Magyarság, 1925. december (6. évfolyam, 272-295. szám)
1925-12-01 / 272. szám
1925 december 1, kedd óra 2000 korona Budapest, VI. évf. 272. (1450.) sz. Előfizetési árak: Félévre 300.000 korona. Negyedévre 150.000 kor. Egy hóra 50.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 4000 korona. Ausztriában hétköznap 30 garas, vasárnap 40 garas. Felelős szerkesztő: MILOTAY ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VII. Miksa utca 8. szám. Telefonszámok : József 68-90, József 68-91, József 68-92. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. szám* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Jogegyenlőség vagy privilégium? Irta: Haller István 1921 november havában két zsidóegyesület beadványt intézett a népszövetséghez az 1920. évi XXV. törvénycikk ellen. A törvény magyar, a panaszkodók egyike az angolországi „Joint Foreigne Commitee of the Jewich Board of Deputies and the Anglo-Jemch Assoimsion,“ a másik a franciaországi Alliance Izraelite Universelle.“ Mind a kettő természetesen jogosítva érzi magát, hogy beleszóljon Magyarország kulturális és szociális belügyébe. A jogcím a közös „felekezethez“ való tartozás esetleg ezen túlmenőleg a jogegyenlőségért ésjogrendért való aggódás, amelyet nem Oroszország tapos lábbal, nem a nyugati demokráciák hagynak figyelmen kívül, mikor nemzeti érdekük így kívánja, nem Románia, nem Szerbia, nem is Csehország, hanem Magyarország, amely legyőzött, amelynek lehet diktálni, amellyel szemben illik bátornak lenni. A két zsidóegyesület vádja, amellyel fellépett egy nemzetközi fórum előtt, az, hogy az 1920: XXV. törvénycikk megsérti a törvény előtti egyenlőség elvét, amelyet a trianoni diktátum 56., 57. és 58. §-a biztosít, valamint elköveti azt a sérelmet is, hogy a zsidóságot nemzetiség és faj gyanánt kezeli, holott Magyarországon a zsidóság az 1867. évi XVII. törvénycikk óta csak felekezet. Ezt a panaszt kiadták egy hármas bizottságnak, amely Belgium és Spanyolország képviselőiből állott. Ez a bizottság 1922 szeptember 80-án beterjesztette javaslatát, amely úgy szólt, hogy keressék fel a magyar kormány a szükséges információk beterjesztésére. Ez is megtörtént bánffy Miklós gróf útján. 1923 január folyamán pedig a kormány elküldötte a népszövetség főtitkárának a magyarországi egyetemekre és akadémiákra beiratkozott hallgatók felekezeti statisztikáját, kérve a szövetségtanácsot, hogy hozza azt nyilvánosságra, amit nem tett meg. Ennyi történt eddig Genfben, a numerus clausus ügyében két zsidó szövetség sürgetésére. Most még valami. Varsóban Aulard zsidó delegátus szintén foglalkoztatta a népszövetségi unió nevezetű privát társaságot a föntemlített magyar törvénnyel, mert természetesen szerinte nem képzelhető ez időszerint nagyobb jogsérelem a világon, mint ez. Nem tudjuk igazak-e a liberális lapok hírei, vagy csak óhajt árulnak el, hogy t. i. : a népszövetség most újra fog foglalkozni ezzel a panasszal és pedig a trianoni szerződésnek rendkívül szilárd jogalapján. A jogegyenlőséget kívánja megvédelmezni , restuálni és pedig természetesen a magyarországi zsidóság számára, mert a panaszkodók nem a nevükben, nem a megbízásukból, sőt a kissé későn jött tiltakozásuk dacára — de értük szállnak síkra. Dehát hol van megsértve a jogegyenlőség ? Hol van különösen megsértve a törvény előtti egyenlőség, amelyet az angol zsidószövetség emleget? A törvény