Magyarság, 1927. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

*■-'vy'^wpiitti '■ •■r^■ ■.w*«mn ■ m$TW$ «^p^pnpp utolsó rádiójelentése szerint a gép amerikai időszámítás szerint szerdán reggel 8 óra 20 perckor 700 mértföldnyire volt Honolulutól. Hét amerikai hadnagy átrepülte a Csendes-óceánt Newyork, június 30 Maitland és Hegenberger amerikai pilóta­­hadnagyok Honoluluba megérkeztek. A 3790 kilométeres utat San Franciskótól Hono­luluba 25 óra 42 perc és 30 másodperc alatt tették meg. A pilóták meg fogják kapni a Dole nagykereskedő 35.000 dolláros díját. Amennyiben Honoluluból San Fran­­ciscóba is repülőgépen térnének vissza, ugyanebből az alapítványból újabb 25.000 dollárra tarthatnak igényt. Mint az Associated Press Honoluluból je­lenti, Mailland és Hegenberger útjukról a következőket mondották: Egyenes irányban repültünk és a csillagok állása alapján tájé­kozódtunk. Amikor leszállottunk még nyolc­­száz mértföldnyi útra elegendő üzemi anya­gunk volt. Kedvezőtlen időjárási viszonyok­kal kellett küzdeni. Éjjel mintegy tízezer láb magasságban repültünk, hogy a felhők fölé kerüljünk és láthassuk a csillagokat. Nappal háromszáz láb magasságban repültük. Nem tudtuk mindig, hogy hol voltunk, az irányt azonban sohasem tévesztettük el. A kormányzó és Coolidge táviratváltása Magyarország kormányzója az Amerikai Egyesült­ Államok elnökéhez Chamberlin és és társának Budapesten történt látogatása Bikaimából a következő táviratot intézte: — Az Amerikai Egyesült­ Államok elnöké­nek, Washington. Engedje meg, hogy Cham­­berlinenk, az Óceán dicsőséges meghódítójá­nak és társának, Levinnek, Budapesten tett látogatása alkalmából legszívélyesebb üdvöz­letemet küldjem, azzal a kívánsággal, hogy az amerikai energia világraszóló dicsősége és sikere erősítse a nemzeteinket egyesítő szálakat. A táviratra az Amerikai Egyesült­ Államok elnökétől a következő távirati válasz érke­zett: *3­**~a nbc-i atamwfliozi i.zttb­— Horthy Miklós kormányzó úr őfőmél­­tóságának, Budapest. Köszönöm a szíves üdvözlést Chamberlin és Lewine látogatása alkalmából és a kedves fogadtatást, amely­ben Magyarországon részük volt. Megraga­dom egyúttal ezt az alkalmat, hogy Önnek és a magyar népnek személyes jókívánságai­mat kifejezzem. Calvin Coolidge: Németország is várja Byrdet Berlinből jelentik. Byrd kapitány start­jának hírére a Deutsche Lufthansa vala­mennyi német rádióállomást értesítette, hogy a Miss Amerika adóállomása óránként ad jelentéseket Byrdék útjáról. A Lufthansa ezenkívül közölte a német repülőállomások­­kal, hogy Byrd kapitány esetleg Német­országon át veszi útját, feltéve, hogy Paris helyett másutt szállana le. A Miss Amerika a berlini lapok jelentése szerint rengeteg le­velet hoz Amerikából Európába, így többek közt a newyorki polgármester üdvözletét a párisi és londoni városi tanácsnak, valamint Hindenburg elnöknek. Mwamsic 1927 Julius I, péntefi A német Rajna türelmetlenül várja a francia megszállás alól való szabadulást Köln, június ha Stresemann nagy beszéde a Reich­stagban és különösen a beszédnek az a része, amely Poincaré híres lunévillei beszédének a Locarno- és Totofro-politika helyett a régi Ruhr-politika hangját felelevenítő kijelenté­seivel polemizált, Európa figyelmét újra a Rajna-vidékre fordította. Néhány hónappal ezelőtt már úgy látszott, hogy a német po­litika lassú és kitartó munkával el tudja érni, hogy a háborúnak