Magyarság, 1931. június (12. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

2 Arcat, kezet finommá­l Dr. Morlmon finomító króm kapható mindenütt. Nagy tubua P 1.80 Faraktár: Kozmochemia rt., Budapest, VII., Hermina út 8/a Vad uszítás a magyarság ellen ! A bukaresti sajtó féktelen izgatást fejtett ki a választások alkalmából a magyarok el­len. Az Universul azt írta, hogy a magyarok Erdélyben többszáz szeszgyárat állítottak fel és ezeknek terméke, az úgynevezett fekete szesz, rövid idő alatt szétroncsolja a romá­nok szervezetét s igy kipusztulnak az erdélyi románok. Ugyancsak az Universul azt a kép­telen híresztelést közölte, hogy a magyarok­­aláaknázták Románia minden állomásépü­letét és viunti hidját és adott jelre elpusztít­ják majd a Románia egész közlekedését. A választási harc egyenlőtlenségére jel­lemző, hogy bár a választás előtti vasárnap törvény szerint tilos volt minden politikai gyűlés és programbeszéd, maga Jorga mi­niszterelnök Temesvárott vasárnap délben tartotta meg programbeszédét. Az Adeverul már előre azt írta, hogy az eredményt még nem lehet megjósolni, már csak azért sem, mert nem lehet tudni, hogy a kormány közegei milyen mértékben fogják korrigálni az urnák tartalmát.. A magyar párt sikerei Erdélyben Erdély magyarsága a legféktelenebb terror ellenére is hűen kitartott jelöltjei mellett s ennek köszönhető, hogy a magyar lista kö­rülbelül három mandátummal többet szerez most, mint az utolsó választáson. A legna­gyobb győzelmet a magyar párt Kolozsvárott aratta. Feltűnően jól végződött a választás a magyar lista szempontjából Brassóban is, ahol a magyar nemzeti párt 3100 szavazatot kapott. A nemzeti parasztpárt Brassóban csak 3000 szavazatra tett szert, míg a kor­mánylista 12.700 szavazatot kapott. A nem­zeti parasztpárt mindenütt letört. Bukarestben éjjel fél egy óráig húsz válasz­tási iroda eredménye vált közismertté. A sza­vazatok megoszlása ebben a húsz kerületben nagyjában véve a következő volt: kormány­­párti 10.000, nemzeti parasztpárt 1200, Bra­­tianu György liberális pártja 1200, szociál­demokrata párt 1200, Averescu-párt­­890, kommunista párt 500. an pénzt takarít­­. „VÉR-KŐ“ CNo9­­ve­z, mert igen tartós, elegáns és olcsó LM­A­. A­gyütt­ ment... Írta: Szalay László Hogy hol történt — és kivel történt —, nem mondom meg ... így, név nélkül is csak suttogni merem az esetet... Azon kell kezdenem, hogy nevezett városban az egyik legtekintélyesebb hi­vatal és hatóság oszlopos tagja nyuga­lomba vonult... Az utódját Budapestről nevezték ki, egy nagyon ismert, kiváló tehetségű és nagyon szép lelkületű úri­ember személyében. Lakást hirtelenében nem találtak neki s egyelőre két garszónszobát borsos, sőt paprikás áron bizonyos Kadarkáné bo­csátott a méltóságos ur rendelkezésére. Kisbirtokosok ezek a Kadarkáék. Pa­radicsom- meg uborkasokasitók... Akik­nek a gazdagságáról legendák keringtek akkor, mikor ez az egyezmás történt. Mert nem ma történt... Mikor már a kisbirtokosok is lerongyolódtak ... Egyszer például, ama szép időkben, benyomakodtak Kadarkáék — férj és fe­leség — az egyik szőrmekereskedésbe ... És megvette Kadarka néni a legdiffingó­­sabb perzsa­ bundát. Ki is fizette... El is következtek... De egy kis félóra múlva megint csak előkerültek ... — No — kérdezte ijedten a bundák apja —, csak nincs valami kivetnivaló a portékán? ... — Nincs, nincs — mondta megnyug­tatóig Kadarkáné —, azonban más kék mminékü­nk ... — Parancsoljon, Kadarka néni, oda­adom én, ha köll, az egész boltomat!.. .