Magyarság, 1930. június (11. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-08 / 129. szám
RSO Janim 8, Tmárnap A DIPLOMÁS PINCÉR Bécs, június hó, a háború előtti esztendőkben történt, hogy egy pár fiatal egyetemi hallgató, talán inkább a „hecc“ kedvéért, a nyári vakáció tartamára beállott pincérnek egy-két balatonmelléki kávéházba. Abban az időben az uborkaszezon egyik szenzációjaként hatott ez a vállalkozás, legtöbben rokonszenvesnek is tartották, az újságok pedig nem győzték hangoztatni, hogy az egyetemi hallgatóknak ez a megbecsülendő pénzszerzési módja azt jelenti, hogy a ifjúság komolyan nézi és látja a jövőt, amelynek útját a becsületes munka jelöli. Arról, hogy a vállalkozó hajlamú ifjak összeszedték-e kapott borravalókból a további tanuláshoz szükséges összeget, vagy csupán arra volt jó ez a kávéházi foglalkozás, hogy agyonüssék a kéthónapos vakáció unalmát, nem készült kimutatás, annyi azonban bizonyos, hogy azóta az ipari vagy kereskedelmi foglalkozás az egyetemi ifjúság körében többé nem megcsodált, ellenben, sajnos, hovatovább megszokott létfenntartási mód azok számára, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg a gondtalan egyetemi diákoskodást. Ismerünk egyetemi hallgatót, aki mini villamoskalauz keresi kenyerét s igy végzi tanulmányait; a diák-asztaloslegény, soffőr, pénzbeszedő, szerelő, ma már nem tartozik a ritkaságok sorába, sőt a téli hóesések idején nem egy kiváló egyetemi hallgatóval találkoztunk, aki versenyt lapátolta a havat, a napszámosokkal. Szegénysorsú diákok, olyanok, akik önmagukat tartották fenn, a háború előtti „hét kövér esztendők“ idején is voltak, az a körülmény tehát, hogy a diákok pénzszerző foglalkozásokat vállaltak s vállalnak, nem volna meglepő, azonban, hogy a diploma megszerzése nem jelenti, hogy a küzdelmes diákévek után most már biztos kenyér s nyugalmasabb élet következik, — olyan speciális „háborús vívmány“, amely sajnálatos módon szinte Európaszerte érezteti hatását. A véletlen egyik bécsi kávéházba vezetett a napokban, amely kávéháznak — mint utóbb megtudtam —egyik nevezetessége, hogy a felszolgáló pincérek egyike a filozófia doktora. (A kávéház másik nevezetessége, hogy iható feketekávét szervíroznak, amely körülmény raritásként hat az egykori császárvárosban). Huszonnyolc esztendős, nyúlánk szőke fiatalember a diplomás pincér, kissé fényes könyökű frakkot és szemüveget visel, egyébként mozdulatai nem árulják el egykori célját, azt, hogy a jövő generációval, a klasszikafilológia és történelemtudomány rejtelmeit megismertesse. Vasárnap délután van, álmos unalom terjeszkedik a rózsás tapétájú kávéház fölött, a ragyogó napsugár kicsalta a szabadba még a törzsvendégeket is, alig teng-leng egy pár ember a nagy helyiségben, így hát megengedi a nagyon mérsékelt forgalom az intervjút felszolgálómmal, a doktor pincérrel. — Ausztria három egyeteme közel ezer diplomát állított ki az elmúlt esztendőben — kezdi a frakkos filozopter, akit hiába kínálok hellyel, az üzleti rendre való hivatkozással a szék támláját szorongatva válaszol kérdéseimre. Az ezer doktor között több, mint 300 a tanári pályára indult, elhelyezkedni azonban száz sem tudott, a többi aztán úgy próbált és próbál megélni ahogyan tud. így lettem én nagy protekció árán pincérré. — Hetekig meg tudtam őrizni az inkognitómat, amíg egyik estén jókedvű társaság nem lépett a kávéházba. Csupa régi jó barátom és iskolatársam. Eben a percben vége lett „rangrejtett“ életmódomnak s másnap már az egész kávéház tudta, hogy ki vagyok Evvel a kurta, de érthető felelettel meg is magyarázta élete egész folyását s csak hoszszas unszolásomra volt hajlandó egyet-mást elmondani a pályán töltött megfigyeléseiről