Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
Hogyan készülnek politikusaink az őszi harcokra? Görgey István és Kállay Tibor tanácsot kérnek a csodarabbitól a numerus clausustületőleg Beyer Károly órákat vess a demokráciából Csillárok, ámpolnák, serpeznyők Rendkívül leszállított árak Ka mulasza el megtekinteni Tízsárlácai előtt volaattékoe raktáramat, mert kOlSnlagaaan oleiA árakban xáaslatiaatásra tudom kiszolgálni. 1 Csillár havi 200.000.—K részletekben és feljebb Kadelburger* Ernő . Budapest, V. Lipót körut 5. Telefon: 146-041 PENZIÓSZORJJ elsőrendű teljes ellátással 75 ezer koronáért személyenként kétágyas utcai szobákban. Légfűtésig Szobák teljesen renoválva. Central penzió. VII., RAkóo*.i-ut 18. QraliSzer legolcsóbban tágéi «atisksuL.›iit.*K*r ifi*. - . /v •«“ †./*•} ? • .'VA.“.... „-.„ij .*'¡■ ' -A •'» •• '1_. ' -. - B- v4- ■ VII., Erzsébet-kfirut 44. szám Telefon 103—78 (Teréz) Bud Jdrips kipróbálja az új adóprést Rupert éleshangú támadóéra készül Zsitvay Tibor mint hás elnök gyakorolja magát az inged mák lepsilyxpitásdban HORVÁTORSZÁG ELSZAKADÁSA MAGYARORSZÁGTÓL ■»«MjrawDaKJWWiiP*tim^ «». Tisza István találkozása a vezető horvát politikusokkal írta Nádasdy Béla ny. alezredes, volt zágrábi vezérkari fűnök A híres bucsujáróhely, Maria Bistrica apraja-nagyja összegyűlt Tisza István fogadására. A várakozók élén Fente apátplébános és papjai köszöntötték az illusztris vendéget. Tisza németül mondott rövid, de annál melegebb köszönetet a nem várt, kedves fogadtatásért, majd visszavonult az apátplébánossal. Közben, természetesen, a papok között is élénk politikai diskurzus folyt. Tisza látogatásának jelentőségét latolgatták, de sok szó esett a felső papság jugoszláv érzületéről is. Különösen Bauer zágrábi érseket emlegették, aki a jugoszláv politikában exponált papokat a stallumok elosztásánál következetesen előnyben részesítette. Körülbelül félóráig tárgyalt Tisza az apátplébánossal, majd a templom megtekintése után vacsorához ültünk. Vacsora közben a háborúról folyt a szó. A béke megpendített eszméjéről Tisza igen óvatosan nyilatkozott, megjegyezvén, hogy várnunk kell addig, amíg az ántant békés elemei túlsúlyra jutnak. Később igy szólott: __Egy bizonyos: nem mi kívántuk, az ántánt akarta a háborút, önvédelmi harc ez s nem mi akarjuk folytatni. Az ántántban eddig még nincs meg a békére való hajlandóság. Nyolc óra tájban került sor az asztalbontásra s kevéssel utána már robogtunk is vissza, Zágráb felé. Tanácskozás a horvát politikai pártok vezetőivel Tisza István a horvát politikában szerepet játszó személyek közül — a főrangúakon kívül — közelebbről alig ismert valakit. A lehetőleg széleskörű tájékozódás céljából valamennyi politikai párt egy-két vezetőjével kívánt beszélni. A maga részéről Nikolics Fedor bárót és Jellasich Jankó bárót jelölte, a többiekre vonatkozólag nekem kellett javaslatot tenni. Vasárnap reggelre a kerületi parancsnokság irodájába kérettem Frank Ivó és Petricsics Ivó tartománygyűlési képviselőket. Nagyon ajánlottam még a zágrábi sajtó egy-két reprezentánsának meghallgatását is, de Tisza a sajtó képviselőivel való tárgyalástól nagyon idegenkedett. Szóba hoztam még Eodics Stipo tartománygyűlési képviselő, parasztvezér kihallgatását is. őszintén szólva nem mertem ezt a rapszodikus, fordulatokban igen gazdag pályafutású néptribunt javaslatba hozni, már azért sem, mert éppen abban az időben ez a politikai zsonglőr egyik nap frankpárti, másnap hamisítatlan jugoszláv érzelmeit sejtette. Azonfelül tudálékos és ravasz egyéniségéből kifolyólag praktikus megoldási javaslatot tőle várni nem lehetett. Vasárnap délelőtt Tisza egymásután fogadta Frank Ivó dr.