Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

4 Leteszem a ház asztalára... Országos érdekesség volt negyedszázaddal ezelőtt, amikor Visontai Soma képviselő né­­m­ely gyári szubvenciók ügyében interpellál­ván, szavainak mellékletéül kihúzott a zsebé­ből egy csomagolópapirosba göngyölített pár cipőt s nemcsak képletesen, hanem szószerit is letette a Ház asztalára. Az akkori magyar kereskedelmi miniszter felszisszent, mintha a Ház asztalán meztelenkedő cipő rögtön a tyúkszemére nyomintott volna, az ellenzék harsogott, a kormánypárt kényelmetlen, fe­szengett, a cipő ott állt a Ház közepén a maga vaskos megcáfolhatatlanságában,­­ igazán izgalmas jelenet volt. Hát erre a jelenetre hatalmasan rálicitált a szerb ellenzék, amikor most egy véresre vert meztelen embert tett le a Ház asztalára, aki ott helyben és nyomban kétszer egymásután elájult. . .. Szó sincs róla, a szerb ellenzék evvel át­vette a rekordbeli vezetést az eddig veretlen magyar ellenzéktől. A hír hallatára, bevall­juk, magunk is némi restelkedéssel gondol­tunk a szenzációrekord elvesztésére . . • De nem addig van az! A mai magyar ellen­zék, bár számra csekély, de energiában törhe­tetlen és leleményben felülmúlhatatlan, hír szerint nem nyugszik bele az ideiglenes túl­­szárnyaltatásba s biztos értesülésünk szerint készen áll, hogy a legközelebbi napokban új, minden eddigit felülmúló kiállítási cikkekkel tegye szemléletessé élvezetes alkotmányjogi fejtegetéseit s egyszersmind visszaszerezze a parlamenti szenzációk terén átmenetileg e­l­vesztett vezérszerepét. Talán nem követünk el túlságos indiszkréciót, amikor előre jelez­zük a műsorra máris kitűzött s néhány fő­próba után szintehozható új szenzációkat. 1. Egy kisgazdaképviselőnk interpellálni fog a Tisza mentén járványosan fellépett száj- és körömfájásról, szavai értelmezésére le fog tenni a Ház asztalára egy száj- és kö­römfájás ökröt. Ez aztán döfi. És olyan marha egy ökör lesz, hogy a kormányt min­den illem és tartózkodás nélkül döfi, így az­tán nem is fogja a kormány kinevezni. 2. Egy szélsőjobb honatyánk leleplező szó­noklatot fog tartani egy új, most szervezkedő csatorna forradalomtól. Szavai megvilágítá­sára le fog leplezni a Ház asztalán egy csa­tornát a benne nyüzsgő patkányokkal. A le­leplezésre a patkányok természetesen­­szét fognak rebbenni, természetesen főleg szélső­bal irányban. De némely értelmesebb patká­nyok mégis csak a jobboldalon fognak elhe­lyezkedést találni. _ ' ' ' 3. Az épitkezési korrupciók jellemzésére egy honatya le fog tenni a Ház asztalára egy államsegéllyel épült hatemeletes házat alagso­raival együtt. A hatemeletes épületmonstrum egyetlen leheletre kártyavárként fog sjesze­­omlani, némely honatyáknak is a fejére. Ne méltóztassanak aggódni: egyik se fogja meg­ütni magát. . 4. A kormány az adózási közviszonyok enyhültének bizonyítékául a Ház­­ asztalára­ fogja helyezni a sorsukkal és adózási enyhü­­lettel megelégedett polgárokat, akik végül is megtalálták jogos érdekeik kielégülését. Aki a Ház asztalán mégse fog látni egy szál pol­gárt se, az ő megfigyelését ne mondja el sen­kinek. Vagy azt hiszi tán, nincs másnak is szeme ? áfófanémjefo VASBÚTOR Az Ady~család contra Márfyné harc Ady Lajos nyilatkozata ez A következő levél közlésére kértek föl bennünket: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! kegyeskedjék helyet adni b. lapjában alábbi uraimnak: Ady Endre „özvegye“, Márffy Ödönné, végre elcsattantotta a revolvert, melyet már Ady-életrajzom írásakor reám­­szegzett, azzal a barátságos figyelmeztetés­­sel: ha az életrajz nem lesz vele szemben kí­méletes, a revolver elsül s le fog teríteni. Amint már akkor is tudtam, most ki is derült, hogy a golyó nem acélból való, hanem csak afféle fagyot pukkanó vaktöltés, némi paprikában neghempergetve, ami persze nem teszi még a golyót halálossá, legfeljebb kellemetlenné, m­indaz, ami nyilatkozatában igazság, nem is dolog: magam megírtam évekkel ezelőtt az Ady-életrajz kapcsán. Való igaz: akar­tam előbbjutni, akartam főigazgató lenni ,hiszen csak Márffy