azt mondja 8. §-nak 3. bekezdésében. .. arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség arányszámát,, de legalább is kitegye annak 9/b részét. Ebben tehát minden kétségen felül: jogbiztosítás, védelem van a kisebbségek részére, de egyben természetszerűleg védelem a többség részére is, hogy a vagyonban, élelmességben erősebb kisebbség el ne nyomhassa a többséget s ne vehessen olyan dimenziót fel a meghatárolt, a kimért területen, amely jogosan meg nem illeti, amely előny okvetetlenül a másik hátrányára válnék éppen azért mert a terjeszkedési lehetőség nem korlátlan. Az egyetemi hallgatók számának limitálása okszerűleg maga után vonta és vonja a zsidó egyetemi hallgatók szántának restringálását is. Kivétel csak nem lehetnek az általános szabály alól? Meddig terjedhet a megszorítás ? Nem tovább, mint ameddig a népességben elfoglalt arányszám megengedi. Ezen a határon túl következnék a jogsérelem, addig a határig el kell menni éppen a jogegyenlőség érdekében. Mert ha például az egyetemre 15°/a zsidó hallgató nyerne felvételt s igy csak 85°/ maradna a többi ifjúság számára ez a jogegyenlőség sérelme volna, mert a többi ifjúság az ország lakosságának 94°/okából regratálódik és igy joga van hozzá, hogy a megállapított kontingensnek 94°/o-át kapja. A joggyenlőségből csak nem lehet kiindulni akkor, amikor a zsidóság azt akarja elérni, hogy az orvosi fakultáson újra 50%-ot, a műegyetemen 40°/o-ot képviseljen és az ország lakosságának 94%-át képviselő egyéb lakosság az ő kedvéért adjon le a maga kontingenséből 30—40°0-ot. Sem kisebbségi, sem felekezeti sérelemről nincs itt szó. Egészen másról. Egy privilegizált helyzet kihasználását nehezítette megt, tette lehetetlenné a törvény. A privilegizált helyzet abban áll, hogy a zsidóság sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint az ország többi lakossága. Eredménye ez annak az ősi szokásának, hogy mindig, századok, évezredek óta előnyt adott azoknak a foglalkozásoknak, amelyek lukratívabbak. Ennek következtében náluk igen gyorsan megy a felemelkedés az alsó rétegből a középsőbe, sőt felsőbe. Oly erős ez az áramlás, hogy végre előáll az a helyzet, amely az együttélő fajok között az egyensúlyt teljesen megbontja. Az egyik egészen fölülre kerül a gazdasági és kulturális javak élvezetében, a másik pedig érzi, hogy számára ezeknek a javaknak csak a termelése van meghagyva éscsak a legminimálisabb mértékben az élvezete. Ha ezt az a faj kénytelen tapasztalni, amely a többséget, a nemzetalapító, a munkában, vérben államfenntartó elemet alkotja, akkor megpróbál védekezni az egyensúlynak ilyen megbolygatása ellen. Hol van az a nemzet a világon, amely igazságosnak tartana magára nézve olyan munkamegosztást, aminőt pl. az 1910. évi statisztikai adatok Magyarországra nézve mutatnak: 6748 ügyvédből zsidó 3049, 5565 orvosból 2699, 9611 gazdasági tisztviselőből 2553, de 486,771 gazdasági cselédből csak 737 a zsidó, a 938.998 mezőgazdasági munkásból csak 2270 a zsidó, a 68.778 bányamunkásból csak 85 a zsidó, de már a 98.000 kereskedőből 59.000 a zsidó. Ez ellen a gazdasági és kulturális egyenlőtlenség ellen is lehet kifogást tenni, mert ez valóban sokkal súlyosabb, sokkal nyomasztóbb, mint a numerus clausus által állítólag teremtett jogegyenlőtlenség. A zsidóság nem nevel fizikai munkára generációt. A fizikai munkát abban a nemzettestben, amelyben