Magyarság, 1931. augusztus (12. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-25 / 191. szám

1931 augusztu 25, kedd wicoBi­Mi. Az angol munkáskormány megbukott Macdonald a konzervatívok és liberálisok részvételével nemzeti kormányt alakít Kettészakad a labour party Hétfőn délben érkezett a jelentés Lon­donból, hogy a munkáspárti kormány be­adta lemondását. Az angol kormányválság­nak kirobbanása nem érte váratlanul sem a brit közvéleményt, sem azt a külföldi po­litikai világot, amely hetek óta lázas érdek­lődéssel figyelte a labour party-kormány hősies viaskodását a font pozíciójának megszilárdításáért. A font ingadozását az államháztartási válság idézte elő, amelyben a hónapról-hónapra növekvő hiányt a mun­­kanéküliség állami szubvencionálása okozta. Politikai párt alig állott még súlyosabb lelki válság előtt, mint a brit szocialista párt, amelynek az a keserves feladat jutott, hogy az államháztartás egyensúlyát és a font megszilárdítását azon az áron erősza­kolja ki, hogy tömegeinek egy részét kény­telen feláldozni, tőlük a munkanélküli se­gélyt megvonni s őket bolseviki agitáció­­nak kiszolgáltatni. A munkáspárt heteken keresztül emész­tette magát ennek a problémának a meg­oldásán, ami majdnem egyenlő a kör négy­szögesítésével: ha a munkanélküliség állami istápolását félbszakítja, akkor kétségkívül sikerülni fog Snowdennek legyűrnie az ál­lamháztartás deficitjét, viszont elveszíti sa­ját közvéleményét, politikai állása meginog s helyét kénytelen átadni az ellenzéknek, akár a konzervatívoknak, akár a liberáli­sokkal alakuló koalíciónak. Úgy látszik, hogy a munkáspárt különböző csoportját nem sikerült Macdonaldnak egy kalap alá vonni ennek a kérdésnek megfontolásában.­­A pártnak úgynevezett reálpolitikus része, Macdonalddal és Snowdennal az élén arra határozta el magát, hogy a munkanélküli segélyt megszünteti s inkább szembe for­dul saját tömegével, semhogy aláássa az angol államháztartás alapjait és a brit pénz hitelét és pozícióját. Amikor kiderült, hogy a párt kettészaka­dása elkerülhetetlen, Macdonald nyomban tárgyalásokat kezdett Lloyd George-val és Baldwin-nel, egy nemzeti koncentrációs kor­mány alakítása céljából, amelynek törzse az eddigi angol miniszterelnökhöz híven ragasz­kodó labour party-csoport lenne, hozzája csatlakoznának a konzervatívok és a Lloyd George-féle liberális frakció. Lloyd George ezidőszerint még súlyos beteg, következőleg nem valószínű az ő személyes közreműködése a koncentrációs kabinetben, ellenben maga helyett alteregóját, Sir Herbert Sámuelt aján­lotta. Baldwin tagja lesz az új Macdonald kormánynak s magával hozza ennek az új kabinetnek az egész konzervatív párt oda adó támogatását is. Az angol kormánykrizs tehát a következő elemeikből tevődött össze: 1. az államház­tartási válságból, 2. a szocialista párt ketté­szakadásából , 3. a kormány egész politikai bázisát meglazító politikai válságból, miután a fő parlamenti pártok egyike sem mutatott hajlandóságot, hogy a saját számlájára és a maga felelősségére vállalja a kibontakozás nehéz munkáját. Megszabadulva a munkás­párt szélsőbb elemeitől, akiknek sorába Macdonald külügyminisztere, Henderson is tartozik, a király által újból kinevezett mun­káspárti miniszterelnök bizonyos mértékben akciószabadságot kapott a munkanélküliség és az államháztartási válság viszonyának rendezésére. Eleve megjósolhatjuk, hogy az új alakulás aligha lesz tartós életű, mert a politikai hatalom súlypontja vagy teljesen átcsúszik Baldwin pártjára, — s ez esetben számolnunk kell egy konzervatív kabinet közeli lehetőségével — vagy éppen a növekvő agitáció miatt esetleg a szocialisták bal­­szárnya kaparintja meg a hatalmat s ezzel Angliának egész társadalmi és gazdasági élete új korszakba lép. Amikor az új koncentrációs kabinetet kül­politikai szempontból szemléljük, kétségte­len, hogy a Foreign Office hétfőtől kezdve erőteljes konzervatív hatás alá jutott. Vájjon