban a cseh és szerb testvérek is közbe fognak lépni, hogy a szláv népek közötti nagyántánt megalakításában, segédkezzenek.) LeSzeSít-e egyszeresx-lengyel EzSíjetség ? Ez a fontos kijelentés illetékes helyről jön s igy tudomásul kell vennünk, hogy egy szláv nagy intánt megteremtése a francia dip,,lomácia egyik legközelebbi célkitűzése. Mintha ebben a célkitűzésben megint fel lehetne fedezni Benes Ede egyik újabb közvetítő gondolatát. Ha az orosz-francia szövetség a Quai d’Orsay-n született is meg, viszont a neoszláv eszmét Masarykék proklamálták Prágában még a háború előtt. Akárhogyan van is, a Quai d’Orsay akciója közvetlen közelről érdekli Magyarországot is. A legéberebb figyelemmel várjuk, hogy várjon sikerül-e a francia diplomácia eme újabb akciója. Nagy kérdés, hogy — még ha a lengyel-orosz ellentét nem is lenne olyan súlyos, mint ahogy sokan hiszik — lehetséges-e európai konszolidációra törekedni és szövetséget hozni létre olyan állammal, amelynek raison d'etre-je, életkérdése az, hogy a jelenlgi társadalmi rendet és államalakulatokat forradalmi úton megdöntse ? Azután még egy ilyen a célpontba foglalt Németországgal sincs a kérdés elintézve, csak akkor, ha a németekkel sikerül Franciaországnak megegyeznie. A Quai d’Orsay akciója mindenesetre nagyon figyelemreméltó. A feltűnő csak az, hogy amíg ezekben a kérdésekben a francia diplomácia immár eljutott a maga határozott külpolitikai programjához, a dunai kérdésben még mindig nem foglalt határozott állást. Úgy az osztrák, mint a magyar kérdésben eddig számos habozás és tapogatózás, számos »flottement« után még mindig nem sikerült egy egységes programot kidolgozniuk. Ez a francia diplomáciának nagy gyengesége volt eddig. Várjon az oroszlengyel közeledési akcióval kapcsolatban a Duna-vonalra is ki fog dolgozni egy céltudatos diplomáciai akciót, aminek logikusan az volna az első következménye, hogy a szláv nagyántánt megvalósulásával megszűnnék a kisántánt létalapja és hogyPaks, vagy talán még inkább Prága, Romániát feláldozzák a nagy szláv anyával való egyesülés eszméjének? Reichau írta : Kosáryné Réz Lola (Utánnyomás tilos) Messze kint, túl a Vöröskúton és a hodrusi tavakon is túl, az erdők mélyében állott, az úri vadászterület közepén, a zsarnóczai út közelében, a cifrafedelű házikó, amit a fiúgyerekek álmodozásaikban vadászkastélynak neveztek. Az öregek egyszerűen így mondják : — Reichauba megyünk. Ez azt jelentette,, hogy a gyerekek nagy örömére, puskalisztítás volt délután, sőt néha céllövészet. Este őnagysága vagy őméltósága előkészített két pár vadászharisnyát, két inget, két rend fehérneműt és szögestalpú bakancsot új cipőzsinórral az urának. Este, mielőtt aludni tértek volna, a család kéthárom napra elbúcsúzott a nagyságos vagy méltóságos úrtól, miután hajnalra iderendelték volna a tanszék szolgáját. Reggelre kelve azután a vadászharisnyáknak, a bakancsnak, a zugzaliknak, a puskának, az urnak meg a szolgának hűlt helye volt. Ott gyalogoltak már az erdőmélyén egymás nyomában. A Vöröskuttól visszaküldték a szolgákat s maguk vették át a terhet. Elől az öreg Jezsovics nyugalmazott líceumi igazgató ballagott Rex kutyájával, mögötte a szűk csapáson libasorban a fiatalabbak. Ki örül jobban a vakációnak ? A diák, vagy a tanár? Messzi napkelet felé egyre rózsaszínűbb lett az ég. Az öreg Jezsovics, aki szerette a szép asszonyokat, velük hasonlított össze mind iden szépet, ami eléjük tárult a ma- igános erdő tündéri reggelén. Még a legharagosabbnak is meglágyult az arca, annak, akinek elfelejtett a felesége uj cipőzsinórt hozatni s hegynek menet, a nagy szuszogás közben, elszakadt a régi. Egyre azt nézte nem esik-e le már most a jobblábáról a bakancs. — Nesze egy darab spárga, — mondta valamelyik, aki már a kalapját is levette s kopaszodó fején csillogott az aranyszínű, friss napsugár. — Nesze egy darab spárga, kösd meg és ne morogj. Ne zavard ezt az áldott Csöndet, békét, nyugalmat. S a haragos