Magyarság, 1931. augusztus (12. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-25 / 191. szám
1931 augusztu 25, kedd wicoBiMi. Az angol munkáskormány megbukott Macdonald a konzervatívok és liberálisok részvételével nemzeti kormányt alakít Kettészakad a labour party Hétfőn délben érkezett a jelentés Londonból, hogy a munkáspárti kormány beadta lemondását. Az angol kormányválságnak kirobbanása nem érte váratlanul sem a brit közvéleményt, sem azt a külföldi politikai világot, amely hetek óta lázas érdeklődéssel figyelte a labour party-kormány hősies viaskodását a font pozíciójának megszilárdításáért. A font ingadozását az államháztartási válság idézte elő, amelyben a hónapról-hónapra növekvő hiányt a munkanéküliség állami szubvencionálása okozta. Politikai párt alig állott még súlyosabb lelki válság előtt, mint a brit szocialista párt, amelynek az a keserves feladat jutott, hogy az államháztartás egyensúlyát és a font megszilárdítását azon az áron erőszakolja ki, hogy tömegeinek egy részét kénytelen feláldozni, tőlük a munkanélküli segélyt megvonni s őket bolseviki agitációnak kiszolgáltatni. A munkáspárt heteken keresztül emésztette magát ennek a problémának a megoldásán, ami majdnem egyenlő a kör négyszögesítésével: ha a munkanélküliség állami istápolását félbszakítja, akkor kétségkívül sikerülni fog Snowdennek legyűrnie az államháztartás deficitjét, viszont elveszíti saját közvéleményét, politikai állása meginog s helyét kénytelen átadni az ellenzéknek, akár a konzervatívoknak, akár a liberálisokkal alakuló koalíciónak. Úgy látszik, hogy a munkáspárt különböző csoportját nem sikerült Macdonaldnak egy kalap alá vonni ennek a kérdésnek megfontolásában.A pártnak úgynevezett reálpolitikus része, Macdonalddal és Snowdennal az élén arra határozta el magát, hogy a munkanélküli segélyt megszünteti s inkább szembe fordul saját tömegével, semhogy aláássa az angol államháztartás alapjait és a brit pénz hitelét és pozícióját. Amikor kiderült, hogy a párt kettészakadása elkerülhetetlen, Macdonald nyomban tárgyalásokat kezdett Lloyd George-val és Baldwin-nel, egy nemzeti koncentrációs kormány alakítása céljából, amelynek törzse az eddigi angol miniszterelnökhöz híven ragaszkodó labour party-csoport lenne, hozzája csatlakoznának a konzervatívok és a Lloyd George-féle liberális frakció. Lloyd George ezidőszerint még súlyos beteg, következőleg nem valószínű az ő személyes közreműködése a koncentrációs kabinetben, ellenben maga helyett alteregóját, Sir Herbert Sámuelt ajánlotta. Baldwin tagja lesz az új Macdonald kormánynak s magával hozza ennek az új kabinetnek az egész konzervatív párt oda adó támogatását is. Az angol kormánykrizs tehát a következő elemeikből tevődött össze: 1. az államháztartási válságból, 2. a szocialista párt kettészakadásából , 3. a kormány egész politikai bázisát meglazító politikai válságból, miután a fő parlamenti pártok egyike sem mutatott hajlandóságot, hogy a saját számlájára és a maga felelősségére vállalja a kibontakozás nehéz munkáját. Megszabadulva a munkáspárt szélsőbb elemeitől, akiknek sorába Macdonald külügyminisztere, Henderson is tartozik, a király által újból kinevezett munkáspárti miniszterelnök bizonyos mértékben akciószabadságot kapott a munkanélküliség és az államháztartási válság viszonyának rendezésére. Eleve megjósolhatjuk, hogy az új alakulás aligha lesz tartós életű, mert a politikai hatalom súlypontja vagy teljesen átcsúszik Baldwin pártjára, — s ez esetben számolnunk kell egy konzervatív kabinet közeli lehetőségével — vagy éppen a növekvő agitáció miatt esetleg a szocialisták balszárnya kaparintja meg a hatalmat s ezzel Angliának egész társadalmi és gazdasági élete új korszakba lép. Amikor az új koncentrációs kabinetet külpolitikai szempontból szemléljük, kétségtelen, hogy a Foreign Office hétfőtől kezdve erőteljes konzervatív hatás alá