ettől a német ön­tudatra nézve talán legmegszégyenítőbb örökségétől, a legnémetebb és legbüszkébben német tartománynak idegen megszállással való megalázásától meg tud szabadulni. A külpolitika örökké kiszámíthatatlan sze­szélye azonban a német reményeket meg­hiúsította és pillanatnyilag az is kétségessé vált, hogy el tudja érni a német politika a franciák makacsságával szemben a meg­szálló csapatok számának leszállítását, amire pedig Németország csaknem két éve, még jóval a nemzetek szövetségébe való be­lépés előtt ígéretet kapott. Francia megszálló csapatok Mainzban A megszállás azonban, minden politikai megalázás mellett sem akadályozta meg azt, hogy az a páratlan gazdasági rekonstrukció, ami a legutóbbi három-négy év alatt egész Németországban végbement, ki ne terjedjen a francia, belga és angol csapatokkal meg­szállt Rheinland­ra is. Csak maga Mainz, ahol a francia megszálló csapatok fő­parancsnoksága székel, és ahonnan a Rajna­­gőzösök indulnak Koblenz és Köln felé, ki­halt és csendes. Francia felirat ugyan nincs sehol sem, a megszálló csapatok parancs­nokának arrogáns rendelkező hangú plakát­jait csak kevés helyen lehet látni. Annál több a francia zászló, még olyan épületeken is, amelyeket békeidőben nem használtak semmiféle katonai célra. A színes katonák eltűntek ugyan, de alig lehet még a leg­kisebb és legelhagyatottabb utcán is végig­menni anélkül, hogy bele ne botoljék az ember ödöngő, semmittevő francia kato­nákba. Szinte feltűnő, hogy mennyi a ked­vetlen, levert ember ebben a valamikor annyira kedélyes és vidám német városban. Die Franzosen — és kifogyhatatlanok a pa­naszban, ha szállodában, villamoson isme­retségig sem jutó párperces beszélgetésre ke­rül alkalom. A Rajnán azonban nyomát sem lehet látni az idegen megszállás megbénító hatá­sának. Amint a Rhein-express Vilm­os csá­szárról elnevezett, elegánsan berendezett ha­jója elhagyja Mainzot, a folyón egymást érik az apróbb-nagyobb vontatógőzösök, amelyek a folyó keskeny volta és a nagy forgalom miatt is hosszú sorban hét-nyolc, leginkább szénnel és fával megrakott uszályt cipelnek. Kinn a parton pedig egyik gyár a másikat éri, közülük nem egy szemmel­­láthatólag egészen új és egy sincs, amelyik munka nélkül állna, egészen addig, míg Bingenen túl a híres rajnai szőlőhegyek egé­szen a part közelébe nem húzódnak, bástyái és merészen karcsú tornyai. Innen­től kezdve egészen Koblenzig majdnem két órán keresztül részben romokban, részben újraépítve egymást érik a tölgy- és bükk­­erdővel sűrűn borított hegycsúcsokon épített várak, várkastélyok. Közben minden völgy­­nyílásnál egy-egy kis Rajna-város, Lorch, Bacharach, St. Goar, gótikus templomokkal és a hegyoldalra felkapaszkodó ó-német stilü házsorokkal. A rotarianusok nagyon meg voltak elé­gedve az élvezettek Minden asztalnál egy­­egy német klubnak látta el a cicerone szere­pét, jobb vagy kevésbé jó angolsággal, de az ilyesmiben az amerikai ember nem szokott kényes lenni és a legtöbbször nyoma sincs benne az angol ember jól ismert türelmet­lenségéből a nem angol angolul beszélővel szemben. A LoZe­erf-sziklát különös türel­metlenséggel várták. A híres hegyi tündér­nek ezúttal azonban egészen prózai lovagja akadt. Egy apró vontatógőzös hatalmas ter­jedelmű tutaj­flottát terelgetett a veszélyes sellők között. Mindez azonban keveset vont le a látvány romantikus szépégéből, annál bizonyosan kevesebbet, mint