Magyarság, 1928. július (9. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRARA FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741. POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐ* MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG BUDAPEST VI. ARADI U. 10. TEL.: T. 252-30, 252-31 FŐKIADÓHIVATAL: BUDAPEST. V. KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, 294-32 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST. VI. KER., ANDRÁSSY UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 BUDAPEST, 1928 JÚLIUS 1. VASÁRNAP IX. ÉVFOLYAM, 147. (2215.) SZÁM . Magyarok és nem-magyarok A kövekező levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Magyarság pünkösdi számában Milotay Istvántól megjelent egy cikk, s szóvá tett egy oly kérdést, melyet a sorok között már előzőleg is érintett a Magyarság egyik-másik cikkírója. A pünkösdi cikk azt a kérdést vetette fel, i mi a magyarság álláspontja a nemzetiségekkel szemben? — és főképpen: mi lesz az álláspontja, ha a ma idegen uralom alatt levő területek visszakerülnek Magyarországhoz? Erről a kérdésről sem hivatalos, sem nem hivatalos nyilatkozat még eddig nem történt s ez a probléma a magyar közvéleményt egyáltalán nem látszik foglalkoztatni. Mindenesetre történő jelenség, mikor ennek a közvéleménynek minden rétege egyaránt kívánja az ország területi viszszaállítását, mikor egyaránt magátólértetődőnek tekinti, hogy előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan módon, de föltétlenül és elmaradhatatlanul be fog következni. Eközben azonban feledi, úgy látszik, hogy ez az integer Magyarország — még Horvátország nélkül is — nemzetiségeket is tartalmazott az elszakadás előtt és fog következésképpen tartalmazni a visszacsatolás után is. Hogy a tíz és félmillió magyarral szemben, — akiknek száma időközben talán még csökkent is, — nyolcmillió nem magyar fog a helyreállítandó Magyarországba kerülni, — talán közben valamivel több is. Tehát akkora tömeg, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet, hanem vele együttműködve fog kelleni fönntartani — és főleg fenntartani akarni — az uj Magyarországot. Nyilvánvalóan nem minden jelentőség nélkül való probléma — s annál meglepőbb, hogy a cikknek a kérdés jelentőségéhez mérten csekély visszhangja támadt s hogy a magyar közvélemény egyetlen tényezője sem látta szükségesnek felőle véleményt nyilvánítani. Ha csak annak nem vesszük azt a másik cikket, mely véletlenül ugyancsak éppen piros Pünkösd napján jelent meg egy másik magyar lapban. Ez a második cikk fölpanaszolja, hogy „ott, ahol a 100%-os magyarok mellett negyed, fél és háromnegyed magyarok szaladgálnak a magán és közéletben, ott, hogy is lehetne egységes nemzeti közvélemény? A száz percentes, teljes honszeretetnek állandóan és minden téren negyed-, fél- és háromnegyed hazafiságnak közönyével, megalkuvásával és habozásával kell küzdenie . . . Félemberek, gyászmagyarok, rosszul megemésztett magyarok, akikben még az apjuk, nagyapjuk idegen vére ágaskodik s a döntő percekben lebeszéli, paralizálja a bennük levő magyar vért: ne okvetetlenkedjék! . . .“ Lehetetlenség ezzel a cikkel .Egyet nem érteni s el nem ismerni, hogy ez bizony nagy kár, nagy hátrány s a nemzeti közvélemény egységes voltának nagy akadálya. Vegyük elő a magyar történelmet, lapozzuk át és jegyezzük föl szép sorjában mindazokat a neveket, amelyek annak lapjairól tisztább vagy homályosabb glóriával ragyognak elő. Kezdjük a legendák ködétől már egészen mentes Gézán, aztán Szent Istvánon, Lászlón, Kálmánon át haladjunk tovább Nagy Lajoshoz, Hunyadi Jánoshoz és Mátyáshoz; ne hanyagoljuk el a kisebb alakokat sem, mint Martinuzzi, Zrínyi, Zápolya, Rakócz, míg végül Rákóczin, Széchenyin, Kossuthon, Petőfin át elérkezünk Prohászka Ottokárig. Azután pedig vegyük elő azt a pszichikai lakmuszpapírt, mellyel