ur elhallgatott, körülkötvén sebten a darab spárgával a bakancsát. Csönd, béke, nyugalom: ez volt Reichau. Ha valami baj, bánat, keserűség érte valamelyiket, öszszeszedte a társaságot s pár napra odamenekült. Néha egyedül is. S a magányos erdőben, a vén fák és még vénebb hegyek között egyszerre meg kellett látni, hogy az egész dolog szóra sem érdemes, nevetséges kicsiség, fütyülni kell rá. Hol lesz nyoma az egész ostobaságnak, amikor a fák csak úgy állnak bölcs nyugalommal, a hegyek csak úgy gubbaszkodnak mély elmerüléssel, mint ahogyan állnak, mint ahogyan gubbaszkodnak száz és ezer esztendők óta, százezer és százezer ember sok óbégatása, mérgelődése, megjelenése, eltűnése óta. Csönd, béke, nyugalom: ezvolt Reichau. Nonono. Volt ott vidám zaj is — Hej, baj, akkor még fiatalok néha voltunk. íme, most, a vadászat után, körül- S már ott ragyog rózsaszínű köd ülik az asztalt. A jägerrecht a talonon mindenik előtt a fiatalság — gőzölög. Édesapám főzte, aki büszke fiatalság, amit üveges berárna arra, hogy ő volt köztük a legjobbott csoportfényképek őriznek odaszakács, aza az ebédlőben — a gyerekek — Pedig nem is én vagyok ujjal mutogatnak sorban a sok komikus-kohász köztetek. Annahmakepü ifjúra s találgatják kellene érteni a kotyvasztáshoz. Kik lehetett az apjuk... • Mind elkezdik szidni a kohászt Mind elmélázik vagy azért, mert elszalasztotta a Ejnye, a kutyafáját! — harsog özet, vagy azért, mert lelőtte tele a csöndbe az öreg Jezsovics — többi orra elől , te lógassátok a fejeteket! Lógó Ha mar kohászról van szó, sorrsennel nem lehet inni veszik a többit is, a régibb és ibé( Ez nyilvánvalóanigaz Mimién régibb kohászokat. Aztán, minel felemelkedik, derűsebbé és érzelmesebbé válvái — Emelem ezt a poharat — foly a hangulat, áttérnek a legrégihatra az öreg Jezsovics állva emelkekre, kohászokra, bányászokra, eredeti hangon — emelem ezt a pédészekre egyaránt. Az ő profesoarat Jezsovics Károly nyugalmaszoraikra. Jenő bácsinak századott líceumi igazgató királyi tanászet el kell mesélnie az öreg Prsós urra, aki megfogadta, hogy viczky dolgát. Könyvből tanúit ,sohasem fog meghalni gyárul, de törte magát s magyart Nagy éljenzés, nagy nevetés közadott elő. A csatornázásról magysen isszák fenékig a poharaikat rázván, hogy mekkora nyilast ke — Nem is halok meg, nem leszek nyitni *a csövek számára, igy stolond, — vélte még az öregúr, jezte ki magát, negtörülgetve fogatlan száját. (A — A nyilazs aggora egyen, hogogsorait étkezésnél mindig kivette, gezsgeny méretü zsuhanc épphogy ne kopogjon.) — Nem leszek gi dudjon belőle bújni, tolond. Én leszek az a kivétel, ami Szegény Priviczkynek gyomonegerősiti a szabályt, rákja volt s a végén már csak it tudta csillapítani fájdalmait, 1 + tiszta szeszt ivott. Szégyelte azoban külön hozatni a szeszt a bor ... Nincs bűbájos erdei reggel, bél, hátha rájönnek, hogy nem Nincs a megszokott hegyoldal°azaboratóriumi célokra kell s ez ablakon túl. Nincsenek itt a ferdemindig sellakot vagy más egy falu régi házak, vegyészeti műveletekre alkalm Nincs kilenc szoba, szakácsnő, cikket is vásárolt, amit aztán szezobalány, ügyes és hűséges öreg galmasan elrejtett a kályháét szolga, aki egyúttal suszter is, mögé. Mikor meghalt, ott talált nincs kényelmes heverő jobbraaz egész boltot, balra, nincs fegyvergyűjtemény. MAGYARSÁG 1925 Julius 11, szerda A gyorsabb tempóban tárgyaljál a választójogi Hraályjavaslatot A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától. — Az indemnitás megszavazásával ma ismét a választójogi törvényjavaslat került a nemzetgyűlés napirendjére. A,. Ház az eddiginél gyorsabb tempóban végzett az egyes szakaszokkal, a legtöbbet vita nélkül fogadta el, úgy hogy egy nap alatt a javaslat 16. szakaszától a 60. szakaszig jutott el. Még az iyen tempó mellett is csak a hét végére várható a 190. szakaszból álló javaslat letárgyalása. Letárgyalták ma a nemzetgyűlés költségvetését is, amellyel kapcsolatban a parlamenti gyorsírók