az a három­négy német turista, akik a szikla tetejéről öntelt buzgósággal nagy kalaplengetéssel üdvözölték az alattuk elhaladó hajót. Rotarianusok élvezik a Rajna szépségeit Mindjárt a legelső állomásnál, Biebrichnél, amely egyúttal a Rajnától egy kicsit távo­labb eső Wiesbaden hajóállomása is, érde­kes vendégek érkeztek a hajóra. Egy nagy, körülbelül száz főnyi csapat, az Európát járó Rotary Club tagjai közül. A rotariánusok, akik a néhány német kisérő kivételével mind amerikaiak voltak, megfelelő korsó sörök vagy jó rajnai bor mellett — a „száraz“ tör­vényt ilyen exterritoriális minőségben bizony alig elvétve néhány respektálta közülök — nyomban hozzá is fogtak a Rajna természeti szépségének élvezetéhez. A folyó jobbpartján óriás terjedelmű sző­lőhegy tetején, ahol az útikönyvek tanúsága szerint a legnemesebb rajnai bor­terem, a johannisbergi kastély nagy zömök épülete látszott, a másik parton pedig egy kicsit messzebb feltűntek a Rajna-vidék egyik leg­híresebb várának, a Rheinsteinnek zegzugos Nemzetközi élet a Rajnán Az amerikaiak Kozlensben szálltak ki, ahol a néhány nappal ezelőtt megnyit­ó­a Rajnát, különösen pedig a rajnai borterme­lést ismertető kiállítás látnivalóiban és örö­meiben volt részük és ahol valószínűleg szin­tén vígan szegték meg a száraz Amerika fiai hazájuk puritán törvényeit. Koblenz a másik nagyobb Rajna-menti vá­ros, amelyik még mindig francia megszállás alatt van. I. Vilmosnak a folyóparton levő monumentális nagy szobrával pontosan szemben egy nagy modern erőddé kiépített vár legmagasabb pontján hatalmas francia trikolor büszkélkedik és bizony a jogos né­met nemzeti önérzetnek ennél nagyobb meg­alázását alig lehet elképzelni. Koblenz a másik nagyobb rajnamenti vá­­csapat német diák szállt be. Hamarosan éde­­kelni kezdtek gyors ütemű diáknótákat, jód­lizó dalokat. A Wacht am Rhein-re nem ke­rült sor, mert a hajó több helyen ott van a hajóskapitány udvarias, de határozott hangú figyelmeztetése, hogy az utazóközönség őriz­kedjék hazafias dalok éneklésétől, mert en­nek komoly következményei lehetnek. Bonn felé a hegyek kezdenek elmara­dozni és a partokon újra mind sűrűbben kö­vetkeznek a különféle gyárak. A folyó for­galma is nagyobb. Néha három-négy von­­tatógőzös is jött velünk szembe és a mi gyors hajónk szinte bujkálva sietett előre a sok uszály között. Feltűnő, hogy milyen nemzetközi a Rajna élete. Holland, belga francia, sőt svájci hajókat is lehetett látni. Hiszen maga a Rajna is öt országon folyik keresztül, de nemcsak a Rajnáról van szó hanem csatornákon folyami hajók innen északra Dániáig és délre Marseillesz, ha Pe­dig a Rajna-—Duna-csatorna készen lesz egészen a Fekete-tengerig Bonn után az egészen sima vidéken már messziről látszik a kölni dóm. Az egyik ka­nyarulatnál eltűnnek a hatalmas épület jól ismert körvonalai, hogy azután közvetlen közelből álljon előttünk a híres épület egész impozáns nagyságában, amint a folyó part­ján áhítatot parancsoló középkori szépségé­ben emelkedik az ég felé egy modern város zajos, de hozzá fel nem érő zűrzavarából. Máthé Elek «aiimTWiCwaiWiMiiww» A „Magyarság“ előfizetési ára 3 hónapra 12 pengő 1 hónapra 4 pengő Kérjen mutatványszámot! Az antimntmissziók tizenh­árommilliárdos autószámla hátraléka a törvényszék előtt Nagyarányú polgári perben ítélkezett ma a királyi tábla Simory-tanácsa. A tizenhárom­milliárdos pörben szerepel a pénzü­gyminisz­­térium, a japán, az angol, a francia misz­­sziók s egy autófuvarozási vállalat tulaj­­donosa. 