Magyarság, 1930. június (11. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-08 / 129. szám

RSO Janim 8, Tmárnap A DIPLOMÁS PINCÉR Bécs, június hó, a háború előtti esztendőkben történt, hogy egy pár fiatal egyetemi hallgató, talán inkább a „hecc“ kedvéért, a nyári vakáció tartamára beállott pincérnek egy-két bala­­tonmelléki kávéházba. Abban az időben az uborkaszezon egyik szenzációjaként hatott ez a vállalkozás, legtöbben rokonszenvesnek is tartották, az újságok pedig nem győzték hangoztatni, hogy az egyetemi hallgatóknak ez a megbecsülendő pénzszerzési módja azt jelenti, hogy a ifjúság komolyan nézi és látja a jövőt, amelynek útját a becsületes munka jelöli. Arról, hogy a vállalkozó haj­lamú ifjak összeszedték-e kapott borravalók­ból a további tanuláshoz szükséges összeget, vagy csupán arra volt jó ez a kávéházi fog­lalkozás, hogy agyonüssék a kéthónapos va­káció unalmát,­­ nem készült kimutatás, annyi azonban bizonyos, hogy azóta az ipari vagy kereskedelmi foglalkozás az egyetemi ifjúság körében többé nem megcsodált, el­lenben, sajnos, hovatovább megszokott lét­­fenntartási mód azok számára, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg a gondtalan egyetemi diákoskodást. Ismerünk egyetemi hallgatót, aki mini villamoskalauz keresi kenyerét s igy végzi tanulmányait; a diák-asztaloslegény, soffőr, pénzbeszedő, szerelő, ma már nem tartozik a ritkaságok sorába, sőt a téli hóesések ide­jén nem egy kiváló egyetemi hallgatóval ta­lálkoztunk, aki versenyt lapátolta a havat, a napszámosokkal. Szegénysorsú diákok, olya­nok, akik önmagukat tartották fenn, a há­ború előtti „hét kövér esztendők“ idején is voltak, az a körülmény tehát, hogy a diákok pénzszerző foglalkozásokat vállaltak s vállal­­­­nak, nem volna meglepő, azonban, hogy a diploma megszerzése nem jelenti, hogy a küzdelmes diákévek után most már biztos kenyér s nyugalmasabb élet következik, — olyan speciális „háborús vívmány“, amely sajnálatos módon szinte Európaszerte érez­teti hatását. A véletlen egyik bécsi kávéházba vezetett a napokban, amely kávéháznak — mint utóbb megtudtam —egyik nevezetessége, hogy a felszolgáló pincérek egyike a filozófia dok­tora. (A kávéház másik nevezetessége, hogy iható feketekávét szervíroznak, amely kö­rülmény raritásként hat az egykori császár­városban). Huszonnyolc esztendős, nyúlánk szőke fiatalember a diplomás pincér, kissé fényes könyökű frakkot és szemüveget visel, egyébként mozdulatai nem árulják el egy­kori célját, azt, hogy a jövő generációval, a klasszikafilológia és történelemtudomány rejtelmeit megismertesse. Vasárnap délután van, álmos unalom ter­jeszkedik a rózsás tapétájú kávéház fölött, a ragyogó napsugár kicsalta a szabadba még a törzsvendégeket is, alig teng-leng egy pár ember a nagy helyiségben, így hát megen­gedi a nagyon mérsékelt forgalom az interv­­jút felszolgálómmal, a doktor pincérrel. — Ausztria három egyeteme közel ezer diplomát állított ki az elmúlt esztendőben — kezdi a frakkos filozopter, akit hiába kíná­lok hellyel, az üzleti rendre való hivatkozás­sal a szék támláját szorongatva válaszol kér­déseimre. Az ezer doktor között több, mint 300 a tanári pályára indult, elhelyezkedni azonban száz sem tudott, a többi aztán úgy próbált és próbál megélni ahogyan tud. így lettem én nagy protekció árán pincérré. — Hetekig meg tudtam őrizni az inkogni­­tómat, amíg egyik estén jókedvű társaság nem lépett a kávéházba. Csupa régi jó bará­tom és iskolatársam. Eben a percben vége lett „rangrejtett“ életmódomnak s másnap már az egész kávéház tudta, hogy ki vagyok Evvel a kurta, de érthető felelettel meg is magyarázta élete egész folyását s csak hosz­­szas unszolásomra volt hajlandó egyet-m­ást elmondani a pályán töltött megfigyeléseiről