változtat-e ez a Macdonald—Henderson-féle külpolitikán, amely csak néhány héttel ez­előtt bontotta ki az európai népek és fő­hatalmak együttműködésének gondolatát? Amikor az első szempillantásra ezen a kér­désen gondolkozunk, éppen a konzervatívok erőteljes résztvétele miatt kétségkívül szá­molni lehet az angol külpolitikának francia irányban való elhajlására. Nemcsak azért mert a konzervatív pártban az utolsó évtized alatt uralkodó elvvé és hagyománnyá bővült a francia barátság eszméje, hanem azért is, mert Anglia belátható ideig pénzügyi és gazdasági szempontból rá lesz utalva Fran­ciaország hathatós támogatására. Igaz, hogy a munkanélkülisegély megvonása következté­ben Anglia bizonyos idő múlva vissza fogja nyerni a kontinensen régi akciószabadságát s alkalmasit — mert nem is tehet mást — tovább folytatja a közvetítés hálátlan fel­adatát Németország és Franciaország között Ebben az irányban kétségkívül rendel­kezni fog az Északamerikai Egyesült Álla­mok külpolitikai súlyának érvényesülésével is, amelynek az európai ügyekben való be­vonása éppen Macdonald kormányának el­múlhatatlan érdeme. Azt azonban máris meg lehet állapítani, hogy a közeli napokban amikor talán a legnagyobb kérdések fognak eldőlni Középeurópa délkeleti részében Angliának nem sok szava lesz és aligha fogja leküzdeni vagy ellensúlyozni a francia ha­talmi szférának kiterjesztését. Hosszú hóna­pokon keresztül Anglia kezeit gúzsba köti a belső válság elhárításának munkája s nem igen szentelhet fáradságot és időt arra, hogy a francia térfoglalással szemben a maga ősi egyensúlyi gondolatát keresztüvihesse. Tá­volabbi vonatkozásban pedig szintén a vára­kozás és a tétlenség időszaka áll be az angol külpolitika irányzatában. Aligha képzelhető hogy a legnehezebb gazdasági és pénzügyi kárságban szenvedő brit királyság Francia­országra nézve hátrányos módon foglalhatna állást a német—osztrák Anschluss kérdésé­ben is. Az angol kormányválságról az alábbi je­lentések érkeztek: A döntő minisztertanács, amely vasárnap este 7 órakor kezdődött, éjjel 11 órakor ért éget. Macdonald miniszterelnök este tíz óra tájban rövid időre eltávozott a miniszter­tanácsból is György királyhoz sietett a Buckingham-palotába. Ebből a körülmény­ből is arra következtettnek, hogy Macdonald lemondási szándéka megmásíthatatlan. A késő éjszakai órákban ugyan még egy utolsó tanácskozás volt Macdonald és az ellenzéki pártok vezérei között, ez az értekezlet azon­ban szintén eredménytelen maradt. A Downing­ Streeten nagy embertömeg cso­portosult a miniszterelnök palotája előtt. Mindenki lázas izgalommal várta a döntést. Csoportok alakultak, amelyek hegesen vitatkoztak a politikai helyzet vár­ható fejleményeiről s a vita időnként any­­nyira éles volt, hogy a rendőrségnek is be kellett avatkoznia. A tömeg percről-percre nőtt s éjféltájban a rendőrség kénytelen volt beszüntetni a Downing­ Streeten a forgalmat, mert a kocsik a nagy tömegben nem tudtak előbbre jutni. Ezrekre menő tömeg várakozott a Buckingham-palota előtt is. »Elvégeztetett, beadták lemondásunkat. Hétfőn, a kora reggeli órákban, újra izga­tott tömeg gyűlt össze a Dowing­ Street kör­nyékén. A vasárnap éjjeli megfeszített munka ellenére, a legtöbb miniszter már reggel ki­lenc órakor a hivatalában volt. Várták a meg­hívást az utolsó minisztetanácsra. Hender­son külügyminiszter egy érdeklődő újság­írónak csak ennyit mondott: „A miniszterel­nök még miniszterelnök, aki valamit tudni akar, forduljon hozzá." A délelőtt folyamán a három nagy poli­tikai párt vezérei újabb értekezletet tartottak, amelyet rövid minisztertanács követett. A minisztertanács ülése mindössze negyedóra hosszat tartott. Mindenki lázas izgalommal várta a kormány lemondásáról szóló hivata­los jelentés közzétételét, ez azonban elma­radt. A nagyközönség csak a minisztertanács­ról távozó miniszterektől tudta meg, hogy a lemondás megtörtént. — Elvégeztetett — mondotta a