Magyarság, 1929. április (10. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1929 ÁPRILIS 3. SZERDA FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ) SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI­ UTCA 10. TELEFON:­­AUTOMATA 252-30, 252-31, 252-40. KIADÓ­HIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK­UTCA 7. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 X. ÉVFOLYAM, 74. (2437.) SZÁM A Bábelbank és az 11) Európa Páris, április 1. A jóvátételi szakértők tárgyalásaiból egyszerre előbukkant egy gigantikus gondolat, egy világbank terve. A szak­értők eredetileg a jóvátétel verejték­köveiből két emberöltő épületet készül­tek kirakni és most váratlanul egy új felépítményt terveztek meg, amely túl­­múlva az 1980-as éveket, (amikor a jó­vá­tételi és szövetségesek közti fizetsé­gek véget érnének) irtózatos acélvázai­­val messzi századokba magaslik, mint­­valami új rhodusi csoda, amelynek arany­ cementben nyugvó hatalmas lábai közt kell immár elfolynia az emberiség életének. Micsoda csábító gondolat, méltó arra, hogy egy tudós lombikja forrassza ki, vagy az elméleti közgazdaság levegőt­len világában szülessék meg! Milyen teremtő elgondolás elméletben kiszámí­tani, hogy egy rakomány festőanyag,­­vagy barnaszén ellenértékét, amit Né­metország természetbeni jóvátétel címén Számít Franciaországnak, a világbank átutal a Federal Reserve Bank számlá­jára, Franciaország amerikai adósságá­nak törlesztésére! Vagy a világbank ne­vében márkákat vásárolni az amster­­dami vagy zürichi tőzsdéken akkor, ■amikor''’a ném­et arany-expoi) folytán a német valuta ingadozni kezd! Vagy vasútépítési hitelt nyújtani Jugoszláviá­nak jóvátételi követeléseinek fejében és jugoszláv bonokat elhelyezni a párisi piacon! Hitelt nyújtani, valutákat stabi­lizálni, a világbank nem állhat meg ezen az uton! A világbank kezébe fogja keríteni és ellenőrizni a világ árupiacát, szabályozni a termelést, lenyomni vagy felemelni a gabonaárakat, talán meg­határozza a munkabérviszonyokat és a mamut-kapitalizmus kíméletlenségével fog belenyúlni népek és egyének életébe! Melyik tudósnak fantazmagóriájában született meg ez a bábeli bank, a maga különböző osztályaival, hivatalnokhad­seregével, nemzetközi chéque-eivel, ta­lán a „világpénzzel?“ Melyik modern regényíró utópisztikus képzelete rajzolta meg ezt a rabszolgakört, amelyben az átlagjólétért és a kiegyensúlyozott ter­melés és fogyasztás boldogságáért a világbanknak eladtuk szabadságunkat, egyéniségünket és lelkünket? A legcsodálatosabb az egészben az, hogy ennek a nemzetközi banknak a gondolata nem társadalmi álmodozók és eljövendő századok regényíróinak ré­széről merült fel, hanem a leghivatot­­tabb pénzügyi szakértők, rideg gyakor­lói bankárok vetették fel. Sokat tajái­­g állják, kinek az ag­sbur**zalla­,r gigantikus gondolat? Európa mint gazdasági egység . Általában Morgannak tulajdonítják a világbank felállításának ötletét. Bizo­nyos, hogy ez az amerikai bankfejede­lem a szakértői konferencia legkimagas­lóbb egyénisége. Amikor Morgan át­hajózott Eu­rópába, akkor már többé­­kevésbé biztosra lehetett venni, hogy ko­moly tárgyalásokról van szó. Morgan a nagyszabású megoldások embere és el­gondolásából mindig kiüt valami ameri­­kaias, újvilági méret. Az amerikai fel­fogás mindig érthetetlenül állt szemben a­z európai államok különböző valutáris, ■jóvátételi és tarifális problémáival. Ők Európát kezdettől fogva egységes ter­melési területnek tekintették és a politi­kai problémák megoldását csak a gaz­dasági és pénzügyi kérdések megoldása révén és után tudják elképzelni. De az első kritikák a világbank terve ellen ép­pen amerikai oldalról hallatszottak el.