Ödönné olyan naiv, hogy azt hiszi: akaratuk ellenére léptetik elle a tisztviselőket) s ebben a törekvésem­­ben az Ady Endre testvéri keze valóban még akkor is segített rajtam,­mikor ez a kéz már rég ki volt hülve. Kénytelen vagyok azon­ban — szégyenkezve bár — azt is megmon­­dani, hogy ez az én akarásom nem volt ép­pen vakmerő és beteges ambicio. Hiszen ak­­kor már másodízben választott meg Nagy­­magyarország tanársága az Orsz. Közép­­isk. Tanáregyesületi Közlöny szerkesztőjévé, s tankönyveimet a középiskolák egész sora használta. Nincs okom tagadni azt­ sem, aminthogy nem szégyenkezem azon sem, ha 1918 november 5-én, tehát a forradalom ha­todik napján, egy kis szilágysági falu távoli elzártságában, az őszirózsás forradalmat a magyar öncélúság és függetlenség megvaló­sítójának láttam. Sok tízezer jóhiszemű és jószándékú magyar emberrel együtt csalód­hattam én is ebben a naiv hitemben s a Károlyi Mihály köztársaságában. Hiszen no­vember első napjaiban mit jelentett falun tartózkodó magyar ember számára a forra­dalom? A budapesti „összlapok“ ujjongó, egymást túllicitáló cikkeit, melyek bejelen­tették a magyar „aranykor“ elközelgését. Egyébiránt, ha a magyar összeomlás s a proletárdiktatúra úgy viharzott át valaki felett, hogy számára tanulságokat nem ho­zott, az illetőnek vagy elmeállapotát vagy magyarságát kell végzetesen gyöngének tar­tani. A hosszú nyilatkozatban csak ennyi és ez is csak igy az igazság. Amiket azonban Márffy Ödönné a kétségtelen igazságokhoz hozzákölt, azok már-már pathologikus elfer­­dítések. November 15-én értesültünk Ér­­mindszenten szegény Endre testvérem súlyos betegségéről — ez időtájban egész családunk szintén spanyolban feküdt , tehát a no­vember 5-én és 7-én kelt levél nem íródha­tott azzal a „gonosz kegyetlenséggel , hop egy súlyos beteg embert gyötörjek vele. (Márffy Ödönnének különben pechje van a revolver-fojtásnak gondosan eltett levelek­kel : nincs bennük egyetlen olyan sor sem, mely erőszakos, követelő és szeretetlen volna). Fölgyógyulva, már november 23-án testvérem betegágyánál voltam, aki boldogan tervezgette előttem: ha sikerül Debrecenbe jutnom, akként szerezzek lakást hogy egy szobája neki is legyen benne, mert „a Veres Pálné­ utcai lakás melegséget“ nem lehet már tovább tárnia...“­­ . . . . Egyébként a közöttünk levő testvéri szere­tet — restellem, de a sunyi vadak miatt kény­telen vagyok testvéremnek hozzám itt s rész­ben már publikált leveleire hivatkozni minden időben olyan volt, hogy nem tartották rováson az egymásnak tett szolgálatokat, szí­vess­égeket, s még a beteg testvér sem érezhette zaklatásnak, ha egyetlen öccse kero szóval for­dul hozzá. Nem is érezte annak: novemberben ír, január elején is fölragyogó szemekkel, lel­kesedve beszélt velem arról, hogy milyen jó lesz, ha majd Debrecenben telünk el „Édes“-ésekel, tehát annyi idő után újból csa­ládi körben, fog élni. Hogy boldog volt-e az Ady házassága, vagy sem ? — ezt a kérdést nem lehet hírlapi nyilatkozatban, de facsimiles mel­lékletekkel teli díszművekben sem eldönteni. Miskolci előadásomban nem foglalkoztam ez­zel a problémával, csak — egyéb vitás kérdé­sek során — ezt is megemlítettem. Amit az Ady Endre házasságára vonatkozóan, ezidő­­szerint, megirhatónak ítéltem, mindazt, meg­felelő dokumentumok közlése mellett, az Ady­­életrajzban elmondottam. E kérdésben egye­lre nincs több szavam. — Végül meg két dolog­ban kell megkorrigálnom Márffy Ödönnét. Az egyik a Swarser-szanatórium ostoba és gonosz pletykája. Ezt a vádat először Bölöni György —­ hol Bukarestben, hol Parisban emigrált jeles hazánkfia — vetette föl pár évvel ezelőtt egyik erdélyi újságban. Tőle vette át most Márffyné. Bölöni még ugy költötte a mesét hogy a dolog hármunk (Endre testvérem, Bö­löni és az én) jelenlétemben történt 1918 no­vember ele­jén. Már akkor kimutattam, hogy , Bölöni november 10-én a Body-ScLVW immer Róza társaságában Svájcba utazott el, honnan csak 1919 májusában tért vissza (hogy falhoz­­állítással fenyegesse meg a renitens újságíró­kat), én pedig csak november 