Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-17 / 13. szám

1C31 Január 17, szombat Álarcos, revolvere® rabló­­támadás a Gubacsi­ úti 94-es postahivatalban Három rabló megfélemlítette a tisztviselőnőket, elvitte a tízezer pengőt tartalmazó postazsákokat és az esti sötétségben elmenekült Példátlanul vakmerő postahivatali rabló­­támadás történt pénteken este a Ferencváros külső részén, a Gubacsi-úton, a Hungária Kénsavgyár labirintusszerű épülettömbjében, amelyben a postahivatalon kívül egy rendőr­őrszoba is van. A revolveres rablótámadók minden bizonnyal a helyszínnel pontosan ismerős emberek voltak, akik a legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal hajtották végre a támadást és menekülésüket is gon­dosan előkészítették. Az éjszakai órákban több mint száz detektív és egész sereg rend­őr a környék tüzetes átkutatásával próbált nyomára jutni az eltűnt tetteseknek, akik közel tízezer pengőt vittek el a postahivatal­ból. A rendőrség elzárta az egész környéket is, mert a helyszínen található nyomokat csak nappal, a reggel meginduló kutatás ta­lálhatja meg. A vakmerő postarablás részle­tei a következők: Két hivatalnoknő várja a postaautót Pénteken este fél hét óra tájban a Kén­utca 5. szám alatt lévő 94-es számú posta­hivatalban mindössze két női alkalmazott: Wagner Julia kisegítő és Habsa Mária posta­kiadónő tartózkodott, m­íg a postahivatal fő­nöke, Németh­y Lajosné, a hivatali helyiség­ből az udvaron át szomszédos lakásába ment át. A két hivatalnoknő éppen a hét óra tájban esedékes postaautót várta, hogy át­adja az aznap összegyűlt pénzösszegket, aján­lott és expressz leveleket és az összes posta­zsákokat. A 94-es számú postahivatal a Gubacsi-út és a Kén-utca sarkán lévő bonyolult elren­dezésű épülettömbben van elhelyezve, amely a Hungária Kénsavgyár telepének lehasított része. Az épülettömböt az utcától palánk választja el, ennek bejárata egy kis elő­­udvarra nyílik. Közvetlenül az utcáról nem lehet belépni a postahivatalba, előbb a kis udvar következik, amelynek egyik oldalán egy fáskamra van s a másik oldalról nyílik két ajtó, egyik a postahivatalba, másik a postamesternő lakásába. A nagy épülettömb hátsó traktusán, egy palánk mögött, emeletes bérház van, azontúl kezdődik a Kénsav-gyár telepe és az épülettömbnek az Illatos-út felé eső részén van a 32-es számú rendőrőrszoba. Este fél hét óra tájban a hivatali helyiség­ben előkészítve álltak egyik asztalon az ex­­presszlevelekkel és ajánlott levelekkel teli postacsomagok, a másik asztalon pedig egy nagyobb zsákba gyömöszölve két kisebb pénzeszsák, amelyben a napi postai bevétel, 9930 pengő volt. A két postahivatalnoknőn kívül senki sem volt a helyiségben ebben az időtájban, amikor hirtelen felrántották az udvari ajtót és három férfi toppant a posta­­hivatalba. Mindháromnak arca, szemüktől állukig, sötétkék kendővel volt letakarva, ka­lapjukat mélyen szemükre húzták és az első pillanatban olyan hatást tettek, mint az ame­rikai filmekről ismert rablótámadók. „Fel a kezekkel!“ Az egyik hivatalnoktól az ajtó felé pillan­gott, a következő másodpercben fölsikoltott és a postazsákok után kapott. Ekkor mind a három férfi revolvert rántott és a két hőre szegezte. — Fel a kezekkel! Senki se mozduljon! — kiáltották. Pár pillanat alatt összekapkodták a posta­tokokat, amelyekre úgyszólván a hivatal­­noknő mozdulata hívta fel a figyelmüket és a következő percben már kimenekültek az­­ajtón. A két tisztviselőnő perceken át dermed­jen és remegve mozdulni sem tudott, majd az ajtóhoz rohant. Az ajtó kívülről el volt reteszelve. Dörömbölni kezdtek. Ezt meg­hallotta Németh­y Lajosné, a posta főnök­­nője és a szomszédos lakásból segítségükre akart sietni, de a rablók az ő ajtaját is elre­teszelték. A lármára