Magyarság, 1927. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

1927 szeptember 1. csütörtök A pápa beleegyezett a nagyváradi püspökség megszüntetésébe Bukarestből jelentik. A Dimineata holnapi számában részleteket közöl a konkordátum szövegéből, melyet a román kormány négy héttel ezelőtt kötött a Vatikánnal. A konkor­dátum értelmében a pápa beleegyezését adja, hogy a nagyváradi püspökség megszűnjön, illetve beolvadjon a szatmáriba. Ezzel a legidő­sebb magyar püspökség szűnik meg Erdélyben. Erdélyi Béla bűntársait kutatja a rendőrség Ötödik napja folyik a nyomozás a buda­pesti főkapitányságon a millstatti tegyetlen dráma rejtélye ügyében, olyan i­genben, ahol egyes-egyedül tapogatózó feltevések és­ kom­binációk alapján, az ausztriai hatóság váz­latos és hiányos elfogatóparancsára indult meg az eljárás s ma már annyi a terhelő adat, olyan tisztán áll a rendőrség előtt a dráma főszereplőjének személye, minden zavaros és feltétlen gyanut tápláló életkörül­ményeivel együtt, annyira éles körvonalak­ban kristályosodik ki a pesti aszfalt ismert ifjú gavallérjának monoklis lárvája mögött a gyilkos kegyetlen, vérszomjas vonásai, hogy a rendőrség szerdán délben a nyomo­zás első falsát lezárhatta és Erdélyi Bélát detektívkisérettel átvitték a királyi ügyész­ség fogházába. Egész sorozat­feltevés szüle­tett és dőlt meg a vizsgálat során, egy azon­ban bizonyos, hogy Forgács Anna tragikus halála nem következett be természetes uton és az eddig összegyűjtött, közvetett bizonyí­tékok teljesen alátámasztják a súlyos vádat. Sőt a nyomozás legfrisebb fejleményei sze­rint már tettestársak után is kutat a rend­őrség s bizonyosra vehető, hogy a ritka érdekességű és izgalmas bűnügy még bőven fog szolgálni szomorú boulevard-szenzá­­ciókkal. A nyomozás szerdai fejleményeiről rész­letes tudósításunk a következő: Erdélyi Béla dr. az elmúlt éjszakát már a híres 200-as cellában töltötte a főkapitány­ságon. Bár idáig azért könyörgött, hogy a detektívszobák fárasztó környezetét a ma­gános cella nyugalmával cserélhesse fel, egész éjszaka nem aludt, izgatottan és ide­gesen járkált fel és alá a cellában és csak hajnal felé vetette le magát a takaróval le­bontott tábori ágyra. Fél kilenc órakor fel­keltették a rendőrök s Vogl József dr. rend­őrkapitány elé vezették újabb kihallgatásra. A délelőtti tan­úkihallgatások A reggeli órákban a kihallgatás előbb az életbiztosítási ügylet még homályos részle­teinek tisztázása körül forgott. Erdélyi Béla megváltoztatva korábbi vallomását, úgy ál­lította be az életbiztosítás megkötésének kö­rülményeit, hogy az egész ügylet a felesége ötlete volt, ő­­nem is akarta magát biztosí­tani. Tanukat nevezett meg, akik igazolhat­ják állításait. A rendőrkapitány azonnal in­tézkedett, hogy a tanukat még a délelőtt folyamán idézzék be a főkapitányságra és tizenegy óra tájban meg is kezdődtek a tanúkihallgatások az újabb fordulat ügyé­ben. Kihallgatták Békefi István hírlapírót, Turay Ida színésznőt, Szász Zoltán dr. fő­orvost, Bartha Zsigmond dr. szanatóriumi főorvost, továbbá a biztosító intézet több tisztviselőjét, valamint Erdélyi Béla egy orvosismerősét, — de az elhangzott vallo­mások semmiben sem támasztották alá Er­deiy Béla védekezését, sőt inkább újabb terhelő adatokat csoportosítottak ellene. Ki­tűnt, hogy Erdélyi Béla ismerőseinek csak azt mesélte el, hogy a maga életét biztosí­totta felesége javára, arról hallgatott, hogy a mindig gyengélkedő, beteges asszony éle­tét is biztosította a maga javára. Mivel tudta, hogy az életbiztosítást különös feltételek mellett köti meg, egyik orvos