tapasztalatairól. — A vendégek megbecsülnek, szeretnek - folytatta szinte szemlesütve. — Ennek a szeretetnek az az egyszerű és könnyen ért­hető magyarázata, hogy figyelmesebb, gyor­sabb s udvariasabb vagyok minden más pin­cérnél s a tetejébe az is nagy előnyöm, hogy hat nyelven beszélek. Legjoban mégis a nők szeretnek — mondja mosolyogva. Azonban félreértés ne essék, nem a fiatal hölgyek, hanem az idősebbek, s ezek közül is azok, akik szenvedélyes keresztrejtvény­fejtők. Száz kérdésre adok egy délután vá­laszt a kérdezősködőknek. — Hogy hívták azt a római zsarnokot, aki a mennydörgés elől az ágy alá bújt? — Perzsia legnagyobb folyójának a neve? — Ki tartja a rúdugrás rekordját? — A héber ábécé első betűjét hogy ejtik ki? — Zola legnépszerűbb regényének mi a címe?­ A szomszéd asztalnál egy újságokba mé­­lyedt pápaszemes öreg úr verdeste kinnezüst kávéskanállal a pohár peremét, Kellnert kiabált, fel se tekintve az ujsághalomból, udvarias bocsánatkéréssel búcsúzott a klasz­­szikafilológia pincérruhás tanára, egy perc sem telt bele s már gyors léptekkel vitte is a türelmetlen pápaszemesnek a málnaször­pöt, pontosan a megrendelésnek megfelelően: félig hidegen és sok szörppel... K. L. SZABAD-E A TEHETŐS BE A VASKISAAIV A magyar vadászirodalom a közelmúltban egy igen becses és értékes művel gazdago­dott, amely nélkülözhetetlen lesz minden va­dásznak, de azoknak is, akik akár hivatal­ból, akár egy-egy jogesettel kapcsolatban foglalkoznak a vadászati joggal. Ez a ma A vadászati jog lexikona, melyet Vidiczky János dr. igazságügyminiszteri osztálytaná­csos nagy gonddal és hozzáértéssel állított össze és bocsátott közre 724 oldalon. Vi­diczky munkája az 1883. évi XX. törvény­cikket és az ezt kiegészítő és módosító ren­deleteket, az ezekkel kapcsolatos összes egyéb törvényeket, rendeleteket, valamint a felsőbírósági és belügyminisztériumi elvi je­lentőségű határozatokat és számtalan vadá­szati jogesetet betűrendes vezérszavak alatt teljesen kimerítő magyarázatokkal és jog­­gyakorlattal adja közre. A ma nemcsak száraz adatok felsorolásából áll, hanem ta­nulságos olvasmány is. Sok olyan jogesetet és jogszabályt ismerünk meg belőle, ame­lyek lekötik érdeklődésünket és amelyből igen sokat tanulhatunk. Temérdek olyan va­dászati kérdést világít meg, amelyeket csak az eddigi gyakorlat alapján lehet megismerni és amely­ek az új vadászati törvény megal­kotásánál megbecsülhetetlen forrásul fog­nak szolgálni. Ilyen többek között a temetőben való va­dászat. A hiányos és elavult vadászati törvényünk miatt bizonyára kevesen tudják, hogy a te­metőben vadászni tilos. Mindazok tehát, akik temetőben vadásznak, vadászati kihá­gást követnek el. Igaz ugyan, hogy a vadászati törvény 1. §-a alapján a temetőben való vadászatnak tulajdonképpen semmi akadálya nincs, mert a vadászat a földtulajdonnak elválaszthatat­lan tartozéka. Azonban mégsem szabad a temetőben vadászni, mert azt más jogszabá­lyok tiltják. A temető ugyanis a temetés cél­jaira rendelt hely, amiből következik, hogy a temetőben csak olyan cselekmények végez­hetők, amelyek a temető célját szolgálják. Ezenkívül a temető szent hely is, mert a katolikusok megszentelik, a protestánsok pedig megáldják s igy nyilvánvaló, hogy a temetőben való vadászat nemcsak ellenke­zik a temető rendeltetésszerű céljával, ille­tőleg nemcsak megzavarja, de meg is akadá­lyozhatja a temetési szertartást, hanem e mellett sérti a hívek kegyeletes és vallásos érzését is Ezen az alapon tehát a temetőt rendelte­tésszerű használati ideje alatt, miután a Kúria forgalmon kívül álló dolognak minő­síti, olyan területnek kell tekintenünk, ame­lyen a vadászást nem tiltó írott jogszabály ellenére is a vadászati jog gyakorlását pi­hentetni kell s amelyen vadászni