figyelmessé lettek a házban lakó emberek, előkerült az épület­­tömbben lévő rendőrőrszoba legénysége is és azonnal megkezdték az üldözést. Mindjárt megállapították, hogy az udvari helyiségnek az utcára nyíló ajtaja belülről volt elrete­szelve, tehát a rablók nem arra felé mene­kültek, hanem a palánkon átmászva, a kén­­sövgyár és az illatos­ út irányába. Mire az üldözés tervszerűen megindult, a három vakmerő támadónak teljesen nyoma veszett A postazsákok tartalma . A rendőrőrszobáról azonnal értesítették a főkapitányságot a vakmerő bűntényről. A rendőrségről a helyszíni autót küldték ki, detektivekkel, daktiloszkopusszal, a köz­ponti ügyelet és a bűnügyi osztály mozgó­sított személyzetével és megkezdték a nyo­mozást. Megállapították, hogy a postazsákokban a következő értékek voltak: 2 darab ezer­pengős bankjegy, 39 darab százpengős, 31 darab ötvenpengős, 19 darab húszpengős,­­25 darab tízpengős és végül 20 darab ezüst öt pengős. A két kis pénzeszsákot és a nagy zsákot úgynevezett postai lakat zárta le. A rendőri bizottság részletesen kihallgatta a rémülettől remegő hivatalnoknőket, akik hozzávetőleges személyleírást adtak a táma­dókról. Elmondták, hogy egyikük, aki leg­először toppant a szobába, középtermetű férfi volt- Arcát nem láthatták, mert a kendő teljesen elfedte, azt sem tudják, hogy milyen életkorú lehetett, de véleményük szerint, fürge mozgásáról ítélve, fiatalember lehet. Szürke, elöl lehajtott puha kalapot, sötét kis kabátot és világos nadrágot viselt. A másik, aki követte és inkább a háttérben maradt,­­jóval magasabb, megtermelt férfi volt, kerek falusi kalapot és ennek megfelelő ruhát vi­selt, földmives ember benyomását tette. Szurva nagy kezei voltak és szintén revolvert szorongatott. A harmadik ismét kis­ebb vagy középtermetű, a legjobban öltözött soll kö­zöttü­k. Fekete lélikebot volt rajta és mélyen szemébe húzott, szürke sportsapka a fején. Kabátja gallérját feltűrte, arcát két kezével teljesen eltakarta. Száz detektív haj­tó razziája A nyomozás megállapította, hogy a há­rom támadó, amikor belépett a palánk­­ajtón, belülről elreteszelte egy fadarabbal a kapubejárat lakatját. Számíthattak arra, mint a helyszínnel pontosan ismerős embe­rek, hogy, a támadás ideje alatt megérkezik a postaautó és megzavarhatják őket. Ezért zárták el a kaput és az így maradt mene­külésük után is. Ugyancsak jeléül annak, hogy pontosan ismerték a viszonyokat, a postamesternő lakásának ajtaját viszont a rablás után reteszelték el kívülről egy vas­darabbal és távozásuk után kulccsal bezár­ták a postahivatal ajtaját is, miután a hiva­tali helyiségben lecsavarták a villanyt és a sötétben hagyták ott a megrémült hivatal­noknőket. A környéken nagy riadalmat keltett a bajsza, amelyet a 32-es rendőrőrszoba le­génysége rendezett a tettesek után, de nyo­mukat sem tudták megtalálni. A rendőri bi­zottság alaposan átkutatta a helyszínt, de az esti lámpavilágítás mellett az udvaron és a palánk körül, valamint a környéken lévő nyomokat nem tudták megállapítani, ezért messze körzetben elzárták a környéket egé­szen reggelig, amikor nappali világításnál pontosabb helyszíni szemlét tarthatnak. A daktiloszkópus sem tudott, ujjlenyomatokat találni, mert a durva felületű ajtón nem maradt ujjlenyomat, a villamoskapcsoló fala pedig nem alkalmas ujjlenyomatokra. Itt is csak a szombat reggeli rendőri szemle talál­hat majd nyomot. Mindamellett a péntekről szombatra forduló éjszakán a rendőrség a legnagyobb gonddal átkutatta a Gubacsi-út, az Illatos-ut és a Kén-utca környékét. Való­ságos hajtórazziát rendeztek, azonban ered­ménytelenül. Több gyanús embert mégis elő­állítottak a környékről a kerületi kapitány­ságon s ezeknek kihallgatása folyik. A rendőrség feltevése szerint vagy vala­melyik