Magyarság, 1927. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
71g Genfi napok Irta: Ajtay Gábor dr.Ma kezdődik a nemzetek sietsége .Tanácsának, pár nappal későb pedig közgyűlésének szeptemberi ü®se, amely már hónapok óta feszült várakozást és idegességet kelt nemcsak a különböző kancelláriákban, de az «ész világsajtóban is. Mindenki érzi, N8Y a »genfi bálvány“, a nemzetközi jognak ez az új intézménye, amelyet annyi hűhóval és tömjénezéssel állítanak fel annak idején a győztes hatalmik, izgalmas és forró napoknak néz elébe. Mi sem sejteti ezt jobban, mint az európai diplomáciának az a lázas tevékenysége, amellyel már hónapok dolgozik azon, hogy a felmerült nemzetközi vitás kérdésekben, amelyek a tanács és a közgyűlés napirendjén szerepelnek, előzetes megegyezéseket létesítsen s ezáltal elkerülhetővé tegye azt a fiaskót, azt a teljes erkölcsi összeomlást, amely a nemzetek szövetségének létét, működési lehetőségét két esztendő óta Damoklész kardjaként fenyegeti. A nemzetek szövetségének egész institúciója ugyanis szervileg beteg s inogva áll azokon az alapfalakon, amelyeket a latin és angolszász elvek összeházasításával raktak le, abból a célból, hogy a nemzetközi élet jogrendjét, a nemzetközi viszályok békés szabályozását biztosítsák. Az európai viszonyok bonyolultsága, az új érdekek, célok és a titkos diplomácia által teremtett csoportosulások azt mutatják, hogy a genfi zöldasztalra kerülő komplikált kérdések kibogozása, vagy keresztülvágása, nem kis nehézséget fog okozni. A Rajna-terület kiürítésének ügye, a Németországtól elvett gyarmatok kérdése, Danzig problémája s a minket érintő magyar optánsok birtokpöre mind oly égető kérdések, amelyeknek sikeres megoldása erős kétséget kelthetnek mindazokban, akik ismerik a nemzetek szövetségének szerkezetét, összetételét, működésének térbeli lehetőségét s ismerik a különböző népek életének mozgató rugóit és önző egoizmusát. A jelek azt mutatják, hogy Németország, amely éppen egy esztendeje, csak sok bajjal tudott bevonulni a nemzetek szövetségébe, teljes súlyával fogja kérni a rajnai megszállás megszüntetését, vagy legalább is enyhítését. Tenni fogja ezt nemcsak a versaillesi szerződésre való hivatkozással, hanem abból az új helyzetből kifolyólag is, amelyet a locarnói szerződés és a nemzetek szövetségébe való belépése számára teremtett. Úgy látszik, hogy azangol hivatalos körök is támogatják Németországnak ezt a törekvését, legalább is erre vall Chamberlain külügyminiszternek a párisi Quai d’Orsay-el történt jegyzékváltság, amelyben Briand francia külügyminsztert figyelmezteti 1925 novemberében Stresemannak a rajnai francia csapatok lezártának csökkentése tekintetében tett ígéretére. A Rajna-terület kérdése ma így egyik legégetőbb tövise a német—franca közeledésnek s fájó Sebe a német németnek, amely a megszállásban nemcsak hatalmas anyagi megterhést, de nagyfokú megalázást is látn . A rajnai kérdés mellett azonban, minden valószínűség szerint, ott fog szerepelni Németországnak egy másik igénye is: valamelyik gyarmati mandátum megszerzésének kérdése. A világháború után ugyanis a Németországtól elvett gyarmatokat a nemzetek szövetségének joghatósága alá helyezték s azoknak igazgatását pedig az egyes győző nagyhatalmak kapták meg. Németország, amely a „mandátumbizottságnak“ szintén tagja, az egyességokmány alapján kérheti,— már gazdasági és népesedési okokból is, — hogy az afrikai vagy ázsiai gyarmatok közül neki is juttassanak, annál is inkább, mert azokat a világháború után a birodalom testéből szakították le. A francia politikai álláspont mind a két kérdésben ismeretes. Nemcsak a Rajna-terület további és Németországra súlyos terheket jelentő megszállásához ragaszkodik, de tudni sem akar olyan engedményekről, — például gyarmati mandátumok átadásáról, — amely az úgyis hatalmas Németország anyagi erejét csak növelné s ezáltal az európai status-quot veszélyeztetné. A gyarmati mandátumok ügyében azonban Németország számíthat Olaszország tényleges és Anglia hallgatólagos támogatására. Olaszország ugyanis annak idején