­­Ez a bank ellenőrizheti a világ arany­készletét s igy veszélyeztetheti Amerika pénzügyi függetlenségét, megnyirbál­hatja az amerikai sas szárnyait. Ezért inkább hiszik azt, hogy a nagy kezdeményező nem Morgan, hanem az angol szakértő, Sir Josiah Stamp volt. És a bank tervében felismerni vélik az an­gol pénzügyi felfogás legjellemzőbb sa­játosságait. Az új bank voltaképpen egy óriási Clearing House lenne, amely át- és leszámolná a világ pénzügyi műve­leteit. Ennek a Clearing Housenak a szerepét eddig a londoni piac képviselte és így a világbank az angol pénzügyi he­gemónia biztosítása és folytatása lenne. De más verziók is vannak forgalom­ban. Ezek szerint a nemzetközi bank terve voltaképpen holland pénzügyi kö­rökből, Ter Meulen-től származnék, aki­nek különben — mint ismeretes — a magyar szanálás kérdésében is szerepe jutott. Ezek szerint a világbank alap­­gondolatai a népszövetség pénzügyi bi­zottságának az eszméin és a jegykibo­csátó bankok együttműködésén, kon­­certjén nyugszanak. A Világbank a nép­szövetségi gondolatnak előretörését a je­lenlegi békehelyzetnek megszilárdulását, az államok gazdasági együttműködésé­nek, a vámsorompók eltávolításának, az Európai Egyesült Államok megvalósulá­sának előkészítését jelentené. Sőt, váratlanul jelentkezik a szocializ­mus is és büszkén magának követeli a mammutkapitalizmus diadalmas alkot­mányát. Nem a H­ik Internacionálé amszterdami, majd frankfurti kongresz­­szusán merült e fel először egy nemzet­közi banknak a terve? „Bizonyos — írja a francia szocialisták pénzügyi szak­embere és vezére, Vincent Auriol képvi­selő, — hogy ez a szervezet előbb-utóbb az európai gazdasági és pénzügyi állam­­szövetség felé fog fejlődni. Előbb-utóbb a világbank ki fogja bocsátani az európai papírpénzt, hiszen a bank által tervbe­vett nemzetközi átutalások máris ilyen természetűek. Vagy a bank által kibo­csátandó banok nem a nemzetközi pénz­nem előfutárai? A bank ellenőrizni fogja a nemzetközi váltóforgalmat és ezáltal a világ termelési rendje is ellenőrzése alá fog kerülni!C Íme, alig került nyilvánosságra a bank terve, máris beláthatatlan lehetőségekre nyit kilátást. Váratlan perspektívákban a szocializmus és a Haute Finance együtt dolgoznak egy új termelési, társa­dalmi és politikai rend megteremtésé­ben. Mindez rendkívül ködös, valószínűt­len, gyakorlatilag fel nem mérhető, ki nem tapintható! Ellenben ezeknél a ter­­vezgetéseknél sokkal reálisabbnak lát­szanak azok a félelmek, amiket a bank terve úgy francia, mint német, vagy angol részről kihívott. Aki ismeri a nagy­tőke természetrajzát az előtt világos, hogy a világbank — akárhogy tiltakozik is ellene — elkerülhetetlenül tágítani, ter­jeszteni fogja tevékenységét, ellenőrizni és befolyásolni fogja a világ pénzpiacát és a tőkén keresztül az egész termelési rendszert. Milyen bankok, milyen érde­keltségek, milyen konzorciumok fogják ezen az úton maguknak biztosítani a vi­lág vezetését? Ez a tőkeuralom más meg­levő gazdasági és pénzügyi szervezetek romjain fog felépülni. És ki tudná ma megmondani, kik lennének az áldoza­tok! Ezért néznek kapitalista részről is aggodalommal és erős kritikával a terv elé ! Ára 16 fillér A világbank és a Duna völgye Ez az elaltató optimizmus kétségtele­nül helyén van egy francia publicista szájában, akinek legfőbb gondja és jó­hiszemű aggodalma: a jelenlegi birtok­állomány. De d’Ormesson grófnak ezt az elringató optimizmusát még saját honfitársai­re osztják. A nemzetközi bank megalakulása csakugyan a hatá­rok lerombolását, a nacionalizmusok el­tűnését, a népek egy békés erizeumi együttélését fogja-e maga után vonni egy Új Európában? Ellenkezőleg — fej­tegetik nekünk más oldalról. A jóvátételi kérdés tervezett megoldása elsősorban Németország pénzügyeit fogja stabili­zálni. A világbank legfőbb feladata Né­metország fizetési képességének, a né­met pénzügynek és nemzetgazdaságnak a biztosítása. Igaz, hogy másfelől az új bank lenne hivatva arra, hogy a francia nemzetgazdaságot is megóvja a német ipari termékek versenyétől, amelyek természetbeni jóvátétel címén özönlik el a francia piacot. De elsősorban Német­ország hitelképességét fogja az új bank biztosítani, kölcsönökkel, új erőkkel fogja a német termelés motorját meg­olajozni és a német vagyon megerősödé­sével maga fogja előkészíteni Németor­szág diplomáciai programjának meg­valósulását. Ez a program nem is titkos, az Ostbund legutóbbi kongresszusán nyíltan hirdették, von Rheinbaben báró, Stresemann jobbkeze, őszintén meg­mondotta: a pénzügyi kérdések nyugvó­pontra hozása a nyugati államokkal szemben, revízió a keleti határokon! Ki tudná, ki merné ezek után meg­jósolni, hogy a világbanknak, ha ugyan a fenti keretekben megvalósul, milyen politikai visszahatása lesz? De külön­ben is, mitől félhetnénk még mi, mi rosszabbat hozhat még reánk a világ?, A nagytőke uralmától, amely kiszabja nemzeti létünk határait? De ellenszen­vesebb-e