meg lehet állapítani a jellemekben a magyarság percentarányát. Analizáljuk ki, hány százalékig volt magyar a görög—német—olasz, sőt francia Árpádság, a dalmata Martinuzzi, a horvát Zrínyi, az „oláh“ Hunyadiak, a „lengyel“ Zápolya, a tót — sőt esetleg „rusnyák“ — Rákóczi a „német“ Széchenyi, a „tót“ Kossuth, a „szerb“ Petőfi. Az eredmény talán nem lesz érdekesség híján és talán azt bizonyítja, hogy egy hasonfajtaságú vérrel való keveredés időnként szükséges és nélkülözhetetlen szer a faj stagnálása, sőt visszaesése ellen. A múll tanúsága szerint, úgy látszik, a magyarságnak nincs oka félni a beolvasztástól. Úgy látszik, hogy a száz százalékos magyarság olyan nép-kovász, melynek nemesség dolgában aligha lehetne párját találni a világon, csak éppen kenyeret nem lehet belőle sütni, mint általában a tiszta kovászból, úgy látszik, hogy a természet bölcsesége a száz százalékos magyar vétségnek végtelenül értékes szerepet juttatott a nemzettest fönntartásában, konzerválásában, míg a nemzettest fejlődésében, növekedésében, előhaladásában éppoly fontos és nem mellőzhető szerepet szánt a félvéreknek, az öszvér-magyaroknak, úgy látszik, hogy abban a tréfás mondásban, mely nem ismeri el igazi magyaroknak azokat, akik nem tutajon jöttek Pestre, a tréfán kívül van egy, szemernyi igazság is. Ennek megállapítása nem látszik fölöslegesnek akkor, mikor a magyarság s a nemzetiségek jövendő viszonyáról van szó Kétségtelen, hogy sokkal előnyösebb volna az integer Magyarországot a nemzetiségek nélkül kapni vissza; csakhogy, sajnos, ez lehetetlenség. A dolgok ily állása mellett pedig nem fölösleges legalább megkísérelni a magyar közvélemény megnyugtatását, hogy, vérségi és egyéb felsősége, kultúrája ércének nemessége eddigelé biztosítéknak bizonyult az asszimiláció esetleges káros hatásai ellen s így valószínű, hogy, annak fog bizonyulni a jövőben is. Ez pedig fontos, mert az asszimilációhoz is kettő kell: egy, aki asszimilálódni hajlandó, de egy másik is, aki meg aszszimilálni hajlandó. A múltban pedig igen sok esetben azért nem sikerült ez a processzus, mert a magyarság zárkózol el előle s túlságos szőrszálhasogatással alkalmazta azt a bizonyos lakmuszpapírt. Pedig nemzetiségi kérdések végleges és tökéletes megoldására eddigelé sem a történelmi, sem a politikai tudomány, nem ismer több módot, mint kettőt. a Versek A titokkeresők ... Néha csak úgy közte köztem, Hétköznapi beszéd közben Emitt egy napot — — Hétfő, vagy kedd volt, azért is! ... Mégis érzi, hogy a vér is Arcába csapott. A szeme is beleretten. * Mert nem tudja, hétfőn-kedden Mi történt vele? Talán meghalt egyszer, régen Valakije, avagy éppen Majd ő halt bele. Vigasság, vagy öröm érte? Vagy valaki, egyszer érte Sirt és jajgatott... Ej! Hétfő, kedd volt azért is! Az egészből mit se ért is S temet egy napot. ... Ajka reszket, szive dobban, Arca rejtett fátyolokban, Gyász, vagy nász jegye? De rám tekint s visszatéved. .. Mint az elmúlt napok, évek Titkos özvegye. Miklós Jenő Sok söpredék nép veszteden vetekszik. De nem volt még soha végtelen éj... — Én nemzetem, ne félj ... Ezer éves múltadba’ semmi félt, Vétked csak önmagaddsal szembe volt. Nemes voltál az önfeláldozásig, S ez ellened kuszt? kígyók marásait Most a világ túl látná?... Isten él, — Én nemzeten ne félj! Ne félj, mert hasztalan temetnek el, Nagypéntekedre husvét napja kel! S pribékjeid majd rémülten, riadtan Mert az igazság a földben is él Futnak el szét, ha sírköved lepattan ... Mert az igazság a sírban is él... — Én hemeztem, ne félj! Szabolcska Mihály Isten él! — Sötét napok kéziratos verseiből. — Van Isten, holtig vallom és hiszem, Kinek nevéhez nem fér semmi szenny. S mig e világon mindent igazgat: Az Igazság marad mindig igaznak. Az ámítás rongy utszéli személy .... »— Én nemzetem, ne félj! Most vak sötétbe szállt alá napod. Magadra