ismerősétől protekciót szerzett a biztosító vállalat veze­tőségéhez. Egyetlen tanú sem tudott arról, hogy az életbiztosítás megkötését Forgács Anna sürgette vagy akarta volna. Bonyolódik Forgács Anna budapesti veronálmérgezésé­­nek Ugye igen érdekes vallomást tettek a tanúk a házaspár családi életéről, amikor elmondot­ták, hogy köztudomású volt a mindennapos veszekedés és a férfi részéről tettlegességig fajuló indulatoskodás közöttük. Rendkívül terhelő vallomások hangzottak el Forgács Anna korábbi veronálmérgezésére vonatko­zóan, amikor szintén tisztázatlan, hogy ju­tott a méreg a szerencsétlen fiatal­asszony szervezetébe. Erdélyi Béla orvosismerőse mai kihallgatása során elmondotta, hogy a férfi őt hívta a Britannia-szállóba feleségé­hez azzal, hogy a fiatal asszony veronállal megmérgezte magát. Az orvos autóba ült, a Britannia-szállóba hajtatott, ahol a negyedik emelet egyik szo­bájában eszméletlen állapotban találta For­gács Annát. Kiderült, hogy az asszony majd­nem huszonnégy órája hevert így eszmélet­lenül, anélkül, hogy férjének feltűnt volna. Erdélyi dr. kijelentette, hogy azt hitte, fele­sége nyugodtan és mélyen alszik. Feuerné, Forgács Anna édesanyja, ki véletlenül láto­gatta meg a fiatalokat, vette észre, hogy ez az álom nem természetes. Amikor az orvos eszméletre térítette a színésznőt és megkér­dezte, miért mérgezte meg magát, Forgács Anna suttogva, erőtlenül azt válaszolta, hogy nem tud semmiről semmit. Esküdözött, hogy ő semmiféle mérget nem vett be s nem tudja, hogyan kerülhetett a Veronái hozzá. Nem sokkal később megérkezett a Britannia-szál­lóba a család házorvosa s ő intézkedett az­után, hogy Forgács Annát szanatóriumba vigyék. Innen kezdve az orvosismerős nem hallott többet a mérgezés körülményeiről. semmit, csak a mosoly hiányzott a sze­méből Megismert. A hogy és mintre szo­morúan legyintett. — Jól vagyok édes fiam, mégis rosz­­szul. Verekszem a csehekkel. Bosszút álltam rajtuk a magam módja szerint. Játékbarlangot nyitottam a Tátrában. Ezek a piszeorrú rablók, most gyön­gyöző homlokkal, nálam kártyázzák el éjszakánként feleségük kelengyéjét, gyermekeik jövőjét... Ez az egyetlen vigaszom. De már nem bírom soká. t Terhes az éjszakázás... — Az éjszakázás? — ismételtem ta­­másk­odva. — Igen, az. Tudom, azt akarod mon­dani, hogy amióta ismertél, sosem fe­küdtem le. Az más volt. Passzióból tet­tem. Most foglalkozásból. Vilmos csá­szár naponta órákon keresztül fát vág. Ez erősíti, ü­diti, egészségben gyarapítja. Milyen más volna, ha muszájból csi­nálná ! Teszem fel: ebből élne. Bizo­nyára összeroppant, beteg lenne tőle. Én is így vagyok vele... Kis ideig szórakozottan nézte, mint hintázik egy bolond tücsök a harmatos fűszálon, azután inkább az alvó virá­goknak, mint nekem, mormolta: — De ha az Isten megsegít, rövide­sen­­máskép lesz. Reggel ötkor kelek és este ilenckor fekszem. Felcsapok gaz­dának. Bolond aki éjszakázik... * Adja az Isten, hogy úgy legyen. Leg­alább akkor Zákányi bátyámuram me­gint kedvtelésből virraszt. Mert egész bizonyos, hogy az életén semmit sem vál­toztat. A különbség csupán az lesz, hogy ismét mosolyog majd. * Az ördögnek még vannak szeszélyei. Közönséges levélben pénzt küldeni tilos és veszélyes. Négy tettestárs után kutat a rendőrség A déli órákban a tanúvallomások újabb adatai alapján határozott irányban, egészen új, meglepő területre terelődött a nyomozás munkája. Amikor ugyanis ismételten a vál­tóügyekről kezdték faggatni Erdélyi Bélát, kiderült, hogy a váltóhamisítások rendsze­resen, évek óta folytak. Erdélyi Béla érett­ségi után írta alá