tapasztalatairól. — A vendégek megbecsülnek, szeretnek - folytatta szinte szemlesütve. — Ennek a szeretetnek az az egyszerű és könnyen érthető magyarázata, hogy figyelmesebb, gyorsabb s udvariasabb vagyok minden más pincérnél s a tetejébe az is nagy előnyöm, hogy hat nyelven beszélek. Legjoban mégis a nők szeretnek — mondja mosolyogva. Azonban félreértés ne essék, nem a fiatal hölgyek, hanem az idősebbek, s ezek közül is azok, akik szenvedélyes keresztrejtvényfejtők. Száz kérdésre adok egy délután választ a kérdezősködőknek. — Hogy hívták azt a római zsarnokot, aki a mennydörgés elől az ágy alá bújt? — Perzsia legnagyobb folyójának a neve? — Ki tartja a rúdugrás rekordját? — A héber ábécé első betűjét hogy ejtik ki? — Zola legnépszerűbb regényének mi a címe? A szomszéd asztalnál egy újságokba mélyedt pápaszemes öreg úr verdeste kinnezüst kávéskanállal a pohár peremét, Kellnert kiabált, fel se tekintve az ujsághalomból, udvarias bocsánatkéréssel búcsúzott a klaszszikafilológia pincérruhás tanára, egy perc sem telt bele s már gyors léptekkel vitte is a türelmetlen pápaszemesnek a málnaszörpöt, pontosan a megrendelésnek megfelelően: félig hidegen és sok szörppel... K. L. SZABAD-E A TEHETŐS BE A VASKISAAIV A magyar vadászirodalom a közelmúltban egy igen becses és értékes művel gazdagodott, amely nélkülözhetetlen lesz minden vadásznak, de azoknak is, akik akár hivatalból, akár egy-egy jogesettel kapcsolatban foglalkoznak a vadászati joggal. Ez a ma A vadászati jog lexikona, melyet Vidiczky János dr. igazságügyminiszteri osztálytanácsos nagy gonddal és hozzáértéssel állított össze és bocsátott közre 724 oldalon. Vidiczky munkája az 1883. évi XX. törvénycikket és az ezt kiegészítő és módosító rendeleteket, az ezekkel kapcsolatos összes egyéb törvényeket, rendeleteket, valamint a felsőbírósági és belügyminisztériumi elvi jelentőségű határozatokat és számtalan vadászati jogesetet betűrendes vezérszavak alatt teljesen kimerítő magyarázatokkal és joggyakorlattal adja közre. A ma nemcsak száraz adatok felsorolásából áll, hanem tanulságos olvasmány is. Sok olyan jogesetet és jogszabályt ismerünk meg belőle, amelyek lekötik érdeklődésünket és amelyből igen sokat tanulhatunk. Temérdek olyan vadászati kérdést világít meg, amelyeket csak az eddigi gyakorlat alapján lehet megismerni és amelyek az új vadászati törvény megalkotásánál megbecsülhetetlen forrásul fognak szolgálni. Ilyen többek között a temetőben való vadászat. A hiányos és elavult vadászati törvényünk miatt bizonyára kevesen tudják, hogy a temetőben vadászni tilos. Mindazok tehát, akik temetőben vadásznak, vadászati kihágást követnek el. Igaz ugyan, hogy a vadászati törvény 1. §-a alapján a temetőben való vadászatnak tulajdonképpen semmi akadálya nincs, mert a vadászat a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka. Azonban mégsem szabad a temetőben vadászni, mert azt más jogszabályok tiltják. A temető ugyanis a temetés céljaira rendelt hely, amiből következik, hogy a temetőben csak olyan cselekmények végezhetők, amelyek a temető célját szolgálják. Ezenkívül a temető szent hely is, mert a katolikusok megszentelik, a protestánsok pedig megáldják s igy nyilvánvaló, hogy a temetőben való vadászat nemcsak ellenkezik a temető rendeltetésszerű céljával, illetőleg nemcsak megzavarja, de meg is akadályozhatja a temetési szertartást, hanem e mellett sérti a hívek kegyeletes és vallásos érzését is Ezen az alapon tehát a temetőt rendeltetésszerű használati ideje alatt, miután a Kúria forgalmon kívül álló dolognak minősíti, olyan területnek kell tekintenünk, amelyen a vadászást nem tiltó írott jogszabály ellenére is a vadászati jog gyakorlását pihentetni kell s amelyen