Magyarság, 1926. május (7. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

ízben sürgette ezt a vagyonmérleget. Második határozati javaslatában utasítani kérte a pénzügyminisztert, hogy hat hónapon belül olyan részletes adóstatisztikát terjesszen a Ház elé, amely világosan kimutatja, hogy az egyes foglalkozási ágak között miképpen osz­lik meg az adóteher. Harmadik határozati ja­vaslatában az öröklési és ajándékozási illeté­keknek békebeli alapokon való rendezését sürgette. A jövedelmet megadóztatni helyes, de a túlságos megterhelés könnyen vagyon­­elkobzássá fajulhat. Beszéde további során szővé tette, hogy egyik kormánypárti kép­viselő (Hoyos Miksa gróf) ma azt mondta beszédében, hogy úgy szólal fel, mint a szesz­­kartel elnöke. Szomorú dolog, hogy egyre jobban szaporodik ama képviselők száma, akik ipari vállalatok igazgatóságaiban helyez­kednek el. Régi dolog, hogy a politika meg­rontja az ipart... Gaal Gaszton: És az erkölcsöket. Farkas Tibor: .... az ipar pedig a po­litikát. Végre-valahára jó volna már tisztán látni, hogy a Ház tagjai közül hányan he­lyezkedtek el a gombamódra szaporodó válla­latok vezetőségeiben, mert itt az összeférhe­tetlenségi esetek egész sora fenyegetheti a nemzetgyűlés amúgy is eléggé aláásott tekin­télyét. Forster Elek: Már fenyeget is. F­a­r­k­a­s Tibor: Visszapillantást vetett a nemzetgyűlés négy esztendős működésére s megállapította, hogy legtöbb képviselő anél­kül vesz részt a legfontosabb kérdések vitá­jában, ho­gy áttanulmányozná a kormány javaslatait. Ezt a képviselői felelősség szem­pontjából nagyon károsnak tartja. Miért engedi haza a „keresztény** kormány a forradalmároket Lendvai István volt a következő szó­nok. Tiltakozott az ellen a terv ellen, hogy a Ház május elsején ne tartson ülést, mert ez azt jelentené, hogy a keresztény és nem­zetinek nevezett kormány a szociáldemokra­ták kívánságára kitűzi a parlament épüle­tére a vörös lobogót. Felemlítette, hogy egyik leipzigi cég tudományos lexikont adott ki, de hiába fordult a berlini magyar követséghez és a budapesti külügyminisztériumhoz, egyik helyről sem kapta meg a magyar zászlónak lexikonja részére kért rajzát. Ez a furcsa kö­rülmény emlékeztet arra a szégyenteljes esetre, amikor Magyarország római követe nem tudott felelni az olasz király ama kér­désére, hogy milyen mértékben csonkították meg Magyarországot. Foglalkozott azzal a fbmn­él is, hogy Bánf­fy Miklós gróf volt kül­ügyminiszter román állampolgár lett. Nem tudja, mi rejlik ennek a különös ügynek a hátterében, mindenesetre jellemző, hogy egy volt külügyminiszter azzal a megokolással cserél hazát, hogy birtokait kivánja megmen­teni. Szólott Lovászy Márton és Weltner Jakab hazaengedéséről is, amit a magát ke­reszténynek és nemzetinajt nevező kormány súlyos bűnéü­l rótt fel. Vagy bűnösök voltak s akkor nem lett volna szabad hazaengedni őket, vagy nem követtek el bűnt, de akkor miért nem engedték évekkel ezelőtt haza őket ? Bart­hos Andor: Ebben igaza van. Lendvai István ezután a frankhamisí­tás ügyével foglalkozott. A frankhamisítás, siker esetén, még ha önző célból történt volna is, jogos lett volna a trianoni Franciaország­gal szemben. Az élő Isten és az igazság ne­vében minden fegyver használható azzal a Franciaországgal szemben, amely a békákba vert Németország arany márkájából a Ruhr­­vidéki megszállás idején huszonhat milliót részint elrabolt, részint hamisított. Briand hiába csörteti a kardját, hiába beszél bandi­­tizmusról, ha van banditizmus, úgy az a trianoni békeszerződés. (Helyeslés a keresz­tény párton.) A frankügyet a