fizetésének emelése mellett döntöttek. Tizenegy órakor nyitotta meg az ülést Huszár Károly alelnök. A nemzetgyűlés harmadszori olvasásban is megszavazta az indemnitást, majd Fráter Pál, a gazdasági bizottság előadója ismertette a nemzetgyűlés 1925/26. évi költségvetését, amely szerint a tavalyi 32 milliárddal szemben a jövő évben 16 milliárd koronát tesznek ki a nemzetgyűlés kiadásai. Ebből az összegből a felsőház részére ötmilliárd koronát irányoztak elő. Hegymegi Kiss Pál szót emelt a felsőház számára előirányzott összeg megszavazása ellen, mert erre semmiféle törvényes alap nincs. A parlamenti gyorsírók fizetése túl alacsony. A nemzetgyűlésnek éreznie kell az er,kölcsi felelősséget e tekintetben. Indít-,ványt tett, hogy a gazdasági bizottságot utasítsák olyan javaslat előterjesztésére, amely megfelelően gondoskodik a gyorsírók rendkívüli munkájának, méltányos díjazásáról. A Ház ennek az Indítványnak elfogadásával szavazta meg a költségvetést. Következett a választójogi törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A központi választmányról és az összeíró küldöttségekről szóló negyedik fejezet 16—26. szakaszait részben változatlanul, részben stiláris módosításokkal fogadták el. A választók névjegyzékéről rendelkező ötödik fejezet 28. §-nál kimondották, hogy a névjegyzéket ötévenként újra kell összeállítani, a közbeeső években pedig kiigazítani. Az összeíró küldöttség eljárásáról szóló 33. §-nál Vázsonyi Vilmos indítványára bővítették a négy elemi elvégzésének megállapítására vonatkozó kereteket. A fejezet többi szakaszait részben kisebb módosításokkal, részben vita nélkül szavazták meg. A választásról szóló hatodik fejezet 53. §-nál Puky Endre előadó olyan értelmű módosítást ajánlott ,ogy amennyiben a választási biztos és a választási elnök között ellentétek mentnek fel, a választási biztos szava regyen irányadó. A választási elnök ilyen cetekben követelheti, hogy ellenkező véleményét jegyzőkönyvbe foglalják am azután a választás jogszerűségénél ebirálására is kihatással lehet. Ott taol a választási biztos mellett válasz isi bizottság működik, a választási biztos eltérő véleményét szintén jegyzőkönyvbe foglaltathatja. Rakovszky Iván blügyminiszter felszólalása után a láz elfogadta az előadó módosítását. A pártgyűlések tartását szabályozó 60, alál hosszabb vita fejlődött ki. Hegysegi-Kiss Pál indítványt tett a plakátfalom megszüntetésére, egyben azt kiírta, hogy pártgyűléseknél a fellebb■ételi beadványokat azonnal bírálják el az illetékes hatóságok. Farkas István a laka betörlését indítványozta. Hasonlóteremben beszélt Szabó Imre, Halats Géza és Esztergályos János is. Az elnök ezután indítványt tett, hogy Ház következő ülését szerdán tartsa folytassa a választójogi javaslat zárolását. Hegymegi-Kiss Pál ezzel emben a tisztviselői és beruházási jaslat napirendretűzését kívánta. Göröy István felszólalása után a többségi elnöki javaslatot szavazta meg. Györki Imre személyes kérdésben szólt fel. Vitatkozott a honvédelmi miszterrel és aktát olvasott fel arra, így Prónay Pál beadványát a katonai ígész sértő tartalma miatt valóbanisszautasította. Kifejezte azt a gyanúit, hogy a Somogyi-ügyet soha semngedik főtárgyalásra, Tahy Pál százaost mesterkélt ürüggyel mozdították állásából, mert Ostenburgot a Somogyi-ügyből kifolyólag le akarta túráztatni. Ezután felolvasták az interpellációsönyvet, amely szerint szerdán interellálni fog Rupert Rezső a rádióról. Halasits Géza a házbér szorzószámáról, Kiss Menyhért a földreform végrehajtsáról, Dénes István a földreformmal kpcsolatos kérdésekről, Maday Gyula tiszántún rossz termés következméneiről, Griger Miklós Sándor Béla társbíró egy felterjesztéséről, Fábiánéla az iparosokról és kereskedőkről, K-Szabó Dezső Nagyatád községgel kpcsolatos ügyekről. Az ülés ezek után fél hétkor végett. Beszéliitcások részére 6 hetes nyári tanfolyam nyílik július hó 6-tól az állami intézetben Vill., Festetich utca 3.