vadászni tilos. Az a vadász tehát, aki túltéve magát a vallásos és kegyeletes érzésen, temetőben vadászik, vadászati kihágást követ el s igy büntetendő. Nem szükséges, hogy a puskáját a temetőben süsse el, elég, ha parancsára a hajtók bemennek oda és azok hajtják ki a vadat. Ha a temetőben való vadászat a kegyeletes és vallásos érzés megsértésén felül nyilvkais hnrányt is okoz, akkor az 1878:V. tc 191. §-ában meghatározott vallás elleni vétséggel állunk szemben, amely hat hónapig ! terjedhető fogházzal és pénzbüntetéssel jár, sőt, ha az a temetés szertartása alatt történt, egy évig terjedhető fogházzal és pénzbüntetéssel is büntetendő. E szabályok megismerése után a vadászaii bizonyára tartózkodni fognak attól, hogy jövőben a temetőben vadásszanak. Panka Károly de. VII FERENC SZEMÉLYES ISMERŐSE, MAJLÁTHI JÓZSEF GRÓF ZENEI ÉLMÉNYEIRŐL Majláth József gróf zenei életünk egyik legismertebb alakja. Az európai hírű szociológus szenvedélyes muzsikus. Ott van minden zenei eseménynél, szerető figyelemmel kiséri fiatal tehetségeink szárnypróbálgatásait, szívén viseli zeneművészetünk sorsát. Művészképzettségű orgonista, akinek finom dallamszövésű áhitatos Ave Mariays, legkitűnőbb operaénekeseink kedvelt műsordarabja. A pompás humoráról, emelkedett, derűs életfilozófiájáról ismert, népszerű gróf kedves közvetlenséggel meséli, hogy nyolc esztendős korában látta először Liszt Ferencet Zichy Géza gróf házánál. Első impreszszióját nem tudja még most sem felejteni. Amikor a nagy varázsló leült a zongorához s elkezdett improvizálni, olyan érzés fogta el, mintha földöntúli mámor szállta volna meg. Sokszor hallotta még Lisztet hangversenyeken, de leggyakrabban baráti körben. Igen sok kimásló művésszel ismerkedtem meg életem folyamán — mondja — de olyan csodálatos előadót és nagy embert mint amilyen Liszt volt, nem találtam egyet sem. A legjózanabb ember is vizionált, amikor a mester játszott. Nem tehetek róla, de úgy tűnt fel előttem, hogy a zongora billentése alatt átváltozik élő személlyé, hol fúriává, hol meg szelíd angyallá. Mintha ma történt volna, olyan élénken emlékszem, hogy egy ízben Liszt Zichy Gézánál javában whistezett, mialatt a két Jankovich grófnő a szomszéd teremben valamilyen divatos olasz szerzeményt játszott négy kézre. A kompozícióból néhány szép dallam felkeltette Liszt figyelmét. Othagyta a játékasztalt s a két szoba ajtaja közé állva érdeklődéssel figyelte a zenedarabok Majd maga ült a zongorához s az előbb hallott témákat a leggyönyörűbb akkordokkal modulálta mintegy félórán keresztül. Más alkalommal ugyancsak Zichy Géza gróféknál jelen voltam egy kedélyes estén, melyen Liszt Ferencen kivül Bülov is megjelent. Nem voltunk sokan, de annál vigabban. Én akoriban mindenféle kuplét és más zenei furcsaságokat énekelgettem s a zongorakiséretet is magam szolgáltattam, melyet rendszerint rögtönöztem. A házigazda ismerte ezirányu tehetségemet s fölhívta rám Liszt és Bülov figyelmét. Úgy gondoltam, hogy a jó zenész érti a mókát, ezért a zongorához merészkedtem. Nem várt hatást értem el. Különösen az úgynevezett macskaduettem sikerült, melyben két macska diskurál és a végén összevész. Fogalmam sem volt akkor, hogy milyen akkordokat vettem, csak azt láttam, hogy Liszt és Bülow a könnycsordulásig nevetett. A kis intermezzo befejeztével Bülow odaszólt Lisztnek: „s hallottad, hogy ezek a macskák csupa quart szekszt akkordokban nyávogtak?