szociáldemo­kraták pártcélokra igyekeztek kihasználni, pedig ha valakinek hallgatni kellett volna, úgy a szocialisták lettek volna hallgatásra ítélve, mert hiszen elvtársaik oroszországi uralmát egyedül és­ kizárólag a bankóhamisí­­tás tartja fenn. Bezzeg az olaszliszkai hamis milliós bankjegyek nem fájtak az elvtársak­­nak. (Úgy van, úgy van! — az egységes pátton.) Több szónok nem volt, mire az elnök a költségvetés általános vitáját bezárta. Az elnök most javaslatot tett a tárcakölt­ségvetések tárgyalásának sorrendjére vonatko­zólag, majd megkezdték a miniszterelnökségi és kisebb tárcák költségvetésének tárgyalását, amelyet Őrffy Imre előadó ajánlott elfoga­dásra. A napirendre szánt idő leteltével az elnök azt indítványozta, hogy kedden folytassák a költségvetés részletes tárgyalását. A Ház hódol az ellenforradalom! vértanuk emlékének Lendvai István szót kért a napirendi vi­tához s felemlítette, hogy a Ház holnapi szü­netének könnyen olyan színezete lehetne, mintha a szociáldemokraták május elsejei pártünnepsége miatt szünetelne a nemzetgyű­lés munkája. Ennek elkerülésére arra kérte a nemzetgyűlés tagjait, hogy az ellenforradalmi vértanúk emlékének felállással hódoljanak. Az összes képviselők eleget tettek ennek a ké­résnek.­­ Hebert Ede az elnök napirendi indítvá­nyának kiegészítéséül azt javasolta, hogy a keddi ülés napirendjének első pontjául az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés tár­­gyalását tűzzék ki. Bethlen István gróf miniszterelnök ki­­jelentette, hogy Ausztria és Magyarország között a napokban­ jön létre az állategészség­ügyi egyezmény, ami szoros kapcsolatban­ van az­ osztrák-magyar kereskedelmi szerző­­déssel. Erre való tekintettel kérte Hebert Ede javaslatának elutasítását. A többség elfogadta az elnök indítványát. Farkas Tibor a házszabályokhoz kért szót és komolytalannak mondotta az egységes párt ama eljárását, hogy a nemrég kért tizen­­kétórás üléseket most ismét nyolcórás ülé­sekre akarják visszacsinálni. Huszár Károly elnök rövid enunciációja után az ülés féltizenegy órakor végetért. A pénzügyminiszter beszéde Bod János pénzügyminiszter válaszolt ezután a vita során elhangzott felszólalásokra. Beszéde elején a parlamentarizmus alapelveit fejtegette. Nézete szerint egész Európa a de­mokrácia felé halad. A demokrácia azonban nem abból áll, hogy osztályokat uszítsanak egymás ellen. Az ilyen demokráciából nem kér. A szociáldemokrácia az egész világon kezdi belátni, hogy legnagyobb ellensége a bolsevizmus. Jó volna, ha a magyarországi szociáldemokraták is belátnák már ezt. Ezt a századot a szociális gondolat vezeti, ami azonban csak úgy érvényesülhet, ha munkás és polgár megérti egymást. Expozéjában rá­mutatott a bajokra, de a haladásra is. Van benne optimizmus, mert anélkül senki sem tud alkotni, de nem is volna méltó helyére, ha nem volna optimista. (Taps a kormány­párton.) A magyar tisztviselői kar bárhol is első­rendűen megállná helyét Bod János pénzügyminiszter Strausz Ist­ván felszólalására azzal válaszolt, hogy el­méletekkel ő is foglalkozik, ma azonban első­sorban rugalmasságra van szükség. Gaal Gaszton felszólalására az volt a válasza, hogy pénzügyminisztersége alatt nem emelte az adókat, inkább mérsékelt egyes adónemeket. Az adókat múlt esztendőben, de az idén is a szanálási tervben előírt összegeknél kisebbre vetették ki. A jövedelmi adónál a legköze­lebbi megállapítás a terméseredményeket köz­ségenként fogja figyelembe venni. A jövede­lemnek évről-évre való bevallása nagyon hát­rányos. A jövőben igyekezni fog több évre szóló bevallást bevezetni. Ami a