1922-ben történt, a gyászos trianoni szer­­ződés megkötése után, hogy a pénzügy-, minisztérium egyik alosztálya, az Anyag­­értékesítő Részvénytársaság szerződést kö­tött Door József autófuvarozóval A szerző­dés értelmében Door kötelezte magát, hogy a határmegállapító bizottság tagjait végig­fuvarozza a határon. Megállapodtak abban is, hogy kilométerenként milyen összeget kap a fuvarozó. Amikor ,ezt a szerződést meg­­kötötték, a koronát Zürichben 2.20-szal je­­gyezték, a szerződésben azonban nem volt rendelkezés arra vonatkozólag, hogy ha a korona esnék, várjon kártalanitják-e Door Józsefet Alig kezdődött meg ez a dicső határ­megállapitó munkásság, — amely kerek há­­rom esztendeig tartott illő napidijak s egyéb költségek mellett, — a korona rohamosan zuhanni kezdett. A fuvarozással kapcsolat­ban az volt a gyakorlat, hogy a misszió­ tagjai esetről-esetre igazolták a megtett kilo­méterek számát s ezeknek az igazolványok­nak alapján fizették aztán részletekben a ha­talmas összegeket. Harmincnyolc autó s öt­venkét soffőr működött közre ebben az em­lékezetes határműveletben. A koronaromlás miatt a tarifát összesen tizenhatszor változtatták meg. A határmeg­­állapítás után az Anyagértékesítő részvény­­társaság és az autófuvarozó elszámolási tár­gyalásokat kezdtek. Nem tudtak azonban megegyezni. Az Anyagértékesítő néhány autóalkatrész kiadását követelte. Door Jó­zsef pedig kérte, hogy kárát térítsék meg, amely kár a koronaromlás következtében állt elő. A fuvarozó összesen tizenhárommill­iard koronát követelt a pénzügyminisztérium alosztályától. Door József keresetében előadta, hogy amikor a szerződést megkötötték, 6 egy pon­tot akarn a szerződésbe foglalni, mely sze­rint koronaromlás esetén neki kártalanítás jár. Felháborodva utasították vissza kérését, de megígérték, hogy abban az esetben, ha mégis károsodást szenvedne, kárát megtérí­tik, sőt tíz százalék hasznot is biztosítanak neki. Mindez azonban a szerződésben nem foglaltatott. A keresetben Door József tanu­kat nevezett meg, akik, szerinte, igazolják, hogy ez az ígéret valóban elhangzott , akik állítólag azt is tudják bizonyítani, hogy tizen­­hárommilliárd korona kárt szenvedett, a vál­lalkozás következtében minden vagyona el­veszett és jelenleg nyomorban él. A törvényszék a múlt év őszén megtartott tárgyaláson az Anyagértékesítő Rt.-nak meg­ ítélte a visszajáró autóalkatrészeket, Door Józsefet azonban keresetével elutasította az­zal az indokolással, hogy az Anyagértékesítő, amikor a számlákat kifizette, szerződésszerű kötelezettségének eleget tett. Érdekes az el­utasító végzés egyik pontja, amelyben fel­hívja a feleket, hogy kössenek békés meg­állapodást. Felebbezés folytán a királyi Ítélő­tábla Simay-tanácsa a ma foglalkozott az ér­dekes polgári perrel. A párbeszédek után ki­mondotta a tábla, hogy elrendeli az érdem­leges tárgyalást és a bizonyítást is arra vonat­­kozólag, elhangzott-e az Anyagértékesítő igazgatósága részéről a kártalanításra vonat­kozó ígéret s hogy valóban olyan érzékeny kárt szenvedett az alperes. Nyári társaskirándulások a Földközi-tengeren és az Adrián NEPTUNIA LUXUSGŐZ­LOX Felvilágositással és díjtalan prospektussal szolga a SUMAR­IMNE budapesti Irodája vm. kerület, Fiumei­ ut 3. szám. Telefon: J. 324—93. , és az összes menetjegyirodák­

Next