Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-17 / 13. szám
1C31 Január 17, szombat Álarcos, revolvere® rablótámadás a Gubacsi úti 94-es postahivatalban Három rabló megfélemlítette a tisztviselőnőket, elvitte a tízezer pengőt tartalmazó postazsákokat és az esti sötétségben elmenekült Példátlanul vakmerő postahivatali rablótámadás történt pénteken este a Ferencváros külső részén, a Gubacsi-úton, a Hungária Kénsavgyár labirintusszerű épülettömbjében, amelyben a postahivatalon kívül egy rendőrőrszoba is van. A revolveres rablótámadók minden bizonnyal a helyszínnel pontosan ismerős emberek voltak, akik a legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal hajtották végre a támadást és menekülésüket is gondosan előkészítették. Az éjszakai órákban több mint száz detektív és egész sereg rendőr a környék tüzetes átkutatásával próbált nyomára jutni az eltűnt tetteseknek, akik közel tízezer pengőt vittek el a postahivatalból. A rendőrség elzárta az egész környéket is, mert a helyszínen található nyomokat csak nappal, a reggel meginduló kutatás találhatja meg. A vakmerő postarablás részletei a következők: Két hivatalnoknő várja a postaautót Pénteken este fél hét óra tájban a Kénutca 5. szám alatt lévő 94-es számú postahivatalban mindössze két női alkalmazott: Wagner Julia kisegítő és Habsa Mária postakiadónő tartózkodott, míg a postahivatal főnöke, Némethy Lajosné, a hivatali helyiségből az udvaron át szomszédos lakásába ment át. A két hivatalnoknő éppen a hét óra tájban esedékes postaautót várta, hogy átadja az aznap összegyűlt pénzösszegket, ajánlott és expressz leveleket és az összes postazsákokat. A 94-es számú postahivatal a Gubacsi-út és a Kén-utca sarkán lévő bonyolult elrendezésű épülettömbben van elhelyezve, amely a Hungária Kénsavgyár telepének lehasított része. Az épülettömböt az utcától palánk választja el, ennek bejárata egy kis előudvarra nyílik. Közvetlenül az utcáról nem lehet belépni a postahivatalba, előbb a kis udvar következik, amelynek egyik oldalán egy fáskamra van s a másik oldalról nyílik két ajtó, egyik a postahivatalba, másik a postamesternő lakásába. A nagy épülettömb hátsó traktusán, egy palánk mögött, emeletes bérház van, azontúl kezdődik a Kénsav-gyár telepe és az épülettömbnek az Illatos-út felé eső részén van a 32-es számú rendőrőrszoba. Este fél hét óra tájban a hivatali helyiségben előkészítve álltak egyik asztalon az expresszlevelekkel és ajánlott levelekkel teli postacsomagok, a másik asztalon pedig egy nagyobb zsákba gyömöszölve két kisebb pénzeszsák, amelyben a napi postai bevétel, 9930 pengő volt. A két postahivatalnoknőn kívül senki sem volt a helyiségben ebben az időtájban, amikor hirtelen felrántották az udvari ajtót és három férfi toppant a postahivatalba. Mindháromnak arca, szemüktől állukig, sötétkék kendővel volt letakarva, kalapjukat mélyen szemükre húzták és az első pillanatban olyan hatást tettek, mint az amerikai filmekről ismert rablótámadók. „Fel a kezekkel!“ Az egyik hivatalnoktól az ajtó felé pillangott, a következő másodpercben fölsikoltott és a postazsákok után kapott. Ekkor mind a három férfi revolvert rántott és a két hőre szegezte. — Fel a kezekkel! Senki se mozduljon! — kiáltották. Pár pillanat alatt összekapkodták a postatokokat, amelyekre úgyszólván a hivatalnoknő mozdulata hívta fel a figyelmüket és a következő percben már kimenekültek azajtón. A két tisztviselőnő perceken át dermedjen és remegve mozdulni sem tudott, majd az ajtóhoz rohant. Az ajtó kívülről el volt reteszelve. Dörömbölni kezdtek. Ezt meghallotta Némethy Lajosné, a posta főnöknője és a szomszédos lakásból segítségükre akart sietni, de a rablók az ő ajtaját is elreteszelték. A lármára figyelmessé