először apja nevét egy vál­tóra, amire tekintélyes összeget vett fel. Akkor még Erdélyi Márk gyáros vagyonos ember volt, aki habozás nélkül visszavásá­rolta a hamisított váltót. Hosszabb ideig nem is volt baj, de egy esztendővel később, amikor Erdélyi Béla Rómába utazott, hogy egy olaszországi magánvállalkozását bonyo­lítsa le, újra megpróbálkozott hamis váltók elhelyezésével. Ekkor egy előkelő budapesti nagybankot keresett fel és arra hivatkozva, hogy bérszántási vállalkozásaihoz pénzre van szüksége s huszonötezer pengő kölcsönt kért. Különböző váltókat mutatott fel, ame­lyen olyan előkelő nevek szerepeltek, hogy a váltókat habozás nélkül akceptálták. In­nen kezdve azután sűrűn megpróbálkozott hasonló súlyos visszaélésekkel. Váltóh­amisító „gavallérok“ bűnszövetsége A rendőrség megszerezte a hamis váltók egy részét, illetve a nyomozás során meg­állapította pontosan, kiknek neve szerepel a­­ váltóűrlapokon. Itt azután különös és rendkívül érdekes új momentumokat álla­pított meg a nyomozás, amennyiben kiderí­tette, hogy a váltóhamisításban Erdélyi Bé­lának bűntársai lehettek. Volt egy baráti köre, legnagyobbrészt hasonlókorú és ha­sonló életkörülményű­, fényűző életet élő fia­talemberekből álló társaság, amelynek telj­hatalmú vezére Erdélyi Béla volt. A fiatal­emberek körében mindennapos volt, hogy váltókat írjanak alá egymásnak, és pedig nem a maguk, hanem vagyonos édesapjuk nevében. Később már odáig merészkedtek, hogy idegen neveket is aláírtak a váltókra, abban a biztos tudatban, hogy édesapjuk úgy sem engedi bűnvádi feljelentésig kerülni az ügyet, hanem beváltja a hamis váltókat. Ezek a fiatalemberek voltak a segítségére Erdélyi Bélának a váltóhamisításban,­­ ahol azután nem egyszer odáig merészkedtek, hogy Erdélyi Béla dr. be is súgta illetékes helyen, hogy a váltókon szereplő aláírások hamisak, de a pénzért nem kell aggódni, mert a vagyonos szülők be fogják váltani a hamisítványokat is. Szökés a haláleset napján Amikor Erdélyi Béla vallomásából és a tanúkihallgatásokból megállapította rendőr­ség, hogy a váltóhamisításban társai voltak a bűn útjára tévedt fiatalembernek, a nyo­­mozás vezetői kiadták az utasítást a detektí­­veknek, hogy az ügyben szereplő négy fiatal­embert állítsák elő a főkapitányságra. Ekkor újabb meglepő fordulata támadt az ügynek, mert kiderült, hogy mind a négy fiatalember aznap, amikor Forgács Anna halálának híte Budapestre érkezett, előre kiváltott útlevelük­­kel külföldre utazott. Joggal felmerült tehát az a gyanú, hogy a négy fiatalember nem­­csak a váltóhamisítási ügyekről tudott, hanem esetleg Erdélyi Béla gyilkos terveiről is s azért szöktek meg az országból. A főkapi­­tányság nyomban megtette a szükséges intéz­kedéseket hogy a fiatalembereket külföldön elfogják. Távirati értesítéseket küldött szét a külföldi rendőrhatóságoknak és széleskörű nyomozást rendelt el a szökés körülményei­nek megállapítására. Elfogatási parancs ment Hamburgba A detektívek csakhamar megállapították, hogy a négy fiatalember mindegyike azt mon­dotta családjának, hogy nagyszerű állást ta­láltak külföldön. A fiatalemberek családjuk körében szedték össze a menekülésükhöz szükséges pénzt. Megállapították azt is, hogy a négy fiatalember, szökésük előtt, egyikük lakásán megbeszélést tartott és hogy Buda­pestről, Bécsen és Berlinen át, egyenesen Hamburgba utaztak. Valószínű, hogy innen Amerikába akarnak eljutni. A rendőrség a megdöbbentő adatok birtokában, még a dél­­előtt folyamán távirati értesítést­ küldött a hamburgi rendőrségnek, hogy a négy fiatal­embert — akiknek nevét és pontos