belpolitikai nehézségek és a fiumei kérdés miatt elesett a gyarmati mandátumoktól. Ma azonban nemcsak a hivatalos körök, de maga a sajtó is mind szélesebb körben foglalkozik ezzel a kérdéssel, úgyhogy senkit sem lephet meg, ha a gyarmati mandátumok kérdésében Német- és Olaszország egyszerre és egymás mellett fog fellépni. Természetesen Franciaországot ez az együttes fellépés kényes helyzet elé állítaná, amelynek megoldása nemcsak Briasiónak, de a nemzetek szövetsége Tanácsának is nehéz fejtörést okozna. De itt van a minket érintő optánsok birtokügye is, amelyben a nemzetek szövetségének Tanácsa már két izben oly szomorú szerepet játszott s amely a román kormány merev magatartása miatt most is az egyik legnehezebb problémája lesz a Tanács munkájának. Bár jogilag a kérdés tiszta, mert hiszen a békeszerződések értelmében csupán a pótbírákat kell a Tanácsnak kinevezni, hogy a visszahívott román bíró helyét be lehessen tölteni, amire már precedens is van, politikai szempontból azonban komplikált. Komplikált, mert a román kormány nem akarja elismerni a párisi magyar—román vegyes döntőbíróság illetékességét, tudva azt, hogy ez az elkövetett jogtalanságok, birtokelkobzások miatt a román államot el fogja marasztalni. Titulescu külföldi körútján valószínűleg mindent elkövetett, sőt a nemzetek szövetségéből való kilépés fenyegetésétől sem riadhatott vissza, csak hogy a párisi vegyes döntőbíróságot a magyar optánsok ügyének érdemi tárgyalásától elüsse. A Tanácsnak azonban, ha csak a nemzetközi döntőbíráskodás elvére és saját presztízsére nem akar halálos csapást mérni, az egyességokmány és a békeszerződések idevonatkozó világos rendelkezéseinek alapjára kell helyezkedni, azaz kinevezni a kérdéses bírákat, hogy a megindult bírói eljárás a nemzetközi elvek alapján zavartalanul tovább folytatható legyen, s visszautasítani minden olyan megoldást, amely a kérdés elodázását, vagy az állandó hágai nemzetközi bíróság elé való utalását jelentené. A nemzetek szövetségének őszi ülése sok meglepetést hozhat: jót és rosszat is. Érzik ez nemcsak Londonban, de a párisi Quai d’Orsay báróiban is, ahol máris rémeket látnak abban az intézményben, amely eddig a francia sovinizmust oly nagyszerűen szolgálta. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy különösen a győztes hatalmak erősen fáznak a nemzetek szövetségének őszi ülésszakától s megdöbbenve látják a rosszul megoldott kérdések tömkelegét, amelyek ma mind a Tanács ajtaján zörgetnek s a jog és a moralitás nevében megoldást, igazságot követelnek. Hogy a nemzetek szövetsége meg tud-e birkózni a napirendjén szereplő kérdéskomplexumokkal, azt a közeli napok eseményeinek kell megmutatni. A játék azonban nem tarthat sokáig s rövidesen el kell dőlni, hogy váljon a nemzetek szövetségének intézménye csak a diplomaták játéklabdája, a győző hatalmak érdekeinek szószólója-e, vagy pedig az igazságnak egyik nemzetközi faktora, ahol a jogtalansággal és igazságtalansággal szemben orvoslást lehet keresni és találni. JMr'W: ■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK *9 FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI. ARADI U. 10. TEL.: T. 252-30, 252-31 FOKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, '94-32 FIÓKKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KER., ANDRÁSSY UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 BUDAPEST, 1927 SZEPTEMBER 1. CSÜTÖRTÖK Vik, ÉVFOLYAM 197. (1963.) SZÁM T?: T /7* A prágai kormány minden követ megmozgat Mermere lord ellen Prága, augusztus 31 Rothermere lord sorozatos cikkei a magyar igazságról hovatovább kevésbé tetszenek Benesnek, s minthogy a lorddal való egyenes vitája már rosszul ütött ki, bel- és külföldi akciókkal akarja ellensúlyozni a Daily Mail cikkeinek hatását. Biztos tudomásunk van róla, hogy szigorú utasítás ment a felvidéki közigazgatás vezetőihez, hogy minél több aláírást gyűjtsünk, de lehetőleg magyarokét is, a Trianon revíziója ellen készülő cseh tiltakozáshoz. A Felvidék lakosságának nevében menne ez a tiltakozás a lordhoz, az aláírókat pedig úgy