lettek a házban lakó emberek, előkerült az épülettömbben lévő rendőrőrszoba legénysége is és azonnal megkezdték az üldözést. Mindjárt megállapították, hogy az udvari helyiségnek az utcára nyíló ajtaja belülről volt elreteszelve, tehát a rablók nem arra felé menekültek, hanem a palánkon átmászva, a kénsövgyár és az illatos út irányába. Mire az üldözés tervszerűen megindult, a három vakmerő támadónak teljesen nyoma veszett A postazsákok tartalma . A rendőrőrszobáról azonnal értesítették a főkapitányságot a vakmerő bűntényről. A rendőrségről a helyszíni autót küldték ki, detektivekkel, daktiloszkopusszal, a központi ügyelet és a bűnügyi osztály mozgósított személyzetével és megkezdték a nyomozást. Megállapították, hogy a postazsákokban a következő értékek voltak: 2 darab ezerpengős bankjegy, 39 darab százpengős, 31 darab ötvenpengős, 19 darab húszpengős,25 darab tízpengős és végül 20 darab ezüst öt pengős. A két kis pénzeszsákot és a nagy zsákot úgynevezett postai lakat zárta le. A rendőri bizottság részletesen kihallgatta a rémülettől remegő hivatalnoknőket, akik hozzávetőleges személyleírást adtak a támadókról. Elmondták, hogy egyikük, aki legelőször toppant a szobába, középtermetű férfi volt- Arcát nem láthatták, mert a kendő teljesen elfedte, azt sem tudják, hogy milyen életkorú lehetett, de véleményük szerint, fürge mozgásáról ítélve, fiatalember lehet. Szürke, elöl lehajtott puha kalapot, sötét kis kabátot és világos nadrágot viselt. A másik, aki követte és inkább a háttérben maradt,jóval magasabb, megtermelt férfi volt, kerek falusi kalapot és ennek megfelelő ruhát viselt, földmives ember benyomását tette. Szurva nagy kezei voltak és szintén revolvert szorongatott. A harmadik ismét kisebb vagy középtermetű, a legjobban öltözött soll közöttük. Fekete lélikebot volt rajta és mélyen szemébe húzott, szürke sportsapka a fején. Kabátja gallérját feltűrte, arcát két kezével teljesen eltakarta. Száz detektív hajtó razziája A nyomozás megállapította, hogy a három támadó, amikor belépett a palánkajtón, belülről elreteszelte egy fadarabbal a kapubejárat lakatját. Számíthattak arra, mint a helyszínnel pontosan ismerős emberek, hogy, a támadás ideje alatt megérkezik a postaautó és megzavarhatják őket. Ezért zárták el a kaput és az így maradt menekülésük után is. Ugyancsak jeléül annak, hogy pontosan ismerték a viszonyokat, a postamesternő lakásának ajtaját viszont a rablás után reteszelték el kívülről egy vasdarabbal és távozásuk után kulccsal bezárták a postahivatal ajtaját is, miután a hivatali helyiségben lecsavarták a villanyt és a sötétben hagyták ott a megrémült hivatalnoknőket. A környéken nagy riadalmat keltett a bajsza, amelyet a 32-es rendőrőrszoba legénysége rendezett a tettesek után, de nyomukat sem tudták megtalálni. A rendőri bizottság alaposan átkutatta a helyszínt, de az esti lámpavilágítás mellett az udvaron és a palánk körül, valamint a környéken lévő nyomokat nem tudták megállapítani, ezért messze körzetben elzárták a környéket egészen reggelig, amikor nappali világításnál pontosabb helyszíni szemlét tarthatnak. A daktiloszkópus sem tudott, ujjlenyomatokat találni, mert a durva felületű ajtón nem maradt ujjlenyomat, a villamoskapcsoló fala pedig nem alkalmas ujjlenyomatokra. Itt is csak a szombat reggeli rendőri szemle találhat majd nyomot. Mindamellett a péntekről szombatra forduló éjszakán a rendőrség a legnagyobb gonddal átkutatta a Gubacsi-út, az Illatos-ut és a Kén-utca környékét. Valóságos hajtórazziát rendeztek, azonban eredménytelenül. Több gyanús embert mégis előállítottak a környékről a kerületi kapitányságon s ezeknek kihallgatása folyik. A rendőrség feltevése szerint vagy valamelyik elbocsátott