Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Hogyan készülnek politikusaink az őszi harcokra? Görgey István és Kállay Tibor tanácsot kér­nek a csodarabbitól a numerus clausust­ületőleg Beyer Károly órákat vess a demokráciából Csillárok, ámpolnák, serpeznyők Rendkívül leszállított árak Ka mulasza el megtekinteni Tízsárlácai előtt volaat­­tékoe raktáramat, mert kOlSnlagaaan oleiA árakban xáaslatiaatásra tudom kiszolgálni. 1 Csillár havi 200.000.—­K részletekben és feljebb Kadelburger* Ernő . Budapest, V. Lipót­ körut 5. Telefon: 146-041 PENZIÓSZORJJ elsőrendű teljes ellátással 75 ezer­ koronáért személyenként kétágyas utcai szobákban. Légfűtésig Szobák teljesen renoválva. Central penzió. VII., RAkóo*.i-ut 18. QraliSzer legolcsóbban tágéi «atisksuL.›iit.*K*r ifi*. - . /v •«“ †./*•} ? • .'VA.“.... „-.„ij .*'¡■ ' -A •'» •• '1_. ' -. - B- v4- ■ VII., Erzsébet-kfirut 44. szám Telefon 103—78 (Teréz) Bud Jdrips kipróbálja az új adóprést Rupert éleshangú támadóéra készül Zsitvay Tibor mint hás elnök gyakorolja ma­gát az inged mák lepsil­yxpitásdban HORVÁTORSZÁG ELSZAKADÁSA MAGYARORSZÁGTÓL ■»«MjrawDaKJWWiiP*tim^ «». Tisza István találkozása a vezető horvát politikusokkal írta Nádasdy Béla ny. alezredes, volt zágrábi vezérkari fűnök A híres bucsujáróhely, Maria Bistrica apraja-nagyja összegyűlt Tisza István fogadására. A várakozók élén Fente apátplébános és papjai köszöntötték az illusztris vendéget. Tisza németül mon­dott rövid, de annál melegebb köszönetet a nem várt, kedves fogadtatásért, majd visszavonult az apátplébánossal. Közben, természetesen, a papok között is élénk politikai diskurzus folyt. Tisza látogatá­sának jelentőségét latolgatták, de sok szó esett a felső papság jugoszláv érzületéről is. Különösen Bauer zágrábi érseket em­legették, aki a jugoszláv politikában ex­ponált papokat a stallumok elosztásánál következetesen előnyben részesítette. Körülbelül félóráig tárgyalt Tisza az apátplébánossal, majd a templom meg­tekintése után vacsorához ültünk. Va­csora közben a háborúról folyt a szó. A béke megpendített eszméjéről Tisza igen óvatosan nyilatkozott, megjegyezvén, hogy várnunk kell addig, amíg az ántant békés elemei túlsúlyra jutnak. Később igy szó­lott: __Egy bizonyos: nem mi kívántuk, az ántánt akarta a háborút, önvédelmi harc ez s nem mi akarjuk folytatni. Az án­­tántban eddig még nincs meg a békére való hajlandóság. Nyolc óra tájban került sor az asztal­bontásra s kevéssel utána már robogtunk is vissza, Zágráb felé. Tanácskozás a horvát­ politikai pártok vezetőivel Tisza István a horvát politikában szerepet játszó személyek közül — a főrangúakon kívül — közelebbről alig ismert valakit. A lehetőleg széleskörű tájékozódás céljából va­lamennyi politikai párt egy-két vezetőjével kívánt beszélni. A maga részéről Nikolics Fedor bárót és Jellasich Jankó bárót jelölte, a többiekre vonatkozólag nekem kellett javas­latot tenni. Vasárnap reggelre a kerületi pa­rancsnokság irodájába kérettem Frank Ivó és Petricsics Ivó tartománygyűlési képvise­lőket. Nagyon ajánlottam még a zágrábi sajtó egy-két reprezentánsának meghallgatását is, de Tisza a sajtó képviselőivel való tárgyalás­tól nagyon idegenkedett. Szóba hoztam még Eodics Stipo tartománygyűlési képviselő, par­­asztvezér kihallgatását is. őszintén szólva nem mertem ezt a rapszodikus, fordulatokban igen gazdag pályafutású néptribunt javas­latba hozni, már azért sem, mert éppen ab­ban az időben ez a politikai zsonglőr egyik nap frankpárti, másnap hamisítatlan jugo­szláv érzelmeit sejtette. Azonfelül tudálékos és ravasz egyéniségéből kifolyólag praktikus megoldási javaslatot tőle várni nem lehetett. Vasárnap délelőtt Tisza egymásután fo­gadta Frank Ivó dr.