ez, mint a kisánlant uralma,­­amely gyűrűjével határt fon e törpe magyar világnak és még szívdobbaná­­sunkat is leméri? A világbank beleavat­­kozhatik nemzetgazdaságunkba, lerom­bolhatja iparunkat, reánk kényszeríti mezőgazdasági terményeinek árait? De vájjon a kisántánt vámtarifái nem fel-á­togatják-e földművelésünket és állat­i tenyésztésünket,­­ iparunkat és igy nem befolyásolják-e tetszésük szerint a mai, A gyár belső piac áralakulásait? Vagy at­tól tartsunk, hogy a vámsorompókkal együtt a határok is le fognak omlani és legalább a­ kulturális szellem és talán A­ A világbank és a békerevízió De a világbank nemcsak a termelés rendjébe avatkozik be, Európának nem­csak gazdasági és szociális, hanem első­sorban politikai struktúráját változtatná meg. Ki tudná megmondani, hogyan, mi­lyen irányban? Ki tudná kiszámítani az új Bolygónak csillagászati pályáját a politika elmosódott világképében? Annyi bizonyos, hogy a baloldali, pacifista és „népszövetségi“ körök nagy elégtétellel üdvözölték a nemzetközi bank gondola­tát, amelyben törevéseiknek diadalmas megvalósulását látják. Egy francia publicista, d’Ormesson Wladimir gróf, akinek könyve „Bizalom Németországban“ nagy feltűnést és el­ismerést keltett, nemrégiben cikket írt a népszövetségi egyességokmány annyi­szor idézett 19-ik paragrafusáról. Ez a 19-ik­ paragrafus d’Ormesson szerint a népszövetség biztosítószerepe. 11a be­csuknák, Európa belefulladna a meg­fertőzött, rossz levegőbe; ha túlságosan kinyitnák, olyan léghuzam, sőt szélvihar keverednék, hogy az államhatárok meg­inognának és belepusztulnának. A 19-ik paragrafus, amelyre Sleresemann leg­­'■V’bbi gridi beszédébe­n is hivatkozott, a revízió paragrafusa. Ez az a biztosító szerep, amit d'Ormesson gróf egy kicsit, nagyon kicsit, de mégis csak nyitva akar hagyni, ami egy francia publicista részé­ről, már örvendetes dolog. • Sajnos, a kitűnő publicista, amint egy beszélgetésünkben magyarázta, ezt a 19-ik paragrafust elsősorban a német— lengyel kisebbségi probléma megoldására vélte alkalmazhatni. A magyar kérdésre nem is gondolt, mikor a 19-ik paragra­fust emlegette és szerinte ez a paragrafus alig is alkalmazható a magyar revíziós törekvésekre! Ezek a törekvések külön­ben is őszinte félelemmel töltik el: túl­ságosan nagyon kinyitják a szelepet. Vi­hart jósolnak, vihart támasztanak. Az új államok birtokosai már arra a gondo­latra is megborzadnak, hogy a szelephez hozzá akarnak nyúlni. Hát még egy re­víziótól! Akármilyen szerencsétlenek lett légyenek a határvonalak, ennek a kényes biztosítószelepnek az erőszakos kifeszí-­ tése elsősorban bizalmatlanságot és ellene hatást vált ki a kisántant államoknál. Már­pedig a 19-ik paragrafus alkalmazása az összes érdekelt államok megegyezését tételezi fel, tehát csak a kölcsönös biza­lom levegőjében képzelhető el. Ha ugyan egyáltalán elképzelhető! Mert d‘Ormes-­ son grófnak sincs sok illúziója afelől —, bármily óvatosan és mérséklettel nyito-u­gatnák is ezt a biztosítószelepet, bár-­ mennyire is sikerülne a körülöttünk­ levő államok közt bizalmat teremteni — hogy ezek az államok önként lemonda-­­nának területükről, amiket szerződésileg nekik juttattak. De mégis — szerinte —, a revízió egyetlen járható útja a békés hozzáidomulás az adott helyzethez, bi­zalom teremtése törekvéseink iránt és bizalom igazunkban. Hogy miként és ho­gyan következik be az az állapot, amely­ törekvéseinkre kedvező lesz, azt még nem tudja, nem is lehet előre látni! A baj az,­— fejtegette előttünk, — hogy mi még mindnyájan revízión innen és túl egy olyan politikai, olyan világ ideológiá­ját, nyelvét beszéljük, amely már eltűnő­ben van. Az államfenség régi fogalma teljesen átalakul, a világtermelés és a gazdasági szempontok ellenállhatatlanul készülnek fölrobbantani az eddigi poli­tikai kereteket, aminek egyik legjellem­zőbb tünete éppen ennek a nemzetközi banknak a terve, amelyre még csak pár év előtt gondolni se mertünk volna. Hogy, az átalakulás menete hogyan fogja be­folyásolni a Duna völgyének problémáját, azt még nem lehet átlátni. Határrevízió, államszövetségek, de Dunakonföderáció is idejét múlt fogalmak. •A jövő valami mást, valami újat készít elő, ami önma­gától meg fogja oldani sok ma még meg­oldhatatlannak látszó kérdést, amilyen a magyar kérdés is.

Next