“ Liszt-élményeim redkivüli hatása még csak fokozta a zene iránt érzett olthatatlan szerelmemet s nagy buzgalommal vetettem magam szakszerű zenei tanulmányokra. Az elmélettel azért néha hadilábon állottam. Akkoriban a Teréziánum növendéke voltam s szigorú zongoratanárom nagy pontosságot követelt tőlem. Egyszer az volt a feladatom, hogy Á-durból Gesz-durba moduláljak. Én persze a magam módja szerint csakhamar odakerültem a kivánt hangnembe. Mesterem azonban kifogásolta, hogy az egyes hangnemek közti rokonságot nem tartottam be. Hirtelenében azzal védekeztem, hogy a rokonsággal amúgy is rendszerint baj van, jobb ha az ember mellőzi őket. Diákkoromban több táncdarabot komponáltam, melyek közül egyet akkori kurátorunknak, Schmerlingnek ajánlottam. Ez a művem katonai zenekarra hangszerelve a Teréziánumban előadásra került egy kerti ünnepségen, amelyiken édesapám is részt vett. Olyan büszkén lépkedtem mellette, hogy meg is jegyezte, olyan vagyok, mint egy „aufgespanntes Paraplui“. Tízéves koromban már játszottam a valpói várkápolna orgonáján, otthon meg nagyatyám pipázójában harmóniumoztam. Megtörtént egyszer, hogy egy oktávát túlsokáig tartottam a basszusban, hogy kipróbáljam s ekkor nagyatyám, aki éppen preferánszozott édesanyámmal, ijedten kérdezte: „mintha földrengés volna? Legalább is erre vall az a gyanús mozgás, amit hallok“. A háború előtt egy alkalommal Bécsben a Szent István székesegyházban orgonáltam Urfelmutatás után s úgy elmerültem a játékban, hogy észre sem vettem, hogy az egyik egyházi énekbe beleszőttem a Sámson és Delila híres nagyáriáját. A templomból kijövet azonban tapasztalnom kellett, hogy mások ezt észrevették, sőt egy idősebb hölgy megrökönyödve nekem is támadt, hogy váljon nem a Sámson és Delilából játszottam-e? Meglepődtem a kérdésen s azzal nyugtattam meg őt, hogy ez egy régi egyházi ének, melyet Saint-Saëns fölhasznált. A világ minden táján, ahol csak megfordultam, megtekintettem s végigpróbáltam a legkülönbözőbb orgonákat. De a legszívesebben perbenyiki házikápolnám orgonáján játszom. Böhm József, a híres heiligenkreuzi orgonista is játszott rajta s annyira el volt ragadtatva, hogy elnevezte varázsorgonának. Családom minden tagja játszik valamilyen hangszeren és ha együtt voltunk, valóságos zenekari hangversenyeket rendeztünk, mikor vendégeink még nem széledtek el. A házimuzsika meghitt szépsége megnyugtat, felüdít, valósággal megfiatalít. A legkiválóbb művészek hangversenye sem gazdagítja az embert oly mértékben, mint a kiveszőlésben levő, apáink és nagyapáink életében oly nagy szerepet játszó házi zene. Ma is csak azok tudnak és mernek hinni a vérzivatar utáni megtisztulásban, az élet megnemesedésében, akik érzik, hogy egyedül a művészetben rejlő erők táplálásában találjuk meg azt az ideális összhangot, ami közelebb hozza az embereket egymáshoz. Vissza kell hát kívánnunk a jazz-bandek és egyéb „magasabbfokú“ zenei hisztériák helyébe a házimuzsika áldásait. \ üjreiM Uriel 100 pengő után 5 pengős havi törlesztésre vásárolhat — előleg nélkül és egy éven belülilél a kamatokat visszatérítjük. törlesztésnél : Itanino Tonflional/ bútoráruházában, IQ (Kazinczyfluí UUo löMvCi un vn, Wesselényi u. 10. g. sarok) Közalkalmazottaknak külön törlesztési kedvezmény! Palace bútorcsarnok Dohány-utca 62. sz. Hm BMdMIH tté.Üzsetfizettési kedvezmény -é Saját kárpitosműhely REAKNEL 'irtási választékban, legjobb minőségben, legolcsóbban Wesselényli? 54 és 55 isnét* részletre árban, föltételekben legelőnyösebben CORVIN Kisipari észítmény BÚTORCSARNOK Dohány-utca Közalkamazottaknak 39 engedmny BOTOM Legkedvezőb!!) részletre is ! Legolcsóbb árak Óriási választék s Balassa, Szondy-utca 5. Teréz-korm sarok Olcsó butoreladás OPERA KBljr TTAR'CSARNOK Budapest, Vl. SLJ? sLJ m, jOL andrápsv tn 29. sz. Bútorok a legegyszerűbbtől legdiszesebb kivitelig, rélyen mérsékelt árak mellett. Igen kedvező törlesztés feltetelek. Köztisztviselőknek külön fizetés könnyítée BOTOR BiS83h HIRDESSEN A MAGYARSÁGBAN.