elbocsátott postai alkalmazott, vagy pedig a környék egyik lakója, aki a posta­hivatal helyszíni viszonyaival a legpontosab­ban ismerős volt tervezhette ki, vagy kö­vette el a példátlanul vakmerő, regényes stí­lusú postarablást. Februárra halasztották a keleteurópai agrárkonferenciát ■ Bécsből jelentik. A keleteurópai agrár­­konferenciát, amelyet január 19-ére hívtak össze Bécsbe, váratlanul februárra halasz­tották. Az elnapolás oka, hír szerint az, hogy néhány állam ezidőszerint túlságosan el van foglalva kereskedelmi,és egyéb nemzet­közi szerződéseinek tárgyalásával. Gömbös Gyulát a nagytétényi gyakorlótéren megsebezte egy gránátszilánk Pénteken reggel Nagytétényben, a katonai gyakorll­ozás közben, baleset érte Gömbös Gyula honvédelmi minisztert. A sajnálatos esemény hírét a rádió a déli órákban leadta. A baleset híre először túlzott formában került nyilvánosságra s a fővárosban nagy riadalmat keltett. Később kiderült, hogy a miniszter sebe nem súlyos. A gyakorlaton kézigránát-dobásokat mutattak be. Gömbös az ilyenfajta katonai gyakorlatokat állan­dóan figyelemmel kíséri és többször is meg­látogatja azokat az alakulatokat, amelyek a gyakorlatokat végzik. Pénteken a honvé­delmi miniszteren kívül sok magasrangú ka­tonatiszt is részt vett a megfigyelésekben, hogy milyen szólásköre és átütő ereje van a kézigránátoknak. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter kísé­retével mintegy harminc-negyven méternyire állott az elhajított gránátok lecsapódási he­lyétől. Az egyik kézigránát Szilánkja a mi­nisztert ballábán megsebezte; a gránátszi­lánk átütötte Bömbös vadászharisnyáját és egy centiméter mély sebet ütött a térd és boka közötti részen, a sípcsont mellett. A szilánkot Gömbös Gyula maga húzta ki a sebből. Eleinte nem sokat törődött a dolog­gal, de a kíséretében levő tisztek kérték, hogy menjen be a kórházba és vizsgáltassa meg, vájjon nem maradt-e a sebben apró szilánk és nem sérült-e meg valamelyik izom. A honvédelmi miniszter kíséretével autóba k is­ ült és a gyakorlótérről bement a III. számú katonai kórházba. Az orvosok a sebet rönt­genvizsgálat alá vették s megállapították, hogy csontot nem ért a repeszdarab és a húsban nem maradt idegen test. Mivel a sebbe könnyen fertőző anyag juthatott bele, az orvosok megtették az ilyenkor szokásos óvintézkedést és a honvédelmi miniszter tetanuszoltást kapott, majd pedig bekötöz­ték a sebet. A miniszter saját lábán hagyta el a kórházat és csak az orvosok kérésébe maradt a lakásán, mert a tetanuszoltás kö­vetkeztében esetleg láz lép föl. A miniszter lakásán délelőtt fogadta a hon­védelmi minisztérium több referensét. A kormány tagjai és számos közéleti előkelő­­ség már a délelőtt folyamán érdeklődtek a miniszter állapota iránt és megnyugvást kel­tett az a hír, hogy kisebb és aggodalomra egyáltalán okot nem adó sérülés történt. Az érdeklődőknek Gömbös kijelentette, hogy jól érzi­ magát, szerencse is volt a dologban, mert egy olyan testrészbe ment a szilánk, ahol valószínűleg nem okozhat komplikációt. Jelentéktelen az egész, — válaszolta az ér­deklődésre — kár vele foglalkozni. Az esti órákban tudakozódtunk a minisz­ter lakásán állapota felől s azt a felvilágo­sítást kaptuk, hogy Gömös láz nélkül van, a sebe fáj ugyan, de azért járkál a szobá­ban. A miniszter a péntek esti minisztertaná­cson nem vehetett részt. Leánya halálos ágyánál meghalt Kirchner Sándor nyugalmazott tábornok Megrendítő tragédia játszódott le pénteken este a Lónyay­ utca 17. számú ház egyik ne­gyedik emeleti lakásában. Itt lakott családjá­val Kirchner Sándor nyugalmazott tábornok, akinek legkisebb, Erzsébet nevű leánya, hosszas betegség után pénteken este fél hét órakor rövid haláltusa után meghalt. A ha­lál bekövetkezésekor szőkébb családja a