Magyarság, 1926. július (7. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
ELŐFIZETÉSI AIA KI FÉLÉVRE 300.000 K, NEGYEDÉVRE 150.000 K EGY HÓRA 50.000 KORONA. EGYES SZÁM AI: HÉTKÖZNAP 2000 K, VASÁRNAP 4000 K AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐ! MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATAL, BUDAPEST, VIII. JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM TELEFONI JÓZSEF 68-90, JÓZSEF 68-91, JÓZSEF 68.9S LEVÉL CÍMI BUDAPEST 741, POSTAFIÓK IS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1926 JÚLIUSI, CSÜTÖRTÖK & VII. ÉVFOLYAM, 145. (1618.) SZÁM Caillaux Jövetele írta: Ajtay József dr. Nemcsak a francia belpolitikában, de nemzetközi vonatkozásban is nagyjelentőségű esemény, hogy az új Briand-kormány Caillauxt ítélte alkalmas embernek arra, hogy megbirkózzék a frankromlás fenyegető rémével. Ezzel oly egyéniség kezébe kerül Franciaország pénzügyi újjáépítésének nagy feladata, aki köztudomásúlag nem a tünetek orvoslásával akar pepecselni, hanem el van szánva arra, hogy kérlelhetetlenül lehatol a bajok gyökeréig és hazáját radikális kúra alá veti. Caillaux korántsem tartja elegendőnek a francia államháztartásnak, a francia pénzügyeknek formális rendbehozatalát. Tisztában van vele, hogy komoly és tartós eredményeket a pénzügyek terén is csak úgy érhet el, ha sikerül egyúttal a gazdasági életet és Franciaország nemzetközi helyzetét is szanálni. A kiszivárgott hírek világosan jelzik, hogy Caillaux célkitűzései és kibontakozási tervei összetettek, messzetekintők és átfogóak, sőt hatásukban egyenesen nemzetközi jellegűek. Az új pénzügyminiszter ama kevesek közé tartozik honfitársai nagy tömegében, akik felül tudnak emelkedni az elfogult francia nacionalizmus szűk korlátain és hazájuk válságában csupán egyik részét látják a nagy, egyetemes európai válságnak. Caillaux már a háború előtt világosan látta, hogy a nemzetközi munkamegosztáson és a kapitalisztikus termelési rendszeren alapuló gazdasági fejlődés az összekötőkapcsok egész hálózatával szorosan egymáshoz fűzte Európa államait és kialakította azt az európai szolidaritást, amely a világgazdaság élén állva, egyre inkább szembekerült más világrészek gazdasági érdekeivel. Épp ezért a francia-német közeledés és kibékülés nagy gondolatának bátor hívévé szegődött, mert felismerte, hogy a nagy európai államok között mutatkozó régi ellentétek hovátovább elhomályosodnak az Európa és a többi világrészek között jelentkezni kezdő érdekösszeütközések mellett és így Európa népei többé nem engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy egymás ellen törjenek és ezzel veszélyeztessék Európa életbevágóan fontos hegemonikus állását a világgazdaságban. A háború alatt is tisztán látta, hogy a „jusque au bout“ esztelen politikája nem vezethet jóra és élete kockáratevésével küzdött Clemenceau és Poincaré ellen a megegyezéses béke és Európa pacifikálása érdekében. Csak természetes ezek után hogy Caillaux ma a szerencsétlen fegyveres békében látja a legnagyobb akadályát a francia pénzügyek szanálásának. A francia pénzügyminiszter programját részleteiben nem ismerjük. Talán a közeljövőben sem fogja egészében dobraverni. De eddig vallott elvei és a helyzet tárgyilagos diagnózisa bizonyos mértékű útmutatással szolgálnak arra nézve, minő irányban és minő eszközökkel fog próbálkozni, hogy a nagy feladatot megoldás felé vigye. A helyzet súlypontja a frank betegségén nyugszik, amely nem annyira