­ — No, nem köll az egész, hanem mon­dok az öregemnek, ha van már perzsia­­kabátom, dukálna hozzá egy perzsia­­szoknya is!... Igaz-e? ... Hát azért kö­­vetkeztünk vissza, hogy mutasson már egy valamicsodás perzsia-szoknyát is! Nagyot nézett a szőrmekereskedő, az­tán földerült arcban: — Perzsa-szoknyánk nincsen raktá­ron, de majd a Güncz úr mértéket vesz, oszt, a jövő hétre elkészül az is!... Úgy is volt... A Göncz úr mértéket vett... És megszületett a világ első per­zsa­ szoknyája ... A méltóságos úr hát beköltözött a két szobába, Kadarkáné személyes jelenléte mellett... — Minek itt egy szobában ez a két zongora? — kérdezte meglepődve a há­ziasszonyt ... — Kell az, méltóságos úr, egyem a szívitt... Mer* tuggya, két nagy suhanc lányom van ám énnéköm, a Piri meg a Bori!... Oszt* mikor csak egy ongora, vót, oszt* mind a kettő megkivánta, hát úgy összepofozkodtak, hogy alig lehe­tett őket széjjelverni! Addig, addig, mit vót mást tenni, vettem még egy ongo­­rát­... Esténként megjelent Kadarkáné a mél­tóságos urnál. Megvetette az ágyát, vizet készített, miegymás és közben kitálalt sok-sok mindent, ami a családja után busongó méltóságos urat éppen nem ér­dekelte. De azért csak hallgatta. Bólintgatott. Talán mosolygott is. A szükséghez ké­pest — ha kényszeredetten is. Mert igen jó ember volt a méltósá­gos úr... Egy este megállt ünnepélyesen előtte Kadarkáné: — Méltóságos ur! Tudatom, hogy tér­­höl van a Piri!... ■— Ainl­e — adta az örvendezőt a méltóságos úr —, aztán kihez?... — Hát, tudja, az osztán megtanálta a szerencséj i­t... A gazdag Ganczi Szűri egyetlen fia veszi el!... A negyven­holdas! ... — Ejha! Azt mondom ám! örvendek neki! Aztán mikor lesz az esküvő?... — Az esküvő? Hónapból két hétre! Hát!... — No, derék!... — Osztán szépen kérem a méltóságos urat: maga is elgyűjjön ám a lakoda­lomba ! ... — Ó, Kadarkáné! Nagyon köszönöm, de nem lennék én ott ismerős!... — Dehogy is nem! Majd összekomá­­zik, osztj a végén még dalol is!... — Nem ígérem meg, Kadarkáné!... — No, hát csak keresse magát a mél­tóságos úr, mert az úgy illik!... De tu­dom én, hogy táncolunk mi még ketten abba­ a lakodalomba!... Azzal kigurult a szobából, az összes gömbölyűségeivel, Kadarkáné ... Minél jobban közeledett a lakodalom, annál sóhajtásosabban telt-vett estén­ként a méltóságos urnás Kadarkáné ... Lakodalom előtt való este aztán meg­állt, látható szorongással, a méltóságos­ ur előtt: — Jaj, ha maga azt tudná, méltóságos úr, hogy milyen egy gyalázatos, kevély, ember az a Ganczi Szűri!... — No!... — Nem tekinti az, csakhogy nem sem­­mibe se a szegényt!... — Az pedig nem szép dolog!... — Ugy­e, nem? Én is ammondó va­gyok! ... Mert ha úgy vesszük, az is csak ember, ha födnélküli is! — ? ... — De­­ azzal mondta ám, hogy aki­nek nincsen födje, az nem mihozzánk való!... Azzal­­ nem ül egy asztal­hon! ... — ?... — Hogy azt mondja, az csak olyan gyütt­ment... A méltóságos úr nagy szemeket me­resztett és kezdett elhalni. Valami de­rengett benne. Kadarkáné meg, látva a hatást, nem kerülgette tovább a forró­kását, hanem egyenesen a közepére ug­rott: — Ne is gyűljön el hónap a lakoda­lomra! ... Én mondom!... Ne nézesse le magát... — Eszem ágában sincs!... — Másd hozok én ide magának úgyis mindenből!... Kezdve a tyúklevesen!... Ne búsuljon!... Mert azért, hogy maga szögén — hátán a háza, keblén a ke­­nyere —, csak olyan Isten embere, akár a Ganczi Szűri — én mondom! ... S azzal, mint aki jól végezte dolgát, megkönnyebbült lélekkel kigurult, mint jegy paradicsom, a szobából, Kadarkáné. ЦД»Д(1ШС 1931 Június 2. kedd A pápa erélyesen tiltakozott a „Katolikus Akció“ elleni fasiszta intézkedések miatt Elhalasztották a római eucharisztikus kongresszust Mint Rómából jelentik, a Vatikán hivata­los lapja, az Osservatore Romano, vasárnap bejelentette, hogy az ez évre tervezett római eucharisztikus kongresszust bizonytalan időre elhalasztották. A pápának ezt az elha­tározását azzal magyarázzák, hogy rosszalja az olasz kormány magatartását. Az olasz kormány ugyanis azzal az indokolással, hogy a katolikus népegyletek fasisztaellenes magatartást tanúsítanak, a Katolikus Akció minden egyleti helyiségét vasárnap bezá­ratta. A tagok jegyzékét és