postai alkalmazott, vagy pedig a környék egyik lakója, aki a postahivatal helyszíni viszonyaival a legpontosabban ismerős volt tervezhette ki, vagy követte el a példátlanul vakmerő, regényes stílusú postarablást. Februárra halasztották a keleteurópai agrárkonferenciát ■ Bécsből jelentik. A keleteurópai agrárkonferenciát, amelyet január 19-ére hívtak össze Bécsbe, váratlanul februárra halasztották. Az elnapolás oka, hír szerint az, hogy néhány állam ezidőszerint túlságosan el van foglalva kereskedelmi,és egyéb nemzetközi szerződéseinek tárgyalásával. Gömbös Gyulát a nagytétényi gyakorlótéren megsebezte egy gránátszilánk Pénteken reggel Nagytétényben, a katonai gyakorllozás közben, baleset érte Gömbös Gyula honvédelmi minisztert. A sajnálatos esemény hírét a rádió a déli órákban leadta. A baleset híre először túlzott formában került nyilvánosságra s a fővárosban nagy riadalmat keltett. Később kiderült, hogy a miniszter sebe nem súlyos. A gyakorlaton kézigránát-dobásokat mutattak be. Gömbös az ilyenfajta katonai gyakorlatokat állandóan figyelemmel kíséri és többször is meglátogatja azokat az alakulatokat, amelyek a gyakorlatokat végzik. Pénteken a honvédelmi miniszteren kívül sok magasrangú katonatiszt is részt vett a megfigyelésekben, hogy milyen szólásköre és átütő ereje van a kézigránátoknak. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter kíséretével mintegy harminc-negyven méternyire állott az elhajított gránátok lecsapódási helyétől. Az egyik kézigránát Szilánkja a minisztert ballábán megsebezte; a gránátszilánk átütötte Bömbös vadászharisnyáját és egy centiméter mély sebet ütött a térd és boka közötti részen, a sípcsont mellett. A szilánkot Gömbös Gyula maga húzta ki a sebből. Eleinte nem sokat törődött a dologgal, de a kíséretében levő tisztek kérték, hogy menjen be a kórházba és vizsgáltassa meg, vájjon nem maradt-e a sebben apró szilánk és nem sérült-e meg valamelyik izom. A honvédelmi miniszter kíséretével autóba k is ült és a gyakorlótérről bement a III. számú katonai kórházba. Az orvosok a sebet röntgenvizsgálat alá vették s megállapították, hogy csontot nem ért a repeszdarab és a húsban nem maradt idegen test. Mivel a sebbe könnyen fertőző anyag juthatott bele, az orvosok megtették az ilyenkor szokásos óvintézkedést és a honvédelmi miniszter tetanuszoltást kapott, majd pedig bekötözték a sebet. A miniszter saját lábán hagyta el a kórházat és csak az orvosok kérésébe maradt a lakásán, mert a tetanuszoltás következtében esetleg láz lép föl. A miniszter lakásán délelőtt fogadta a honvédelmi minisztérium több referensét. A kormány tagjai és számos közéleti előkelőség már a délelőtt folyamán érdeklődtek a miniszter állapota iránt és megnyugvást keltett az a hír, hogy kisebb és aggodalomra egyáltalán okot nem adó sérülés történt. Az érdeklődőknek Gömbös kijelentette, hogy jól érzi magát, szerencse is volt a dologban, mert egy olyan testrészbe ment a szilánk, ahol valószínűleg nem okozhat komplikációt. Jelentéktelen az egész, — válaszolta az érdeklődésre — kár vele foglalkozni. Az esti órákban tudakozódtunk a miniszter lakásán állapota felől s azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Gömös láz nélkül van, a sebe fáj ugyan, de azért járkál a szobában. A miniszter a péntek esti minisztertanácson nem vehetett részt. Leánya halálos ágyánál meghalt Kirchner Sándor nyugalmazott tábornok Megrendítő tragédia játszódott le pénteken este a Lónyay utca 17. számú ház egyik negyedik emeleti lakásában. Itt lakott családjával Kirchner Sándor nyugalmazott tábornok, akinek legkisebb, Erzsébet nevű leánya, hosszas betegség után pénteken este fél hét órakor rövid haláltusa után meghalt. A halál bekövetkezésekor szőkébb