a belső vásárlóerő romlásában, mint a frank külföldi árfolyamának ijesztően következetes hanyatlásában nyilvánul. A drágaság csak kétszerese-háromszorosa a békebelinek, ellenben a külföldön a frankot régi értékének csak egyhatodára becsülik. A francia nép tehát még bízik pénzének értékében, e'Tlvisben a külföldön nagy bizalmatlanság uralkodik a frankkal szemben, sőt egyesei msszerint egyenesen ellenséges, támadó az indulat az angol és amerikai pénzügyi körök részéről. A külföldi pénzügyi körök teljesen tisztában vannak azzal, hogy a francia államháztartást állandóan nagy veszedelmek fenyegetik, nem is egy, de három oldalról. Az óriási létszámú francia hadsereg és a kisántant anyagi támogatása roppant összegeket emésztenek fel, amelyek a békebeli hadügyi kiadásokat jelentékenyen meghaladják. Ezek mindaddig nem csökkenthetők, míg Franciaország továbbra is kitart a fegyveres béke és a háborút folytató imperializmus eddigi politikája mellett. A külföldi adósságok még ennél is végzetesebb súllyal nehezednek a francia államháztartásra, különösen amióta kiderült, hogy ezeknek csupán kisebbik részét lehet Németországtól behajtani. Ezeknek az adósságoknak méltányos rendezésére Anglia és Amerika részéről Franciaország csak az esetben számíthat, ha hajlandó Európa békéjének helyreállításában komolyan, még áldozatok árán is, közreműködni. De még a lecsökkentett háborús terheket is Franciaország csak úgy tudja elviselni, ha termelése és külkereskedelme erőteljesen fellendül. Harmadik ólomsúlyként jelentkeznek az óriásira duzzadt belső adósságok, amelyeknek egy része minduntalan lejáró függőtartozás. A francia költségvetés háromszorta nagyobb a békebelinél és a kiadásoknak háromötöde kamatfizetésre megy el. Íme tehát a feladat pénzügyi része már egymagában is rendkívül súlyos, mert a francia államháztartás nagy szervi bajokban szenved. Külföldi kölcsönnel legfeljebb átmenetileg lehet biztosítani a költségvetés egyensúlyát, tartósan csak úgy, ha a francia hadsereg létszámát jelentősen leszállítják, a kisántant anyagi támogatását abbahagyják és a külső és belső adósságokat rendezik. Az első három meg nem valósítható az igazi béke megteremtése nélkül. A háborús terhek arányos szétosztását és viselését, illetve a háborús tartozások kölcsönös törlését csak úgy lehet elérni, ha az államok annak ellenértékét a tartósan biztosított békében megkapják. Igen kemény dió a francia belső adósságok likvidálása. Ez a teher egészen más természetű, mint a békebeli államadósság, amely hasznos befektetésre fordított kölcsön volt és amelynek kamatai az emelkedő termelésben fedezetet találtak. Ez a mostani roppant adósság tulajdonképpen a háború pusztításait jelképezi számokban. A háborús kiadások fedezésére a hazafias tőkések önként odaadták ingóvagyonukat, amely a háborúban teljesen megsemmisült, tehát e követelésnek ellenértéke a gazdasági életben nincsen meg. Ezt a veszteséget le kell írni a nemzet háztartásában és meg kell szüntetni az államkötvények inflációját, mert ezeknek törlesztése és kamatozása felesleges óriási apparátust igényel. Erre kétféle mód kínálkozik. A malomalatti pénzügyi politikusok szerint ezt az adósságot a pénz devalválásának megengedésével, az inflációval egyszerűen meg kell semmisíteni, azaz a háború egész terhét a kölcsönt adó becsületes tőkésekre kell hárítani. Ezt nálunk és Amerikában meg lehetett tenni, de Franciaországban, a kistőkések hazájában, ez az eljárás könnyen