az egylet többi írá­sait pedig lefoglalta. Politikai körökben rendkívül feszülten várják, milyen álláspon­tot foglal el a pápa a kormánynak ezzel az újabb lépésével szemben, mert a Szentatya eddig a Katolikus Akciót teljes pártfogá­sába vette és röviddel ezelőtt diplomáciai utón tiltakozott a katolikus egyletek üldö­zése ellen. Egy későbbi római jelentés szerint a pápa kihallgatáson fogadta a Quiinálnál akkredi­tált pápai nunciust, Monsignore Francesco I­ngognini Ducát, akivel az Azione Catto­­lica ellen indított fasiszta kampányról ta­nácskozott. A fasiszta sajtó változatlan he­vességgel folytatta támadó hadjáratát a Ka­tolikus Akció ellen és a Lavoro Fasiszta azzal vádolja meg a Vatikánt legújabb cik­kében, hogy a katolikus szövetségeket lát­hatatlanná akarja tenni s a vallás köpenye alatt előkészíteni esetleges politikai változá­sokra. A délolasz városokban — mint Ró­mából jelentik — a Katolikus Akció tagjai tömeges tüntetéseket rendeztek. Az Olaszország és a Szentszék között föl­merült ilyen ellentétekkel kapcsolatban be­avatott forrásból közült, hogy a Katolikus Akció — amelynek kereteit a lateráni szer­ződés is pontosan körülírja — nem tartotta meg a megszabott kereteket, hanem lassan­ként politikai párttá alakult át. A Katolikus Akció tagjainak igazolványt, jelvényt és zászlót adott, sőt még egyenruhába is öltöz­tette híveit s nemzetközi kapcsolatokat épí­tett ki a fasizmus ellen irányuló tendenciá­val. Ennek a körülménynek tulajdonít­ható, hogy legutóbb Rómában és néhány más olasz városban incidensek for­­rultak elő, amelyek azonban távolról se­m­ olyan sú­lyosak, mint egyes lapok jelentették. Az ut­cai incidenseket, melyek a jelvényes kato­likus egyesületek több körmenetének meg­zavarásából állottak, az olasz lakosság és különösen az egyetemi hallgatók spontán reakciójának lehet tekinteni. Az eseményekkel kapcsolatban ismeretessé vált, hogy a Szentszék a vallásszabadság el­törlését követelte a fasiszta kormánytól, amely azonban ennek a kívánságnak nem­csak hogy nem tett eleget, de kijelentette, hogy a jövőben sem hajlandó ilyen lépésre. A baloldali világsajtó, mely egy ideig a spanyol eseményektől szerzett boldogságá­ban szüntethette a fasizmus elleni támadá­sait, örömmel kap az alkalmon, hogy az Azione Cattolica ügyét magáévá tegye s a pillanatnyi ellentétet a Vatikán és az olasz kormány között kiélezze és teljes erővel szítsa. Mindenesetre érdekes új szerepe en­nek az oldalnak a harci katolikusság vé­delme. Az ellentét azonban remélhetőleg el­simul magától, mert azok az erők, melyek a világjelentőségű laterani szerződéssel Olaszország területén minden erkölcsi erőt egyesíteni tudtak, ezt az erőt és egyességet aligha teszi kockára. A polémiát fasiszta­­részről kezdő és vezető Lavoro Fascista hétfői számában be is jelenti, hogy a további vitát megszünteti, mert ,,nem akarja meg­zavarni a felelős tényezők művét“. A bibornoki kollégium ülése Rómából jelentik. Mint az Osservatore Romano közli, hétfőn délelőtt a pápa ma­gánkönyvtárában valamennyi Rómában tar­tózkodó bibornok összejött. A pápa ez alka­lommal tájékoztatta a bibornoki kollé­giumot az utóbbi napok eseményeiről és azoknak a lateráni szerződéssel való össze­függéséről. A bibornoki testület — mint az Osservatore Romano jelenti, élénk sajnála­tának adott kifejezést az események felett, amelyek a Szentatya személyét és a hozzá és az egyházhoz közelálló intézményeket érin­tették. Valamennyi jelenlévő bíbornok a ve­zetése alatt álló kollégium nevében biztosí­totta a pápát rendíthetetlen odaadásáról és engedelmességéről. Az Osservatore Romano közli még, hogy a mostani sajnálatos körülményekre való tekintettel az egyházi hatóságok megtiltottak minden a templomokon kívüli körmenetet. A felsőház megkezdte a kartel javaslat tárgyalását A felsőház hétfői ülésén Wlassics Gyula báró elnöklete alatt letárgyalták a képviselőház által elfogadott kisebb javasla­tokat A m­agyar—osztrák békéltető és vá­lasztó" bírósági szerződés " becikkelyezéséről szóló javaslathoz Balogh Jenő szólt hozzá, aki örömének adott kifejezést, mert az ilyen szerződések az emberiség békés együttműkö­désére adnak alapot. Kifogásolta, miért hasz­nálják a javaslatban a Wien elnevezést Bécs helyett.