be­tegágynál tartózkodott és a szomorú pillanat olyan megrendítően hatott az édesapára, hogy miközben le akart térdelni rajongva szeretett leányának holtteste mellé, hirte­len szívbénulást kapott és a halottasági­ mellett holtan esett össze. Úgy a nyugalmazott tábornok, mint csa­ládja, a budapesti társaságnak ismert és közkedvelt tagjai voltak, így a kettős halál híre gyorsan elterjedt a fővárosban és min­denütt nagy megdöbbenést és részvétet kel­tett. A viruló szépségű fiatal leány huszonkét éves volt és tavaly ilyenkor még kitűnő egészségnek örvendve vett részt a főváros társadalmi életében. Egyike volt a társaság legkörülrajongottabb tagjainak és a legelő­kelőbb fővárosi báloknak megnyitó párjai közt szerepelt nem egyszer az elmúlt évben is. Pár hónappal ezelőtt betegség támadta meg szervezetét, amely ellen a legjobb nevű üdülőhelyeken is hiába próbált védekezni­ és lassú, fokozatos elgyengülés után pénteken este, mintha csak álomra ha­jtotta volna fe­jét, csendesen és szelíden visszaadta lelkét Teremtőjének.­­ Édesatyja, akire végzetes hatással volt leg­kisebb leányának elvesztése, még csak ötven­nyolcadat évében volt és alig három esz­tendeje, hogy a honvédelmi minisztérium nyugdijosztályának éléről nyugalomba vo­nuül. Két leánya férjnél volt már és ő meg­elégedett boldogságban töltötte nyugalmas napjait felesége, fia és most elhunyt leány­kája körében. A Ludovika elvégzése és kivételes előme­netel után 1914-ben, mint őrnagy, az első honvédgyalogezred zászlóaljparancsnokaként vonult a harctérre. Hősiesen küzdött több hónapon át az orosz fronton, több magas kitüntetésben részesült, míg 1914­­.novembe­rében megsebesült, karját két helyen átlőt­ték. Súlyos sebesülésével, amit fokozott a harctéren szerzett szívbaja, ezredesi rangban tért vissza a frontról és fölépülte után a honvédelmi minisztériumban teljesített szol­gálatot, ahol a IV. ügyosztály vezetését vette át. A kommün kitörésekor, mint annyi magas­­rangú katonatisztet, őt is elfogták és túsz­ként őrizték a fogházban. Az itt elszenvedett nélkülözések nagyban hozzájárultak szív­baja súlyosodásához. Kiszabadulása után a vörös uralom bukásakor a honvédelmi mi­nisztériumban a hadifoglyok hazaszállítását irányította. 1925-ben tábornokká nevezték, ki, majd a nyugdíjas katonatisztek ügyosz­tályának vezetését vette át és innét vonult párévi eredményes és mindenki által el­ismert működés után nyugalomba. A megboldogult elnöke volt a Hadigondozó Hivatalnak, meleg barátság fűzte Csáky Ká­roly gróf, volt honvédelmi miniszterhez és népszerű tagja volt az Országos Kaszinónak, ahol délceg alakja nyugdíjba vonulása után is gyakran feltűnt. A kettős tragikus halál híre hamar elter­jedt a család ismerősei körében és még a pénteki este folyamán a rokonok és ismerő­sök egész tömege kereste fel részvétével a mélységesen gyászoló családot. Franciaország védekezik a külföldi munkások bevándor­lása ellen Párisból jelentik: Grinda munkaügyi mi­niszter a Matin szerkesztője előtt nyilatkozva kiemelte, hogy Franciaországban a munka­nélküliek száma 17.500. Kétségtelen, hogy az általános gazdasági válság ma már Fran­ciaországban is kezdi éreztetni hatását, de eddig még jóval enyhébb tüneteket mutat, mint máshol. Előrelátható azonban, hogy a munkanélküliség emelkedni fog. A kormány a következő óvóintézkedéseket tervezi. Első­sorban közvetlenül támogatja a munkanél­külieket, igyekszik továbbá a lehetőségig csökkenteni számukat. Az utóbbi szempont­ból különösen fontos, hogy a közmunkák mielőbb meginduljanak Ami az idegen munkásokat illeti, 1918­­ másfélmillió munkás jött­ be az orsze külföldről. Normális körülmények köze a szám elenyésző lenne, a jelen pilla­szódban elsősorban a francia munka mára kell biztosítani kenyeret. Eur

Next