forradalomra vezethet. Marad tehát a másik mód: egy koncepciózus vagyonváltsággal a háborús adósságok terhét az egész országban minden vagyonra arányosan szétosztani. Ez esetben a vagyonváltság jó része a kötvényekkel nyervén kiegyenílést, a háborús adósságok automatikusan elapadnak A vagyonváltság azonban könnyen azzal a veszedelemmel járhat, hogy a szocialisták a vagyonok elkobzására próbálja felhasználni. A rendes szükséglet fedezésére az inflációs korszakban nem lehet az egyenesadók felemelésének eszközéhez nyúlni, mert ez a tőke meneküléséhez vezet. A kormány kénytelen a fogyasztási- és forgalmi adókkal próbálkozni, amelyek ellen bizonyára felvonulnak a szocialisták, a radikálisok és Caillaux békebeli pénzügyi politikájának emlékei. A frank stabilizálása is kettős problémát rejt magában. Nem elég a frank árfolyamának hanyatlását megállítani, de ezenfelül a gazdasági élet kára nélkül egymással egyensúlyba kell újra hozni a három tényezőt: a frank belső vásárlóerejét, külföldi árfolyamát és a forgalomban levő bankjegymennyiséget. A frank belső vásárlóereje magas szinten van, szemben annak mélyrehanyatlott külföldi árfolyamával. Hol, milyen ponton találkozzék ez az egymástól elrugaszkodott két valutáris tényező? Ha a frank belső vásárlóerejét próbálják lejjebb szállítani, megindul a drágulás folyamata, az állami kiadások emelkednek, sőt a frank külföldi árfolyama is lejjebb taszítódik. Viszont, ha a frank valutáris árfolyamát emelik, azaz javítják a frankot, akkor ezt a francia export sínyli meg. Valószínűleg valahol a középen találkozik majd a két tényező, de nem minden rázkódtatás elkerülésével. A francia pénzügyek talpraálltásának útja tehát örvények és szirtek között vezet és alaposan próbára teszi majd a francia pénzügyi szakemberek tudását és ügyességét, nemkülönben a francia nép fegyelmezettségét és türelmét. Caillaux e súlyos feladat mellett még nagyszabású gazdasági terveket is forgat agyában: a francia és német nagyipari termelés közös alapra hozását. Lehet-e mindezekre még csak gondolni is anélkül, hogy Európa pacifikálása komolyan tervbe ne i vétessék? Caillaux jövetele tehát minden valószínűség szerint fordulópontot jelent. Vagy megindítja a fejleményeket a békekötések divíziójának irányában, vagy elbukik nagyszabású, a sikert egyedül biztosítani képes terveivel és akkor Franciaországra a pénzügyi, gazdasági és politikai válság hármas hulláma fog törni. Bármelyik eshetőség következzék is be, mindegyik döntően fog hatni a nemzetközi helyzetre és ebben rejlik Caillaux jövetelének külpolitikai jelentősége. Csak július elsejével szüntetik meg részben a nyugdíjkorlátozásokat — A Magyarság tudósítójától . A szanálási akció befejeztével véget ért a szanálási törvény végrehajtásának ellenőrzésére kiküldött nemzetgyűlési bizottság munkája is. A bizottság ma tartotta utolsó ülését, amelyen egyebek között letárgyalta a szanálási nyugdíjkorlátozások megszüntetéséről szóló kormányrendeletet. A rendelet újabb csalódást jelent a nyugdíjasok részére. A kormány ugyanis több ízben ígéretet tett arra, hogy a tíz évnél hosszabb szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasoknál 1926 január 1-ig visszamenő hatállyal szünteti meg a korlátozásokat, ezzel szemben a szanálási bizottság elé terjesztett rendelet úgy intézkedik, hogy csak a tizenöt évnél hosszabb szolgálati idővel bíró nyugdíjasoknál szűnnek meg a tizenöt, tíz és öt százalékos levonások, azonban