családja a betegágynál tartózkodott és a szomorú pillanat olyan megrendítően hatott az édesapára, hogy miközben le akart térdelni rajongva szeretett leányának holtteste mellé, hirtelen szívbénulást kapott és a halottasági mellett holtan esett össze. Úgy a nyugalmazott tábornok, mint családja, a budapesti társaságnak ismert és közkedvelt tagjai voltak, így a kettős halál híre gyorsan elterjedt a fővárosban és mindenütt nagy megdöbbenést és részvétet keltett. A viruló szépségű fiatal leány huszonkét éves volt és tavaly ilyenkor még kitűnő egészségnek örvendve vett részt a főváros társadalmi életében. Egyike volt a társaság legkörülrajongottabb tagjainak és a legelőkelőbb fővárosi báloknak megnyitó párjai közt szerepelt nem egyszer az elmúlt évben is. Pár hónappal ezelőtt betegség támadta meg szervezetét, amely ellen a legjobb nevű üdülőhelyeken is hiába próbált védekezni és lassú, fokozatos elgyengülés után pénteken este, mintha csak álomra hajtotta volna fejét, csendesen és szelíden visszaadta lelkét Teremtőjének. Édesatyja, akire végzetes hatással volt legkisebb leányának elvesztése, még csak ötvennyolcadat évében volt és alig három esztendeje, hogy a honvédelmi minisztérium nyugdijosztályának éléről nyugalomba vonuül. Két leánya férjnél volt már és ő megelégedett boldogságban töltötte nyugalmas napjait felesége, fia és most elhunyt leánykája körében. A Ludovika elvégzése és kivételes előmenetel után 1914-ben, mint őrnagy, az első honvédgyalogezred zászlóaljparancsnokaként vonult a harctérre. Hősiesen küzdött több hónapon át az orosz fronton, több magas kitüntetésben részesült, míg 1914.novemberében megsebesült, karját két helyen átlőtték. Súlyos sebesülésével, amit fokozott a harctéren szerzett szívbaja, ezredesi rangban tért vissza a frontról és fölépülte után a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol a IV. ügyosztály vezetését vette át. A kommün kitörésekor, mint annyi magasrangú katonatisztet, őt is elfogták és túszként őrizték a fogházban. Az itt elszenvedett nélkülözések nagyban hozzájárultak szívbaja súlyosodásához. Kiszabadulása után a vörös uralom bukásakor a honvédelmi minisztériumban a hadifoglyok hazaszállítását irányította. 1925-ben tábornokká nevezték, ki, majd a nyugdíjas katonatisztek ügyosztályának vezetését vette át és innét vonult párévi eredményes és mindenki által elismert működés után nyugalomba. A megboldogult elnöke volt a Hadigondozó Hivatalnak, meleg barátság fűzte Csáky Károly gróf, volt honvédelmi miniszterhez és népszerű tagja volt az Országos Kaszinónak, ahol délceg alakja nyugdíjba vonulása után is gyakran feltűnt. A kettős tragikus halál híre hamar elterjedt a család ismerősei körében és még a pénteki este folyamán a rokonok és ismerősök egész tömege kereste fel részvétével a mélységesen gyászoló családot. Franciaország védekezik a külföldi munkások bevándorlása ellen Párisból jelentik: Grinda munkaügyi miniszter a Matin szerkesztője előtt nyilatkozva kiemelte, hogy Franciaországban a munkanélküliek száma 17.500. Kétségtelen, hogy az általános gazdasági válság ma már Franciaországban is kezdi éreztetni hatását, de eddig még jóval enyhébb tüneteket mutat, mint máshol. Előrelátható azonban, hogy a munkanélküliség emelkedni fog. A kormány a következő óvóintézkedéseket tervezi. Elsősorban közvetlenül támogatja a munkanélkülieket, igyekszik továbbá a lehetőségig csökkenteni számukat. Az utóbbi szempontból különösen fontos, hogy a közmunkák mielőbb meginduljanak Ami az idegen munkásokat illeti, 1918 másfélmillió munkás jött be az orsze külföldről. Normális körülmények köze a szám elenyésző lenne, a jelen pillaszódban elsősorban a francia munka mára kell biztosítani kenyeret. Eur