­­ Ezután vita nélkül elfogadták az energia-törvényjavaslatot végleges szövegezé­sében, majd Kaltenecker Viktor előadó a karteltörvényjavaslatot ajánlotta elfoga­dásra. Szterényi József báró volt a vita első szónoka, aki felszólalásában előbb azt fejte­gette, megengedhető-e, illetőleg szükséges-e az állami beavatkozás a kartelek kérdésében. Aggodalmát fejezte ki, vájjon nem lesz-e ez a javaslat előfutára a Louc­eur-féle nemzet­­közi kartelszövetkezetnek. Megemlékezett a londoni konferencia kudarcáról, amelyet Oroszország magatartása idézett elő, mert amíg Amerika a mezőgazdasági termelés sza­­bályozását, tehát a bevetett területek csök­kentését sürgette, addig Oroszország ezt el­lenezte. Az államok genfi tárgyalásainak ku­darca arra kényszeríti az agrárgazdaságot, hogy magángazdasági úton kell a termelés szabályozásához hozzányúlni. Majd szembe­állította a kartelek előnyeivel a kartelek hát­rányait. A legsúlyosabb hátrány az, hogy a kartelek létesítésével utat nyitnak a fo­gyasztás kizsákmányolási lehetőségének és egyéb visszaéléseknek. Negyvenhat ipari kartel van hazánkban, és tizenegy nemzet­közi kartel működik nálunk. Tény az, hogy az ipari és mezőgazdasági árak között nagy eltérések mutatkoznak, de furcsa, hogy az ál­lami vállalatok árai nem alacsonyabbak, mint a magánvállalatok árai. Olyan disz­­paritásoknak egész sorát fel lehetne sorolni, mint például a tej értékesítésénél. A terme­lők tizenhét-tizennyolc fillért kapnak a tejért vasfűhöz szállítva, a fogyasztás azonban har­minchat fillért fizet. A tejkérdés szabályozá­sának más módja szerinte nem lesz, mint a kényszerkartel útján való szabályozás. Végül kérte, hogy a nemzetközi karteleknek bizto­sítsanak ugyanolyan elbánást, mint a hazaiaknak, mert különben könnyen elriaszt­ják a külföldi tőkét. A javaslatot elfogadta. Fellner Henrik szerint a lehetetlenséggel határos feladat, hogy e törvénnyel szabá­lyozzák az ipari cikkek árait. A karteltör­­vény hívei az ipari cikkek árának lefaragá­sát és így a mezőgazdasági válság enyhülé­sét várják a törvénytől. Az agrárválság óriási méreteit tekintve, ezen a feltevésen csak csodálkozni lehet. Egy ércsökkentési akció nem szorítkozhatik kizárólag a vállal­kozói haszon vitatására, be kell kalkulálni abba a közterheket, a szocális terheket, a munkabéreket, a közüzemek helyzetét és a vasúti tarifát is. Képtelenség föltételezni, hogy bármilyen törvényes rendelkezéssel el lehessen érni, hogy a búza árának 32 pen­gőről 12 pengőre történt esését az ipari cik­­kek áresése hasonló mértékben kövesse. Szembeszállt azzal a váddal, hogy a gyár­ipar mindössze hárommillió adóterhet vi­sel, a mezőgazdaság százhatmillió egyenes adóterhével összehasonlítva. Szerinte 57,8 millió pengő az ipar köz- és szociális terhe. Az ipari termelés jelentőségét bizonyítja, hogy annak értéke 38 százalékát teszi ki az egész nemzeti jövedelemnek. Bár a mező­­gazdaság talpraállítása érdekében mindent el kell követni, még­sem szabad az ipar rová­sára elviselhetetlen terheket vállalni. Véle­ménye­­szerint bármilyen szigorúan hajtják­ végre is a karteltörvényt, a mezőgazdaság válságának enyhítését ez nem fogja meg­hozni. A javaslatot nem fogadta el. Két órakor a vitát félbeszakították és a tanács­kozást szerdán folytatják. A drágább mindig Jobb ! Saját érdekében próbálja mest az olcsó de nagyon is legmodernebb papírvékony SUfidSCfil, középvastag különleges solingen ICM. Vezérképviselet: MÉSZÁROS D. Budapest,Thököly­ út 25. sz.

Next