-t, Petricsics Ivó dr.-t és Jellasich Jankó bárót. Petricsics, a Starcsevics-párt tagja, a délszláv propaganda rabja lévén, az önrendelkezésről, demokráciáról és más hangzatos jelszavakról tartott formális előadást, melyre Tisza részéről — mint ő mondta — megfelelő kioktatásban részesült. Tissa nyílt kérdésbe, várjon est a sok jót mind a sántánttól, annak győselmitől várja-e, nem mert igennel felelni, bár ebbeli meggyőződése nyilvánvaló volt. Ez a mindenesetre igen olvasott, kissé álmodozó, beteges, de igen agilis fiatal politikus és publicista, ha nem is tudta még a jövendőt, de érezte előszelét. Bármennyire felvértezve is jött a tanácskozásra, Tisza érveinek hatása alól szabadulni nem tudott, ami lapjának, a Hrvatska drsava-nak szeptember 17-iki számában „Hiábavaló küzködés“ címmel megjelent vezércikkéből is kitűnt. Cikkében szinte ijedten vetette fel a kérdést: várjon a horvátszerb koalíció megtud-e birkózni Tisza Istvánnal ! „Bécsire járni éppen olyan hazaárulás, mint Belgrádba lubosni" Jellasich Jankó báró és Frank Ivó pártprogramjuknak megfelelően Nagyhorvátországot sürgették, mégpedig a trializmus keretében. A horvát nemzet háborús érdemeire hivatkoztak s a követeléseik mellett való merev kitartásban vélték a legjobb taktikát megtalálni. Frank Ivó magatartására Tiszának a következő megjegyzése volt: — Bécsié járni éppen olyan hazaárulás, mint Belgrádba futkosni. E párttal szemben a megértés reményét mégsem volt szabad feladni. A párt tagjai a múlt eseményeiből igen sokat tanultak s már nem voltak Bécsnek oly mindenkor s mindenre kész eszközei, mint hajdan. Merev magatartásukat nagyban alátámasztotta Bécs és a magas katonai körök támogatása, nem kevésbé a helyesen megitélt kritikus helyzet. Ezt akarták mindenáron a horvátok javára kiaknázni. A három politikussal folytatott nagyjában, eredménytelen megbeszélés után a Felsővárosba hajtottunk, hol előbb Kriskovics belügyi, majd Budaj igazságügyi osztályfőnököket, s az én javaslatomra, Bosnjak báni tanácsost, volt főispánt, látogatta meg Tisza. Kriskovics vicebán igen képzett, de nem gyakorlati ember volt. Unionista létére — inkább erkölcsi kényszerből — a szerb-horvát koalíció felé húzott, befolyása a politikába nem volt, a vele való beszélgetés tehát lényegeset nem eredményezhetett. Badaj igazságügyi osztályfőnök a szerb-horvát koalíció első oszlopai közé tartozott, már a koalíció megalakulásakor nagy tekintélynek örvendett. Tisza azt vélte róla, hogy a koalícióval létesítendő esetleges megegyezést nem fogja megakadályozni és a kiegyezés alapos revízióját sürgette. Bosnják báni tanácsost, a társországok közélelmezési diktátorát, kereste föl ezután Tisza. A szerb zsidó családból származó, aránylag fiatal tanácsos egyike volt a társországok legjobb fejenek. Tisza nála elsősorban a közélelmezési helyzetről érdeklődött, amelyet — mint utólag kiderült Bosnjak egészen sötét színben tüntetett föl. A politika tekintetében „ravaszul óvatosának találta Tisza, mégis úgy számított reá, mint a kibontakozásnál eredménnyel alkalmazhatóra. Olasz kapucinusok egy zágrábi villában Ebéd után Nikolics Fedor bárót kereste föl Tisza. A báró a Siemen-hegyen levő szőlőjében tartózkodott. Villájában furcsa meglepetés várt reánk: két, csak olaszul beszélő kapucinus barátot találtunk a bárónál, aki szerint az olaszok „véletlenül“ vetődtek hozzá, ámbátor nagyon nehéz volt a várához vezető utat megtalálni. Az esti órákban kerestettem barátokat Zágrábban, de már nyomuk sem volt, mint a kámfor, úgy eltűntek. Nikolics bárót