tilos. Az a vadász tehát, aki túltéve magát a vallásos és kegyeletes érzésen, temetőben vadászik, va­dászati kihágást követ el s igy büntetendő. Nem szükséges, hogy a puskáját a temető­ben süsse el, elég, ha parancsára a hajtók bemennek oda és azok hajtják ki a vadat. Ha a temetőben való vadászat a kegyele­tes és vallásos érzés megsértésén felül nyil­­vk­ais hnr­ányt is okoz, akkor az 1878:V. t­c 191. §-ában meghatározott vallás elleni vétséggel állunk szemben, amely hat hónapig ! terjedhető fogházzal és pénzbüntetéssel jár, sőt, ha az a temetés szertartása alatt történt, egy évig terjedhető fogházzal és pénzbün­tetéssel is büntetendő. E szabályok megismerése után a vadászaii bizonyára tartózkodni fognak attól, hogy jövőben a temetőben vadásszanak. Panka Károly de. VII FERENC SZEMÉLYES ISMERŐSE, MAJLÁTHI JÓZSEF GRÓF ZENEI ÉLMÉNYEIRŐL Majláth József gróf zenei életünk egyik legismertebb alakja. Az európai hírű szo­ciológus szenvedélyes muzsikus. Ott van minden zenei eseménynél, szerető figyelem­mel kiséri fiatal tehetségeink szárnypróbál­gatásait, szívén viseli zeneművészetünk sor­sát. Mű­vészkép­zettségű orgonista, akinek finom dallamszövésű áhitatos Ave Maria­ys, legkitűnőbb operaénekeseink kedvelt műsor­­darabja. A pompás humoráról, emelkedett, derűs életfilozófiájáról ismert, népszerű gróf kedves közvetlenséggel meséli, hogy nyolc esztendős korában látta először Liszt Feren­cet Zichy Géza gróf házánál. Első impresz­­szióját nem tudja még most sem felejteni. Amikor a nagy varázsló leült a zongorához s elkezdett improvizálni, olyan érzés fogta el, mintha földöntúli mámor szállta volna meg. Sokszor hallotta még Lisztet hangversenye­ken, de leggyakrabban baráti körben. Igen sok kimásló művésszel ismerkedtem meg életem folyamán — mondja — de olyan csodálatos előadót és nagy embert mint amilyen Liszt volt, nem találtam egyet sem. A legjózanabb ember is vizionált, amikor a mester játszott. Nem tehetek róla, de úgy tűnt fel előttem, hogy a zongora billentése alatt átváltozik élő személlyé, hol fúriává, hol meg szelíd angyallá. Mintha ma történt volna, olyan élénken emlékszem, hogy egy ízben Liszt Zichy Gézánál javában whistezett, mialatt a két Jankovich grófnő a szomszéd teremben valamilyen divatos olasz szerze­ményt játszott négy kézre. A kompozícióból néhány szép dallam felkeltette Liszt figyel­mét. Othagyta a játékasztalt s a két szoba ajtaja közé állva érdeklődéssel figyelte a ze­nedarabok Majd maga ült a zongorához s az előbb hallott témákat a leggyönyörűbb ak­kordokkal modulálta mintegy félórán ke­resztül. Más alkalommal ugyancsak Zichy Géza gróféknál jelen voltam egy kedélyes estén, melyen Liszt Ferencen kivül Bülov is megjelent. Nem voltunk sokan, de annál vi­­gabban. Én akoriban mindenféle kuplét és más zenei furcsaságokat énekelgettem s a zongorakiséretet is magam szolgáltattam, me­lyet rendszerint rögtönöztem. A házigazda ismerte ezirányu tehetségemet s fölhívta rám Liszt és Bülov figyelmét. Úgy gondoltam, hogy a jó zenész érti a mókát, ezért a zongo­rához merészkedtem. Nem várt hatást értem el. Különösen az úgynevezett macskaduet­tem sikerült, melyben két macska diskurál és a végén összevész. Fogalmam sem volt ak­kor, hogy milyen akkordokat vettem, csak azt láttam, hogy Liszt és Bülow a könny­­csordulásig nevetett. A kis intermezzo be­fejeztével Bülow odaszólt Lisztnek: „s hal­lottad, hogy ezek a macskák csupa quart szekszt akkordokban nyávogtak?