jutott. Vájjon változtat-e ez a Macdonald—Henderson-féle külpolitikán, amely csak néhány héttel ezelőtt bontotta ki az európai népek és főhatalmak együttműködésének gondolatát? Amikor az első szempillantásra ezen a kérdésen gondolkozunk, éppen a konzervatívok erőteljes résztvétele miatt kétségkívül számolni lehet az angol külpolitikának francia irányban való elhajlására. Nemcsak azért mert a konzervatív pártban az utolsó évtized alatt uralkodó elvvé és hagyománnyá bővült a francia barátság eszméje, hanem azért is, mert Anglia belátható ideig pénzügyi és gazdasági szempontból rá lesz utalva Franciaország hathatós támogatására. Igaz, hogy a munkanélkülisegély megvonása következtében Anglia bizonyos idő múlva vissza fogja nyerni a kontinensen régi akciószabadságát s alkalmasit — mert nem is tehet mást — tovább folytatja a közvetítés hálátlan feladatát Németország és Franciaország között Ebben az irányban kétségkívül rendelkezni fog az Északamerikai Egyesült Államok külpolitikai súlyának érvényesülésével is, amelynek az európai ügyekben való bevonása éppen Macdonald kormányának elmúlhatatlan érdeme. Azt azonban máris meg lehet állapítani, hogy a közeli napokban amikor talán a legnagyobb kérdések fognak eldőlni Középeurópa délkeleti részében Angliának nem sok szava lesz és aligha fogja leküzdeni vagy ellensúlyozni a francia hatalmi szférának kiterjesztését. Hosszú hónapokon keresztül Anglia kezeit gúzsba köti a belső válság elhárításának munkája s nem igen szentelhet fáradságot és időt arra, hogy a francia térfoglalással szemben a maga ősi egyensúlyi gondolatát keresztüvihesse. Távolabbi vonatkozásban pedig szintén a várakozás és a tétlenség időszaka áll be az angol külpolitika irányzatában. Aligha képzelhető hogy a legnehezebb gazdasági és pénzügyi kárságban szenvedő brit királyság Franciaországra nézve hátrányos módon foglalhatna állást a német—osztrák Anschluss kérdésében is. Az angol kormányválságról az alábbi jelentések érkeztek: A döntő minisztertanács, amely vasárnap este 7 órakor kezdődött, éjjel 11 órakor ért éget. Macdonald miniszterelnök este tíz óra tájban rövid időre eltávozott a minisztertanácsból is György királyhoz sietett a Buckingham-palotába. Ebből a körülményből is arra következtettnek, hogy Macdonald lemondási szándéka megmásíthatatlan. A késő éjszakai órákban ugyan még egy utolsó tanácskozás volt Macdonald és az ellenzéki pártok vezérei között, ez az értekezlet azonban szintén eredménytelen maradt. A Downing Streeten nagy embertömeg csoportosult a miniszterelnök palotája előtt. Mindenki lázas izgalommal várta a döntést. Csoportok alakultak, amelyek hegesen vitatkoztak a politikai helyzet várható fejleményeiről s a vita időnként anynyira éles volt, hogy a rendőrségnek is be kellett avatkoznia. A tömeg percről-percre nőtt s éjféltájban a rendőrség kénytelen volt beszüntetni a Downing Streeten a forgalmat, mert a kocsik a nagy tömegben nem tudtak előbbre jutni. Ezrekre menő tömeg várakozott a Buckingham-palota előtt is. »Elvégeztetett, beadták lemondásunkat. Hétfőn, a kora reggeli órákban, újra izgatott tömeg gyűlt össze a Dowing Street környékén. A vasárnap éjjeli megfeszített munka ellenére, a legtöbb miniszter már reggel kilenc órakor a hivatalában volt. Várták a meghívást az utolsó minisztetanácsra. Henderson külügyminiszter egy érdeklődő újságírónak csak ennyit mondott: „A miniszterelnök még miniszterelnök, aki valamit tudni akar, forduljon hozzá." A délelőtt folyamán a három nagy politikai párt vezérei újabb értekezletet tartottak, amelyet rövid minisztertanács követett. A minisztertanács ülése mindössze negyedóra hosszat tartott. Mindenki lázas izgalommal várta a kormány lemondásáról szóló hivatalos jelentés közzétételét, ez azonban elmaradt. A nagyközönség csak a minisztertanácsról távozó miniszterektől tudta meg, hogy a lemondás megtörtént. — Elvégeztetett — mondotta a kormány egyik tagja. — Beadtuk lemondásunkat. Délben azután a Reuter-iroda is jelentette már a kormány lemondását, egyben a Buckingham-palotából hivatalosan közölték, hogy nemzeti koncentrációs kormány megalakítását tervezik. Közben délelőtt a politikai pártok vezérei A királyi és a miniszterelnöki palota előtt izgatott tömeg várta a döntést London, augusztus 24 Macdonald miniszterelnök vasárnap délelőtt kihallgatáson jelent meg György királynál, hogy jelentést tegyen a kormány takarékossági programjával kapcsolatosan bekövetkezett politikai helyzetről. A kormányelnök kezdeményezésére a király később magához kérette a konzervatív és a liberális párt vezéreit, hogy meghallgassa véleményüket a pénzügyi válságról. A királyi kihallgatások után a politikai pártok vezérei egész nap tárgyaltak egymás között és pártjaik különböző csoportjaival. A Macdonald-kormány lemondása azért vált elkerülhetetlenné, mert a takarékossági programról folytatott tárgyalások során sem a konzervatív, sem a liberális párt nem volt hajlandó engedni abból a követeléséből, hogy a munkanélküliek állami támogatását lényegesen csökkenteni kell. A munkáskormány tagjainak egy része ezt a követelést a leghatározottabban visszautasította. A kormány nyolc tagja, közöttük Henderson, Graham Alexander és Johnston kijelentette Macdonaldnak, hogy azonnal távozik helyéről ha a kormány elfogadja a konzervatív és a liberális párt feltételeit. Macdonald az ellenzéki pártvezérekkel folytatott vasárnapi tanácskozásain mégegyszer megkísérelte, hogy követeléseik enyhítésére bírja őket, miután ez az igyekezete azonban csődöt mondott, nem maradt más hátra számára, mint közölni a kormány tagjaival, hogy a hétfői nap folyamán bejelenti a királynak a kormány lemondását. Balatonmenti és fenyves nyaralótelkek gyönyörű kilátással, minden előnnyel. Kedvező lelletetek mellett meg карпам Bővebb felvilágosítást ad községháza, Siófok ismét megjelentek a királynál s akkor vált ismeretessé, hogy Macdonald alakítja meg a nemzeti kormányt, amelybe a konzervatívok és a liberálisok is belépnek. Macdonald tárgyal a nemzeti kormány megalakításáról Macdonald délután 4 órakor ismét a Bunckingham-palotába hajtatott, hogy az uralkodónak forma szerint felajánlja lemondását és kezet csókoljon az új kinevezés alkalmából. Félévezredes gyakorlat szerint a dezignált miniszterelnök, amidőn az uralkodó megbízza a kormányalakítással, kezet csókol az uralkodónak. A délután 6 órakor kiadott hivatalos kommüniké szerint a miniszterelnök felajánlotta a kormány lemondását, amit V. György király elfogadott és Macdonaldot megbízta nemzeti kormány alakításával, a lehető legszélesebb alapon, a pénzügyi válság megoldására. Macdonald a megbízatást elfogadta és megkezdte tanácskozásait Stanley Baldwinnal és Sir Herbert Sámuellel, akik közreműködnek vele az új kormány megalakításában. A király valószínűleg a titkos tanács kedden vagy legkésőbb szerdán tartandó rendkívüli ülésén fogadja eskütételre az új kormány tagjait és ez alkalommal kicseréli a pecséteket a lelépő és az új miniszterek között. A lelépő miniszterek, a gyakorlat szerint, a pecséteket átadják a királynak, a király pedig külön kihallgatáson átadja azokat az új minisztereknek. Hat hónapig, esetleg csak hat hétig tarthatja magát az új kormány A nemzeti kormány élettartamát már a politikai helyzet és megalakulásának a célja is erősen korlátozni fogja: egyes találgatások hat hónapot, mások hat hetet emlegetnek. Mindenesetre kizárólag a pénzügyi helyzet szanálása lesz majd a feladata. A liberálisok részvétele arra mutat, hogy a tízszázalékos vámok behozataláról nem lehet szó, ennélfogva a szanálás főként a kiadások drasztikus leszállításából, esetleg a fixkamatozású papírok megadóztatásából fog állani. Biztosra veszik, hogy az új kormány a Labour Party jórészének elkeseredett ellenállásával találja majd szembe