személy­­leírását is közölték útleveleik számával együtt — tartóztassák fel, mielőtt hajóra szállhatná­nak. A négy fiatalember nevét a nyomozás sikere érdekében egyelőre nem közli a nyil­vánossággal a rendőrség. E pillanatban az a gyanú, hogy Erdélyi Béla bűntársai voltak nemcsak a váltóhamisításban, de tudomásuk volt olyan tervekről is, hogy a férfi el akarja láb alól tenni feleségét. S ha nincs is így, akkor is rendkívüli fontossága volna a négy fiatalember kihallgatásának, mert Forgács Anna rejtélyes halálának ügyét és Erdélyi Béla családi életének körülményeit senki sem tudja olyan pontos megvilágításba helyezni, mint éppen a férfi e négy bizalmas barátja. ­ Erdélyi dr. maga vette fel a biztosítási jutalékot Ugyancsak érdekes vallomást tett az orvos az életbiztosítás megkötésének körülményei­ről, mert ő volt az, aki Erdélyi Béla kérésére a Frankfurti Biztosító Társaságnak ajánlotta az üzletet. Az orvos elmondotta, hogy Er­délyi kérte föl a közvetítésre, egy szóval se említve, hogy feleségét is biztosítani akarja a saját maga javára és ugyanekkor arra is megkérte, hogy a szokásos biztosítási juta­lékot, ami a közvetítőnek jár, adja vissza neki. Az orvos ajánlatára az üzletet csak­ugyan megkötötték. Mintegy ötmillió ko­rona közvetítői jutalékot a biztosítótársaság lefizetett az orvos kezeihez, aki azt nyugta ellenében továbbította Erdélyi Bélához. A tanúvallomások között nagy fontosságot tulajdonítanak Löw Zoltánná, az egyik mill­­slatti pesti fürdővendég kihallgatásának, ami azonban eddig nem történhetett meg, mert Löwné egyik rokona Csehországban meg­halt és az asszony Prágába utazott a teme­tésre. Néhány napos késéssel érkezik csak meg Budapestre s ekkor hallgatja ki a rendő­­őrség a dráma körülményeire vonatkozóan. Löwné volt az ugyanis, aki Forgács Anna betegágya mellett töltötte az utolsó órákat. Erdélyi Bélát átkísérték az ügyészség fogházába Délután két órára fejezték be Erdélyi Béla kihallgatását a főkapitányság sérülési osztályán s a jegyzőkönyveket lezárták. Ekkor cellájába vezették vissza a súlyos gyanúval terhelt férfit, majd értesítették vé­dőjét, hogy kora délután átviszik az ügyész­ségre Erdélyi Bélát. Fél háromkor megérke­zett az ügyvéd egy csukott, szürke autótaxin, majd a Béla­ utcai kapun levezették Erdélyi Bélát. A fiatalember rövid bőrkabátot, térd­­nadrágos sportöltönyt viselt, kalapját mé­lyen a szemébe húzta és hóna alatt, taka­rókból, párnákból és élelmiszerekből össze­állított hatalmas csomagot vitt Ügyvédje és a detektívek kíséretében tette meg az utat Erdélyi Béla dr.; a hitvesgyilkossággal gyanúsított férj a főkapitányságról a kirá­lyi ügyészség Markó­ utcai fogházába. Az autótaxi az ügyészségi fogház Koháry­ utcai kapuja előtt állt meg. Itt a fogházirodába vezették Erdélyi Bélát, ahol mindenekelőtt megmotozták, elvették tárcáját, pénzét, ér­téktárgyait, amit letétbe helyeztek Majd be­vezették a törzskönyvbe személyi adatait s végül szuronyos börtönőr felvezette cellá­jába a megtört férfit. Három óra tájban zá­ródott be a Markó­ utcai fogház cellájának ajtaja Erdélyi Béla mögött és ezzel a szöve­­vényes és titokzatos bűnügy első felvonása lezáródott. Mivel azonban a főkapitánysá­­gon folyó nyomozás a felmerült újabb mo­­mentum­ok, különösen, a bűntársakra vonat­kozó adatok dolgában, távolról sem záró­dott le, valószínű, hogy Erdélyi Bélát még többször vissza fogják kísérni a főkapitány­­ságra, ahol szükség lesz újabb­­ kihallgatá­­sára. Sőt a rendőrségen most meginduló A szépségápolás fon­tos része a hajmosás! E célra legjobb a Shampoon er­e­r fellel

Next