észrevehetően feszélyezte jelenlétem, miért is jónak láttam visszavonulni. Több mint egy órán át tárgyalt vele Tisza. Több mint egy órán át tárgyalt vele Tisza s látszólag meg volt elégedve a tárgyalás eredményével, amiről csak másnap, a Iikái után nyilatkozott. Az esetleges megoldásnál számított Nikolics támogatására, aki a kibontakozást csak a szerb-horvát koalícióval tartotta lehetségesnek. A városba visszajövet, Klobucsár Vilmos báró nyuglovassági tábornokot, a honvéd* ség volt parancsnokát látogatta meg Tisza. Közben én a boszniai országos kormány vezetőjének vezérkari főnökével és a hadiflotta parancsnokságával léptem érintkezésbe a boszniai megbeszélések és a tengeri út előkészítése céljából. Mikor Klobucsár bárótól visasszatért Tisza, a következő megjegyzést tettel — Igazán végtelenül érdekes és értékeí megbeszélést tartottunk az öregúrra. Nagy, veszteség lett volna ezt elmulasztani. Vacsora után gyalog a pályaudvarra mentünk, ahol Tisza a rendelkezésére bocsátott szalonkocsiban nyugovóra tért. A szalonkocsit az éjjeli személyvonathoz csatolták s reggel már Károlyvárosban ébredtünk. 1926 október 1, péntek »Magyar tárgyú« filmet mutattak be Parisban Páris, szeptember 23 (A Magyarság tudósítójátói Parisban a napokban bemutattak egy „magyar tárgyú“ filmet, amely rendkívüli módon tetszett a francia közönségnek. A filmdráma címe: Le prince Zilah — Zilah herceg. Meséje pedig a következő: ,András Zilah herceg szerelmes honfitársába, a szép cigányleányba, Marsa Laszlobo. De hiába ostromolja a herceg a szép cigányleányt, Marsa egyre halogatja eljegyzésük napját. Végül aztán mégis megtartják a lagozit. Javában ropják a csárdást, amikor az ifjú férjnek, a hercegnek, egy titokzatos kille done nagy csomag levelet hoz. A herceg fel*bontja a csomagot és olvasni kezdi a level*e ket, amelyeket valamikor Marsa irt Michel Menko magyar főumak, akinek a „mait* resse“-e volt. Menko ilyen módon akarja elérni, hogy Marsa viszatérjen hozzá és a közelébe is merészkedik az éj leple alatt. A hercegnévé avanzsált cigányleány azonban hallani sem akar a kegyetlen, gonosz emberről, aki boldogságát feldúlta. Elüldözi magától s amikor Menko távozik a kastélyból a hercegné kutyái veszik üldözőbe és véresre madossák a díszmagyarba öltözött főurat. Marsát (helyesebben Marosát) férje, a helyceg, elhagyja, mire a cigányleány megőrül és elmegyógyintézetbe — nyilván a Schwarczerbe — csukják. Szerelmes férje a tragikus eset után meglátogatja ifjú feleségét, mire az egyszerre meggyógyul. Michel Menkót közben kihívja párbajra Marsa egyik „tisztelője“ és leszúrja. Ezek után Marsa visszatér férje kastélyába, ahol elfoglalja a családi tűzhely mellet azt a pozíciót, amelyre — mint a felirat mondja — „soha egy pillanatig sem volt méltatlan A „magyar tárgyú“ filmet a breton tengerpart mellett vették fel és Firenze legfestőibb utcáin. Az öles plakátokról azt is megtudjuk, hogy a filmet Gaston Bondes írta Jules Clarette regénye nyomán, aki a Comédie Francaise igazgatója volt és ismert nevű író. A dologban az a legkellemetlenebb, hogy mi magyarok még csak ki sem kérhetjük magunknak a francia mozigyáraknál és filmíróknál az ilyenfajta propagandát, amely a magyar életet meghamisítva mutatja be * külföldi közönségnek. Könnyen megtörténhetik, hogy a tiltakozásra az itteni filmkörök * magyar filmtanácsra hivatkoznak, amely az első nagy magyar propagandafilm témájául a Cigánybáró meséjét választotta. Milyen jogon háborodjunk fel azon, hogy a franciák Zilah herceget Marcsa cigánylánnyal házasítják össze, ha mi is cigánytárgyú filmekkel és librettókkal megyünk a külföldre?