vagy, kifosztott, elhagyott, S kik sarudat sem oldhatták meg eddig. Balaton írta: P. Ábrahám Ernő 1. Huszár Béláné levele Huszár Andorhoz. Balatonalmádi, 1927 juli 10. Kedves Bandi! Megint itt a levél, melyet évről-évre pontosan megírok, de amelyet évrőlévre hiába küldök el, mert te csak ígéred, hogy jössz ,s hiába várunk nyárrólnyárra. De az idén semmiféle kifogást nem fogadok el. Soha még ilyen állandó pompás időnk nem volt, soha nem volt még kelemesebb a Balaton s te rád csakugyan rád fér egy kis pihenés. Már be is rendeztettem a szobádat, a Balatonra néz s a két gyerek szobája a villa ellenkező oldalán van s különben is szigorúan meg lesz tiltva nekik, hogy még csak a tájékára is menjenek. De nem is volna idejük, hogy zavarjanak, mert egész nap a Balatonon hancúroznak s este olyan fáradtak, hogy le se teszik a fejüket, már alusznak, így, ha éppen akarsz, dolgozhatsz is, sőt még jobban, mint Pesten, ahol most átkozott meleg lehet. Szóval várlak és nincs kifogás, ölel szerető nénéd: Irén. 2. Böszörményi Klári levele Böszörményi Pálnéhoz. Balatonalmádi, 1927 jul. 11. Aranyos anyucskám. Mégis küldd el a kis rózsaszín batiszt ruhámat is és a liberty selymet is, még pedig azonnal, amint ezt a levelet megkapod. Ha van valami igazítani való rajta, Irén néni megígérte, hogy segíteni fog s tudod, hogy néki milyen jó ízlése van. Elég volna ugyan, ami ruhát magammal hoztam, de képzeld, anyucskám, Irén néni fejébe vette, hogy minden áron ő adjon férjhez s erre az igen kockázatos szerepre az öccsét szemelte ki. Mutatta is arcképét, csinos fiatal ember s máris igen szép pozíciója van, egyetemi magántanár s az idén fogják kinevezni nyilvános rendes tanárnak. Amiket Irén néni mesél róla, azok után kétségtelen, hogy egy született férj. Tudod, egy aféle tudós, egy könyvmoly, aki idáig soha még rá is mert nézni egy nőre s csak a tanulmányainak él. Szóval nem lesz nehéz elcsavarni a fejét, bár igen nehéz versenytársakkal kell megküzdenem: az összes görög istennőkkel és múzsákkal és chargaládokkal, mert a görög a szakmája s most is valami hatalmas, kétkötetes munkán dolgozik, amelynek címe: „A dór és az ión stílus szerkezeti és díszítő formái.“ Rettenetes unalmas lehet, de ebből is láthatod, hogy pompás férjet lehetne belőle nevelni s lehet, hogy megpróbálom. Mindenesetre eredj el valamelyik könyvkereskedésbe s küldjél egy pár jó könyvet a görög mythologiáról és a görög építészetről, mert az intézeti tanulmányaimból alig maradt meg más az emlékezetemben, mint Myron diszkoszvetője, aki igazán szép férfi ideál. Ne haragudj, anyucskám, hogy még innen is dolgot adok, de ezt csak annak köszönheted, hogy te vagy a világon a legaranyosabb anyucska, akit milliószor csókol az ő kis clkapatos Kláricája. 3. Huszár Andor levele Gergely Béla egyetemi magántanárhoz. Balatonalmádi, jul. 23. Kedves Bélám! Ha azt akarod, hogy valaha is megbocsássam, hogy rábeszéltél erre a balatoni nyaralásra, azonnal eredj el a könyvkereskedőmhöz s küldesd el címemre postafordultával Collignon Histoire de la sculpture Grequejének legutolsó kiadását és a Marquand-féle görög architektúrát. Bár be kell vallanom, hogy tartok tőle, nem foglalkozhatom velük annyit, mint szeretném. Rettenetes egy helyre jöttem. A szobám egy erkélyes toronyszoba s a két gyerek, tudod, a két unokaöcsém, Karcsi és Lali, kinevezték rablóvárnak s egy létrát támasztottak az ablakomhoz, azon járnak fel, mint rablófőnökök. Ha* volnának olyan aranyosak, igaz haragudnék rájuk.. Ha fejükbe véss, hogy velem akarnak vizicsatázni, akárhogy benne is vagyok a munkában, velük* kell mennem s olyankor félnapokra búcsút mondhatok az én kedves görög templomaimnak. Ha látnád, milyen siralmas állapotban vannak a könyveim. Hol várépítésre használják fel őket, hol pedig vasúti kocsiknak kötözik őket ▲ Ara a képes melléklettel együtt 32 fillér