Magyarság, 1929. április (10. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1929 ÁPRILIS 3. SZERDA FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ) SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI UTCA 10. TELEFON:AUTOMATA 252-30, 252-31, 252-40. KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANKUTCA 7. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 X. ÉVFOLYAM, 74. (2437.) SZÁM A Bábelbank és az 11) Európa Páris, április 1. A jóvátételi szakértők tárgyalásaiból egyszerre előbukkant egy gigantikus gondolat, egy világbank terve. A szakértők eredetileg a jóvátétel verejtékköveiből két emberöltő épületet készültek kirakni és most váratlanul egy új felépítményt terveztek meg, amely túlmúlva az 1980-as éveket, (amikor a jóvátételi és szövetségesek közti fizetségek véget érnének) irtózatos acélvázaival messzi századokba magaslik, mintvalami új rhodusi csoda, amelynek arany cementben nyugvó hatalmas lábai közt kell immár elfolynia az emberiség életének. Micsoda csábító gondolat, méltó arra, hogy egy tudós lombikja forrassza ki, vagy az elméleti közgazdaság levegőtlen világában szülessék meg! Milyen teremtő elgondolás elméletben kiszámítani, hogy egy rakomány festőanyag,vagy barnaszén ellenértékét, amit Németország természetbeni jóvátétel címén Számít Franciaországnak, a világbank átutal a Federal Reserve Bank számlájára, Franciaország amerikai adósságának törlesztésére! Vagy a világbank nevében márkákat vásárolni az amsterdami vagy zürichi tőzsdéken akkor, ■amikor''’a német arany-expoi) folytán a német valuta ingadozni kezd! Vagy vasútépítési hitelt nyújtani Jugoszláviának jóvátételi követeléseinek fejében és jugoszláv bonokat elhelyezni a párisi piacon! Hitelt nyújtani, valutákat stabilizálni, a világbank nem állhat meg ezen az uton! A világbank kezébe fogja keríteni és ellenőrizni a világ árupiacát, szabályozni a termelést, lenyomni vagy felemelni a gabonaárakat, talán meghatározza a munkabérviszonyokat és a mamut-kapitalizmus kíméletlenségével fog belenyúlni népek és egyének életébe! Melyik tudósnak fantazmagóriájában született meg ez a bábeli bank, a maga különböző osztályaival, hivatalnokhadseregével, nemzetközi chéque-eivel, talán a „világpénzzel?“ Melyik modern regényíró utópisztikus képzelete rajzolta meg ezt a rabszolgakört, amelyben az átlagjólétért és a kiegyensúlyozott termelés és fogyasztás boldogságáért a világbanknak eladtuk szabadságunkat, egyéniségünket és lelkünket? A legcsodálatosabb az egészben az, hogy ennek a nemzetközi banknak a gondolata nem társadalmi álmodozók és eljövendő századok regényíróinak részéről merült fel, hanem a leghivatottabb pénzügyi szakértők, rideg gyakorlói bankárok vetették fel. Sokat tajáig állják, kinek az agsbur**zalla,r gigantikus gondolat? Európa mint gazdasági egység . Általában Morgannak tulajdonítják a világbank felállításának ötletét. Bizonyos, hogy ez az amerikai bankfejedelem a szakértői konferencia legkimagaslóbb egyénisége. Amikor Morgan áthajózott Európába, akkor már többékevésbé biztosra lehetett venni, hogy komoly tárgyalásokról van szó. Morgan a nagyszabású megoldások embere és elgondolásából mindig kiüt valami amerikaias, újvilági méret. Az amerikai felfogás mindig érthetetlenül állt szemben az európai államok különböző valutáris, ■jóvátételi és tarifális problémáival. Ők Európát kezdettől fogva egységes termelési területnek tekintették és a politikai problémák megoldását csak a gazdasági és pénzügyi kérdések megoldása révén és után tudják elképzelni. De az első kritikák a világbank terve ellen éppen amerikai oldalról hallatszottak el.Ez a bank ellenőrizheti a világ aranykészletét s igy veszélyeztetheti Amerika pénzügyi függetlenségét, megnyirbálhatja az amerikai sas szárnyait. Ezért inkább hiszik azt, hogy a nagy kezdeményező nem Morgan, hanem az angol szakértő, Sir Josiah Stamp volt. És a bank tervében felismerni vélik az angol pénzügyi felfogás legjellemzőbb sajátosságait. Az új bank voltaképpen egy óriási Clearing House lenne, amely át- és leszámolná a világ pénzügyi műveleteit. Ennek a Clearing Housenak a szerepét eddig a londoni piac képviselte és így a világbank az angol pénzügyi hegemónia biztosítása és folytatása lenne. De