22-én éjjel ér­keztem föl Pestre. A dolog tehát nem stim­mel! Mendacem oportet memorem esse! — figyelmeztettem Bölönit egy erdélyi lapban, aki erre elhallgatott, mert hiszen a latint együtt tanultuk annak idején Zilahon. Márffy Ödönné azonban nem tud latinul s igy gya­nútlanul másodszor melegíti föl a már először is élvezhetetlen, kozmás ételt. A felmelegítés az ő privát passziója: a tálalásért azonban bíróság előtt fogom számadásra vonni. A má­sik megkorrigálandó dolog: az Endre testvé­rem halálát tudató sürgöny dolga. Tisztelet adassák Pfeiffer dr. koronatanúnak, azonban tanúskodására nincsen szükség: a közönsége­sen s küldönc nélkül feladott s ezért huszon­négy órával megkésett sürgöny a kezemben van. Annak idején az újabban felvetődött vitás Ady-kérdésekkel foglalkozó könyvemben —­­sok érdekes dokumentum mellett — ezt is ha­sonmásban fogom közzétenni, amikor aztán kiderül, hogy még csak ebben sincs igaza. Márffy ödönnének. Van egy állítása azonban, melyet nem szükséges cáfolgatnom. Az, hogy „kíméletes szempontjai voltak Ady Endre öreg szülei felé“, úgy látszik, ezt a „kíméle­tet“ honorálja szegény öreg Ady Lőrincné, ott, az elszakított Érmindszenten, amikor na­ponta zokogó imádságaiba foglalja az ő ked­ves menyének a nevét... Nyilván oka van reá. _ Hálásan köszöni a Szerkesztő Urnák szíves­ségét ' igaz tisztelő hive Ady Lajos la minőségű jk ágykészieUJSUIg Ug,„„ kézi hímzett I Asztalnemű, törü­lkösfi gyűri (Iron VILCSEK V, Kecskeméti'­«, jj|[h­aidekker I Flnmel-nt 3 ÜRÖt-Ut 48 S V I n . 59 A vasárnapi munkaszünet miatt botrányba fulladt a mészárosok közgyűlése Vasárnap délelőtt a mészárosok közgyű­lésre gyűltek össze a régi képviselőház Fő­herceg Sándor­ utcai épületében. Az elnöki széket Varga József ipartestületi elnök fog­lalta el, akinek megnyitója után Bittner Já­nos kormányfőtanácsos, a Kereskedelmi és Iparkamara és a Hentes ipartest­ü­let al­­elnöke szólalt fel. Bejelentette, hogy infor­mációja szerint a fővárosnál már folyamat­ban van a húsfogyasztási adó reformja, to­vábbá, hogy Borvendég tanácsnok a községi élelmiszerüzemet is azok közé az üzemek közé sorolta, amelyek megszüntetendők. Végh Gyula ipartestületi jegyző terjesztette elő az évi jelentést, majd a pénztári jelentést, vala­mint az évi költségvetéselőirányzatot, melyeket a közgyűlés egyhangúlag magáévá tett. El­határozták ezután, hogy az ipartestület tulaj­donában lévő ipartelepet 6000 pengő évi bérért bérbeadják, majd a Húsiparosok Sport­klubjának támogatására ezer pengőt szavaz­tak meg. Lengyel Lajos és társai indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy tiltakozik a köz­ponti vásárcsarnok igazgatóságának a szabá­lyokat be nem tartó rendelkezései ellen, ame­lyekkel a vásárcsarnoki fülkék bérletét nem nyilvános pályázat alapján, hanem átírás for­májában adja ki. Goldner Béla és társai ja­vaslatára a közgyűlés felterjesztéssel fog élni a tanácshoz, hogy a vágóhídon a hűtőfü­lkék felemelt díjait újra szállítsák le. Leszlauer Gyula indítványára az ipartestület tagjai egyöntetűen beléptek a megalakított húsipa­rosok egyesületébe. Majd ünnepelték a har­minc év óta a jegyzői tisztet ellátó Vég Gyula ipertestületi jegyzőt. Prohászka József és 84 társa adott be ezután indítványt a vasárnapi húsárusítás mostani tilalmának felfüggesztése érdekében. Az indítvány benyújtását olyan zaj követte, hogy az elnök hiába rázta a csen­gőt, nem tudott rendet teremteni. Ilyen körül­mények között az iparhatósági biztos utasítá­sára kihirdette az elnök, hogy jövő vasárnap,, azaz március 6-án, délelőtt 10 órakor rend­kívüli közgyűlést tartanak, amelynek egyetlen tárgya a vasárnapi munkaszünet felfüggesz­tésének kérdése lesz. 1927 március 1. kedd Csöndes a kaszárnya... Őrmester úr szépen szál a kaszárnyában, Kacskaringók keletkeznek a szájában. Ám közbejő káromkodást tiltó ordré, Kéket-zöldet játsz az öreg zupás-portré. Valahová áldás száll a kaszárnyából, Őrmester ur lelke kihal a szájából. Türtőztetné, tartóztatná, mindhiába. Egy tapással kevesebb lesz ezután a kaszárnyába. ..

Next