elhelyezkedik, a befogadó nemzet fiaira bízza. És ezt egészen természetesnek is találja. .A szereposztásnak ezt az egyenlőtlenségét sohanem kifogásolja. Sőt írói egyenesen arra céloznak, hogy ezen a helyzeten legfeljebb kényszerrel lehetne változtatni. Gábor Gyula, a pesti zsidó hitközség főtitkárja ..A numerus clausus és a zsidó egyetem" című tanulmányában megírja, hogy „a külföldön orvosi, mérnöki, tanári és egyéb diplomát szerzett zsidó ifjú soha sem fog hazajönni kulikusnak. Nem is lehet őt joggal arra kényszeríteni, de nem is arra való. Majd lesz bizonyára zsidó fizikai munkás is, ha egyszer arra nevelünk generációkat. ..............Ha a magyar nemzet java azt kívánja valaha, hogy behozzák a falanszterrendszert, bele fogunk törődni és a zsidó ifjúság is fogja törni a követ és lapátolni a havat.“ Most természetesen nincs erre szükség, mert még nem nevelünk generációkat fizikai munkára. Ezt egyelőre még elvégzik helyettünk mások. Ha azonban ez ellen valaki kifogást emel, ha a zsidó értelmiségi túltengést a magyarságra nézve nem tartja kifogásolhatatlan állapotnak, akkor jön a feljajdulás, vád és mint a záporeső hullanak a megtisztelő jelzők. Nem a jogegyenlőséget védik Genfben Parisból jelentik. Briand minisztériumát a vasárnap reggeli lapok tartózkodva fogadják. A Journal szerint Briand minisztériuma a belső megnyugvásra való kísérletet jelent. Az Echo de Paris elismeri ugyan, hogy az új minisztérium a kormánytöbbségnek a jobboldal felé való kiterjesztését jelenti, hangsúlyozza azonban, hogy új minisztérium túl félénknek látszik. A Figaro szerint az új kabinet kísérletet fog tenni arra, hogy egyes törvényjavaslatokat a radikálisok és a mérsékelt köztársaságiak koalíciója, másokat a radikálisoknak a szociáldemokratákkal való együttműködése útján fogadtasson el a kamarával. Átlagában azonban inkább Louceurnak mint Briandnak a kísérletéről van szó. Az Avenir azt írja, hogy csak a kormányprogram ismeretessé válása után lehet az új kormányról véleményt alkotni, annál is inkább, mert Loucheurnek a kormányban való részvétele nyugtalanságot kelt. A Goulois az új kormányt mostani összetételében borzalmas csalódásnak mondja. A radikális Oeuvre be akarja várni az új minisztérium cselekedeteit. A radikális Eve Neuvelle sajnálja, hogy Herriot is megbízatást vállalt az új kormányban. A radikális Cotdien kifejezetten bizalmatlanul fogadja Loucheurnek pénzügyminiszterré való kinevezését, ami senkit sem nyugtat meg. A radikális Volonté szintén nyugtalan Loucheurnak pénzügyminiszterré való kinevezése miatt, mégis támogatni akarja a kormányt, ha az bebizonyította, hogy olyan elszánt férfiakból áll, akikben megvan az elhatározás gondoskodni arról, hogy országuk ne máról-holnapra éljen. Vasárnap este összeült a minisztertanács és tárgyalás alá vette a kormánynyilatkozatot, melyet ma állapítottak meg véglegesen. A párisi lapok már közölnek egyet mást a Briand-kormány hivatalos nyilatkozatának várható tartalmából. A Maim szerint a nyilatkozat hangoztatni fogja, hogy folytatni kell a Locarnoban megkezdett európai békeművet. Az Echo de Paris szerint a nyilatkozat bejelenti, hogy a katonai szolgálat idejét egy évre szállítják le. A pénzügyi politika tekintetében a Malin úgy értesül, hogy Loucheur tíz nap múlva készül el terveivel, amelyek kidolgozása céljából mintegy 15 tagú szakbizottságot bocsátottak rendelkezésére. Nincs