kormány egyik tagja. — Beadtuk lemondásunkat. Délben azután a Reuter-iroda is jelentette már a kormány lemondását, egyben a Buckingham-palotából hivatalosan közölték, hogy nemzeti koncentrációs kormány meg­alakítását tervezik. Közben délelőtt a politikai pártok vezérei A királyi és a miniszterelnöki palota előtt izgatott tömeg várta a döntést London, augusztus 24 Macdonald miniszterelnök vasárnap dél­előtt kihallgatáson jelent meg György ki­rálynál, hogy jelentést tegyen a kormány takarékossági programjával kapcsolatosan bekövetkezett politikai helyzetről. A kormány­elnök kezdeményezésére a király később ma­­gához kérette a konzervatív és a liberális párt vezéreit, hogy meghallgassa véleményüket a pénzügyi válságról. A királyi kihallgatások után a politikai pártok vezérei egész nap tárgyaltak egymás között és pártjaik külön­böző csoportjaival. A Macdonald-kormány lemondása azért vált elkerülhetetlenné, mert a takarékossági programról folytatott tárgyalások során sem a konzervatív, sem a liberális párt nem volt hajlandó engedni abból a követeléséből, hogy a munkanélküliek állami támogatását lénye­gesen csökkenteni kell. A munkáskormány tagjainak egy része ezt a követelést a leg­határozottabban visszautasította. A kormány nyolc tagja, közöttük Henderson, Graham Alexander és Johnston kijelentette Mac­donaldnak, hogy azonnal távozik helyéről ha a kormány elfogadja a konzervatív és a liberális párt feltételeit. Macdonald az ellen­zéki pártvezérekkel folytatott vasárnapi ta­nácskozásain mégegyszer megkísérelte, hogy követeléseik enyhítésére bírja őket, miután ez az igyekezete azonban csődöt mondott, nem maradt más hátra számára, mint kö­zölni a kormány tagjaival, hogy a hétfői nap folyamán bejelenti a királynak a kormány lemondását. Balatonmenti és fenyves nyaralótelkek gyönyörű kilátással, minden előnnyel. Kedvező lelletetek mellett meg карпам Bővebb felvilágosítást ad községháza, Siófok ismét megjelentek a királynál s akkor vált ismeretessé, hogy Macdonald alakítja meg a nemzeti kormányt, amelybe a konzervatívok és a liberálisok is belépnek. Macdonald tárgyal a nemzeti kormány megalakításáról Macdonald délután 4 órakor ismét a Bunckingham-palotába hajtatott, hogy az uralkodónak forma szerint felajánlja lemon­dását és kezet csókoljon az új kinevezés al­kalmából. Félévezredes gyakorlat szerint a dezignált miniszterelnök, amidőn az ural­kodó megbízza a kormányalakítással, kezet csókol az uralkodónak. A délután 6 órakor kiadott hivatalos kom­müniké szerint a miniszterelnök felajánlotta a kormány lemondását, amit V. György király elfogadott és Macdonaldot megbízta nemzeti kormány alakításával, a lehető leg­szélesebb alapon, a pénzügyi válság megol­dására. Macdonald a megbízatást elfogadta és megkezdte tanácskozásait Stanley Bald­­winnal és Sir Herbert Sámuellel, akik közre­­működnek vele az új kormány megalakítá­sában. A király valószínűleg a titkos tanács ked­den vagy legkésőbb szerdán tartandó rend­kívüli ülésén fogadja eskütételre az új kor­mány tagjait és ez alkalommal kicseréli a pecséteket a lelépő és az új miniszterek kö­zött. A lelépő miniszterek, a gyakorlat sze­rint, a pecséteket átadják a királynak, a király pedig külön kihallgatáson átadja azokat az új minisztereknek. Hat hónapig, esetleg csak hat hétig tarthatja magát az új kormány A nemzeti kormány élettartamát már a politikai helyzet és megalakulásának a célja is erősen korlátozni fogja: egyes találgatá­sok hat hónapot, mások hat hetet emleget­nek. Mindenesetre kizárólag a pénzügyi helyzet szanálása lesz majd a feladata. A liberálisok részvétele arra mutat, hogy a tíz­százalékos vámok behozataláról nem lehet szó, ennélfogva a szanálás főként a kiadá­sok drasztikus leszállításából, esetleg a fix­­kamatozású papírok megadóztatásából fog állani. Biztosra veszik, hogy az új kormány a Labour Party jórészének elkeseredett el­lenállásával találja majd szembe magát. Macdonald