nem 1926 január, hanem csupán július 1-től kezdődőleg. A rendeletet érthető izgalommal fogadták az érdekeltek, különösen azok, akik a létszámcsökkentés folytán voltak kénytelenek tizenöt évnél kisebb szolgálati idővel nyugdíjba menni s most önhibájukon kívül nem találnak elhelyezkedést. A KANSz kötelékébe tartozó nyugdíjasok is megdöbbenéssel értesültek a rendeletről, annál is inkább, mert a KANSz már hosszú hónapok óta azért folytatott küzdelmet, hogy kivétel nélkül minden nyugdíjasnál szüntessék meg a szanálási levonásokat. A pénzügyminiszter a Bacher-ügyről A bizottság ülését Ráday Gedeon elnök nyitotta meg s bejelentette, hogy Rupert Rezső, Hajós Kálmán, Peyer Károly és Farkas István napirend előtti felszólalásra kértek engedélyt. Rupert Rezső az idei termés kérdését tette szóvá, majd a Bacher-ügy fejleményeivel foglalkozott. Hajós Kálmán a Bacher-üggyel kapcsolatban arra kérte a kormányt, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a kartellek és a trösztszerű alakulatok ellen. Peyer Károly aziránt érdeklődött, igaz-e az a hír, hogy Sir William Goode hatszázalékos províziót kapott a Bacher-féle kölcsön körül kifejtett működéséért. Farkas István kifogásolta, hogy a tegnap kibocsátott lakásrendeletet nem terjesztették a bizottság elé. A felszólalásokra adott válaszát Bod János pénzügyminiszter azzal kezdte, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a termés szempontjából nincs aggodalomra ok. A Bacher-ügyben kijelentette, hogy most is csak azokat az érveket hozhatja fel, amelyeket a Házban már többször felhozott. Véleménye szerint helytelen lett volna közömbösen napirendre térni a Bacher-ügy fölött, amikor minden oldalról meg akarták ingatni pénzügyi helyzetünket. Ha nem rendezték volna az ügyet, annak a hiteléletre is nagyon káros befolyása lett volna. A kormány nem engedhette meg, hogy megkárosodjanak azok az idegenek, akik az ország hitele iránt régóta jóindulattal viseltetnek. Amikor a Bacher-ügy felmerült, huszonnégy órán belül kellett intézkedni. Nem kétszázmilliárdról van szó, hanem csak 150 milliárdról és az állam ebből is csak százmilliárdot fedezett, ötvenmilliárdot a magánvállalatok adtak. A Bacher ellen indult bűnvádi eljárás során derül ki, hogy Bachert milyen büntetőjogi vonatkozású felelősség terheli. A miniszter visszautasította a Sir William Goode-ot ért támadást azzal, hogy Goode egyáltalában nem folyt bele a Bacher-ügybe. A kartellek és trösztökről szólva úgy nyilatkozott, hogy a kérdést óvatosan kell kezelni és nem lehet ab ovo állást foglalni a kartellek és trösztök ellen. Gazdasági életünkben elkerülhetetlen a koncentráció, de emellett a fogyasztók érdekeit is a legnagyobb mértékben figyelembe kell venni. Végül kijelentette, hogy a késedelmi kamatra vonatkozó törvényjavaslat már elkészült s nemsokára elkészül az ingatlan jelzálogokra vonatkozó törvényjavaslat is. Gondja lesz arra is, hogy az ingó jelzálogok kérdését is mielőbb dűlőre vigyék. Húszmillió aranykoronába kerülne a régi és új nyugdíjasok közötti különbség megszüntetése Ezután áttértek a napirendre tűzött kérdések tárgyalására. Temesváry Imre előadó ismertette a nyugdíjasoknál fennálló szanálási korlátozások megszüntetéséről szóló rendeletet. A rendelet kimondja, hogy azoknál a nyugdíjasoknál, akiket tizenötévi szolgálat után helyeztek nyugdíjba, a szanálási törvényben létesített tizenöt-, tíz- és ötszázalékos korlátozások 1926 július 1-től kezdve meg- Ara 2000 kor.