kiadásokat illeti, rámutatott arra, hogy a tisztviselői fizetések nagy mértékben terhelik a költség­­vetést. A tisztviselőosztály az, amely a leg­nehezebben tudja érvényesíteni a maga kere­seti lehetőségeit. Ma az illetmények elérik a békebeliek 60 százalékát. Ne sajnálja ezt a tisztviselőktől Gaal Gaszton, mert a magyar tisztviselői kar bárhol is elsőrendűen meg­állná helyét. (Taps.) Strausz István azt mon­dotta, hogy a kormány költségvetési felesle­gek gyűjtésére törekszik. Ez nem áll. Azt a felfogást vallja, hogy az állam csak annyi tő­két tartalékoljon, amennyit normálisan meg tud emészteni. A beruházásokat a következő appropriációs javaslatban részletesen felso­rolja. Emellett a beruházási tételek egytől­­egyis benne lesznek a zárszámadásban. (Fel­kiáltások az ellenzéken: de mikor?) Felemlí­tette, hogy pénzügyminisztersége alatt agrár­célokra 1 billió 270 milliárd koronát for­dított, így tehát nem áll meg Gaal Gaszton­nak az a vádja, hogy a kormány nem törődik a mezőgazdasággal. Elismerés a MÁV-nak Bod János pénzügyminiszter: Nem híve a közigazgatás centralizálásának. A közönség, sajnos, minden kis ügyben egyenesen a mi­niszterhez akar fordulni. Meg kell értenie a közönségnek, hogy a miniszterrel való szemé­lyes érintkezés semmi befolyással sem lehet az ügyek elintézésére. Az adminisztrációt a sok fellebbezési fórum teszi bonyolulttá. A külföldi tőkének Magyarországon való elhe­lyezkedéséről szólva, kijelentette, hogy hálá­val tartozunk Angliának és Amerikának. Ajánlataik mindenben elfogadhatók voltak s azért jöttek ide, mert bíznak Magyarország hitelképességében. A vám­hitelcsalásokkal fog­lalkozva, kijelentette, hogy hites törvényszéki szakértők becslései alapján is történtek visz­­szaélések. (Felkiáltások: Hallatlan! Börtönbe ■velük!) Ezek ellen meg is indult a legszigo­rúbb eljárás. Eddig 56 milliárd korona vám­­hitel-visszatérítés folyt be az állampénztárba. Nem kell attól tartani, hogy a vámhiteleknél károsodás éri a kincstárt. Több képviselő éle­sen támadta az államvasutakat. A külföldön, Németországban például, magasabb tarifák vannak, pedig ott nem voltak olyan nagy­arányú vasúti beruházások, mint nálunk. A MÁV-ot a legteljesebb elismerés illeti meg a végzett hatalmas rekonstruáló munkáért. Be­széde további során vitatkozott Gaal Gaszton­­nal, akit felszólított, hogy lépjen be a taka-­ rékossági bizottságba, akár vezető pozíció­ban is. Gaal Gaszton: A többségi párt jóvoltából még a pénzügyi bizottságban sem vagyok benne. Bod János pénzügyminiszter azzal vé­gezte beszédét, hogy minden lehetőt elkövet a gazdasági élet rendbehozatalára, a pénzügyi egyensúlyt azonban nem veszélyeztetheti. Ha az eddig követett után nem érne el eredményt, el fogja hagyni a helyét. Kérte a költség­­vetés elfogadását. (Taps az egységes párton.) Ismét nyolcórás ülések lesznek Az elnök ezután jelentette, hogy Dabasi- Halász Móric indítványt nyújtott be, amely­ben az ülések tartamának tizenkét óra helyett nyolc órában való megállapítását kéri. Az­ in­dítványról a legközelebbi ülés végén döntenek. Következett a szavazás a költségvetés fö­lött. A többség a költségvetést általánosság­ban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Ezután az általános vita folyamán benyúj­tott határozati javaslatokról döntöttek. El­fogadták Erdélyi Aladárnak a csendőrlakta­nyák építéséről, Dréhl Imrének a pénzügyi fogalmazói kar jutalékáról, továbbá a községi körjegyzők státusrendezéséről, végül Farkas Tibornak az állami üzemek vagyonmérlegé­nek a Ház elé való terjesztéséről benyújtott határozati javaslatát. A többi határozati ja­vaslatot az egyes szakminiszterek felszólalása után a többség elvetette. Buda legszebb részen villamoshoz közel gyönyörű magaslati kilátással 700 □ parkírozott nemes gyümölcsfákkal, szökő** kúttal, 5 szobás modern komfortos berendezéssel, emeleti nagy teraszos, télen-nyáron lakható villa jutányosan eladó Bővebbet: Baross­ utca 9, II. em. 6. 