és Snowden reméli, hogy számít­hat a szocialista jobbszárny, főként az úgy­nevezett intellektuell-csoport támogatására. A balszárny, továbbá az Independent Labour Party, úgyszintén a rendkívül hatalmas szakszervezeti csoport az első naptól kezdve késhegyig menő harcot indít majd a szociá­lis kiadások bárminő leszállítása ellen. Való­­színűleg csatlakozik hozzájuk a volt szocia­lista kormánynak az a kilenc tagja is, aki már a múlt éjjel is ellenezte a munkanélküli­segély mérséklését. A végsőkig kiéleződik a szocialista testvéri­arc Mindezekből általában arra következtet­nek, hogy a nemzeti kormány megalakulása végleg kettészakítja a Labour Partyt és messze visszaveti az angol szocialista moz­galmat. A Macdonald vezetése alatt álló nem­zeti kormány ezen nem egy szélsőséges fele­lőtlen csoport, hanem a Labour Party szám­belileg is jelentékeny része fog küzdeni olyan politikusok vezetése alatt, mint Henderson, Clines, Graham, Alexander és Lansbury, akik komoly és súlyos ellenzéket fognak al­kotni és nyilván a végsőkig ki fogják élezni a szocialista testvérharcot. 330—340 főnyi többség 200 ellenzékivel szemben A munkáspárt részéről Macdonald, Snow­den, Thomas és Sankey volt lordkancellár lesznek a nemzeti kormány tagjai. Egyesek a jövendő ellenzéket kétszáz főre becsülik, ez a szám azonban kissé túlzottnak mond­ható. Ellenzékbe megy a független munkás­párt részéről körülbelül húsz képviselő, a szélső balszárny részéről körülbelül ugyan­ennyi. Ellenzékbe megy továbbá a szakszer­vezeti csoport részéről körülbelül 110—120 képviselő. Ezzel szemben a kormány 262 konzervatív képviselő és az 5­5 liberális kép­viselő túlnyomó részére támaszkodhatik. Tá­mogatja ezenkívül még a kormányt néhány pártonkívüli is. Ezzel a nemzti kormány ereje 330—340 főre becsülhető. Még tisztá­zatlan, hogy az új szocialista minisztereknek az új kormányba való belépésébe a munkás­párt nemzeti végrehajtóbizottsága beleegye­zik-e. Ilyen körülmények között nincs ki­zárva, hogy az új minisztereket és magát Macdonaldot is a munkáspárt kirekeszti ke­beléből. A munkáspárt elnöke ebben az eset­ben Henderson lesz, aki ugyancsak való­színűleg az ellenzék hivatalos vezére is lesz az alsóházban. Macdonald körül előrelátha­tólag a Macdonald Fabiánus-csoportja (intel- fektuellek), valamint a mérsékelt jobbszárny és a hivatásos politikusok egy része csopor­tosul. Ez a frakció mindinkább a háború előtti liberális radikális polgári irányzathoz fog közeledni, ami lényegileg már eddig is helyeselte Macdonald, Snowden és Thomas politikáját. Most, hogy ez a frakció még kö­zelebb került a liberálisokhoz, érdekes párt­­politikai átcsoportosulásokra nyílik kilátás. Henderson nem lehet a leszerelést konferencia elnöke Genfből jelentik. A Macdonald kormány lemondása Genfben nagy nyugtalanságot kel­tett. A munkáskormány lemondásának a messzemenő, általános politikai következmé­nyektől eltekintve nagy kihatása lesz a le­szerelési konferenciára is, amennyiben a konferencia elnökségét Henderson helyett valószínűleg konzervatívpárti külügyminisz­ter veszi át. Genfi diplomáciai körökben ugyan azt hangoztatják, hogy Hendersont nem mint angol külügyminisztert választot­ták meg a konferencia elnökévé, úgyhogy az új angol kormánynak is meg kell erősí­tenie őt tisztségében, francia körökben azon­ban kétségtelennek tartják, hogy Henderson helyett az új angol külügyminiszter lesz a leszerelési világkonferencia elnöke. A fran­ciák, természetesen, a maguk szempontjából sokkal többet várnak konzervatív angol­ul- BEIRATÁSOK KERTI ELEMI ISKOLÁBA ATITQR A naponta d. e. 9-1, d. u. 4—7 óráig. —­ Igazgató: Szik­ás 9. és 1 UvIAJrlL Idegen nyelvek, zene, sport. Kerti tanítás, téren saját korcsolya­pálya. — A növendékek : bennlakók, félbentlakók és bejárók. NÉMETNYELVŰ JÁTSZÓOTTHON iskolaköteles koron aluli gyermekek részére. VI., Benczúr (Nagy János)­utca 23. Telefon: Aut. 169—SO. PROSPEKTUS I

Next