fogják hozzá, hogy központi utasításra kiutasítással fenyegetnek meg mindenki olyat, akinek illetőségi ügyébe valahogy be lehet kötni, ha az íveket nem írja alá. De ravaszabb ötlete is van ennél Benesnek. Már napokkal ezelőtt elhatározták Prágában, hogy az olasz fenhatóság alá jutott szlovéneket mozgatják meg olyan formában, hogy intézzenek Rothermere lordhoz memorandumot, melyben védelmét kérjék az olasz hatóságok üldözésével szemben. Hogy menynyire haladt ennek a tervnek megvalósítása, nem tudjuk, ellenben augusztus 28-án a cseh távirati ügynökség jelentést adott ki innsbrucki keltezéssel erről a tervről, mint az olaszországi szlovének eszméjéről s aztán a következő megjegyzéseket fűzi hozzá: — Előrelátható, hogy az olaszországi délszlávok csalatkozni fognak reményeikben. Rothermere lord nem áll részrehajlatlanul az európai elégedetlen népek érzelmei fölött. Rothermere lord csak a magyar irredenta eszköze. Ez kilátszik abból a tényből is, hogy a magyar irredenta tervei szerint dolgozik és különösen Csehországot vette célba. A magyar irredentisták ugyanis taktikájukban nem az egész kisántánt ellen lépnek fel, mert ezt ledönthetetlen falnak látják, hanem a kisántánt egyes tagjait egyenként és sorra akarják megtörni, kezdve a sort Csehországgal. A trianoni békével a magyar iga alól felszabadított tótok, délszlávok és románok vágyával szemben a lord süket s így annál kevésbé érdeklődik az olaszországi délszláv kisebbség iránt. Olaszország különben is igen kimutatott barátságban él a lord hazájával. Valószínűleg le is zárhatjuk ezzel a jelentéssel az úgynevezett olaszországi szlovénakciót, mert bajosan hihető el, hogy az ottani szlovének a maguk fejét kockáztassák a csehek szép szeméért. Az egész terv alighanem annyiból áll, hogy a cseh sajtópropagandának alkalmat ad Rothermere lord meggyanúsítására. Csak a külföldi sajtót akarja befolyásolni, amikor a szlovénekbe kapaszkodik, mert a cseh érvekből már kit fogyott. A Daily Mail eddigi cikkeit vagy nyílt vagy titkos örömmel fogadta az egész kisebbségi sajtó a cseh területen. A tegnapi erélyes odamondogatás azonban nem politikai, hanem pénzügyi okokból, a nagy ipartól fentartott prágai német lapokat is arra indította, hogy Rothermere ellen forduljanak. A csehországi német ipart nagyon katasztrofálisan érintené, ha a külföldi pénzpiacok elzárkóznának Csehországtól és bojkottálnák a cseh értékpapírokat. Ebből magyarázható, hogy a Bohemia és a Prager, Tagblatt is felszínesen ír a Daily Mail újabb cikkére. Most már csak Hlinka és a tót néppárt állásfoglalására kiváncsi mindenki. Hlinka elsőnek sietett Benes segítségére a Rothermere-akció kezdetén. Azóta azonban változott a helyzet. Rothermere lord legutóbbi cikkében már nemcsak a magyarság igazát keresi, hanem rámutatt a pittsburgi egyeztményre is, mely a tótoknak autonómiát bizttosít, a csehek azonban egyszerűen elsikkasztották ezt az autonómiát. Vagyis Rothermere lord most már a tótok érdekében is beszél, amikor a cseh politikára ráolvassa eddig elkövetett bűneit. Ezek után Hlinkának és pártjának nagyon nehezen lehetne megmaradni az eddigi szerepben, hogy a csehek érdekeit védjék Rothermere lorddal szemben. A Daily Mail cikkének ez a része tette a legnagyobb hatást Prágában, mert emiatt félnek a legközvetlenebb politikai bonyodalmaktól. És Benes dideregve figyel Rózsahegy felé, mit felel Hlinka a tótokért is síkraszálló lordnak. A kisántánt külügyminiszterei pénteken és szombaton tartják konferenciájukat Genfben Prágából jelentik. A kisántánt külügyminisztereinek konferenciája pénteken és szombaton fog lefolyni Genfben. Az első megbeszélés pénteken délután 4 órakor lesz, amelyet a második tanácskozás szombaton délelőtt 11 órakor fog követni. A konferencia, amint azt a Magyarság már jelentette, elsősorban a Rothermerge akcióval fog foglalkozni. A cseh pénzügyminiszter konkentínernek mondja Rothermere lordot A prágai lapok Englisch pénzügyminiszter nyilatkozatát hozzák, amelyben a pénzügyminiszter a Rothermere lord féle akciót Arsi a képes melléklettel együtt 24 fülés*