más verziók is vannak forgalomban. Ezek szerint a nemzetközi bank terve voltaképpen holland pénzügyi körökből, Ter Meulen-től származnék, akinek különben — mint ismeretes — a magyar szanálás kérdésében is szerepe jutott. Ezek szerint a világbank alapgondolatai a népszövetség pénzügyi bizottságának az eszméin és a jegykibocsátó bankok együttműködésén, koncertjén nyugszanak. A Világbank a népszövetségi gondolatnak előretörését a jelenlegi békehelyzetnek megszilárdulását, az államok gazdasági együttműködésének, a vámsorompók eltávolításának, az Európai Egyesült Államok megvalósulásának előkészítését jelentené. Sőt, váratlanul jelentkezik a szocializmus is és büszkén magának követeli a mammutkapitalizmus diadalmas alkotmányát. Nem a Hik Internacionálé amszterdami, majd frankfurti kongreszszusán merült e fel először egy nemzetközi banknak a terve? „Bizonyos — írja a francia szocialisták pénzügyi szakembere és vezére, Vincent Auriol képviselő, — hogy ez a szervezet előbb-utóbb az európai gazdasági és pénzügyi államszövetség felé fog fejlődni. Előbb-utóbb a világbank ki fogja bocsátani az európai papírpénzt, hiszen a bank által tervbevett nemzetközi átutalások máris ilyen természetűek. Vagy a bank által kibocsátandó banok nem a nemzetközi pénznem előfutárai? A bank ellenőrizni fogja a nemzetközi váltóforgalmat és ezáltal a világ termelési rendje is ellenőrzése alá fog kerülni!C Íme, alig került nyilvánosságra a bank terve, máris beláthatatlan lehetőségekre nyit kilátást. Váratlan perspektívákban a szocializmus és a Haute Finance együtt dolgoznak egy új termelési, társadalmi és politikai rend megteremtésében. Mindez rendkívül ködös, valószínűtlen, gyakorlatilag fel nem mérhető, ki nem tapintható! Ellenben ezeknél a tervezgetéseknél sokkal reálisabbnak látszanak azok a félelmek, amiket a bank terve úgy francia, mint német, vagy angol részről kihívott. Aki ismeri a nagytőke természetrajzát az előtt világos, hogy a világbank — akárhogy tiltakozik is ellene — elkerülhetetlenül tágítani, terjeszteni fogja tevékenységét, ellenőrizni és befolyásolni fogja a világ pénzpiacát és a tőkén keresztül az egész termelési rendszert. Milyen bankok, milyen érdekeltségek, milyen konzorciumok fogják ezen az úton maguknak biztosítani a világ vezetését? Ez a tőkeuralom más meglevő gazdasági és pénzügyi szervezetek romjain fog felépülni. És ki tudná ma megmondani, kik lennének az áldozatok! Ezért néznek kapitalista részről is aggodalommal és erős kritikával a terv elé ! Ára 16 fillér A világbank és a Duna völgye Ez az elaltató optimizmus kétségtelenül helyén van egy francia publicista szájában, akinek legfőbb gondja és jóhiszemű aggodalma: a jelenlegi birtokállomány. De d’Ormesson grófnak ezt az elringató optimizmusát még saját honfitársaire osztják. A nemzetközi bank megalakulása csakugyan a határok lerombolását, a nacionalizmusok eltűnését, a népek egy békés erizeumi együttélését fogja-e maga után vonni egy Új Európában? Ellenkezőleg — fejtegetik nekünk más oldalról. A jóvátételi kérdés tervezett megoldása elsősorban Németország pénzügyeit fogja stabilizálni. A világbank legfőbb feladata Németország fizetési képességének, a német pénzügynek és nemzetgazdaságnak a biztosítása. Igaz, hogy másfelől az új bank lenne hivatva arra, hogy a francia nemzetgazdaságot is megóvja a német ipari termékek versenyétől, amelyek természetbeni jóvátétel címén özönlik el a francia piacot. De elsősorban Németország hitelképességét fogja az új bank biztosítani, kölcsönökkel, új erőkkel fogja a német termelés motorját megolajozni és a német vagyon megerősödésével maga fogja előkészíteni Németország diplomáciai programjának megvalósulását. Ez a program nem is titkos, az Ostbund legutóbbi kongresszusán nyíltan hirdették, von Rheinbaben báró, Stresemann jobbkeze, őszintén megmondotta: a pénzügyi kérdések nyugvópontra hozása a nyugati államokkal szemben, revízió a keleti határokon! Ki tudná, ki merné ezek után megjósolni, hogy a világbanknak, ha ugyan a fenti keretekben megvalósul, milyen politikai visszahatása lesz? De különben is, mitől félhetnénk még mi, mi rosszabbat hozhat még reánk a világ?, A nagytőke uralmától, amely kiszabja nemzeti létünk határait? De ellenszenvesebb-e