“ Liszt-élményeim redkivüli hatása még csak fokozta a zene iránt érzett olthatatlan sze­relmemet s nagy buzgalommal vetettem ma­gam szakszerű zenei tanulmányokra. Az el­mélettel azért néha hadilábon állottam. Ak­koriban a Teréziánum növendéke voltam s szigorú zongoratanárom nagy pontosságot követelt tőlem. Egyszer az volt a feladatom, hogy Á-durból Gesz-durba moduláljak. Én persze a magam módja szerint csakhamar odakerültem a kivánt hangnembe. Mesterem azonban kifogásolta, hogy az egyes hang­nemek közti rokonságot nem tartottam be. Hirtelenében azzal védekeztem, hogy a ro­konsággal amúgy is rendszerint baj van, jobb ha az ember mellőzi őket. Diákkorom­ban több táncdarabot komponáltam, melyek közül egyet akkori kurátorunknak, Schmer­­lingnek ajánlottam. Ez a művem katonai zenekarra hangszerelve a Teréziánumban előadásra került egy kerti ünnepségen, ame­lyiken édesapám is részt vett. Olyan büszkén lépkedtem mellette, hogy meg is jegyezte, olyan vagyok, mint egy „aufgespanntes Pa­­raplui“. Tízéves koromban már játszottam a valpói várkápolna orgonáján, otthon meg nagyatyám pipázójában harmóniumoztam. Megtörtént egyszer, hogy egy oktávát túl­­sokáig tartottam a basszusban, hogy kipró­báljam s ekkor nagyatyám, aki éppen prefe­­ránszozott édesanyámmal, ijedten kérdezte: „mintha földrengés volna? Legalább is erre vall az a gyanús mozgás, amit hallok“. A háború előtt egy alkalommal Bécsben a Szent István székesegyházban orgonáltam Urfelmutatás után s úgy elmerültem a játék­ban, hogy észre sem vettem, hogy az egyik egyházi énekbe beleszőttem a Sámson és De­lila híres nagyáriáját. A templomból kijövet azonban tapasztalnom kellett, hogy mások ezt észrevették, sőt egy idősebb hölgy meg­rökönyödve nekem is támadt, hogy váljon nem a Sámson és Delilából játszottam-e? Meglepődtem a kérdésen s azzal nyugtattam meg őt, hogy ez egy régi egyházi ének, me­lyet Saint-Saëns fölhasznált. A világ minden táján, ahol csak megfor­dultam, megtekintettem s végigpróbáltam a legkülönbözőbb orgonákat. De a legszíveseb­ben perbenyiki házikápolnám orgonáján ját­szom. Böhm József, a híres heiligenkreuzi orgonista is játszott rajta s annyira el volt ragadtatva, hogy elnevezte varázsorgonának. Családom minden tagja játszik valamilyen hangszeren és ha együtt voltunk, valóságos zenekari hangversenyeket rendeztünk, mikor vendégeink még nem széledtek el. A házi­­muzsika meghitt szépsége megnyugtat, fel­­üdít, valósággal megfiatalít. A legkiválóbb művészek hangversenye sem gazdagítja az embert oly mértékben, mint a kiveszőlésben levő, apáink és nagyapáink életében oly nagy szerepet játszó házi zene. Ma is csak azok tudnak és mernek hinni a vérzivatar utáni megtisztulásban, az élet megnemesedésében, akik érzik, hogy egyedül a művészetben rejlő erők táplálásában találjuk meg azt az ideá­lis összhangot, ami közelebb hozza az embe­reket egymáshoz. Vissza kell hát kívánnunk a jazz-bandek és egyéb „magasabbfokú“ ze­nei hisztériák helyébe a házimuzsika áldá­sait. \ üjreiM Uriel 100 pengő után 5 pengős havi törlesztésre­­ vásárolhat — előleg nélkül és egy éven belüli­­­lél a kamatokat visszatérítjük. törlesztésnél : Itan­ino Tonflional/ bútoráruházában, IQ (Kazinczy­­fluí UUo löMvCi un vn, Wesselényi­ u. 10. g. sarok) Közalkalmazottaknak külön törlesztési kedvezmény! Palace bútorcsarnok Dohány-utca 62. sz. Hm BMdMIH tté.Üzsetfizettési kedvezmény -é Saját kárpitosmű­h­ely REAKNEL 'irtási választékban, legjobb minő­ségben, legolcsóbban Wesselényl­i? 54 és 55 isn­ét* részletre árban, föltételekben legelőnyösebben CORVIN Kisipari észítmény BÚTORCSARNOK Dohány-utca Közalka­mazottaknak 39 engedm­­ny BOTOM Legkedvezőb!!) részletre is ! Leg­olcsóbb árak Óriási választék s Balassa­, Szondy-utca 5. Teréz-korm sarok Olcsó butoreladás OPERA KBljr TTAR'CSARNOK Budapest, Vl. SLJ? sLJ m, jOL andrápsv tn 29. sz. Bútorok a legegyszerűbbtől l­egdiszesebb kivitelig, r­­élyen mérsékelt árak mellett. Igen kedvező törlesz­tés­ felte­telek. Köztisztviselőknek külön fizetés könnyítée BOTOR BiS83h HIRDESSEN A MAGYARSÁGBAN.

Next