1926 május 1, szombat Hétfőn hirdetik ki az ítéletet a Lehrer-gyilkosság bűnügyében Okolicsányi ellen csupán orgazdaság miatt emelt vádat az ügyész . A Magyarság tudósítójától — Leh­er Amália meggyilkolásának bűnügyé­ben a mai tárgyalást pár perccel kilenc óra után nyitotta meg Denk Tivadar dr. elnök. Ma is folytatták a tanúkihallgatásokat és elő­ször az Okolicsányi László ellen sikkasztás miatt emelt vádra vonatkozóan hallgatták ki a tanukat. Bartha János dr. belügyminiszté­riumi titkár a MEFHOSz egyik vezetője volt az első tanú, aki előadta, hogy a múlt év márciusában megjelent nála Okolicsányi László és pénzt kért tőle kölcsön. Ő vitéz Oláh Bélához, a MEFHOSz elnökéhez for­dult, hogy Okolicsányinak utaljanak ki köl­csönt, a vádlott a pénzt megkapta, át is vette, de nem fizette vissza. Vitéz Oláh Béla volt a következő tanú, aki Ugyanúgy adta elő a tör­ténteket, mint Bartha János. Ezután Leirer Lőrincet, a meggyilkolt Amália édesapját hallgatták ki. — Mikor beszélt utoljára a lányával? — kérdezte az elnök. Leirer: 1924 december 22-én fönt voltam nála és ugyanekkor figyelmeztettem, hogy az ékszereit csomagolja el. A rendőri jegyző­könyv azt mondja, hogy a gyilkosság elköve­tése után a lakásban a legnagy­ rend volt, pedig ez nem igaz, mert a legnagyobb dula­kodás nyomai látszottak mindenütt. Az lehe­tetlenség, hogy a gyilkosnak ő nyitott volna ajtót, mert a lányom nagyon félt ,■ így csak valami benfentese lehetett az, akit beenge­dett. A lányom elmondta nekem, hogy a vil­lamostársaságnál megismerkedett egy Okoli­csányi nevű úrral, aki elmondta neki, hogy egy emberével személyesen eljön hozzá, hogy megvizsgálják a villanyvezetéket. Mikor is­mét fölmentem Amáliához,­­ folytatja Leirer Lőrinc — elmondta, hogy újra beszélt Okolicsányival, aki elmagyarázta, hogy lehet megcsinálni, hogy a villanyóra k­evesebbet mutasson, mint amennyi áram fogyott. Pár nap múlva megint fölmentem hozzá és ő megint Okolicsányiról beszélt. — Amália — folytatta tovább Leirer Lő­rinc — határozottan említette, hogy Okoli­csányi udvarol neki, sőt el is akar válni a fe­leségétől, hogy őt elvegye. Én nagyon dühös lettem és leszidtam a lányomat. Elnök: Leirer Amália tehát azt mondta, hogy Okolicsányi föl fog menni a lakására? Leirer: Nem azt mondta, hogy fog jönni, hanem, hogy ott volt a lakásán. Legalább háromszor-négyszer mondta, hogy Okol­icsányi fönt járt nála. A rendőrségen is elmondta eze­ket a dolgokat, de a rendőrségnek áldozati bárány kellett és engem hurcoltak meg a gyilkosságért. Okolicsányi Lászlót hívja most maga elé az elnök. — Nos, — mondja — mit szól Leirer Lő­rinc úr vallomásához ! Okolicsányi fölényes hangon kezdi: — Én nemcsak azt mondom, hogy valót­lanság, amit Leirer úr mond, hanem azt is, hogy alávaló hazugság. — Kikérem magamnak, — kiabál Leirer Lőrinc — maga egy hitvány ember! — Kijelentem, — kiabál tovább Okoli­csányi, — hogy maga a szobalányát is kitaní­­totta tegnap, hogy ellenem valljon! — Meg fogom büntetni, veti — véget az el­nök a vitának, Okolicsányihoz intézve szavait. Kerstens Tivadar negyvenhétéves, római katolikus vallású, hollandi állampolgár, nagy­­kereskedő tesz most vallomást nagy érdeldő­­dés közepette. — Lehetséges-e az, kérdi az elnök — hogy Lei­er Amália foglalkozott azzal a gondolat­tal, hogy Okolicsányi László felesége lesz? — Nem, — feleli határozottan Kerstens. — December 4-én utaztam el Budapestről és egészen Amália haláláig leveleztünk. A leve­lekből semmi sem mutatott erre. Amália olyan erős lány volt, hogy senki sem hatolhatott be hozzá erőszakos úton. A szobában dulakodás nyomai voltak láthatók, amikor a holttestet megtaláltuk. A vádat képviselő királyi ügyész nem kí­vánta a bizonyítás kiegészítését, sem a védők, csupán Rostás Mihály szerepének tisztázá­séra, akinek ügyét a törvényszék elkülöní­tette a bűnügy anyagától. Ezután Soóky József kir. ügyész tartotta í '­eg vádbeszédét. Rátérve a gyilkosság törté­­nt''- re, kifejtette, hogy Bolla Józsefet, mint­­ gödi bűnrészest vádolja, Okolicsányi ellen pedig csak orgazdaság bűntette miatt emel vádat, mert az ügyészség nem kapott elég adatot arra, hogy Okolicsányi a fel­­bujtó. Pödör Gyula nem egyedül követhette el a gyilkosságot, mert Leh­er Amália erős, izmos leány volt, akivel nem bírt volna el. A gyilkosságnál két szerszámot használtak:­­ól­­mosbotot és tőrt, és ez is bizonyítja, hogy a tettet ketten követték el. Okolicsányi bizonyí­­totta azonban, hogy ebben az­­időben, másutt tartózkodott. Ezzel szemben a vádlott beis­merte, hogy Pödörtől átvette az elrabolt ék­szereket, tehát az orgazdaság bűntettét elkö­vette. Saguly Ferenc szintén orgazdaságot követett el, valamint Helik József is Ács An­drásáéval szemben viszont az ügyész elejti a vádat. Végül az ügyész a vádlottak súlyos megbüntetését kérte. Ezután a védőbeszédek­­re került a sor. Sebestyén Ernő dr., Bolla vé­dője, majd Altorjay Sándor dr., Okolicsányi és Póth Béla dr., Saguly Ferenc védője szól Ia­­k föl. Szünet után Denk tanácselnök bejelentette, h miivel Saguly Ferencnek holnap tárgya­­lása van a táblán, egy biciklilopási ügyben, szombaton ne... lesz tárgyalás, ellenben most fölhasználják az időt néhány tanú kihallga­­tására. Ki is hallgattak egy tant mikor Lei­­r Lőrinc szól leért, mondván, hogy Saguly 1 ■ -•'”■■■ itt­ak— felelni. — Replikázásnak nincs helye, — mondta, az elnök — de Leirer Lőrinc beszélni kezdett, hogy visszautasítja az ügyvédnek azt a kije­lentését, hogy Saguly mentette meg őt a ha­láltól és nem azért a jutalomért jelentkezett, amelyet Leirer Lőrinc önző célokból tűzött ki. — A per folyik, — kezdte Leirer Lőrinc de az ügyvéd közbevágott: — Az Ön zsugorisága miatt folyik! — Hazudik! — szólt most Leirer Lőrinc. — Kérem rendreutasítani Leirer Lőrincet! — mondja az ügyvéd. — Mondta Ön a sértő kifejezést? — kérdi az elnök. — Nem mondtam, — jelenti ki kereken Leirer Lőrinc a közönség hangos derültsége és hangos közbeszólásai közepette. Ezután a barátságtalan incidens után Leh­er Lőrinc megunta a dolgot és eltávozott, Deák Tivadar elnök pedig kihirdette a bíróság ha­tározatát, amely szerint a törvényszék a tár­gyalást hétfőig elnapolja, akkor még pár ta­nút fog pótlólag kihallgatni és ugyancsak hétfőn fogja kihirdetni az ítéletet is a gyil­kosság bűnügyében. pAnsfDm­ CLARKS soványitó fürdősó fogyaszt és megaka­dályozza az elhízást . Nem kell koplalni! Nem kell hashajtó 1­4—12 kg. fogyás 6 hét alatt. Teljesen ártal­matlan, illatos ónkelle­­­mes. 0 csomagot tar- t talmazó doboz 108 eset korona részletes utat­­sitással. Clarks párisi sová­nyitó krém. Egyes­­ testrészek részleges­­lefogyasztására. Nagy ------- tégely ára 75 ezer K. Kapható gyógytár és drogériákban. Ha nem kapná, forduljon a budapesti képviselethez. Zsoldos, Budár ________pest, IV., Városház­ utca 14. félemelet. PATE CLARKS.

Next