magát. Macdonald és Snowden reméli, hogy számíthat a szocialista jobbszárny, főként az úgynevezett intellektuell-csoport támogatására. A balszárny, továbbá az Independent Labour Party, úgyszintén a rendkívül hatalmas szakszervezeti csoport az első naptól kezdve késhegyig menő harcot indít majd a szociális kiadások bárminő leszállítása ellen. Valószínűleg csatlakozik hozzájuk a volt szocialista kormánynak az a kilenc tagja is, aki már a múlt éjjel is ellenezte a munkanélkülisegély mérséklését. A végsőkig kiéleződik a szocialista testvériarc Mindezekből általában arra következtetnek, hogy a nemzeti kormány megalakulása végleg kettészakítja a Labour Partyt és messze visszaveti az angol szocialista mozgalmat. A Macdonald vezetése alatt álló nemzeti kormány ezen nem egy szélsőséges felelőtlen csoport, hanem a Labour Party számbelileg is jelentékeny része fog küzdeni olyan politikusok vezetése alatt, mint Henderson, Clines, Graham, Alexander és Lansbury, akik komoly és súlyos ellenzéket fognak alkotni és nyilván a végsőkig ki fogják élezni a szocialista testvérharcot. 330—340 főnyi többség 200 ellenzékivel szemben A munkáspárt részéről Macdonald, Snowden, Thomas és Sankey volt lordkancellár lesznek a nemzeti kormány tagjai. Egyesek a jövendő ellenzéket kétszáz főre becsülik, ez a szám azonban kissé túlzottnak mondható. Ellenzékbe megy a független munkáspárt részéről körülbelül húsz képviselő, a szélső balszárny részéről körülbelül ugyanennyi. Ellenzékbe megy továbbá a szakszervezeti csoport részéről körülbelül 110—120 képviselő. Ezzel szemben a kormány 262 konzervatív képviselő és az 55 liberális képviselő túlnyomó részére támaszkodhatik. Támogatja ezenkívül még a kormányt néhány pártonkívüli is. Ezzel a nemzti kormány ereje 330—340 főre becsülhető. Még tisztázatlan, hogy az új szocialista minisztereknek az új kormányba való belépésébe a munkáspárt nemzeti végrehajtóbizottsága beleegyezik-e. Ilyen körülmények között nincs kizárva, hogy az új minisztereket és magát Macdonaldot is a munkáspárt kirekeszti kebeléből. A munkáspárt elnöke ebben az esetben Henderson lesz, aki ugyancsak valószínűleg az ellenzék hivatalos vezére is lesz az alsóházban. Macdonald körül előreláthatólag a Macdonald Fabiánus-csoportja (intel- fektuellek), valamint a mérsékelt jobbszárny és a hivatásos politikusok egy része csoportosul. Ez a frakció mindinkább a háború előtti liberális radikális polgári irányzathoz fog közeledni, ami lényegileg már eddig is helyeselte Macdonald, Snowden és Thomas politikáját. Most, hogy ez a frakció még közelebb került a liberálisokhoz, érdekes pártpolitikai átcsoportosulásokra nyílik kilátás. Henderson nem lehet a leszerelést konferencia elnöke Genfből jelentik. A Macdonald kormány lemondása Genfben nagy nyugtalanságot keltett. A munkáskormány lemondásának a messzemenő, általános politikai következményektől eltekintve nagy kihatása lesz a leszerelési konferenciára is, amennyiben a konferencia elnökségét Henderson helyett valószínűleg konzervatívpárti külügyminiszter veszi át. Genfi diplomáciai körökben ugyan azt hangoztatják, hogy Hendersont nem mint angol külügyminisztert választották meg a konferencia elnökévé, úgyhogy az új angol kormánynak is meg kell erősítenie őt tisztségében, francia körökben azonban kétségtelennek tartják, hogy Henderson helyett az új angol külügyminiszter lesz a leszerelési világkonferencia elnöke. A franciák, természetesen, a maguk szempontjából sokkal többet várnak konzervatív angolul- BEIRATÁSOK KERTI ELEMI ISKOLÁBA ATITQR A naponta d. e. 9-1, d. u. 4—7 óráig. — Igazgató: Szikás 9. és 1 UvIAJrlL Idegen nyelvek, zene, sport. Kerti tanítás, téren saját korcsolyapálya. — A növendékek : bennlakók, félbentlakók és bejárók. NÉMETNYELVŰ JÁTSZÓOTTHON iskolaköteles koron aluli gyermekek részére. VI., Benczúr (Nagy János)utca 23. Telefon: Aut. 169—SO. PROSPEKTUS I