-t, Petricsics Ivó dr.-t és Jellasich Jankó bárót. Petricsics, a Starcse­­vics-párt tagja, a délszláv propaganda rabja lévén, az önrendelkezésről, demokráciáról és más hangzatos jelszavakról tartott formális előadást, melyre Tisza részéről — mint ő mondta — megfelelő kioktatásban részesült. Tissa nyílt kérdésb­e, várjon est a sok jót mind a s­ántánttól, annak győselmitől vár­ja-e, nem mert igennel felelni, bár ebbeli meggyőződése nyilvánvaló volt. Ez a minden­esetre igen olvasott, kissé álmodozó, beteges, de igen agilis fiatal politikus és publicista, ha nem is tudta még a jövendőt, de érezte előszelét. Bármennyire felvértezve is jött a tanácskozásra, Tisza érveinek hatása alól szabadulni nem tudott, ami lapjának, a Hrvatska drsava-nak szeptember 17-iki szá­mában „Hiábavaló küzködés“ címmel megje­lent vezércikkéből is kitűnt. Cikkében szinte ijedten vetette fel a kérdést: várjon a horvát­­szerb koalíció megtud-e birkózni Tisza Ist­vánnal ! „Bécsire járni éppen olyan hazaárulás, mint Belgrádba lub­osni" Jellasich Jankó báró és Frank Ivó párt­programjuknak megfelelően Nagyhorvátor­­szágot sürgették, mégpedig a trializmus ke­retében. A horvát nemzet háborús érdemeire hivatkoztak s a követeléseik mellett való me­rev kitartásban vélték a legjobb taktikát megtalálni. Frank Ivó magatartására Tiszá­nak a következő megjegyzése volt: — Bécsié járni éppen olyan hazaárulás, mint Belgrádba futkosni. E párttal szemben a megértés reményét mégsem volt szabad feladni. A párt tagjai a múlt eseményeiből igen sokat tanultak s már nem voltak Bécsnek oly mindenkor s min­denre kész eszközei, mint hajdan. Merev ma­gatartásukat nagyban alátámasztotta Bécs és a magas katonai körök támogatása, nem ke­vésbé a­ helyesen megitélt kritikus helyzet. Ezt akarták mindenáron a horvátok javára kiaknázni. A három politikussal folytatott nagyjában, eredménytelen megbeszélés után a Felsővá­rosba hajtottunk, hol előbb Kriskovics bel­ügyi, majd Budaj igazságügyi osztályfőnökö­ket, s az én javaslatomra, Bosnjak báni taná­csost, volt főispánt, látogatta meg Tisza. Kriskovics vicebán igen képzett, de nem gya­korlati ember volt. Unionista létére — in­kább erkölcsi kényszerből — a szerb-horvát koalíció felé húzott, befolyása a politikába nem volt, a vele való beszélgetés tehát lénye­geset nem eredményezhetett. Badaj igazság­ügyi osztályfőnök a szerb-horvát koalíció első oszlopai közé tartozott, már a koalíció meg­alakulásakor nagy tekintélynek örvendett. Tisza azt vélte róla, hogy a koalícióval léte­sítendő esetleges megegyezést nem fogja meg­akadályozni é­­s a kiegyezés alapos revízió­ját sürgette. Bosnják báni tanácsost, a társ­országok közélelmezési diktátorát, kereste föl ezután Tisza. A szerb­ zsidó családból szár­mazó, aránylag fiatal tanácsos egyike volt a társországok legjobb feje­nek. Tisza nála elsősorban a közélelmezési helyzetről érdeklő­dött, amelyet — mint utólag kiderült Bosnjak egészen sötét színben tüntetett föl. A politika tekintetében „ravaszul óvatosának találta Tisza, mégis úgy számított reá, mint a kibontakozásnál eredménnyel alkalmazha­­tóra. Olasz kapucinusok egy zágrábi villában Ebéd után Nikolics Fedor bárót kereste föl Tisza. A báró a Siemen-hegyen levő szőlőjé­ben tartózkodott. Villájában furcsa meglepe­tés várt reánk: két, csak olaszul beszélő kapu­cinus barátot találtunk a bárónál, aki szerint az olaszok „véletlenül“ vetődtek hozzá, ám­bátor nagyon nehéz volt a várához vezető utat megtalálni. Az esti órákban kerestettem barátokat Zágrábban, de már nyomuk sem volt, mint a kámfor, úgy eltűntek. Nikolics bárót észrevehetően