ez, mint a kisánlant uralma,amely gyűrűjével határt fon e törpe magyar világnak és még szívdobbanásunkat is leméri? A világbank beleavatkozhatik nemzetgazdaságunkba, lerombolhatja iparunkat, reánk kényszeríti mezőgazdasági terményeinek árait? De vájjon a kisántánt vámtarifái nem fel-átogatják-e földművelésünket és állati tenyésztésünket, iparunkat és igy nem befolyásolják-e tetszésük szerint a mai, A gyár belső piac áralakulásait? Vagy attól tartsunk, hogy a vámsorompókkal együtt a határok is le fognak omlani és legalább a kulturális szellem és talán A A világbank és a békerevízió De a világbank nemcsak a termelés rendjébe avatkozik be, Európának nemcsak gazdasági és szociális, hanem elsősorban politikai struktúráját változtatná meg. Ki tudná megmondani, hogyan, milyen irányban? Ki tudná kiszámítani az új Bolygónak csillagászati pályáját a politika elmosódott világképében? Annyi bizonyos, hogy a baloldali, pacifista és „népszövetségi“ körök nagy elégtétellel üdvözölték a nemzetközi bank gondolatát, amelyben törevéseiknek diadalmas megvalósulását látják. Egy francia publicista, d’Ormesson Wladimir gróf, akinek könyve „Bizalom Németországban“ nagy feltűnést és elismerést keltett, nemrégiben cikket írt a népszövetségi egyességokmány annyiszor idézett 19-ik paragrafusáról. Ez a 19-ik paragrafus d’Ormesson szerint a népszövetség biztosítószerepe. 11a becsuknák, Európa belefulladna a megfertőzött, rossz levegőbe; ha túlságosan kinyitnák, olyan léghuzam, sőt szélvihar keverednék, hogy az államhatárok meginognának és belepusztulnának. A 19-ik paragrafus, amelyre Sleresemann leg'■V’bbi gridi beszédében is hivatkozott, a revízió paragrafusa. Ez az a biztosító szerep, amit d'Ormesson gróf egy kicsit, nagyon kicsit, de mégis csak nyitva akar hagyni, ami egy francia publicista részéről, már örvendetes dolog. • Sajnos, a kitűnő publicista, amint egy beszélgetésünkben magyarázta, ezt a 19-ik paragrafust elsősorban a német— lengyel kisebbségi probléma megoldására vélte alkalmazhatni. A magyar kérdésre nem is gondolt, mikor a 19-ik paragrafust emlegette és szerinte ez a paragrafus alig is alkalmazható a magyar revíziós törekvésekre! Ezek a törekvések különben is őszinte félelemmel töltik el: túlságosan nagyon kinyitják a szelepet. Vihart jósolnak, vihart támasztanak. Az új államok birtokosai már arra a gondolatra is megborzadnak, hogy a szelephez hozzá akarnak nyúlni. Hát még egy revíziótól! Akármilyen szerencsétlenek lett légyenek a határvonalak, ennek a kényes biztosítószelepnek az erőszakos kifeszí- tése elsősorban bizalmatlanságot és ellene hatást vált ki a kisántant államoknál. Márpedig a 19-ik paragrafus alkalmazása az összes érdekelt államok megegyezését tételezi fel, tehát csak a kölcsönös bizalom levegőjében képzelhető el. Ha ugyan egyáltalán elképzelhető! Mert d‘Ormes- son grófnak sincs sok illúziója afelől —, bármily óvatosan és mérséklettel nyito-ugatnák is ezt a biztosítószelepet, bár- mennyire is sikerülne a körülöttünk levő államok közt bizalmat teremteni — hogy ezek az államok önként lemonda-nának területükről, amiket szerződésileg nekik juttattak. De mégis — szerinte —, a revízió egyetlen járható útja a békés hozzáidomulás az adott helyzethez, bizalom teremtése törekvéseink iránt és bizalom igazunkban. Hogy miként és hogyan következik be az az állapot, amely törekvéseinkre kedvező lesz, azt még nem tudja, nem is lehet előre látni! A baj az,— fejtegette előttünk, — hogy mi még mindnyájan revízión innen és túl egy olyan politikai, olyan világ ideológiáját, nyelvét beszéljük, amely már eltűnőben van. Az államfenség régi fogalma teljesen átalakul, a világtermelés és a gazdasági szempontok ellenállhatatlanul készülnek fölrobbantani az eddigi politikai kereteket, aminek egyik legjellemzőbb tünete éppen ennek a nemzetközi banknak a terve, amelyre még csak pár év előtt gondolni se mertünk volna. Hogy, az átalakulás menete hogyan fogja befolyásolni a Duna völgyének problémáját, azt még nem lehet átlátni. Határrevízió, államszövetségek, de Dunakonföderáció is idejét múlt fogalmak. •A jövő valami mást, valami újat készít elő, ami önmagától meg fogja oldani sok ma még megoldhatatlannak látszó kérdést, amilyen a magyar kérdés is.