szó arról, hogy konszolidálja a kincstári bonokat, a nemzetvédelmi bonokat és általában véve a rövidlejáratú kötelezettségeket. Ami az inflációt illeti, világos dolog, hogy az új pénzügyminiszter ma nem esküdöz- ttetik, hogy rövid időn belül nem fog meghatározott összeget felhasználni. Ezenkívül tervbe veszi a szövetségesközi adósságok kérdésének végleges rendezését. Loucheur, aki az angol kincstári, kancellárral szoros a zsidó egyesületek, hanem a magyarországi fajrokonok privilegizált helyzetének fenyegetett voltát tárják a nemzetközi fórum elé. Annak azonban nem hivatása a privilégiumok védelme. Még egyet. A nemzetgyűlésen az egyik képviselő úr elpanaszolta, hogy 6000 zsidó egyetemi hallgató tanul külföldön. A budapesti Pázmány Péter Tud.Egyetemen és a műegyetemen együtt körülbelül 11.000 egyetemi hallgató tanul. Ebből legalább is 1000 zsidó. Ha a 6000 zsidó jelentkező is beiratkozhatott volna, lenne a létszám 17.000 és ebből 7000 zsidó vagyis a hallgatóság 40°/oka. A 94% lakosságra jutna az egyetemi hallgatók 60%-a és a 6°/a zsidóságra 40%. Ezt az egyenlőséget keresik Genfben, baráti viszonyt tart fenn, minden bizonnyá találkozni fog a kincstári kancellárral, mihelyt parlamenti kötelezettségei erre időt engednek neki. A Journal szerint Briand előbb a költségvetés elintézését, utána pedig elsősorban Louceur pénzügyi szanálási terveinek megújítását fogja kívánni. A delegátusok útja Londonba Luther birodalmi kancellár és Stresemann birodalmi külügyminiszter ma Kepner dr. államtitkárok kíséretében Londonba érkeztek. Ugyancsak ma utazott el Párisból Briand, Berthelot, kíséretében és Benes cseh külügyminiszter. A Slavas-iroda londoni tudósítójának értesülése szerint Briand csak rövid ideig marad Londonban, mert december 2-án már visszatér Párisba, éppen azért az angol fővárosban nem is vesz részt semmiféle lakomán. Ennek ellenére azt hiszik, hogy londoni tartózkodása során beható megbeszélések várhatók Chanberlain, Briand, Luther és Stresemann között. Briand tárgyalni fog Churchill kincstári kancellárral is az adósságok kérdésében. Londonban azt hiszik, hogy a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság január 15-én elhagyhatja Berlint. Mint a Reuter-iroda Kölnből jelenti, a kölni zónát, már hétfőn kiürítik, tehát egy nappal korábban, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Briand miniszterelnök a calaisi gyorsvonattal Párisból Londonba utazott. Ugyanezzel a vonattal utazik Bnnes cseh külügyminiszter is, akit elutazása előtt a pályaudvaron Briand-al, Berthelot-val és néhány politikai személyiséggel, aki a Briandtól való búcsúzás végett jelent meg az állomáson, beszélgetést folytatott. Megjelent az állomáson Hocsch német nagykövet is. Benes külügyminiszter csütörtökön vagy pénteken Londonból visszatér Parisba, hogy azután Klennbe utazzék. A rajnavidéki megszálló csapatok ügye a nagyköveti értekezlet előtt A Havas-irodának jelentik Londonból, hogy a rajnavidéki megszálló csapatokra vonatkozó kérdéseket most mind sorra veszik a nagyköveti értekezlet tárgyalásain. A szövetségesek most tárgyalnak a második és harmadik zónában levő megszálló csapatok erejéről. Valószínű, hogy nem fognak ott több csapatot hagyni, mint amennyit Franciaország békében tartott a határzónán. Ez a létszám 45.000 embernek felel meg. Nyugtalanság a francia sajtóban Loucheur pénzügyminisztersége