feszélyezte je­lenlétem, miért is jónak láttam visszavonulni. Több mint egy órán át tárgyalt vele Tisza. Több mint egy órán át tárgyalt vele Tisza s látszólag meg volt elégedve a tárgyalás eredményével, amiről csak másnap, a Iikái után nyilatkozott. Az esetleges megoldásnál számított Nikolics támogatására, aki a kibon­takozást csak a szerb-horvát koalícióval tar­totta lehetségesnek. A városba vissza­jövet, Klobucsár Vilmos báró nyug­­lovassági tábornokot, a honvéd­* ség volt parancsnokát látogatta meg Tisza. Közben én a boszniai országos kormány ve­­­zetőjének vezérkari főnökével és a hadiflotta parancsnokságával léptem érintkezésbe a boszniai megbeszélések és a tengeri út előké­­szítése céljából. Mikor Klobucsár bárótól visas­szatért Tisza, a következő megjegyzést tettel — Igazán végtelenül érdekes és értékeí megbeszélést tartottunk az öregúrra. Nagy, veszteség lett volna ezt elmulasztani. Vacsora után gyalog a pályaudvarra men­­tünk, ahol Tisza a rendelkezésére bocsátott szalonkocsiban nyugovóra tért. A szalonkocsit az éjjeli személyvonathoz csatolták s reggel már Károlyvárosban ébredtünk. 1926 október 1, péntek »Magyar tárgyú« filmet mutattak be Parisban Páris, szeptember 23 (A Magyarság tudósítójátói­ Parisban a napokban bemutattak egy „ma­gyar tárgyú“ filmet, amely rendkívüli módon tetszett a francia közönségnek. A filmdráma címe: Le prince Zilah — Zilah herceg. Me­séje pedig a következő: ,András Zilah herceg szerelmes honfitárs­­ába, a szép cigányleányba, Marsa Laszlo­bo. De hiába ostromolja a herceg a szép cigány­­leányt, Marsa egyre halogatja eljegyzésük napját. Végül aztán mégis megtartják a lago­zit. Javában ropják a csárdást, amikor az ifjú férjnek, a hercegnek, egy titokzatos kille done nagy csomag levelet hoz. A herceg fel*­bontja a csomagot és olvasni kezdi a level*e ket, amelyeket valamikor Marsa irt Michel Menko magyar főumak, akinek a „mait* resse“-e volt. Menko ilyen módon akarja el­­érni, hogy Marsa viszatérjen hozzá és a kö­zelébe is merészkedik az éj leple alatt. A hercegnévé avanzsált cigányleány azonban hallani sem akar a kegyetlen, gonosz ember­ről, aki boldogságát feldúlta. Elüldözi ma­­gától s amikor Menko távozik a kastélyból­ a hercegné kutyái veszik üldözőbe és véresre ma­dossák a díszmagyarba öltözött főurat. Marsát (helyesebben Marosát) férje, a hely­ceg, elhagyja, mire a cigányleány megőrül és elmegyógyintézetbe — nyilván a Schwarczerbe — csukják. Szerelmes férje a tragikus eset után meglátogatja ifjú feleségét, mire az egyszerre meggyógyul. Michel Menkót közben kihívja párbajra Marsa egyik „tisztelője“ és leszúrja. Ezek után Marsa visszatér férje kasté­­lyába, ahol elfoglalja a családi tűzhely mel­let azt a pozíciót, amelyre — mint a felirat mondja — „soha egy pillanatig sem volt méltatlan A „magyar tárgyú“ filmet a breton tenger­part mellett vették fel és Firenze legfestőibb utcáin. Az öles plakátokról azt is megtudjuk, hogy a filmet Gaston Bondes írta Jules Cla­­rette regénye nyomán, aki a Comédie Francaise igazgatója volt és ismert nevű író. A dologban az a legkellemetlenebb, hogy­ mi magyarok még csak ki sem kérhetjük ma­gunknak a francia mozigyáraknál és film­íróknál az ilyenfajta propagandát, amely a magyar életet meghamisítva mutatja be * külföldi közönségnek. Könnyen megtörténhe­tik, hogy a tiltakozásra az itteni filmkörök * magyar film­tanácsra hivatkoznak, amely az első nagy magyar propaganda­film témájául a Cigánybáró meséjét választotta. Milyen jogon háborodjunk fel azon, hogy a franciák Zilah herceget Marcsa cigánylánnyal házasítják össze, ha mi is cigánytárgyú fil­mekkel és librettókkal megyünk a külföldre?

Next